Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

1990. július 2., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Ne féltsék a parasztságot! Megdöbbenéssel tapasztalom, hogy egye­sek — felhasználva a sajtót, a rádiót és tévét —.riogatják a magyar paraszt­ságot. Az egyik táborba azok tartoznak, akik a magyar parasztságot, annak földhöz való ragaszkodását egyáltalán nem ismerik. A másik táborhoz pedig azok, akik nem érte­nek egyet azzal, hogy a magyar parasztsá­got 1960-ban, mint a juhokat, terelték be a tsz-be. így ijesztgetik őket: „mit kezdtek a föl­dekkel, hogy művelitek meg?” Képek je­lennek meg az újságokban, amelyen öreg házaspárok húzzák a boronát! így akarják megszégyeníteni a parasztembert. De még egy képet sem láttam, amely a tsz előtti parasztgazdaságokat, a nagy tehéncsordá­kat, a szép és rendezett tanyákat, a jó kedvvel dolgozó embert ábrázolta volna! Tisztelt riogatok! Tudják, hogy mit csinál a parasztember, ha birtokba veheti ősi jussát? Előveszi jó­zan paraszti eszét, és arra törekszik, hogy minden eszközzel, családja bevonásával, összefogással teremtse meg a feltételeket ahhoz, hogy földjén eredményesen gazdál­kodjon. Nem lóval és tehénnel szántanak, vetnek, hanem gépeket vásárolnak. Megve­szik a MÉH-telepekről a nagyüzemek által valamikor drágán megvásárolt, korán tönkretett gépeket, és kettőből csinálnak egyet... Kiss Ernő, Biharugra Kutyadolog Valaki vagy valakik mulasztásából az ebtu­lajdonosok túlnyomó ré­sze nem értesült Sarka­don a kötelező eboltás­ról. Június 22-én 10 óra körül puszta véletlen, hogy tudomásunkra ju­tott a 11 óráig tartó ku­tyaoltás. A hír gyorsan terjedt, hála a négylá­búak vonításának, uga­tásának. Amikor hiá­nyoltuk a tájékoztatást, az illetékesektől a kö­vetkező választ kaptuk: „Hirtelen határozták el az eboltás idejét, nem volt idő plakátolásra.” „Hangosbeszélőn közöl­ték az időpontot." De a legfrappánsabb válasz: „A kocsmákban meg le­hetett tudni az esemény időpontját”. Mivel megrögzött an­tialkoholisták vagyunk, félő, hogy jövőre sem értesülünk előre a köte­lező eboltásról, mely fontos embervédelmi té­nyező is. B.-né, Sarkad (Név és cím a szerkesztőségben.) Véradók Jósvafőn és Kassán Egy héttel ezelőtt JÓ6va- főre kirándultak a csárda- szállási véradók. Ez a 100 tagú csoport, amely a Csár- daszáll ási Petőfi Tsz dolgo­zóiból állt, immár húsz éve ad vért évente háromszor, rendkívüli esetben rögtön is. A tsz vezetősége méltá­nyolja e nemes feladatban részt vevő önkéntesek mun­káját, s igyekszik különféle Ecce homo Hétköznap, ebédidő. Ma­gányos férfi ül a főtéri pá­don. Unottan figyeli a gyér gyalogosforgalmat, közben dohányzik. Mélyeket szfv a cigarettavégből, s a csikket a hulladékgyűjtő mellé ha­jítja. Gyerekcsapat közeledik, öten vannak, némelyik alig túl a tíz éven. Nápolyit majszolnak, papírzacskóból. Az utolsó falatokat ropog­tatják, amikor a hulladék­módon honorálni azt. Min­den véradás alkalmával Ka- muton, az áfész-étteremben közös ebéden látja vendégül a véradókat. Kirándulások­hoz autóbuszt biztosít térí­tés nélkül, sőt egyéb kiadá­sokhoz is hozzájárul. Tavaly Újvidékre kirándultak, most pedig Aggteleken és Jósvafőn barangoltak, majd Kassát tekintették meg. Kolozsi Kálmánné gyűjtő közelébe érnek. Cél- badobás következik. A zacs­kókat gombóccá gyűrik, s egymás után a hulladék- gyűjtőbe dobják. Harsány az elégedettség, mert mind­egyikük talált. Ismét csend. A gyerekek továbbmennek, mire a fér­fi lopva körülnéz. Feláll, a hulladékgyűjtőhöz lép. Fel­veszi az elhajított csikket. Gondosan elnyomja a fes­tett lemezen és a hamutar­tóba teszi. Azután visszaül a padra, újabb cigarettára gyújt. Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd Tábor Nagyerdőn A Gyulai Családsegítő Központ június 18—24. kö­zött nyári tábort szervezett a debreceni Nagyerdőn 10— 14 éves gyermekek részére. Az egy hét városnézéssel, múzeumlátogatással, stran- dolással, c^ónakázással, sportrendezvényekkel és sok játékkal telt el. Minden gye­rek kellemes, jó hangulatú nyári tábor élményével tér­hetett haza. Szeretnénk köszönetét mondani azoknak az intéz­ményeknek, vállalatoknak, magánszemélyeknek, akik le­hetővé tették a gyerekek gondtalan pihenését. Családsegítő Központ, Gyula Körösökre hívogató Ez nem a Kanári-szigetek, de még csak nem is a Balaton, mert még oda sincs pénzem elmenni. Mégsem érzem sze­génynek magam. Fáradt idegen, ne menj további Ez ami szülőföldünk, Európa még aránylag tiszta folyóival. Zöldel­lő ártéri erdők, nyárfák illata, tücskök zenéje és* madár­daltól ékes hajnalok. Ez a Félhalmi-holtág. Egész évben túlórázó kispénzűeknek, baráti társaságoknak, fiatal szerel­meseknek csak ajánlani tudom. Es lelki válságban szenve­dőknek, mielőtt életüket eldobnák maguktól. Már közelebb Európához... ... legalábbis a békéscsabai városi hírlapterjesztő válla­lat ügyintézését illetően. Jú­nius 26-án kedden a hírlap­kézbesítő nem tette a posta­ládámba az egyik napilapot. Szerdán 9 óra körül felhív­tam a városi hírlapterjesztőt és eléggé izgatott hangnem­ben tiltakoztam — hi­szen már nem először tör­tént — a kézbesítő mulasz­tása ellen, és a lap pótlását kértem. Nyugodt, udvarias válaszban ezt megígérték. Már nem hittem. És jött a fordulat. Még aznap dél­után 2 óra körül egy táv­iratkézbesítő „postaszolgála- ti” bélyegzővel és „soronkí- vüli” felirattal ellátott, szé­pen csomagolt újságot ho­zott: a nagyon várt tegnapi Lap volt! Valószínű, hogy ezzel is közelebb jutottunk az áhított Európához. Csak így tovább! Ifj. Salamon György, a Magyarországi Zöld Párt tagja Név és cím a szerkesztőségben iZIjllllkTíTd Felvételünkhöz talán nem szükséges kommentárt fűzni. Mindössze annyit, hogy e „szép” látványt Békéscsabán, a Szív és a Lázár utca kereszteződésében kapta lencsevégre fotó- riporterünk. Fotó* Fazekas Ferenc Miért drága a vasáru? A napokban az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál, Békéscsabán a Mezőberényi úton egyméteres laposvasat vásároltam. A legkisebb té­tel: 5 kg-os szál volt. Az el­adó segített a kiválasztás­ban, majd kiállított egy utal­ványt. Felvilágosított, keres­sem meg a csarnokban a pénztárt, fizetés céljából. Eligazítást kaptam, hogy előbb az anyagkönyvelőhöz térjek be. Megkaptam a pénztári befizetési lapot. Az anyagkönyvelő szólt, hogy a teremmel szemben van a pénztár; a blokkal menjek oda és fizessem be a vétel­árat. A pénztár előtt ült három férfi, akik figyelmez­Fogyókúrára Ez év június 17—18-ra a békéscsabai IBUSZ-t meg­bízta a csárdaszállási Vörös­kereszt-szervezet kétnapos kirándulás megszervezésé­vel, amelyen 38 véradó vett részt. A szerződést 1990. május 28-ai dátummal az IBUSZ visszaigazolta az alábbiakban: „ 1. nap: Ebéd Miskolcta­polcán. Vacsora — szállás — reg­geli — hideg ebéd Jósvafő, Tengerszem Szállóban. 2. nap: Vacsora Görbehá­zán a „Farfa” vendéglőben. Az indulás időben meg­történt Csárdaszállásról a Petőfi Mgtsz autóbuszával. A véradókkal kellemes délelőttöt töltöttünk a mis­kolctapolcai barlangfürdő­ben, majd a Kis vad ász ét­teremben megebédeltünk és Aggtelekre utaztunk bar- langlátagatásra. Délután Jósvaifőre, a szálláshelyünk­re érkeztünk éhesen, bízva tettek, hogy a korlát ragad, közben nem csináltak sem­mit. Rendeztem a számlát, a pénztárosnő közben az anyagkönyvelőhöz küldött — ahol már azelőtt voltam — a terem másik oldalára* mert csak az ő szignálása után vihettem el az árut. Végül ötödikként megje­lent a portás, aki ellenőriz­te a vasárut, a blokkot és így elvihettem a telephely­ről a vásárolt vasat. Az 5 kg vas öt ember kezén ment keresztül. Nem drága ez egy kicsit? R. J. (Név és cím a szerkesztőségben.) ítélve abban, hogy jóízűen megva­csorázunk, de sajnos kide­rült, hogy az IBUSZ nem rendelt részünkre vacsorát, sem a második napi hideg­ebédet. így a társaság majd­nem fogyókúrára ítéltetett, de nagy huzavona után vé­gül sikerült vacsorát kapni. A következő meglepetés Görbeházán várt, ahol nem tudtak az érkezésünkről, így korgó gyomorral* savanyú szájízzel távoztunk Balmaz­újvárosiba az ottani Hajdú étterembe, ahol kellemesen megvacsoráztunk a saját költségünkön. Mi a szerződés aláírása­kor a kért összeget kész­pénzben az IBUSZ-nak ki­fizettük, bízva abban, hogy a vállalást maradéktalanul teljesíti és kellemes kirán­dulásit biztosít a csoport szá­mára. De sajnos nem így történt. Vöröskereszt, Csárdaszállás Nyugdíjasnap Szeghalmon A Szeghalmi Állami Gaz­daság hagyományos, két­évenkénti nyugdíjas-találko­zóját ismét megrendezte jú­nius 8-án. A gyülekező a központi irodánál volt, ahon­nan autóbuszokkal vittek bennünket a halaspusztai kerületbe. A Puszta csárdá­nál uszonnávai vártak. Ked­ves meglepetésben is ré­szünk volt, mindenkinek átadtak egy borítékot, mely­ben ezer forintot találtunk. Ezt (követően határszem­lén vettünk részt. Megtekin­tettük útközben a helyi gimnázium alapítójának, Pé­ter Andrásnak a kriptáját. Ezután a gazdaság másik két kerületébe, Károlyderékba és Töviskesbe látogattunk el. Majd finom ebéd követke­zett, melyet zeneszó mellett fogyaszthattunk el. A Jókai Színház színészei kedves műsorukkal szórakoztattak bennünket. Ezúton megköszönjük a gazdaság vezetőségének,’ és mindazoknak a fáradozását, akik lehetővé tették szá­munkra a régi munkatár­sakkal, munkahelyünkkel való találkozást. Hőgyes Imre és nyugdijastársai, . Szeghalom Adósunk az adóhivatal Hatszor utaztak — de hiába Testvérem, aki a Körös Ka­zángyártó Vállalatnál dolgozott, a múlt évben — az idén már magángazdálkodók vagyunk mindketten — februárban, an­nak rendje és módja szerint benyújtotta adóbevallását. Mi­vel túlfizetése volt, visszaigé­nyeltük a fennmaradt összeget, háromezer forintot. Ezt a mai napig nem küldte meg az adó­hivatal! Már hat alkalommal beutaztunk emiatt Békéscsabá­ra, ami nem kis költség, és persze idő is. A hivatal ügyin­tézői mindeddig csak ígérgettek, s kérték, várjunk türelemmel. Hónapok óta használják a pén­zünket jogtalanul. Kíváncsi va­gyok, ha valaki ennyit késne az adó befizetésével, vajon mit szólnának? Faulhaber Gábor, Magyardombegyház flz újkígyási OTP munkájárál Az elmúlt évet nyereséggel zárta az egy éve működő újkí- gyósi OTP-fiók. A kincstárje­gyet és a pénztárjegyet kedvelte meg leginkább a lakosság. Az ifjúsági betét is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, jelen­leg 258-at tartanak nyilván. Ed­dig 45-en kaptak újrakezdési kölcsönt. Az elmúlt évben 24 lakás ké­szült el az OTP segítségével. Üj családi házra 35 esetben folyó­sítottak kölcsönt, is millió fo­rint összegben. Lottóból az el­múlt évben 204 ezret, míg totó- szelvényből 140 ezer darabot ad­tak el. A Bongó- és a Szuper- sorsjegy is nagy népszerűség­nek örvend. N. J., Újkígyós Egy fájós fog története Az esetet, ami 24-én, vasárnap velünk a fogászati ügyeletén történt, nem tudom szó nélkül hagyni. A férjem keze 4 hónappal ezelőtt megégett, és azóta is elég nagy fájdalommal küszködik. Betegállományban van és mindemellé még vasárnap dél felé rettenetesen elkezdett fájni a foga. Próbálkozott fájdalomcsillapító­val, de sajnos nem használt. Nem tudtuk, hogy meddig van rendelés a fogászaton, ezért csak úgy — hátha szerencsénk lesz — elindultunk az ügyeletre. Megörültünk, mert 13 óra 40-kor értünk a fogászatra, és a táblán olvastuk, hogy 14 óráig van ren­delés. Ki is jött az asszisztensnő és elvette a személyi igazolványt, mondván, siessünk, mert mindjárt lejár a munkaidő. Bementünk a rendelőbe, az orvosnő fel sem állt, csak elkezdett mutogatni felfelé; nem látjuk, ki van írva, hogy meddig van ügyelet? Elkezdtünk magyarázkodni, hogy nem tudtuk, meddig van rendelés, és még csak 3J4 2 lesz 5 perc múlva. Mit kezdjek én már magával ilyenkor? — így a doktornő és továbbra is ülve maradt. Mivel könyörögni nem akartunk, kértük az igazol­ványt, amit rögtön vissza is kaptunk. Kénytelenek vol­tunk elvonulni és „maszek” fogorvost keresni. Sajnos, próbálkozásunk 4 helyen sikertelen volt. Férjem kény­telen volt hétfő reggelig szenvedni... Tóth Bálintné, Békéscsaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom