Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-17 / 166. szám

1990. július 17., kedd o Újabb viharok a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) rint a családi pótlék év ele­ji vagy évközi emeléséről a gyermeknevelés tényleges költségeinek megfelelően az Országgyűlés évente leg­alább kétszer dönt. A vitában az érintett tár­cák képviselői is állást fog­laltak. Kelemen András, a Népjóléti Minisztérium ál­lamtitkára felajánlotta, hogy a tárca' és a kormány fél­évente megteszi a „karban­tartó” intézkedéseket a csa­ládi pótlék értékének meg­őrzésére. Rabár Ferenc pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy nemcsak a Par­lamentnek van felelőssége a családokakl szemben, hanem a kormánynak is. ígéretet tett arra ; a kormányzat min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a családi pótlé­kot — szükség szerint — a lehetséges legnagyobb mér­tékben emelje. A T. Ház a módosító ja­vaslatot elfogadta, s 285 igen, 4 nem szavazattal, 9 tartózkodás mellett módosí­totta a családi pótlékról szó­ló törvényt. Pergőtűzben az „ellentörvény” • A képviselők Szabad György vezetésével ezután ügyrendi polémiát folytat­tak, amelynek lényege: mi­ként tárgyalják az SZDSZ által beterjesztett önkor­mányzati „ellentörvény-ter- vezet^”. A jelenleg érvényes házszabályok ugyanis nem rendelkeznek arról az eset­ről, amikor a kormány be­terjesztett törvényjavaslatá­val szemben az Országgyű­lésnek egy teljesen új tör­vényjavaslatot kell megvitat­nia. Az Alkotmányügyi, Tör­vényelőkészítő és Igazság­ügyi Bizottság nevében Sa­lamon László (MDF) obst- rukcióval vádolta az SZDSZ-t. Mint mondotta: a szeptember 30-ig hátralevő idő nem elegendő a szak­mailag is megalapozott mó­dosításokra. A javaslatok sokasága és az idő rövidsé­ge együttesen pedig jelentő­sen lecsökkenti az eredmé­nyes helyi választások lehe­tőségét. Kérte az ellenzék tagjait, gondoljanak felelős­ségükre, ne tegyék lehetet­lenné a kormány munkáját, hiszen ezzel megfosztják az országot a helyi rendszer- váltás lehetőségétől, konzer­válják a tanácsi rendszert, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a helyi kiskirályok to­vább élősködjenek. Juhász Pál (SZDSZ) visz- szautasította az obstrukció vádját. Hangsúlyozta: az új jogszabálytervezet teljes egé­szében a korábban meghir­detett alapelveknek felel meg. Az SZDSZ egyébként azért nyújtott be teljes tör­vénytervezetet, hogy az egyedi javaslatok sokasága ne lassítsa a’munkát. A két módosító javaslatcsokor is ezen alaphelvhez igazodik — mutatott rá a képviselő, majd arról szólt, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslaton két vonu­lat húzódik végig. Az egyik, hogy az új rendszer azonnal folytatható legyen, a másik pedig, hogy a kormánynak pénzügyileg nehéz helyzet­ben is legyen lehetősége a beavatkozásra. Elismerve a folyamatosság szükségessé­gét, felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az előnyök mellett a törvényjavaslat e vonásai sok hátrányt okoznak. Nem különülnek el világosan a központi és a helyi hatalom feladatai, s egyebek között hiányos a helyi önállóság feltételeniek megteremtése is. A szabad demokraták módosító javaslatainak cél­ja, hogy ne csupán hatalom- váltás legyen, hanem meg­történjen a rendszerváltozás is, tudomásul véve azt is, hogy ez együtt jár a párt­harcok felerősödésével. Javaslat a visszavonásra A képviselők — pártállá­suktól függően — túlnyomó- részt továbbra is támadták, illetőleg védték a törvény tervezetét, elfogadásra, ille­tőleg elutasításra ajánlva azt a T. Háznak. Ungar Klára (Fidesz), Pusztai Er­zsébet (MDF), Wekler Fe­renc (SZDSZ) is kifejtette: jó önkormányzati törvényt a csatlakozó törvények hiánya miatt nem lehet alkotni, ám abban valamennyien egyet­értettek, hogy az önkor­mányzati választásokat szep­tember 30-án mindenképpen meg kell tartani. A törvénytervezet egyik koncepcionális hibájának rótták fel, hogy abban a központi hatalom túlságosan nagy beavatkozási lehetősé­get kap; a mindenkori kor­mány így beleszólhat az ön­kormányzatok életébe. A polgármesteri, a főispánd in­tézményen keresztül például jogszabályokkal, a megye rendeletalkotással, a kor­mány pedig közvetlen jog­szabályalkotással irányíthat­ja a helyi testületeket. A közügyek és a partiku­láris érdekek összehangolása lehetetlen, ha nincsenek ga­ranciák a kisebbségek jo­gainak érvényre jutására, az elmaradott térségek gondjai­nak megoldására, a gyors felzárkózásra — hangsúlyoz­ta hozzászólásában egyebek között Remport Katalin (MDF), Derdák Tibor (SZDSZ), Wekler Ferenc (SZDSZ). Több javaslat is elhang­zott a délutáni vitában: Horn Gyula (MSZP) azt in­dítványozta, hogy — mivel a nagyszámú módosító javas­lat immár áttekinthetetlenné és követhetetlenné teszi a vitát, és félő, hogy a való­ban alaptörvény értékű jog­szabálytervezet fogyatékos­ságait nem sikerül kiküszö­bölni — a' hat parlamenti párt, illetőleg a függetlenek állítsanak fel egy bizottsá­got. E testület július végéig hangolja össze az alapvető kérdésekre vonatkozó javas­latokat, amelyekről aztán az Országgyűlés dönt. Oláh Sándor (FKGP) — hangsú­lyozva, h<^y csupán a maiga nevében szól —, azt indít­ványozta: a tárca vonja vissza átdolgozásra a tör­vényjavaslatot, illetőleg dol­gozza azt át. * * * Az elhöklő Vörös Vince néhány perccel fél hét előtt felfüggesztette az Ország- gyűlés rendkívüli ülésszaká­nak hétfői munkanapját. A képviselők több mint öt órán át folytatták az alkotmány­módosításról és a helyi ön- kormányzatokról szóló tör­vényjavaslatok általános vi­táját, azonban az idő előre­haladta miatt többen nem kaphattak szót. Az ülés so­ros elnöke bejelentette: az általános vita a jövő hét el­ső napján folytatódik. Az el­fogadott napirend szerint kedden 10 órakor az 1989. évi költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását kezdi meg az Országgyűlés. A téma meg­felelő előkészítése érdeké­ben a kora reggeli órákban összeül a Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottság, így elképzelhető, hogy niaipi- rendipont-cserére kerül sor. Ez esetben a képviselők az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény módosításával folytatják munkájukat. Rendben halad a csapatkivonás A szovjet csapatok kivo­nása az elszámolással kap­csolatos nézeteltérések elle­nére rendben folyik — mondta rendszeres heti tájé­koztatójában Keleti György ezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője az MTI-nek. Hétfő reggelig 189 csapatvonat (az összesnek 19,7 százaléka), 173 anyagvo­nat (44,1 százalék), 26 sze­mélyszállító vonat (22,2 szá­zalék) és 29 konténervonat (9,6 százalék) hagyta el ha­zánkat. Ez összesen 417, a Szovjetunióba távozott vo­natot jelent, ami a teljes csapatkivonáshoz szükséges Szerelvények 23,5 százaléka. Az elmúlt héten 30, katoná­kat és anyagokat szállító sze­relvény gördült át a magyar —szovjet határon. A BÉKÉSCSABAI Ü J Ü J * ILYEN MÉG NEM VOLT! KONZERVGYÁR AzALVIUS USA—MAGYAR KERESKEDELMI KFT. 1990. augusztus 1-jétől, és a RAMEX Számítástechnikai a paprikatisztítás idejére Szolgáltató és Kereskedelmi Vállalat SEGÉDMUNKÁSOKAT MEGNYITJA közös üzemeltetésű VESZ FEL PHILIPS a békéscsabai MÁRKABOLTJÁT, a Munkácsy utcáiban. és a pósteleki telepre. Közel 110 féle termékkel válniuk: kedves vásárlóinkat. Ez aztán a márka, most Jelentkezni már ön Is megvásárolhatja! a felvételi irodán lehet. Nyitás: július 23-án, délelőtt 10-kor. LEHETŐSÉG! 40 ezer USA-doíláirt fektetnénk jól jövedelmező vállalkozásba vagy termelő berendezés vásárlására fordítanánk. MINIMUM 50%-OS HOZAM SZÜKSÉGES! Részletes ajánlatokat: „Befektetés” jeligére, a kp vetkező címre várjuk: 5525 FÜZESGYARMAT, Pf.: 80. Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Tölgyessy Péter az ülés szünetében „Egy kultúra, de különböző »törzs« vagyunk” Rendező-karmester a kolozsvári operából Mozart: A színigazgató cí­mű egyfelvonásos operájával és A magány stációi című balettműsorral érkezett me­gyénkbe a Kolozsvári Állami Opera. Á zenekar karmeste-» révei, Demény Attilával, aki egyúttal az opera rendezője is, szállásukon, Békéscsa­bán készítettünk rövid interjút július 16-án, még a békéscsabai fellépésük előtt. Először arra kértük, néhány szóban mutassa be a kolozs­vári operát és a két „átho­zott" darabot. — A kolozsvári a buda­pesti Operánál is régebbi — mondta. — Két év múlva ünnepeljük a fennállásunk kétszázadik évfordulóját. Az opera az első világháború előtt megszűnt, de 1948-ban újjáalakult. Akkoriban még hatalmas állami támogatást kapott az intézmény, úgy­hogy 1965-re az operánál dolgozók száma elérte a 300- at Ez volt a csúcs, utána már elkezdődött a művé­szetgyilkoló Ceausescu-kor- szak. Aki csak tudott, el­ment tőlünk. Nyugodtan mondhatom, Európát meg­töltöttük tehetségekkel, ugyanakkor mi a létünkért küszködtünk. A tavaly de­cemberi forradalom a hu­szonnegyedik órában ért minket. Korábban Kolozs­vár, mint Erdély fővárosa, zárt városnak számított. Ez azt jelentette, hogy csak ro­mánok települhettek be a városba, ami az opera ma­gyar utánpótlás-lehetőségét szinte teljesen elvágta. A de­cemberi események ezt az akadályt elhárították, úgy­hogy most első dolgunk a fiatálítás. Reméljük, a felső­iskolákra is több magyar „Békés megyéből még nem kaptunk újabb meghívást” Fotó: Gál Edit énekes-, vagy zenészhallga­tó jut be, mint eddig. Per­sze az az igazság, már any- nyi időnk sincs, hogy ezt ki­várjuk, úgyhogy szeptem­bertől magunk is indítunk az Operánál egy színész­énekes képző tanfolyamot, ami esetleg később egy egye­temi szakká nőhetne ki ma­gát. Az operánk egyébként óriási repertoárral dolgozik. Tavaly például ötven művet tartottunk műsoron. Erre a megélhetés miatt van első­sorban szükség, viszont óriá­si teher is egyúttal, mert na­gyon kevesen vagyunk. Csak 13 szólistánk maradt... A színigazgató és a balett nem régi darabok. Otthon körül­belül egy hónapja volt mindkettő bemutatója. Di­rekt erre a magyarországi útra készültek. A legfőbb szempontunk az volt, hogy rövidék legyenek és olcsók... — Az operával négy alka­lommal is fellépnek. Két előadásuk a Gyulai Várszín­házban volt, egy Békéscsa­bán, egy pedig Veszprémben lesz. Hogyan kezdődött ez a magyarországi turné? — A társulat 1968 óta nem járt külföldön. Én magam például tíz éve kaptam elő­ször útlevelet. Ügy éreztük, ki kelt törnünk ebből az el­szigeteltségből, és keresni kezdtük a kapcsolatokat, hi­szen december ezen a terü­leten is nyitott. Volt itt-ott Magyarországon egy-egy ki­vándorolt munkatársunk, is­merősünk. Rajtuk keresztül próbálkoztunk. Eredetileg egy nagyobb, többdarabos turnéra gondoltunk, de most csak ezt sikerült összehoz­nunk. A nagyból talán már­ciusban lesz valami... Visz- szatérve: nemcsak az elszi­geteltségből akartunk azon­ban kilépni, szeretnénk kap­csolatokat kiépíteni, egymást kölcsönösen megismerni, hi­szen egy kultúra, de külön­böző „törzs” vagyunk. — Hogyan érezték, érzik magukat Magyarországon? — Mindenki kedves, segí­tőkész velünk. Nagyon tet­szett, hogy a gyulai polgárok sokat áldoznak a környeze­tük tisztaságáért, civilizált- ságáért. Ugyanakkor keve- sellem a közönséget! Mintha azt tapasztalnám, hogy a ma­gyarországiak jobban kedve­lik a könnyű műfajokat... — Mikor láthatjuk ismét a társulatot megyénkben? — Mint mondtam, márci­usban egy nagy magyaror­szági turnéra készülünk. De Békés megyéből még nem kaptunk meghívást... Magyar Mária Békeszolgálatosok Békéscsabán A hazai idegennyelv-okta- tás enyhén szólva nem túl eredményes, ez köztudott, ahogyan az is, hogy a szin­te egymást érő iskolai mó­dosítások, reformok nem hoz­tak lényeges előrelépést. Az sem szorul különösebb ma­gyarázatra, hogy a nyelvtu­dás ma ’ már az általános műveltség része, s hogy anyanyelvűnkkel sem szak­mailag, sem turistaként nem boldogulhatunk a nagyvilág­ban. A megoldást keresve tá­madt az ötlet: az amerikai Békehadtest „bevetésével” valamelyest javítani lehet a súlyos helyzeten. Általános és középiskolák, illetve fel­sőoktatási intézmények pá­lyáztak a Művelődési Mi­nisztérium által közzétett feltételeknek megfelelően, abban bízva, hogy ősztől bé­keszolgálatos nyelvtanárok oktatnak osztályaikban. Minit arról már korábban beszámoltunk, megyénkből négy pályázatot adtak postá­ra: a Békéscsabai 1. Számú Általános Iskola, a Rózsa Ferenc Gimnázium, a szeg­halmi Péter András Gimná­zium és a tanítóképző főis­kola kérte a külföldi segít­séget. Az eredményhirdetés után, csak a napokban de­rült ki, hogy a békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Is­kola is pályázott. Ez azért érdekes, mert nem csak pá­lyázott, hanem nyert is! A másik szerencsés a főiskola, tehát a megyeszékhely két oktatási intézményében kez­dik el a tanítást ősztől a tengerentúlról érkezett (je­lenleg már Magyarországon, Pécsett előkészítő tanfolya­mon vesznek részt) vendég­tanárok. N. K. Egy pohár víz Hát nem szakadok (szakadunk) meg mostanában a nevetéstől. Nem túlzás, még egy igásló is sokallná a fejünk fö­lötti mindennapi ostorsuhogtatásokat, tá- mad(tat)ásokat. De hát, szokták volt mondani, teher alatt nő a pálma. Amikor Csurka István a Magyar Fó­rumban (MDF-hetilap) néhány hónappal ezelőtt nemzeti érdeket sértőnek minő­sítette lapunk azon cikkét, melyben fog­lalkoztunk az állítólagos „Szent István Kommandó” állítólagos románellenes te­vékenységével, fenyegető megnyilatkozá­saival, még összeszorult, görcsbe rándult (mondanom se kell, mitől) egynémelyi- künk gyomra. Amikor Hocopán Sándor­hoz, a Foaia Noastra főszerkesztőjéhez hasonlóan a minap Bodor Pál (Diurnus) a Magyar Nemzet hasábjain — szintén „román-kérdésben” — meglehetős elfo­gultsággal vádolta meg e sorok Íróját életemben talán a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsége választmá­nyi ülésén találkoztam először román anyanyelvű magyar állampolgárokkal, Romániában meg sosem jártam), a guta­ütés kerülgetett. Nem sok dolog lehet ugyanis annál fájóbb, amikor az embert és tettét eleve rosszhiszeműen ítélik meg. Sebaj, úgy látszik, ilyen időket élünk. Egy „úr” bejön (mit bejön, beront) a szobámba, és ledarálja fegyház(ak)béli hányattatásait, mert. hogy szerencsétlen­ségére volt alkalma alaposan feltérké­pezni siralmas börtönviszonyainkat. Sza­vait lejegyzem, a beszélgetést megírom, mintegy 80 sorban, ő az utolsó pillanat­ban visszavonja (ki tudja, miért?) vallo­mását, de azért kérne valamicske pénzt az információkért. Mondom neki, errefe­lé ez nem szokás. Nyugaton igen. Talán. Szabadságról visszajövet a kollégámtól hallom, engem, aki szabadságom egy nap­ját feláldoztam arra. hogy foglalkozzam az ügyével, azzal, hogy a volt elítéltek mennyire kivetettjei társadalmunknak, lekommunistázott. (Jó helyen keresgél, nem mondom.) Kérdem tisztelettel, jól van ez így? Törékeny kolléganőm félve jár haza, mert nemrégiben itt a szerkesztőség­ben (!) többen is megfenyegették, ne me­részeljen többé ilyen meg olyan „hazug­ságokat” írni a falujukban történtekről, mert ellenkező esetben ... Nem vicc ez, kérem, a fentebb említett* urat azóta a rendőrségen próbálták jobb belátásra té­ríteni, mivelhogy időnként megjelent kö­rünkben, követelve a róla szóló cikk is­mételt megírását. Az asztalomon azért még most is ott áll'az a pohár, amelyben első találkozá­sunkkor vizet hoztam neki. Szándékosan nem tettem el. Nézem, nézegetem, hátha egyszer megszólal, és azt mondja; „ö, szent kereszt áldott fája! Vizet adott ne­kem, és én meglátva őt, elforditottam az arcomat!”. Az idézet nem teljességgel bibliai. Pár napja lehet, hogy összefutottunk a csabai vasútállomáson. Dányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom