Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
ISUdDl-fite 1990. július 2., hétfő Vele(m) vagy nélküle(m)? Gyomaendrőd nem válik szét! (Folytatás az 1. oldalról) vezete — a Fidesz és a kisgazdák is — aláírásgyűjtést szerveztek. Az első azért, hogy az endrődiek szavazzanak csak, akarnak-e válni vagy sem, az utóbbi pedig a teljes lakossági népszavazás mellett gyűjtötte az aláírásokat. Mivel a lakosság három százalékát megnyerték az ügynek, a népszavazás július 1-jére kiíratott, úgy* hogy mindkét településrész szavaz. A két tanácsülésen beadványt terjesztett elő a helyi honismereti egyesület. Kifejtették, hogy nem tartják helyesnek a pártok nép- szavazási kezdeményezését, mert az nem tükrözi a lakosság érdekeit, az elválás nem hozza majd magával a megoldást. Ráadásul a szavazó polgárok nincsenek tisztában a válás anyagi következményeivel. Mivel azonban lakossági kezdeményezésként jelentkezett az aláírásgyűjtés, a népszavazást ki kellett írni. S hogy mire voksolt a város? Vasárnap este fél nyolc után nem sokkal megvolt a végeredmény: a 13 ezer 350 választóból 3798-an szavaztak. Ez a szavazók 28,45 százaléka. Mivel az érvényességhez 50 százalék plusz egy érvényes szavazat kell, a — körülbelül százezer forintba kerülő — népszavazás végeredménye egyértelmű: Gyomaendrőd nem válik szét! (A szavazáson megjelent lakosok többsége is — 78 százaléka — erre voksolt.) K. K. Az elmúlt napokban szerkesztőségünkbe küldött nyilatkozatokból és tiltakozásokból kitetszett, hogy alig fékezhető indulatokat váltott ki a népszavazás meghirdetése. Nem akarván befolyásolni a gyomaendrődieket, úgy döntöttünk, hogy «■ a szétválásról még a múlt héten megkérdezettek véleményét csak ma, a helyi népszavazás megtörténte után adjuk közre. Gyoma és Endrőd között, a senki földjén szólítottuk meg Cs. Nagyné Ricsey Edit tanárnőt. — Az egyesítés erőltetett volt. Nem vették figyelembe az alapvető történelmi ellentéteket. De most már nem lenne érdemes szétválni. Endrőd öregedő falu, s nehezen viselné a közös adósságból ráeső rész fizetését. — Nagy hibákat követtek el az egyesítéskor és azóta is — állította Vaszkó Irén nyugdíjas tanárnő. — Lerombolták az endrődi közigazgatást, hátrányára változott a kereskedelem, s még sorolhatnám. De a válás mire lenne jó? A fiatalokat már nem érdeklik a régi sérelmek, márpedig elsősorban őket kell megkérdezni. A nép belefáradt mindenbe. — Jelenleg a pártok a népszavazás kierőszakolásával akarják demonstrálni önmagukat, s talán bizonyos tisztségek is lebeghetnek szemük előtt — vélte Hor- nokné Németh Eszter. — Pedig nem azt kellene kérdezni, mikor váljunk, hanem azt, mi a baj. Bízom a népben, amely mindig is bölcsebb volt vezetőinél. — A fiatalok elmentek — mondta Márton. Gábor nyugdíjas tanár. — Most nem szabad megbontani a kialakult helyzetet: Endrődnek nincsenek vezető egyéniségei, így elválni viszont felelőtlenség. Ha Gyomaendrőd polgárai a választások után olyan polgármester mögött sorakozhatnának fel, akit elfogadnak, akkor később fel sem merülne az elszakadás. Seprenyi Lajostól, a költségvetési üzem vezetőjétől hallottuk: — Akik a két település egyesítését kezdeményezték, nem rosszindulatból tették. Az endrődiek azt remélték, hogy felzárkózhatnak Gyoma ellátottsági szintjéhez. Ám a várossá válás elmaradása ezt nem tette lehetővé. Ebben a helyzetben léptek fel az „örök elégedetlenkedők” a tanácsi vezetők ellen. Az endrődi nép kiközösíti magából az állandósult feszültség szítóit, s biztos vagyok abban, hogy együtt maradunk. K. A. J. Költözik az ócskapiac Orosházán Kereskedelmi fórum? Zsibvásár? Öcskapiac? — Ki tudja! Ilyen és hasonló elnevezésekkel illették már Orosházán is a KGST-pia- cot. Kezdetben tiltották a seftelők haszonszerző akcióit. .később szemet hunytak a hatóságok. Manapság pedig egyszerűen tehetetlenek az illetékesek. A lengyel, román és szovjet állampolgárok ugyanis egy talpalatnyi hely láttán azonnal kicsomagolnak — főleg hétfőn és csütörtökön — a Kossuth Lajos és a Töhötöm utcán. Ilyenkor az autósok se ki, se be. A gyalogosokról és a kerékpárosokról nem is beszélve ... Az ott lakók panasza nyomán a városi tanács úgy döntött, elköltözteti az ócskapiacot a lehető legrövidebb időn belül. A hír hallatán sokan örültek, mások viszont nem győzték hangoztatni rosszallásukat. Horváth József, mint utcabeli és mint árus is érdekelt a dologban, öt nem idegesítette a sok piacoló. Nem úgy szomszédját, Nagy József kisiparost: — Toilette! — állandóan ezzel zaklattak a külföldiek, s még sorolhatnám azt a, sok kellemetlenséget, ami a piaccal járt. A városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának vezetője, Gombkötő Dezső így vélekedik: — Az ócskapiac kinőtte helyét. A szűk utcában óvoda üzemel, sok a vállalkozó, ezért is döntöttünk úgy, hogy tágasabb helyre költöztetjük. Az áprilisi tanácsülésen született az a határozat, mely szerint legalkalmasabb a Kiss István-gödör. Mivel a tanácsnak nincs pénze a piac üzemeltetésére, ezért vállalkozókat kerestünk. A nagy érdeklődés ellenére mindössze két pályázat érkezett. Az elbíráláson a Ha- lustyik József és Popol György által készített tervet fogadták el. Ők a 11700 négyzetméter területet nemcsak piac céljára szánják, de gondolnak a továbbhaszno- sításra is. A vállalkozók bíznak abban: július elejére már olyan állapotokat teremtenek a jelzett helyen, hogy árusok és vásárlók kényelmes, kulturált kiszolgálásban részesülhessenek. Feltöltötték a mocsaras területet, ideiglenesen kőzúzalékkal, később aszfaltburkolattal borítják. Van ivóvíz és W. C., sőt közel 200 autó parkolására alkalmas hely is. Az árusitóasz- talokat a tervek szerint 500 méter hosszan helyezik el. Terveik közt vidámpark, autókereskedés, kamionparkoló, szabadtéri diszkó is szerepel. Csete Ilona Hamupipőke zárta a IX. bábfesztivált Hol maradt a humor, a nevetés? (Folytatás az 1. oldalról) A bábfesztivál előadásait elemző szakemberek általában különböző szempontok alapján mondtak véleményt, méltatták, vagy bírálták a látottakat. Kovács Ildikó író, rendező, a művész társadalmi felelősségét hangsúlyozta, Koós István tervező, a képzőművészeti háttérről, a vizuális hatásokról beszélt. Dr. Arany Erzsébet főiskolai tanár a művészi élmény erejével, a gyermekfantázia szerepével, a bábjáték értékteremtő és értékmegőrző funkciójával foglalkozott kis előadásában, Nina Malikova pedig a dramaturgia jelentőségét taglalta. Az egymástól meglehetősen eltérő fejtegetésekben mégis volt valami közös. Minden szakember megállapította: kevés volt a humor, kevés volt a nevetés, a felszabadult gyermekkacagás ezen a bábfesztiválon. S ez elgondolkodtató. — Végignéztem körülbelül húsz előadást, de nem sikerült megtudnom, hogy mi foglalkoztatja a mai gyerekeket — jegyezte meg csalódottan Imre István rendező. — Nem derült ki, minek örülnek, mitől bánatosak napjainkban a kicsinyek. Gondolom, nem csak az előadások tehetnek róla — ilyen a világ, a kor, amelyben élünk —, de nagyon kevés önfeledt, vidám gyermekarcot és -reagálást láttam a nézőtéren, pedig figyeltem, vártam. Láthattunk hagyományos marionettfigurákat, álarcos, kosztümös és hétköznapi szereplőket a színpadon, több előadásban együtt játszott a báb és a színész. Dieter Brunner szerint napjainkban „a báb beteg”, túl gyakran szorul háttérbe az élő figurákkal szemben, de „ez a gyengélkedés múlandó, a bábok hamarosan meggyógyulnak és uralják a paravánt, ahogyan annak a klasszikus bábművészetben lennie kell”. Kovács Ildikó arról beszélt, hogy szeretet nélkül képtelenség a bábokkal foglalkozni, s csak az képes a bábokat mozgatni, aki szereti őket, aki szeretni tudja az életet, az embereket, s akinek van mondandója a világról. Nagyon felelősség- teljes hivatás ezért a rendezőé, s jelenleg Romániában az amatőr és a hivatásos bábművészet terén egy-- aránt szükségállapot van, annyira kevés a tehetséges, képzett ember — mondotta. N. K. Sarlóval szedték a markot, keresztbe rakták a kévét Siker énekszóval és kaszával Az aratóversenyen részt vettek lengyel vendégek is, akik már szombaton este kellemes zenei műsorral lepték meg a csorvásiakat. Az evangélikus templomban Krystyna P^kate karmester dirigálásával egyházi kó- rusmüveket adtak elő, nagy sikerrel. Botena Krupa, a lengyel csapat vezetője érdeklődésünkre pz alábbi tájékoztatást adta: — Egy lengyel kis faluból érkeztünk, a neve Zamarst. Régóta áll egymással baráti kapcsolatban a mi községünk termelőszövetkezete és a csorvási téesz. Cserekirándulásokat szervezünk évek óta, és kölcsönösen meghívjuk egymást sport-, és kultúrális rendezvényekre. így jöttünk el a mostani aratónapra is. A kézikaszás versenyre neveztünk be, de kérésünkre előadhattuk az uráli nemzetiségi kórusunk egyházi énekekből álló műsorát is. A kórus 60 éve létezik, 45 tagú, közülünk nyolcán jöttek most el. Jellegzetessége, hogy folytonosan és kizárólagosan csak fiatal férfiakból és nőkből áll. Akik megházasodnak, vagy már nem tartoznak a fiatalok közé, kiválnak közülünk. Bemutatkozó előadásunkban zenei kíséret mellett elénekeltük a régi lengyel himnuszt, bemutattunk már-már feledésbe merült evangélikus kórusműveket, Isten dicsőségéről, a szeretetről, a szerelemről. Saját kísérő zenekarunkban kiváló művészek: orgonista, klarinétos, első-, másod- hegedűs, és más régi hangszeren játszó zenész található. Jól éreztük magunkat, örültünk a közönség elismerésének és kaszás csapatunk versenyben elért 4. helyezésének. (Folytatás az 1. oldalról) asszonyok sarlóval szedték a markot, végül szép takaros keresztekbe raktáik a kévéket. A zsűri ezt is pontozta. Két teljes órát dolgoztak megállás nélkül. Minden porcikámban úgy éreztem, mintha én is köztük lennék, szurkoltam, igazságos legyen a zsűri, mert mindenki maximálisan jól dolgozott. . Utánuk jöttek a kombájnok, az aratógépek, majd a tarlóhántás. Izgalmas verseny volt, kíváncsian vártuk az eredményt. A versenyzőket és a meghívott vendégeket — voltak az ország minden tájáról mezőgazdasági szakemberek — ebédre invitálta a vezetőség a Fényes Élő történelemóra-r- Magam sem hittem, hogy ennyi ember eljön erre a versenyre — mondja Maczák Tibor tsz-tag, az aratónap egyik szervezője. —Számomra a legnagyobb élmény a közösségi ösz- szefogás, amelynek köszönhetően minden résztvevő jól érezhette magát. A gyerekek élvezték a pónilovas hintával tett sétakocsikázást, és a felnőttekkel együtt, működés közben láthatták a régi cséplőgépeket, a lóvontatású marokrakót, a kévekötő aratógépeket. Felért egy történelemórával a mai nap, hiszen semmilyen előadás nem pótolhatja azt, amit saját szemünkkel is láthattunk. étterembe. Az eredmény a következő: az első helyezést Dila Antal kétegyházi csapata nyerte, a második Lá- szik Mihály csorvási, a harmadik pedig Pető István csorvási. A további helyezettek: negyedik a lengyel testvér-tsz brigádja, megosztva ezt a helyezést Csé- ke Sándor csorvási brigádjával és hatodik a csehszlovák festvértéesz brigádja. A jelenlévők nagy meglepetésére egyéni díjakat is adtak. A legjobb kaszás Dila Antal, marokszedő Bíró Jánosné, a legöregebb kaszás Málik István, a legfiatalabb Pető István, 18 éves marokszedő, a legjobban kalapáló Nagy Zoltán, a leg- csinosabb nő díját Krupa Bqzena lengyel lány kapta. Jó hangulatban költötték el a finom és bőséges ételeket, citerazene szólt, daloltak, jókedvűek voltak. Nagy élmény volt a telekgerendá- si szlovák pávakör műsora. Ezzel nem ért véget a nap: aratóbálilal: végződött az ünnepség. A rendezés páratlanul jól sikerült, a nagy tömeg csak fél egy körül kezdett hazaszátlingózni. A csorvási Fényes étteremben a Pantacoop divatbemutatójával zárult az aratónap. Ary Róza Fotó: Fazekas Fereno
