Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

1990. július 28., szombat o Hz OKISZ-vagyonból a megye is részesüljön Minél több tulajdonost Hz ipari szövetkezetek alapítói között Az ipari szövetkezetek el­nökeinek hagyományos ta­lálkozóját a közelmúltban rendezték meg Szarvason, a Vas- Fémipari Szövetkezet Körös-parti nyaralójában. A csodálatosan szép természeti környezetbe a megye szövet­kezeteiből 30-an érkeztek. Olyan nyugalmazott és ma is aktív vezetők — többségük­ben alapító tagok —, akik 10—20—30 évig irányították a kollektívák munkáját. A nyugdíjas elnököket és a meghívott vendégeket Szé­kely László, a Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet elnöke köszöntötte. • Ugrai András, a KISZÖV elnökhelyettese többek kö­zött elmondotta, hogy Békés megyében jelenleg mintegy 70 ipari szövetkezet műkö­dik. A régen alakult nagy szövetkezetek mellett sok a kisszövetkezet, így a termé­kük, tevékenységük igen változatos. Megyeszerte 16 ezer dolgozónak, illetve tag­nak adnak biztos- kereseti lehetőséget. Az éves árbevé­telük meghaladja a kilenc- milliárd forintot, tőkésex­portra több mint egymilli- árd forint értékű terméket szállítanak. A világ minden táján összesen több mint 30 országban ismerik, keresik termékeiket. Elismeréssel szólt a jelen­levők munkájáról, akik az 1940-es évek végén, az ötve­nes évek elején szervezték, alapították, vagy később lép­tek az ipari szövetkezetek­be. Nem csak két kezüket, szorgalmukat, szaktudásukat vitték a közösbe, de „fel­ajánlották” saját termelő- eszközeiket is. Arról most ne szóljon a fáma, hogy meny­nyire volt ez „önkéntes”. De az tény, hogy ők a szövet­kezeti vagyon megalapozá­sához, a tőke felhalmozásá­hoz nagymértékben hozzá­járultad és ezt utódaiknak soha nem szabad elfelejteni. A hozzászólásokból az is kiderült: az egykori kisipa­rosok : suszterek, kőműve­sek, ácsok, asztalosok, laka­tosok, villanyszerelők, sza­bók és más területen dolgo­zók — mesterei, művészei voltak szakmájuknak. Nem csak azok, akik vezető poszt­ra kerültek, általában vala­mennyi kisiparos,' aki a Szö­vetkezés útjára lépett. A leg­nehezebb időkben is ipar­kodtak helytállni, dolgozni a megélhetésért, a szövetkezet fejlesztéséért. Irányításuk alatt — az adott körülmé­nyeknek megfelelően — többször volt termékváltás. Számos helyen lakossági szolgáltatással kezdték és lassan tértek át új termékek gyártására, új létesítmények felépítésére, berendezésére. Ugrai András tájékoztatott arról is. hogy a KISZÖV nem szól a szövetkezetek dolgába, sorsuk alakításába. Mindent helyben, az önkor­mányzatnak kell eldöntenie, a tagság és a szövetkezet ér­dekeinek összehangolásával. Azért viszont harcol a KI­SZÖV, hogy az OKISZ-nál felhalmozódott vagyonból Békés megye szövetkezetei visszakapják az őket megil­lető részt. Ezután a Katalin II. séta­hajóval hajókirándulásra in­dultak a nyugdíjasok és a vendégek. A természeti szép­ségek — Arborétum, Erzsé- bet-liget, a Körös-parti üdü­lősor, a szépen gondozott parkok mellett folytatott út során az eszmecsere sem szünetelt arról: hogyan volt, hogyan indultak, hová fej­lődtek az ipari szövetkeze­tek. A nyugdíjasok elismer­ték : a mostani vezetők hely­zete sem könnyebb, mint az övék volt. Csak most mások a gondok, a. problémák. A jelenleg is dolgozó elnökök hangsúlyozták, bárhogy te­vékenykednek tovább, nem feledkeznek meg arról, hogy a szövetkezeti vagyonnak a nyugdíjasok is részesei. Mindannyian arra töre­kednek, hogy méltó utódai lehessenek a régi elnökök­nek, tovább fejlesszék szö­vetkezeteiket, idehaza és külföldön újabb elismerése­ket, megrendeléseket szerez­zenek. Ary Róza Életbe lépett a nyugtaadási kötelezettségi n kereskedők továbbra is tiltakoznak Immár csaknem egy hónapja — július 1-jétől — ér­vényes az a rendelet, amelynek értelmében a ruházati cikkeket, vegyi árukat, iparcikkeket, valamint tiizelő- és építőanyagokat forgalmazó magánkiskereskedők kö­telesek a vevőknek számlát adni. Milyenek az első ta­pasztalatok, betartják-c a rendelkezést a kiskereske­dők, és hogyan tudja segíteni tagjait a KISOSZ az eh­hez szükséges pénztárgépek, illetve nyomtatványok be­szerzésében — erről érdeklődött az érdekvédelmi szer­vezetnél az MTI munkatársa. Mihályi Kornél, a Kiske­reskedők. Országos Szerveze­tének illetékese elmondotta: ismeretes, hogy a tavaly szü­letett törvény ez év július 1-jétől, illetve jövő év ja­nuár 1-jétől kötelezi nyug­taadásra a magánkiskeres­kedőket, attól függően, hogy milyen árucikkeket forgal­maznak. A szervezet mind a korábbi, mind pedig az új kormánynál eredménytele­nül tiltakozott ellene. Ellen­érveire választ is csak a pénzügyminisztertől kapott. Az utóbbi azt hangsúlyozta: a tárca továbbra is indo­koltnak tartja a nyugtaadá­si kötelezettség fokozatos be­vezetését, ám ha sok lesz a negatív tapasztalat, vissza­térnek a kérdésre. A KI­SOSZ ennek ellenére fenn­tartja tiltakozását. Állás­pontja szerint a vevő szá­mára teljesen felesleges a nyugta, amikor semmilyen érdeke nem fűződik az iga­zoláshoz, a magánkiskeres­kedőknek viszont számotte­vő többletteher. Sérelmezik a magánkereskedők azt a megkülönböztetést is, amely számukra máris előírta, mi­lyen pénztárgép-típusokat alkalmazhatnak, holott az állami és szövetkezeti ke­reskedelemben ezek haszná­lata csak 1996 januárjában lesz kötelező. S arról is ke­vés szó esik, hogy e gépek csak külföldről szerezhetők be, s mind a vételárat, mind pedig a karbantartást devi­zában kell megfizetni. A pénztárgépeket különben meg is kell rendelni, mert nem kaphatók. Ä KISOSZ értesülései szerint nem so­kan jegyeztették elő a gépe­ket, amelyek nemcsak nyug­taadásra alkalmasak, hanem arra is, hogy a forgalmat az adóhatóságok számára rögzítsék. Ügy tűnik, hogy a kiskereskedők az .utolsó pil­lanatig abban reményked­tek, hogy a rendelet beve­zetésére' mégsem kerül sor. A KISOSZ annyiban tud­ja segíteni tagjait — mon­dotta Mihályi Kornél —, hogy rendszeresen tájékoz­tatja őket az alkalmazható Dénztárgépek típusáról és beszerzési forrásáról, továb­bá arról, hogy a szabvány­nak megfelelő nyugták hol szerezhetők be. A kellő informálást már csak azért is fontosnak tart­ja a KISOSZ, mert az APEH ■várhatóan még az idén ellenőrzi, eleget tettek- e a magánkereskedők a nyugtaadási kötelezettség­nek. Az adóhatóság ugyanis úgy véli, hogy ilyenformán nyomon lehet követni az úgynevezett láthatatlan jö­vedelmet, és ezzel megva­lósul a fogyasztói érdekvé­delem. A KISOSZ ezt az ér­velést nem tartja meggyőző­nek, s attól tart, hogy ez az intézkedés nem növeli az ál­lami adóbevételt, viszont fé­lő, hogy az intézkedés nyo­mán csökken, a magánke­reskedelem áruskálája, emel­kednek az árak, és nem utol­sósorban a nyugtamegírás időtartamával arányosan megnövekszik a vásárlási idő is. Tenyészállat-árverés, dísznövény-bemutató Egy hónap múlva nyit a 71. OMÉK A legutóbbi összesítés sze­rint 26 ország csaknem ezer kiállítója jelentkezett a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra, az OMÉK ’90-re. Az augusztus 31-én nyíló nagyszabású kiállítás előké­születeiről a Hungexpónál elmondották: az idei kiállí­táson nemzeti bemutatóval vesz részt egyebek között •Hollandia, Izrael, Spanyol- ország, Franciaország és Üj-Zéland. A kiállításon szeptember 2-án tenyészál­lat-árverés lesz, amelyre ed­dig csaknem másfél száz ál­lattartó jelentkezett. Szep­tember 6-án biotechnikai konferenciát tartanak. Nagy érdeklődés előzi meg a vá­sárvárosban rendezett nem­zetközi dísznövény-bemuta­tót. A kiállítás élelmiszer- bemutatóján a látogatók kedvéibe járnák azzal, hogy a díjnyertes termékeket, kö­zöttük a borokat és söröket meg is lehet kóstolni. A Bu­dapesti Húsipari Vállalat ol­csó termékeit kínálja a helyszínen. Első alkalommal lesz élő közvetítés az Agro- tv és a szegedi körzeti stú­dió produkciójaként. Az OMÉK idején rendezik a vásárvárosban a Buda- transpack ’90 nemzetközi anyagmozgatási és csomago­lási szakkiállítást is. II kispénzű is lehessen befektető Szeretjük dologra, munkára biztatni a népet, vagy legalábbis célozgatni rá, pedig ebben az országban tud­nak, s ha kedvet kapnak hozzá: szeretnek is dolgozni az emberek. Hát még, ha a magukéban vannak, vagy tisz­tességes a kereset. De hogy e kettő, a tulajdonszerzés vagy a jól fizető munka elérhető legyen számukra, az már nemcsak rajtuk múlik. A feltételeket az ország ve­zetőinek és az irányításukkal működő jogi, gazdasági és egyéb apparátusnak kell megteremteni. Ez az ő dolguk, az ő munkájuk, amit leket jól és rosszul csinálni. Míg a politikai keret — a demokrácia — hiányzott: rosszul, amikor megindult a demokratizálódás folyamata: bi­zonytalanul, botladozva, most azonban már nincs aka­dálya a jó, a gyümölcsöző jogszabályok és más intézke­dések meghozatalának. Üzleti demokráciát Többek között annak, hogy a privatizáció során — miitt azt a minap a Magyar Nemzet főszerkesztője emlí­tette —: „népi” részvénye­ket lehessen kibocsátani. A lap esetében például lehető­vé tenni, hogy az olvasók részvényvásárlással a mo­dernizációhoz szükséges tő­kéhez hozzájáruljanak. Akár részletfizetési kedvezmény­nyel is, bízva abban, hogy az újság sikeres lesz anya­gilag is és majd osztalékot tud fizetni. A termelő vál­lalatokat sem szabadna ki­zárni az ilyen ügyletből, az ott dolgozókat, de a külső kisembereket sem. Ezt a részben vagy .egészben kis­tulajdonosi formát nem ne­künk kell kitalálni, Ameri­kában már kipróbálták és bevált. Az ötlet jó, s szép számmal akadt'követője. Ott ugyanis természetes, hogy nemcsak a komoly tö­kével rendelkezők, azaz pro­fi befektetők előtt áll nyit­va a részvényesség útja. A lehetőségek hazájában fur­csa is lenne az, s lábbal ti­porná azt a máig élő hagyo­mányt, hogy bárki a maga szerencséjének a kovácsa, s nem szégyen lentről felemel­kedni. Hogy ez csak álom és a múlt? Egyáltalán nem. Elég a két ifjú ember össze­sen 48 dollárjára gondolni, meg a garázsra, amelyben el­kezdték személyi számítógé­peik bütykölését, hogy kinő­jön belőle a világhíres Apple- cég. Persze egészen más a két műszaki-üzleti zseni esete, mint a „népi” részvényese­ké, akikből aligha lesz több­szörös milliárdos, bár néhá- nyuknál ez sem lehetetlen. A példa pusztán azért került ide, mert ha senki sem állt volna szóba velük, előbb ap­róbb, majd nagyobb kölcsö­nöket nem kapnak, süthették volna a tudományukat. De ott a gyerekember is üzlet­fél, s mint üy'et, komolyan kell venni a bankoknak is. Meg másnak. Nincs erre pa­rancsolat, csak józan ész és tradíció. Mindkettő a hasz­not nézi, mindegy hogy ki­től jön, s így mellette és nem ellene dolgozik az üz­leti szellem. A kispénzű is ember, belőle is lehet nagy­pénzű. S az is jellemző a közfelfogásra, hogy ott so­hasem volt szégyen a mun­ka, mint nálunk, az úri Ma­gyarországon, sőt a létező­nek mondott szocializmus­ban is nagyobb rangot adott még a kevesebbet fizető író­asztal is, mint az eszterga- •gép. A messzi múltból örö­költ kasztszellem hazánkban még mindig kísért, csak most pozíciónak és pénznek hívják. fl „leányzó fekvése” Még az átalakulási és tár­sasági törvényben is meg­mutatkozott a 10 ezer forin­tos legkisebb részvényárban, ami ebben a pillanatban is sok. Józan (üzleti) ésszel azt gondolta volna az ember ak­kor, de ma is: 1000 forint lenne a tisztességes alsó ha­tár, hogy a kispénzűek is el­érhessék. Nem mindegy az államnak, főleg, ha az álla­mi tulajdonért az állam­kasszába folyik be a pénz, mint például az angol, a francia privatizációból, hogy sok kisebb névértékű papír­ból, vagy kevesebb nagyból jön össze a kibocsátott rész­vények végösszege? Nálunk nem, és a felfogás eleve ki­zár bizonyos rétegeket, pe­dig mennyire más a „leány­zó fekvése”, vagyis az ország gazdagodása, ha minél töb­ben érzik magukat (résztu­lajdonosnak. Már a látószö­gük is más, a kedvük meg éppen, ha nem azt tapasztal­ják, hogy megint csak azok a nyertesek, akik eddig. Azok a vezetők, akik a tűz körül ültek eddig is, eztán is ott sütkéreznek, méghoz­zá úgy, hogy az anyagi ja­vakat, a tulajdont ingyen, egy tollvonással szerezték meg, míg le nem állították a spontán privatizációt. De az most is fennáll, hogy a kis­embereknek még csak re­ményük sincs arra, hogy po­ros nyomukba lépjenek, vagy szavuk legyen. Ugyan mibe és hogyan szólhat bele a kisrészvényes? Kérdezhetnék sokan és még többen azt felelnék: semmi­dbe! De ez nem igaz, mert a sok kisrészvényes együtt már tekintélyes tömböt képez, s így már döntési tényezővé válik. Sőt, kisebb üzem ese­tén a teljes munkás- és al­kalmazotti gárda kezébe ke­rülhet az összes részvény, te­hát az egész üzem tulajdo­nosa lehet. Új, de feloldható ellentmondás Amerikában ez már nem újság. A velejárója az in­kább, az újfajta nehézség, amit az egyszemélyben tu­lajdonos és alkalmazott problémája jelent. Azért, mert ez a kétféle érdek az egyes emberen belül ütköz­het, például az üzemfejlesz­tési befektetés vagy a ter­mék költségcsökkentése kér­désében. Az előbbi egy ide­ig alacsonyabb profitot okoz, az utóbbinak viszont azon­nali bérkihatása van. Bár­melyik válik sürgetővé, azt kell eldönteni, személy sze­rint kinek, melyik megoldás a jobb, mi éri meg: ha tu­lajdonosként vagy munkás­ként viselkedik. Mi még messze járunk az ilyen dilemmától, az is nagy előrelépés lenne, ha az em­berek ismernék a privatizá­ció különböző módjait, vagyis az állami tulajdon magántulajdonná- alakításá­nak többféle lehetőségét. S azt is, hogy ezek mivel jár­nak, s ki, milyen feltétellel vehet abban részt. Lehető­leg minél többen. De, hogy végül is mennyien, ez a je­len és a jövő alkalmazottai­nak sem mindegy, akárcsak az, mennyire lesz erős fok­ról fokra a magángazdaság. Hogy mennyivel több bért tud majd fizetni egy-egy tu­lajdonos a precíz, pontos munkáért, mert végső soron erről van szó, a lehető leg­jobb minőségű, korszerű ter­mékről, a piacgazdasági ver­seny alfájáról és ómegájá­ról. Vass Márta Megyeszerte a határban rendre sorakoznak a szalmabálák, melyek csak a szállításra vár­nak Fotó; Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom