Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-17 / 166. szám
1990. július 17:, kedd Szeptemberben költözik a kovácsházi könyvtár Tavasz volt még, kezdő napsugaras, amikor Balogh György kovácsházi könyvtárigazgatóval megnéztük: lesz-e valami az új könyvtárból, ott a ‘főutcán? A múlt év, tehát 1989. december 31-re kellett volna elkészülnie, de nem készültei. Az építők szerint azért, mert elfogyott a pénz, és pénz nélkül — ez közismert — nem lehet építkezni. A napokban szinte hihetetlen hír érkezett Mezőko- vácsiházáról: az épületátalakítás augusztus 30-ra befejeződik, a könyvtár költözhet! De ennek megint csak története van. Balogh György idézi fel: — Kértük a városi tanács vébét, hogy most már végképp tárgyalja meg a könyvtár ügyét. A május 10-i ülésen aztán a költségvetési üzem vezetője, Kertmegi István beszámolt a helyzetről és a kilátásokról. Azt mondta: a tervezett 1,6 millió forint helyett 2,2 millió forintba kerül a könyvtár- épület teljes befejezése, a különböző anyagárak emelkedése miatt. Még tavaly kaptunk a megyei tanácstól 300 ezer forintot, berendezési tárgyakra. Ezt az ösz- szeget most szintén az építkezés befejezésére fordítjuk, illetve kétharmadát, mert 100 ezer forintért speciális könyvtári berendezéseket vásárolunk (katalógusszekrényt, kölcsönzőpultot stb.). Az emeleti tetőtér burkolása megkezdődött Méretre szabja a mester a galériát tartó vasszerkezet részeit Fotó: Veress Erzsi A megrendelést már elküldtük a gyártóknak. A még hiányzó összeget a városi tanács pótolja. Végül, arról is döntöttek, hogy a volt pártbizottság és a családi iroda épületének berendezési tárgyaiból annyit kap a könyvtár, amennyire szüksége lesz. A legújabb hír: a Mezőkovácsházi Városi Tanács V. ÍB. július 12-i ülésén dr. Szarvas Attila tanácselnökhelyettes megerősítette: a költségvetési üzem augusztus végére, esetleg szeptember elejére átadja az új könyvtár épületét. Valamikor azt írtuk: „Könyvtár a kútban”. Nos, most Ikapaszkodik felfelé, bizonyára sikerrel. (g. e.) Sikerkönyvek A népszerű művészek életéről szóló könyvek iránti érdeklődés tartósnak látszik, a színpad és a filmvászon csillagait bemutató műveket általában keresi, szívesen vásárolja az olvasóközönség. Sok színészről már életében megjelennek a nagy szerepeket és azok kulisszatitkait, gyakran a magánéletük állomásait felvillantó vagy elemezgető kötetek, de még nagyobb azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a művész halála után látnak napvilágot. Talán azt az űrt, a hiányt igyekeznek ezek a könyvek vaiamelyest pótolni, amit a távozó hagyott maga után, talán egyfajta utólagos tiszteletadási, törlesztési kényszerből születnek ezek az alkotások. Sulyok Máriával kapcsolatban nem hiszem, " hogy ilyen utólagos tisztelgésre, jóvátételre egyáltalán szükség lenne. S azt sem, hogy ez a szándék vezérelhette volna Ferenczi Verát, hogy könyvet írjon a magyar színjátszás nagyasszonyáról. Mert „a Sulyok” mindent eljátszhatott és minden kitüntetést megkapott, amit csak el lehet képzelni. Majdnem hatvan évig uralta a színpadot — méltóságával, ragyogásával, következetes, szúrós szigorával. Bródy Sándor tanítónőjétől Shakespeare Gertrud királynéjáig, Dürrenmatt öreg hölgyétől Szigligeti Zrínyi Ilonájáig, a Macskajáték Orbánnéjától A salemi boszorkányok Re- beccájáig a legkülönlegesebb egyéniségeket keltette életre önmaga által. Mesélik róla kollégái Ferenczi könyvében, hogy bámulatos alázattal fogadta a legkisebb szerepet is, hogy mindvégig ezzel a fantasztikus és rá oly jellemző alázattal játszotta el valameny- nyi alakját. A kesernyés önirónia, no meg az a büszke tartás a másik két meghatározó, vonás, amiket ugyancsak emlegetnek pályatársai. (Például Koncz Gábor, Gábor Miklós, Gálffi László, Vámos László, Ádám Ottó és Radnóti Zsuzsa emlékezését tartalmazza a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában megjelent kötet.) Nem színházi pletykákon csámcsog, nem hajszol szenzációkat, nem anekdotázik, nem kulisszatitkokat fecseg ki, nem épít fel és nem rombol le bálványt, legendát Ferenczi Vera. Beszélgetések sorozatából állította össze könyvét, amelyben az író néha kérdez, és Sulyok Mária válaszol, mesél életéről, a színházról, a művészet becsületéről. Interjúnál sokkal több, egy kivételes egyéniség példaértékű vallomása, életfilozófiája ez a könyv. N. K. Mit csináljon az „eszkimó”, ha kevés a fóka? Vállalkozás, ahol a kultúra is szempont Kocsmáros ismerősömnek kerek perec megmondtam, hogy olyan a kocsmája — már bocsánat —, mint egy disznóól. Nagyon jóízűt nevetett, s közben a váltómat veregette: — Az éhes meg szomjas emberek így is bejönnek. A vállalkozáshoz én értek, a kultúrához meg te, maradjunk ennyiben — szögezte le végül. Bólintottam is rá, de a dolog nem hagyott nyugodni. Hiszek benne ugyanis, hogy a kettő valahol ösz- szefügg egymással. Nemzeti kultúránk mutatója nemcsak egy színházi előadás, egy színvonalas koncert, vagy épp az oktatásügyünk helyzete lehet, hanem az éttermeink, üzlethelyiségeink, tisztasága, esztétikussága is. Ennél a gondoltainál maradva azután elhatároztam, hogy legközelebb — „tollhegyre tűzés” céljából —betérek az első utamba eső, kulturáltnak látszó falatozóba, presszóba, vagy effélébe. Az alkalom csakhamar bekövetkezett. A szeghalmi vasútállomás mellett egv impozáns kis épület csábított megállásra. Léckerítés, székelykapu, fapados élőkért, s a homlokzaton a cégér, egy kerék. Az idén megnyílt Kerék- csárda nevű ételbár tulajdonosa. Ecsedi Gábor készséggel avatott be vállalkozása rejtelmeibe. — Az Állami Építőipari Vállalat szeghalmi leányvállalatának építésvezetője voltam. Mielőtt még a vállalat felszámolásra került volna, én már világosan láttam sötét jövőnket... Ahol több az eszkimó, mint a fóka, vagyis a kivitelező, mint a megrendelő, ott annak az üzletnek már befellegzett. Törtem tehát a fejem, hogy a későbbiekben miből biztosíthatnám majd családomnak a tisztességes megélhetést. Abból indultam ki, hogy az állomás környékéne óriási a forgalom. Ezenkívül két gyár is van a közeiben, ahol szintén rengeteg ember megfordul. Ha ide építhetnénk valamilyen kis üzletet, annak biztosan lenne forgalma — álmodoztam. Aztán amikor tényleg megszűnt az építőipari vállalat szeghalmi részlege, konkrétabban is fontolóra vettem, mibe érdemes belevágni. Az utazó, vagy a munkában kifáradt ember mindig szomjas, vagy éhes... Most már biztosan tudtam, ételbárt kell csinálnom! Megkezdődött a szervezések időszaka. Ecsedi Gábor Elek Gyula barátja személyében (»sakhamar társra lelt már »a tervezgetések időszakában. Olyan épületet kell építeni, amelyikben az ételbár mellett még egy kis üzlethelyiség is megfér — vélték —, hiszen a gyárakból hazasiető asszonyok nem kis forgalmat jelentenek. Elek Gyula korábban is az élelmiszeriparban dolgozott, tudta hát, hogy az olcsó hús úgy vonzza a háziasszonyokat, mint mágnes a patkót. A terv tehát készen állt. A Kerékcsárda egyik végében olcsó (!) húsbolt. a másikban ételbár lesz ... Ezután jöttek a gyakorlati gondok. Telket legjobb lenne a kövesút mentén vásárolni, hogy a vasútállomás, a harisnyagyár, a paplan- üzem és a varroda mellett még a közúti forgalmat is bekapcsolják üzleti elképzeléseikbe. A legalkalmasabb hely azonban a harisnyagyár tulajdonát képezte. A tárgyalások során a következő megállapodás (majd szerződés!) született: a harisnyagyár (egyelőre tíz évre) bérleti díj fejében átadja a szükséges nagyságú telket a Kerékcsárda tulajdonosainak. A bérleti díjat igen méltányos áron szabták meg (ez évente 50 ezer forint), cserébe azért, hogy a Kerék- csárda épületébe egy harisnyamintabolt is helyet kaphasson majd. Megindult az építkezés. Ecsedi Gábor büszkén mesélte. hogy ebben óriási hasznára volt eredeti foglalkozása. Nemcsak az impozáns Ecsedi-féle tetőszer- kezet, s egyáltalán a már messziről szemet gyönyörködtető épülethomlokzat bizonyítja ezt, de az a több mint félmillió forint is, amit ezáltal megspóroltak az építkezésen. Az idén tavasszal befejeződtek az utolsó simítások. Elsőként — május 18-án — az ételbár nyílt meg. Van itt minden. Lángos, szendvics. pizza, hamburger, vesevelő, rántottvelő, sör. üdítő — ami csak szem-szájnak ingere. És minden Ecsedi módra. Ez azt jelenti, hogy itt semmi sem drága. — Az az elvem ugyanis, hogy a legegyszerűbb, legvékonyabb pénztárcájú embereket is -becsalogassuk ide. Nekik is joguk van a pénzükért kulturált helyen, tisztességes adagokat fogyasztani — magyarázta beszélgetőpartnerem. — Ezt az „árpolitikát” a nemsokára mellettünk megnyíló húsboltra is szeretnénk kiterjeszteni. Ami húst csak lehet, igyekszünk .saját felvásárlással (esetleg saját vágásból) beszerezni. így, a kereskedő cégeket „megkerülve”, számításaink szerint mintegy 15 százalékkal olcsóbban vásárolható majd az itt árusított hús. Természetesen az sem utolsó dolog, vallotta be aztán Ecsedi Gábor, hogy a konkurrenciaharcban annak a vállalkozónak van nagyobb esélye piacon maradni, aki ugyanazt az árut olcsóbban adja. Lehet, hogy az újdonság varázsa, de lehet, hogy épp az árpolitikájuk az oka annak, hogy már a legelső hónapban 600 ezer forintot forgalmaztak. — A viszonylag olcsó árak mellett az igényekhez rugalmasan alkalmazkodó nyitva tartással lehet még növelni a forgalmat — magyarázta a tulajdonos. Mint elmondta, reggel 5 órakor kezdik, a munkát, s este 8—9-ig dolgoznak. Pénteken éjjel pedig a hazafelé utazó ingázó miatt nonstop üzemel az ételbár. Természetesen mindehhez több alkalmazottra is szükség van. Ecsediék azonban ezt a kérdést is rugalmasan kezelték, ugyanis bevonták az üzletbe mindkét vállalkozó szinte valameny- nyi családtagját. És ahogy a mondás tartja, így „minden a családban marad.” Amikor pedig a gondokról faggattuk a vállalkozót, széttárta a karját: — Az újrakezdési hitel, a telek megszerzése, az építkezés, az alkalmazottak felvétele. vagyis szinte minden, akadályok nélkül megoldódott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lenne rögtön három kívánságom, ha megjelenne a jótündér. Nincs telefonunk, egységesíteni kellene a pénzügyi lebonyolítást, csökkenteni a bürokráciát.. . Sajnos, a hatalom birtokosaival nem vagyok olyan jó viszonyban, mint az írás elején említett kocsmáros- sal, mert különben kerek perec megkérdezném; a cí- .merviták után ugye megérjük. hogv a vállalkozások könnyítéséről is szó esik majd a Parlamentben? Hiszen valahol ez is kultúra. Méghozzá európai. Magyar Mária Az építőipari szakma és a családi kivitelezés több njiint fél millió forint megtakarítást jelentett a vállalkozóknak a Kerék csárda felépítésénél. íme, ilyen! Fotó: szőke Margit
