Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-17 / 166. szám

1990. július 17., kedd IENíHMM „Szerződés” a NATO-val Különleges övezel három ország határszögletében ? Partner: a Gyulai Húskombinát A napokban kaptuk a hírt, hogy a Gyulai Húskombinát komoly tárgyalásokat folytat a NATO Európában állomá­sozó csapatainak németor­szági hadtápfőnökségével. E meglehetősen érdekes hírről kértünk bővebb információt Zám András vezérigazgató­tól. — Immár második alka­lommal ültünk tárgyalóasz­talhoz a NATO élelmiszer-el­látásért felelős szakemberei­vel. Legutóbb az inspektor, illetve a megbízott állator­vos járt Gyulán, akinek az a feladata, hogy állategész­ségügyi szempontból vizs* gálja meg termékeinket és a feldolgozás valamennyi fá­zisát ellenőrizze. — A gyulai kolbász, a füstölt sonkarolád, megfelel a NATO-katonák ízlésének? — A minőséggel és a hi­giéniával egyaránt elégedet­tek, s rövid időn belül meg is kötjük a szerződést. — Jelentős tételről van szó, vagy egyelőre csak pró­baszállítások lesznek? — Nagyobb mennyiségről van szó. ami a Gyulai Hús­kombinát szempontjából egyáltalán nem elhanyagol­ható, hiszen közel ezer ton­na árut szállítanánk évente. Gyakorlatilag úgy is fogal­mazhatnék, hogy a Szovjet­unióba exportált hasított fél­sertés mennyiségének a fe­lét. Tehát, a piaci váltást is megvalósítjuk ezzel az üz­lettel, s éppen most, a rubel elszámolás körüli viták ide­jén számunkra ez a lehető legjobbkor jött. Bár igaz, hogy elsősorban jó minősé­gű nyersárut kénnek tőlünk, például karajt, combot, ve­sepecsenyét. szárazáruból pe­dig különböző ízesítésű kol­bászféleségeket. — Mennyire ígérkezik sta­bilnak az új piac? Ha az általános európai leszerelés­re gondolok, akkor várha­tóan egyre csökken majd az igény... — Mi politikai szempont­ból nem vizsgáltuk a kér­dést. Ami viszont a piaci szempontokat illeti1, arról több előnyös dolgot mond­hatok. Például azt, hogy ne­gyedéves bontásban kötjük a szerződéseket, ami annyit jelent, hogy a mindenkori világpiaci árak alapján tör­ténik az elszámolás. Egyál­talán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a beviteli áraknál nincs lefö­lözés a közös piac részéről. Tehát, aki ilyen jellegű pia­con tud eladni ma Magyar- országról, az csak jól jár­hat, s extra jövedelemre te­het szert. A tárgyalások so­rán a NATO megbízottjai részéről az is nyilvánvalóvá vált. hogy hosszú távon gon­dolkodnak a gyulai húster­mékeket illetően, s nem akarnak váltani. Elégedet­tek a húsminőséggel, a fel­dolgozás színvonalával, a csomagolással. A húskombi­nát export-termékei egyéb­ként is megfelelnek az USA nemzetközi szabványelőírá­sainak. Üzemünk higiéniai szempontból állja a ver­senyt bármelyik fejlett tő­késországbeli céggel. Tény viszont, ha technikailag, technológiailag már évekkel korábban nem teszünk lépé­seket a tőkésexport fejlesz­tésére. talán ez a fajta üz­let soha nem jött volta lét­re. Az élet viszont bennün­ket igazolt, mert ma már a Szovjetunión kívül hasított félsertést sehol a világon nem lehet eladni. — rákóczi — Helyi „háttérkormányokat” szeretnének Nagy érdeklődés kísérte a közelmúltban Mezőkovács- iházán összehívott kisgazda­párti fórumot a városi ta­nács nagytermében. Az ösz- szejövetel célja a kisgazda- párt mellett működő polgá­ri tagozat megalakítása volt amelyhez elsősorban a pár­ton kívüliek csatlakozását várták. Az ülésen vendég­ként és egyben előadóként is részt vett Bakos István, a kisgazdapárt országos ügy­vezető alelnöke, valamint Miczifalvi Báron von Miczy Július .Stefhan nyugatnémet üzletember. A helyhatósági választá­sok minden párt számára komoly felkészülést jelente­nek. A kisgazdapárt szeret­né, ha a megalakult új szer­vezet a választásokra már olyannyira megerősödne, hogy támogathatná a közér­dekű javaslatokat. Kire szá­mítanak? Azokra az értel­miségiekre, vállalkozókra, állampolgárokra, akik eddig nem adtak hangot politikai nézeteiknek, de szaktudásuk erőt jelent a város életének újjáalakulásához. A parla­menti bizottságokhoz ha­sonlóan szaktitkárságokat kí­vánnak alakítani, amelyek mintegy helyi „háttérkor­mányként” dolgoznának. A tervek alapján lenne példá­ul oktatási, kulturális és ne­velésügyi, egészségügyi, ag­rárgazdálkodási, ipari és szolgáltatási, munkaügyi és foglalkoztatási, környezetvé­delmi, jogi és idegenforgal­mi szaktitkárság. — Demokratikus hatalmi rendszert próbálunk kiala­kítani, amely segíti a maj­dani helyhatóságot gyakor­lati munkájában. Ezért is lenne szükség a magas szak­tudású pártonkívüliekre — hallottuk a helyi kisgazda­párt vezetőjétől. — Az ag­rárgazdálkodási szaktitkár­ság egyik feladata például az ezüstkalászos, aranykalászos gazdatanfolyám és a farmer- gazdaképzés beindítása len­ne. Mit várnak a bizottsá­goktól? A lakóhelyi lehető­ségek kiaknázását és az ön- kormányzati munka közvet­len segítését. Egyes gondok megoldásához erkölcsi és anyagi segítség igényelhető az országos szervektől is. — Nagyobb összefogásra van szükség párttagok és nem párttagok között ahhoz, hogy a „szürkeállományt” hasznosítsák — hangzott el, majd néhány konkrét, a te­lepülést érintő bejelentést is hallhattunk. Nem látványos, de eredményes az a beruhá­zás, ami a kisgazdapárt se­gédletével a helyi áfész és egy francia ügyfél üzletköté­séből ered. A. városban el­kezdett kisállat-feldolgozó befejezése érdekében a fran­cia partner 6 millió dollárt ad az építtetőnek. Ezenkívül még 2 millió dollárt a meg­lévő berendezések fejleszté­sére, valamint a kunágotai üzem karbantartására. Emel­lett a külföldi fél benyújtott egy bankalapítási kérelmet is, amely kedvezőbb kamat- feltételeket biztosítana a ma­gyar partnereknek. A má­sik, : érdeklődésre számot tartó bejelentés szerint ,a városi tanács által ez évbén elkészített üdülőközponti terv megvalósításához a párt szakemberei segítenek tőke­erős partnert találni. Kör­vonalazódik az elképzelés, hogy a városban és környé­kén mezőgazdasági kisgépek összeszerelésével és külön­féle adapterek gyártásával is foglalkozni lehet. A fórum egyik izgalmas, érdekes része volt Baron von Miczy beszámolója a nyugatnémet és magyar gaz­dasági együttműködésről és a kistermelés, a piac lehető­ségeiről. Az előadás után konkrét kistermelői üzletkötésekre is sor került. h. M. Két megye nemzetiségeinek „csűcstalá Ikozó ja” Aradon Német, román, szlovák és szerb nemzetiségekkel együtt él Békésben a magyarság. Arad megyében — amely- lyel figyelemre méltóan gazdagodnak kapcsolataink — az említett (nációk képviselőin túl bolgárok, csehek, ma­gyarok, szlovákok és ukránok is élnek. A két megye nemzetiségeinek képviseletében találkoztak a napokban román földön a Békés Megyei Tanács és az Arad Me­gyei Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa nemzetiségi bizottságainak küldöttei. rendűékként kezeljék Őket. Maguk az érintettek sem tudják ma megmondani, hogy mely nemzeti kisebb­ség, hány lelket tudhat ma­gáénak. Ám a nemzetiségi hovatartozásukat éveken át elhallgatókat sem ostorozni, sem megszégyeníteni nem kí­vánják. Elmondásuk szerint bizonyítékaik vannak arra, hogy erőszakos eszközökkel, Emléktábla figyelmeztet a helyre: itt búcsúzott el Kossuth szeretteitől A héten hatályba lépett új román vámrendelkezések : életbe lépése előtti utolsó 24 ■ óra kísértetiesen hasonlított ! a magyarok tavaly áprilisi I bécsi inváziójához. A Var- ; sand közepéig nyúló kocsi- j sor mellett reggel elhaladva, i ki gondolta volna, hogy ké­■ íső este az ellenkező irányba i igyekvők oszlopának végével , a gyulai Agip-benzinkútnál : találkozunk majd. A Bóka Mihályné bizottsá- ; gi elnök és Hevesi József titkár vezette magyar kül- í döttségef, valamint a hazaia­kat néhány percre Panthea Gheorghe, az Arad megyei tanács elnöke is fogadta. (Gheorghe úrban a Nemzeti Megmentési Front egyik or­■ szágos alelnökét is tisztel­hetjük. Iliescu elnök párt­| funkciójának megszűnésével e beosztása különösen jelen­tőssé vált.) Helyettese, ■ Cziszter Kálmán — aki egy­ben a Romániai Magyarok ; Demokratikus Szövetsége i Arad megyei szervezetének j alelnöke is — azonban mind- r végig a program tevékeny í részese volt. A romániai nemzeti ki- : sebbségek képviselői úgy ér­tékelték, hogy a közelmúltig — más embertelenségek mel lett — kétségbeejtő helyzet­ben volt hazájukban a nem­zetiségek ügye. Akadtak pil­lanatok — mondották —, amikor fennállt a teljes asz- szimiláció veszélye is. Az asszimilációs folyamatot ké­szek természetes jelenség­ként elfogadni, azt viszont már nem, hogy alacsonyabb­megfélemlítéssel szorították az embereket nemzetiségi mi­voltuk megtagadására. Az öntudatra ébredés kri­tikus megállapításaként hangzott el: eddig a nagy többség határozott a kisebb­ségek jogairól is. A szemlé­leti változások új teret nyit­hatnak: a nemzetiségiek kapcsolatokat építenek ki, nemcsak az anyaországgal, hanem további államok azo­nos nemzetiségeivel is. Gheroghe Schwartz — aki az országos kulturális fel­ügyelőség tanácsosa Arad megyében — keserűen álla­pította meg, hogy átmeneti­leg, s nem a román fél hi­bájából zátonyra futott egy ígéretes kezdeményezés: az Arad—Békés megyei maga­zin kiadása. A nemzetiségi kultúra pezsdülését is aka­dályozó gondként említették, hogy képtelenek hozzájutni egy — a legszerényebb igé­nyeket kielégítő — nyomda­géphez. Pedig volna mit kez­deni vele. Nagyváradon és Temesvárott már kaphatók kétnyelvű lapok, s szeret­nék, ha Gyulán román, Ara­don pedig magyar nyelvű könyveket árusító bolt nyíl­na. A találkozó résztvevői dél­után a nemzetiségek Aradon fellelhető templomait láto­gatták meg, illetve elzarán­dokoltak a máriaradnai templomhoz is. A csodálatós természeti környezetben, még 1520-ban alapított temp­lom, egykori kolostor, ha­gyományos zarándok- és bú­csúhely, akár a közeljövő­ben is a Békés megyeiek kedvelt kirándulóhelyévé válhat: kőbe vésetten üzenik haza a templomkert padjai, hogy mezőberényi, újkígyó- si, eleki és más települések híveinék adományai is segí­tették a magyar kulturális hagyományok e lenyűköző példájának megőrzését. Fő- hajtásnyi időt töltött a tár­saság a radnai főutca 339. számú házának falára elhe­lyezett márvány tábla előtt: itt búcsúzott el családjától 1849 augusztusában a szám­űzetésbe induló Kossuth La­jos. A Maros túlpartján fekvő Lippára „átugorva” — mint a helybeliek említették, Er­délyből kilépve — még egy csodálatos, 1335-ben alapí­tott ortodox román temp­lom, s a csoda folytán meg­maradt török bazár megte­kintését tette lehetővé a program. A búcsúzáskor említette meg Cziszter Kálmán a te­mesvári jugoszláv konzul egy szépséges ideáját: a Vajda­ság, valamint Arad, Temes, Békés és Csongrád megye különleges gazdasági, kultu­rális együttműködésének szorgalmazását. Egyebek mellett ezen is érdemes el­gondolkodni a Romániában élő nemzetiségek képviselői­nek augusztusban esedékes viszontlátogatásáig. Kiss A. János A Világbank és a szegénység Több mint egymilliárd ember, vagyis a föld össznépességének negyede kénytelen a harmadik világban napi egy dollárnál ke­vesebből megélni — állapítja meg a Világbanknak a világ gazdasági fejlődéséről és a sze­génységről szóld idei jelentése. A harmadik világ szigorú gaz­daságpolitikával, a magánvállal­kozás pártfogolásával és társa­dalmi reformok révén a mos­tani 1,1 milllárdról 0,8 milliárd- ra csökkenthetné a szegények számát a jövő évtizedbén — véli a vasárnap nyilvánosságra ho­zott jelentés. Szigorú gazdaság- politikán az infláció megzabolá- zását, a fölösleges közkiadások elkerülését és a külgazdasági egyensúly megőrzését érti. A Világbank elnöke, Barber Bonable, a jelentés bemutatásá­ra összehívott washingtoni saj­tótájékoztatón kifejtette, hogy erre nagy lehetőség nyílik most, amikor a hidegháború múlóban van, és nincs szükség óriási ha­digépezetek fenntartására. Ha a fejlett országok csupán i0 szá­zalékkal csökkentenék katonai kiadásaikat, már akkor is köny- nyűszerrel megkettőzhetnék se­gélyeiket — állapította meg Bo­nable. Dollár feketén és fehéren Legalizálják-e a moszkvai valutapiacot? Senki sem tudja pontosan, hány tíz- vagy százmillió dollár cserél feketén gazdát egy-egy évben a Szovjetunió­ban. a feketepiaci árfolyam folyamatos emelkedése az egyik legérzékenyebb mula­tója az ország gazdasági romlásának. Még egy-másfél évvel ezelőtt 10-15 rubel kö­rül mozgott egy dollár ára, mára 20-25 rubelre emelke­dett. Várható volt, hogy a hiva­talos pénzvilág előbb-utóbb 'lépni kényszerül. A jelek azonban arra mutatnak, hogy ezúttal nem az admi­nisztratív intézkedések szi­gorával teszik meg a lépést. A napokban interjút kö­zölt a szovjet kormány hi­vatalos hetilapja az Állami Bank egyik vezető munka­társával. A bankár arra az olvasói kérdésre válaszolt: elképzelhető-e, hogy magán­emberek számára is létrejön az országban a hivatalos belső valutapiac? Ez azt je­lentené, hogy szabályozott keretek között kereskedhet­nének a valutával, nem pe­dig a kapuk alatt, a rend­őrök kemény fellépésétől fél­ve bonyolítanák le a ma még törvénytelen ügyleteket. Ilyen belső valutaütköző piac létezik már a szovjet gyakorlatban: működik — szigorúan vállalatok számá­ra — a valutaárverés intéz­ménye. (Ez kissé leegyszerű­sítve azt jelenti, hogy az egyelőre szűkös devizakeret egy része „kalapács alá” ke­rül, s az viszi a dollárt, aki a legtöbbet adja érte.) A pénzügyi szakértő sze­rint az egyéni valutapiacra több elméleti megoldás is kí­nálkozik; vagy engedélyezik az állampolgárok részvételét a ma csak vállalatok által lá­togatott árveréseken, vagy létrehoznak egy másik ilyen intézményt magánemberek számára. Az interjúalany azonban kételkedik abban, hogy a szovjet lakosság osz­tatlan lelkesedéssel fogadná ezt a lehetőséget. A belső valutapiac egyelőre szűk, s nincs is igazi kapcsolata a világpiaccal. Jól tudjuk persze az Álla­mi Bankban, hogy igazi győzelmet a feketepiac elle­ni harcban csak az áruter­melés és -ellátás rendbe té­tele hozhat, mert akkor ru­belért is beszerezhetők len­nének azok a termékek, amelyekhez ma csak kemény valutáért lehet hozzájutni. Fotó: Kozma Mihály Évszázados emlékek a radnai hegyoldalban

Next

/
Oldalképek
Tartalom