Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

1990. július 28., szombat Irodalmi estek, gyűjtőmunka, közösségteremtés... Mire jó egy honismereti egyesület? „Az endrődi nép nagyon tisztaságos vöt. Szombaton vöt a takarítás, mosakodás... — Anyám mindig monta: — Margit, söprögess ki, má- zojj ki, türűgess le, türűd ki az asztal lábát! Átkozott esztergás lábú asztalunk vót, de haraguttam rá. — Mivel kellett kezdeni a takarítást? — Lefújni a nyakot, a kemence tetejirű lefújni a port, tojúseprűvel. Mintha most is hallanám; — Mar­git, ereggy befele a kuckó­ba, fújjad lefele a port. A kuckó nagyon fontos vót. Nem ültünk be sose, anyám nagyon kinyes vót arra, hogy: le ne szedd a me- szet! A fődet ki kellett má­zolni tehíntcágyával. Nem akárki tudott mázolni se. Olyan szépen senki sem tu­dott, mint Nemes Margit né­ni. Olyan vót a főgye, hogy arrú fel lehetett enni a tú­róscsikot.” Részlet egy néprajzi gyűj­tésből, írhatnánk a fenti so­rok után. Hiszen a tarta­lomból, a kérdésekből, a le­jegyzés módjából azonnal ki­találja bárki, falusi nénit faggattak a régi életről, szokásokról. A gyűjtés azon­ban alig pár hetes. Hornok Lajosné olvasta fel nekem Gyomaendrődön. Pedig sok­szor megkondították már a vészharangot a gyűjtő kör­utak fölött. Hogy már nincs semmi megmentenivaló, megtették ezt néhány évti­zeddel korábban. Ma már kihaltak a régi kincsek, a népdalok, eltűnőiéiben van­nak a szokások. Pedig, aki egyszer magnóyal nekiindul a falunak, sok érdekességre bukkanhat. Ráadásul az ilyesfajta munkára ma na­gyobb szükség van, mint bármikor, s nem elsősorban a múlt miatt. A falvak éle­tében fontos egy aktív kö­zösség, egy a múltját kuta­tó, ismerő jövőjéért is ten­ni kész értelmiségi csoport, amelyik előreviheti az egész közösséget, erről győzött meg Hornok Lajosné, az Endrődi Honismereti Egye­sület elnöke. Amikor viszont ugyanőt elnöki tisztségéről kérdez­tem, azonnal elhárította ma­gától. — Én az egyesületnek csak a menedzsere vagyok, a lelke Irénke néni — mu­tatott az asztal túloldalán ülő Vaszkó Irén nyugdíjas tanárnőre... * * * Őket kettőjüket kértem meg, mutassák be ezt a bi­zonyos honismereti egyesü­letet. Hamar összeállt alig egy­éves, de eseménydús króni­kájuk. Tavaly augusztusban hívták össze először néhány embert beszélgetni szülő­földjük sorsáról. A követ­kező alkalommal már töb­ben jötték, s mostanra — amikor megalakult az egye­sület — 25i30 fő a létszám. Mit is csináltak eddig? Elő­ször Gergely Ágnes írónő tízezer forintos adományá­ból és sok külső segítséggel rendbehozták a gyomavégi katolikus és izraelita teme­tőt. A Soros Alapítványtól nyertek egy összeget az út- széli fogadalmi keresztek le­fényképezésére, s most ezek javításán dolgoznak. Az egyesület szervezte meg és bonyolította le a második világháborús emlékmű ava­tóünnepségét. Rendeztek már jó néhány irodalmi es­tet és kiállítást is... Nem kevés egy évre, pedig a leg­főbb vállalkozásukat nem is említettem: elhatározták, hogy összegyűjtik az end­rődi emberek szellemi, nép­rajzi emelékeiit, csoportosít­ják, feldolgozzák — ehhez kapcsolatba léptek a Nép­rajzi Múzeummal — és évente kiadnak egyet End­rődi Füzetek címen. Ezzel párhuzamosan van egy má­sik — nem kevésbé izgal­mas — feladatuk is: mind­ehhez megszerezni a pénzt. Ezért is született az alapít­vány, nyertek egy pályáza­ton is. kaptak támogatást a megyei és a városi tanács­tól, de hát az így össze­gyűlt összeg még mindig kevés. Továbbra is várják a lakosság hozzájárulását a Az egyesület tagjai helyezték el a kegyelet virágait a II. világháborús emlékmű avatásán Fotó: Gál Edit Ez a fogadalmi kereszt még felújításra vár, de nem sokáig... 26998370 B. l06-os számla­számra. * * * — Hogyne, kapunk azem- , berektől adományokat. Kis nyugdíjasok száz, százhúsz forintot fizettek be a minap is — mondta erről az egye­sület elnöke. — Sokan tá­mogatnak minket. Mások azonban nem értik mit csi­nálunk, mit akarunk. S elmesélte, hogy nemré­giben találkozott valakivel, aki nem akarta elhinni, hogy ingyen veszi a mezé­be magnóját délutánonként, hogy nem kap pénzt ezért a munkáért. — Amit összegyűjtünk. — folytatta — annak nagy ré­sze benne van a Néprajzi Lexikonban. De hát az em­berek faluhelyen nem ol­vassák a lexikont. A mi munkánk az élőbeszéd hite­lével — minden kiadvány csakis szóbeli közlésen nyugszik majd — bizonyít­ja, hogy igenis ismerik eze­ket a hagyományokat. S kö­zöttük nem egy követendő példa akad. A falvak íratlan törvénye például kinevette a lustát, lenézte a hazugot. Csak hallgatni kell a régi öregeket, és ‘sok-sok ilyet találunk ... Ugye érdemes foglalkozni velük — nézett rám Hornok Lajosné. Nem tagadom, engem meggyőzött. Kolozsvár kövei Egy kérdés - egy válasz Kádár T. Tibor tárlata a Jantyik Múzeumban Milyen a mi lapunk? Divatok jönnek, divatok mennek, sőt nemcsak diva­tok, „elvárások” is olykor felülről és alulról, esetleg oldalvást, a szakma részéről. A diktatúra éveiben, Er­délyben, ez igazán meghatá­rozta a művészek affinitá­sát az alkotáshoz. Miközben a képzőművészpatkányök ké­peket festettek, köveket fa­ragtak a heroikus pózba me­revedett Kárpátok hiénájá­ról (utóbb együtt az ő élete párjával), voltak alkotók, akik vették a fáradtságot, és a szakmai tudásukat fej­lesztették tovább. Kádár T. Tibor is ezt az önkéntes get­tót választotta, szellemi erő­gyűjtésre. Ez védte őt — s védi talán ma is — a politi­kai tengerháborgás köze­pette, s a viszonylag gyor­san múló jelenségekkel szem­ben. Az idén negyvenedik életévét betöltött képzőmű­vész a kolozsvári főiskola el­végzése után. egy mezőségi kistelepülésen. Széken taní­tott. majd gyári munkát vállalt, hogy az utazgatás ne eméssze fel maradék ener­giáját. Nem könnyű kiküzdenie szakmai elismertetését, mi­vel édesapja nemcsak el­ismert festőművész volt, ha­nem évtizedekig tanított a kolozsvári képzőművészeti főiskolán. Közismert a szó­lás az almáról és a fáról: nyilvánvaló, hogy az apai ihletés nélkül Kádár T. Ti­bor nem rendelkezne ilyen elszánt szellemiséggel, vizu­ális művészetbe vetett hit­tel. Az erdélyi magyarok­nak az a hevülete is munkál benne, ami nem engedi a történelmi városrészek főleg falusi házak ledarálását. szisztematizálását” (igaz. így is elég sok elpusztult már a ..modernizálásban”). Megörö­kítette grafikáin és akvarell- jein Kolozsvár különböző felekezetű magyarjainak templomait. (Lutheránus templom, Kós Károly-féle református templom, Szt. Mihály templom főhajója I.—II.). A dicső és fájdal­mas időket tanúként átélő Bethlen-bástya is ugyanúgy megörökítésre méltó téma nála, mint a Bagolyváros­ház (képünk), vagy a Bolt­ívek a Bolyai utcában. So­rolhatnánk a főtér, az első kórház, a múlt századi épü­let- és utcarészletek megje­lenítését, mindegyiknél az atmoszféra az, ami megra­gadó. Az alkotó nem éri be a dokumentumokká, emlék­kövekké magasztosuló épü­letek, városrészek tálalásá­val, hanem a szénrajzok sö­tét drámaiságával vélemé­nyét is kifejezi. A fekete tó­nus adta lehetőségek világo­san beszélnek: a művésznek boldogabb és szerencsésebb idők jutnak eszébe, megdöb­bentő képsorai ezért fájdal­masak. A fizikai létében is veszélyeztetett erdélyi kul­túra múltját és jelenét áb­rázolják e grafikák. A tár­lat a varázslatos időnkívüli- ség mellett riasztó jelzés is. Meg kell ismernünk, meg kell szeretnünk Erdélyt, az elvont eszmék helyett a megtapasztalás valóságában. Kádár T. Tibor földönjáró álmaiból fokozatosan sza­kadnak ki valóságelemek a Kolozsvár melletti Csik- szentmihályiról, Kalota- szegről is. Ne gondolja az olvasó, hogy csak az avant­gárd követel bátorságot. Ah­hoz is kiállás kell ma, hogy egy festő a flamand kismes­terek gondosságától áthatva megszerkesszen egy képet, mivel ez aligha számíthat zajos szakmai szenzációnak. Éppen ebben kereshető a kiállító grafikáinak erénye: kompozíciói geometrikus át­gondoltsággal készülnek, képkivágásai felfokozzák a, személyes benyomásait, így kerek egész a megfogalma­zása. A továbblépés is ebbe az irányba valószínűsíthető, mert vallomása szerint Bar- csay Jenő művei nagy ha­tással voltak rá. A bemuta­tott 22* szénrajz és 3 akva- rell érzékenysége nemcsak a témaválasztásban nyilvánul meg, hanem a megjelenítés­ben, a vonalak finomságá­ban, a fény-árnyék viszo­nyok kiegyensúlyozatlansá­gában is. Elsődleges a lát­vány: gazdag tónusrend­szerrel, plasztikusan határo­zott vonalvezetéssel megold­va. Az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával létrejött tárlat augusztus 17- ig tekinthető meg Békésen. Cs. Tóth János — Két napon keresztül tárgyalta az Országgyűlés a sajtóval kapcsolatos törvény- tervezetet. Megkérdeztük Szokodi Sándort, a Magyar Demokrata Fórum Békés megyei elnökét, nekik mi a véleményük a Békés Megyei Népújságról. — Több országos sajtóor­gánumtól eltérően a Békés Megyei Népújság új szer­kesztői koncepciója a semle­gesség és a pártatlanság el­vét követi. Pártunk örömmel fogadja azt a tényt, hogy a közérdekű közlemények mel­lett helyt ad a politikai pártok megnyilatkozásainak is. Mindkét felet meghall­gatva, és visszautasítva azo­kat a megnyilvánulásokat, melyek személyeskedők t és parttalanok. A nagy jelentőségű sajtó vállaljon szerepet a meg­nyugvás és megbékélés ér­dekében. Az amúgy is zak­GENERÁL IPARI SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET szabad géplakatos, lakatos, forgácsoló, hegesztő kapacitásra kooperációs partnert keres, lehetőleg hosszú távra. Cím: Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet, BÉKÉSCSABA. Bartók Béla út 46—50. Telefon: 24-788/12 mellék, Tóth László, Salló Csaba. látott világunk indulatait . mérsékelje, csillapítsa. Kér­jük a Békés Megyei Népúj­ság minden szerkesztőjét, hogy segítse a békés átme­net keresztülvitelét. Ehhez kíván — minden beavatkozástól mentesen — segítséget adni a Magyar Demokrata Fórum —, amit most elmondtam, az egyben elnökségi állásfoglalásunk is. ’ A Kapos- “~~~“ Koppányvölgyi Vízi Társulat, TAMÁSI, jó Állapotban lévő, 4 darab T—100-as dózerét megegyezés szerinti áron értékesíti Értékesítés helye: TAMÁSI, Rákóczi u. 17—19. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT VÁRUNK. Bagolyváros-ház Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom