Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
EXKLUZÍV 1990. július 14., szombat IkÖRÖSTÁJ Önkormányzati törvény előtt, a választások küszöbén Hogyan tovább, „Viharsarok y> Éppen itt az ideje, hogy elkezdjünk gondolkodni, mi lesz velünk. Jó lenne számbavenni, Békés megyében mire számíthatunk az országos változások kellős közepén, a „Békés" forradalom kezdetének kezdetén. Mit és kit tudhatunk magunk mögött, miként képzeljük a rendszerváltást. Van-e annyi tanult, értelmes ember e megyében, amennyi elegendő a szükséges cserékre? Vajon ők, egy újabb kontraszelekció veszélye nélkül tudnak-e jól dönteni? S egyáltalán vállalják-e? Lesz-e jogunk beleszólni saját dolgainkba? Lesz-e eszköz a kezünkben a gazdaság és tulajdonlás helyi területi átalakításához? Kinek a kezébe kerül e jog?--------------------------------------------------------------j---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------o A megye féloldalas gazdasági szerkezete, szegényes szakemberellátottsága, elmaradt infrastruktúrájú, eltorzult irányítási és tulajdonosi rendszere, kulturális és oktatási egyenetlenségei, földrajzi helyzete és szervesen nem összekapcsolódó belső térségei miatt a lakosság élettere várhatóan az átlagosnál fájdalmasabb vajúdással teremtődik meg. Viszont a megye javára írható az átlagosnál kiegyensúlyozottabb településszerkezet. s az, hogy mindig is magunkra hagyva kellett vállalkozni. Végre felhalmozható tőkével válhat az a sok munka, amelyet a megye lakossága végzett, illetve végez. Talán az értelmiségiek közül nemcsak az elszármazottaknak lesz res- pektje. Hátrányból előnyt szerezni Érdekesen alakulhat a következő kérdés: Békéscsaba sohasem tudta igazán betölteni Debrecen és Szeged között a centrumhiányból fakadó szerepkört. Most azonban a többpólusú fejlődés a megye egészének hasznára tehet, ami viszont nagyobb koordinációt és tudatosabb önkorlátozást jelent majd az önkormányzatok részéről. Békéscsabát az önkormányzattal! kapcsolatos tervezetek — nagyságrendje alapján —, vagy még éppen, vagy már nem az önálló centrumok közé sorolják. Tudniillik (vár)megyei jogú város vagy 100 ezer lakos felett, vagy 60 ezer lélekszám körül tehet a település. A törvény- tervezetből nem lehet egyértelműen kihámozni a két különböző státusz előnyeit és hátrányait. Nagyobb szabadsággal Békéscsaba akkor tud igazán élni, ha a szükséges koordinációk rendezett vitelére a megyegyűlésben módja lesz. A megye adottságai és fejlődése folytán döntő lesz az élelmiszer- gazdaság helyzetének alakulása, menyinek súlya a megyében az országos átlag két- háromszorosa. Az élelmiszeripar része a megye ipari árbevételéből közel 40 százalék, a mezőgazdasági termelés részesedése az országosból 8-10 százalék. A KGST-piac teljes összeomlása, Nyugat-Európa szigorú belső védekezése, a magyar árarányok totális változása mélyülő válság kibontakozását jelzi a mezőgazdaságban. A fenyegető folyamat megfordítására elkerülhetetlen az élelmiszer-gazdaságban is a kis- és középvállalkozások széles körének kiépítése. Az biztos, hogy a megyében is számos mezőgazdasági nagyüzem széthullik, az élelmiszeriparban alapvetően más termeltetési és felvásárlási koncepciót és gyakorlatot kell kidolgozni. Biztatónak tűnik, hogy Békés megyében — hagyományaink és adottságaink folytán — bele lehet kapaszkodni a földbe. A nagy állami vállalatok szanálása és privatizációja miatt a megyén kívüli — főleg budapesti központú — üzemek, gyárak önállósodása is jelentős lesz. Az önállóság önmagában nem fogja pótolni a szakember- hiányt, a piaci elzártságot, az elavult termékszerkezetet. A mezőgazdasági nagyüzemek melléküzemágaiban a tulajdonosi .váltás és az előbb említett önállósodás a térségi feszültségeket tovább növeli. Az ipari kisvállalkozások pedig információhiányukat és szegényes infrastrukturális közegüket csak nehezen tudják leküzdeni az élesedő piaci versenyben. De nem elképzelhetetlen az sem, hogy számuk több tízezerre nő, mivel a megyében a nagy államosítások előtt (tehát egy más közegben) 10 ezer fölött volt. (A kereskedelem és szolgáltatások privatizációját meghatározza az, hogy a megyében jóval nagyobb az országos átlagnál a szövetkezeti szektor részaránya. Az ipari szövetkezetek önerős fejlődéséből következő mozgékonysága hasznára lehet a megye gazdasági alapjának stabilizálásában. I 1 A tét nem kevés Minden egyéb híresztelések és országgyűlési helykereső látszatcsaták ellenére is meghatározó értékű lesz a települések szempontjából a helyi közhatalmat deklaráló önkormányzati törvény. A hatalom- váltás ugyanis a lakosság gazdasági és társadalmi életterét alapvetően befolyásolja majd. A langyos vízben folyó előkészítés legalább három törvényi tervezetváltozatot produkált. (Legalábbis nekem hármat volt módomban megismerni.) Sajnos, a hírközlő szervek a nyilvánosan és a háttérben zajló vitákból csak a bot- rányszagú csemegéket és a rendszerváltáshoz tapadó nagy feladatokat közölték. Az egy-két szakértő hangja elveszett a csatazajban. Ebbe a helyzetbe robbant bele az SZDSZ-nek a törvény filozófiáját is megkérdőjelező állásfoglalása, amely részben egy korábbi törvényi változathoz nyúlt vissza. Ezt, és a felszólalások tartalmát — és nem hangvételét — tekintve már körvonalazódik a kompromisszum is. Tehát időben lesz törvény, de részleteiben átmenetinek kell tekinteni. A különösképpen nem is titkolt hatalmi pozíciók megszerzésén túl, sajnos nem látni, nem érezni, a helyi értelmiség, a helyi politikai erők megalapozott gondolkodását, felkészülését egy merőben új módon működő tevékenységre, nevezetesen az önkormányzásra. A pártok és más társadalmi szervezetek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására, választási törvénytervezetére koncentrálnak. Pedig részben a település jelenlegi helyzete és jórészt az ön- kormányzati törvény fogja meghatározni, hogy kikre van szüksége a helyi tanácsot — nemcsak formai értelemben — felváltó önkormányzati testületnek. Ki, illetve milyen polgármester álljon annak élén. A helyi lakosság valószínűleg rövi- debb ideig fogja elviselni, ha a mindenképpen bekövetkező nehézségekért csak az elődöket szidjuk, bár a pártállam hibáinak kiélezése a választási kampányban kétségtelenül szavazatokat fog jelenteni. A törvénytervezetből és a körülötte dúló vitákból egyértelműen kitűnik: az a település, amelyik folyamatokban gondolkodni tudó, gazdasági és közigazgatási ismeretekkel rendelkező, a jogban eligazodó, a helyi viszonyokat ismerő embert tud önkormányzata élére emelni, éveket nyerhet (vagy éveket hozhat be) a többiekhez viszonyítva. Véleményem szerint a törvénytervezet féloldalas megalapozottsága az önkormányzat összetételével szembeni minőségi követelményeket csak növeli. A polgármester mindent ismerjen Az Országgyűlés által tárgyalt választási és önkormányzati tervezet — a korábbiakkal ellentétben — már csak az ötezer lakosú település nagyságáig jaya- solja a közvetlen polgármester-választást. A javaslattal ellentétben én még Békéscsabán is el tudtam volna képzelni közvetlen választást. Egy ilyen polgár- mester kevésbé kötődne valamelyik párthoz, egy esetleges kormányváltáshoz. Hiszen a választók jelentős részének döntését várhatóan még mindig — sokszor már csak bennünk élő — a volt hatalom elleni érzés motinépe ? válja majd. így viszont már a választási küzdelemben kikényszeríthető lenne egy valamiféle nagykoalíció, amelyre ebben a helyzetben a városnak szüksége van. Bár nyilvánvaló, hogy valóban független jelölt politikai és anyagi támogatás nélkül nem nyerhet: mert ütőképes koncepció kidolgozására, a város vezetésére és működtetésére a pártok és szakértők hada nélkül nem képes. A választási rendszer a független jelölteket azonban maga sem támogatja, erősíti a pártpozíciókat az úgynevezett kétszeres szavazatértékelö módszer szerint, így Békéscsaba esetében is, hiszen hatvanezer a lélekszám. A közvetlen választásnak természetesen veszélye, hogy egy lelkes lokálpatriótát vagy egy provinciális jóembert is el lehet adni a népnek. Míg a közvetett választásban ez kiküszöbölhető. De ugyanakkor a hűség- és jutalomjelleg megelőzheti a hozzáértést. A helyhatósági választásoknál az egy párthoz kötődés, vagy csupán tiszta jellemű jelölt futtatása mindenképpen visszaüt, mivel a támogatók feltehetően be fogják nyújtani a számlát. A törvénytervezetben kellően nem körvonalazott személycserékkel járó hatalom- és tulajdonosváltás miatt ez rendkívül veszélyes és sikamlós lehet. Békéscsaba jövendő polgármester-jelöltjeinek már most határozott ismeretekkel kellene rendelkezni a város eladósodottságáról, a gazdálkodók életképességéről, a katasztrofális intézményi finanszírozási állapotokról, az aggasztó szociális helyzetről, a feszítő lakásgondokról, a lehangoló közlekedési viszonyokról, az elmaradt kulturális közegről, a siralmas környezetről s így tovább. Egyáltalán nem várható, hogy a polgármester népszerű ember lesz egy olyan helyzetben, amikor nem tudja, milyen helyi adókat kell az önkormányzatnak kivetnie egyéb, a törvényben homályosan meghatározott bevételei mellett. (Más forrásból viszont megtudható, hogy építményadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó és helyi iparűzési adó bevezethetőségét fontolgatják.) Önállóságot hoz-e az önkormányzat? Kétségtelen — bár részleteiben vitatható —, újszerűsége ellenére alapvető hibája a törvénytervezetnek, hogy csak jelzi, milyen eszközök fognak az önkormányzat rendelkezésére állni a pontatlanul és hiányosan megfogalmazott feladatai ellátására. A polgármesterjelölt úgy fog vállalkozni egy társadalmi szférában működő nagyüzem, a város működtetésére, hogy csak az automatika és az irányítás vázrajzát ismeri; nem tudhatja, milyen vagyonnal mire vállalkozik, mennyiért és hogyan vállalkozhat. Békéscsaba esetében például tét lehet a Fiume Szálló, az Univerzál Áruház, a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat, a tanítóképző főiskola, a kórház vagy a múzeum, hogy csak néhányat említsek. Az önkormányzati törvényben legalább évenként 12, még nem létező egyéb törvényre, vagy más jogszabályra való hivatkozást lehet találni. Ez a másik igen vitatható eleme az ilyen módszerű törvénykezésnek. Nyilvánvalóan ezek jó részét az önkormányzatok megalakulásáig létre kell hozni. Viszont már most célszerű dűlőre jutni a központi kormányhatalom és az önkormányzat viszonyában. A törvénytervezet sajnos logikájában sem tudta szétválasztani az államhatalom és az önkormányzat teendőit. Pedig tudjuk jól, a tanácsrendszerben ez az államigazgatás mindent elnyomó túlsúlyához vezetett. A tervezet pontatlan megfogalmazásai ezt a visszarendeződést vitathatatlanul magukban hordozzák. A főispán államhatalmi és törvényességi intézménye a tervezet szerinti konstrukcióban sajnos kiszolgáltatottá teszi az önkormányzatokat. Az országos önkormányzati koordináció hiánya, a kiforratlan megyegyűlés az államhatalmi intézményt, úgy tűnik, nem tadja majd ellensúlyozni. Az SZDSZ által elővezetett koordinatív megye — már amennyit tudunk róla — ideális érdek- egyeztetési alapokat tételez fel, de inkább csak az így felépülő főispáni intézmény törvényi átalakításához szolgál adalékul. Egyenlő eséllyel Az elmondottakból me- gintcsak arra a következtetésre lehet jutni, hogy az önkormányzatok valós működése mindenképpen menet közben alakul ki, s az önkormányzatok összetétele meghatározó lesz. Békéscsaba elég kicsi ahhoz, hogy választópolgárai egyénileg is és személyükben is dönteni tudjanak a jelöltekről. Egyúttal azonban elég nagy ahhoz, hogy korábbi visszaszorított helyzetéből kitörhessen. A választás, a választási küzdelem egy hatalmi vákuumban indul, ahol a polgárok megint csak tudni fogják, hogyan kell szavazni. Véleményem szerint az országgyűlési választásoknál is tudták, hogy mire szavaznak. Viszont igaz, az is, hogy az ígéretet nincs kin behajtani. Most valakire fognak szavazni, de már kevésbé lesznek hajlandók egy üres csekket aláírni. A megyében a pártok eddigi egyéni témákban mutattak aktivitást. Vélt és valós hatalmi ügyekben hallatták hangjukat, amely inkább érzelemtől és indulattól volt telített, a hályogkovács naivitásával közelítették meg a problémát. A független kisgazdapárt egyedi ügyekben végig agresszív volt, az MDF hullámzóan. A hatalmi vákuum miatt a pártok jó néhány esetben kénytelenek voltak túllépni a politikai szférán. Az MDF ébredt leghamarabb, hozta létre megyei koordináló szervét. Nagy elánnal fogott hozzá alapszervezetei megszervezéséhez, nagyon hiányzó szakértőgárdája összeállításához. Egy valamiféle pártstruktúra kiépítésével egyúttal zártabbá vált közösségük, s mivel jó néhány sértett ember csatlakozott hozzájuk, kapcsolatrendszerük normális működését és eddigi nyitott (gyűjtő) néppárt jellegüket veszély fenyegeti. Mozgolódásukat az is indokolja, hogy a kormány és az Országgyűlés sokszori helyben- járása az MDF helyi szervezeteire is előbb-utóbb kihat. Az SZDSZ „feje” még nem jelent meg a megyében, mintegy hálózatszerűén működnek. A begubózó megyei értelmiségiek nagyobb részének bírják együttgondolkodását, de együttműködését nem. Ök inkább nagyobb ügyekben mutattak aktivitást, a folyamatok megértésére törekedtek. Láthatóan megjelenő vezéregyéniségek és állandó szervezeti jelenlét nélkül nehezen tesznek képesek felvenni a versenyt a frontálisan támadó MDF-fel. Békéscsabán az MDF, SZDSZ és kisgazda hármas kiegyenlített választási küzdelmére lehet számítani. A kisgazdák folyton változó tulajdoni reformja az elképzelések nélküli világban sokat hozhat a konyhára. Az önkormányzatok várható részvétele a privatizálásban mindezt erősítheti. Békéscsabán és megyei szinten valamennyi térségben ren - delkeznek markáns egyéniségekkel, akik a közvéleményt befolyásolni tudják. Az MSZP sündisznóállásbán figyeli az eseményeket, amelyet már kezd megszokni. Ez viszont folytatódó leértékelődéséhez vezethet. A többi párt az MSZP-t továbbra is hibázásra kényszeríti, amelyet „készségesen” meg is tesz. A kampány során még mindig elhallgatott tények kerülhetnek felszínre, amely nem számottevő párttá fogja tenni az MSZP-t és jelentéktelenné az utódpárt MSZMP-t (most már Munkáspártot). A Fidesz az igen jól szereplő központja fényében sütkérezik, a megyeiek közel sem tudtak olyan szellemiséget kisugározni, eredetiséget felmutatni. A megyében csak elszórt sikerekre számíthatnak a helyi választáskor. A szociáldemokratákat és a kereszténydemokratákat a megye lakossága nem tudja egyelőre elhelyezni a politikai palettán. A környezetvédőknek csak — néha érthetetlen — felvillanásaik voltak. Mindezen gondolatsorból a címben feltett kérdésre úgy lehetne válaszolni, hogy egy bonyolultan formálódó demokratikus rendszerben végleges viszonyok nincsenek, azok alakítása jórészt kezünkbe kerül, de tisztán nem látható, hogyan. S jobb lesz-e? Biztos, csak gondolkodni kell és sokat dolgozni, merni és cselekedni. Dr. Ugrai András Fotó: Veress Erzsi
