Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

1990. július 2., hétfő „Magyar századok” Hét ütőhangszeren ketten játszanak A XIV. békés-tarhosi zenei napok keretében — a hagyo­mányokhoz hűen — többféle programból választhatnak az érdeklődők. Ilyenkor rendezik meg a zenei körökben szá­mon tartott szakmai napokat, kurzusokat, s természetesen a közönség számára a bemutatókat. A hétvége bővelkedett koncertekben. Sőt! Az egy­kori tarhosi énekiskola ha­gyományaihoz méltóan — ahol is a tanítványok látó­körét minél több irányba igyekeztek szélesíteni, fel­keltve érdeklődésüket más tudomány, művészet iránt — nem csak a zene volt a fő­szereplő. Pénteken este adta a Ma­gyar Népfőiskolái Társaság és a Magyar Zeneművészeti Társaság közös koncertjét, Magyar Századok címmel. Először Benda Kálmán tör­ténész, a református Ráday- gyűjtemény igazgatója tar­tott megemlékezést Mátyás királyról, halálának 500. évfordulója alkalmából. Ezt követően Liszt Ferenc egy kevésbé ismert zongoramű­vét hállhattuk Körmendi Klára zongoraművész elő­adásában. Címe: Szózat és Magyar Himnusz. Egressy Béni és Erkel Ferenc művét dolgozza fel. Berzsenyi Dániel Magá­nyosság és Csokonai Vitéz Mihály a Farsang búcsúsza­va című versére Kodály Zol­tán írt egy-egy zenedarabot. A hangverseny második szá­maként ezt hallottuk Cser Péter énekművész és Bara­nyai László zongoraművész előadásában. Utoljára Bar­tók Béla alkotását adta elő Körmendi Klára és Bara­nyai László zongorán, Zemp­léni László és Schwarcz Já­nos ütőhangszereken. A „Szonáta zongorára és ütő­hangszerekre” érdekessége az, hogy a hét ütőhangsze­ren mindössze ketten játsza­nak. A szombati program né­mileg módosult. Eredetileg Csoóri Sándort várták a békési városi könyvtárba, de- ő végül is nem jött el. He­lyette _ Benda Kálmán „ug­rott be”. Nagysikerű, nagy érdeklődéssel övezett elő­adást tartott történelemtaní­tásunk sötét foltjairól. Azt fejtette ki, milyen torzulás­hoz vezet, ha a történelem- oktatást, a történelmi ese­mények magyarázatát a na­pi politikához ' igazítják, ahogyan ez az elmúlt 40 év során gyakorlat volt. A zenei napok keretében vasárnap este a tarhosi ze­nepavilonban újabb kon­certet halhattak az érdeklő­dők. A Debreceni Filhar­monikus Zenekar mutatko­zott be. Vezényelt Gulyás Béla, Svájcból. Kiss Katalin Körmendi Klára Liszt zongoradarabját játszotta pénteken este a tarhosi zenepavilonban Fotó: Fazekas Fereno Csernobil: ä vég nélküli katasztrófa A nagy szovjet birodalom immár száz sebből vérzik, s mindenekelőtt ez lehet az oka, hogy nehezen tudatosul a világközvéleményben: ami Csernobilban történt, az az emberiség történetének leg­nagyobb műszaki katasztró­fája volt. Volt? Hát éppen ez a tragédia, hogy szó sem lehet a múlt idő használa­táról: Csernobil ma is fer­tőz. A leukémiás gyerekek és a torzszülött csecsemők látvá­nya rendre elborzasztja a világot, de igen keveset hallani, miként is élnek azok a milliók, akik a töb- bé-kevésbé fertőzött övezet lakói. Még azon is évek óta húzódik a mind elkesere­dettebb vita, hogy mely köztársaságok, mennyire fertőződtek. Kezdetben az elhallgatás, a bagatellizálás volt a fő szempont, ma bi­zonyos értelemben épp az ellenkezője, hiszen a fertő­zött területek némi gazda­sági támogatáshoz jutnak. Csakhogy a velejéig korrupt irányítási rendszerben szin­te semmi garancia sincs ar­ra, hogy a leginkább rászo­rultakhoz valóban eljussa­nak a viszonylag jobb egészségügyi, élelmiszer- ellátást biztosító költségve­tési juttatások. Ugyanakkor a mai napig teljes a bizonytalanság ab­ban a kérdésben, hogy a fertőzött területen milyen egészségvédelmi szabályokat szükséges betartani. Egye­sek szerint, a teljes bizton­ság érdekében, a szennye­zett területeken — ahol több, mint kétmillió ember él —, meg kell tiltani a helyben termelt zöldség, gyümölcs, tej, az erdei gom­ba és vadgyümölcs, a halak és a vadak fogyasztását. Persze akik ismerik a szov­jetunióbeli ellátási csődöt, azok jól tudják, hogy ez be­tarthatatlan kívánalom. Képtelenség ekkora népes­ség élelmiszerellátását éve­kig, esetleg évtizedekig kí­vülről megoldani, miközben a boltok szinte az egész bi, rodalomban konganak az ürességtől. De a zömében a mezőgazdaságból élő lakos­ság foglalkoztatása még ak­kor is hatalmas gond, ha valamilyen csoda folytán si­kerülne őket egészséges éle­lemmel ellátni. A legutóbbi információk szerint százezres nagyság­rendben kellene a szennye­zett területeken élőket vég­legesen áttelepíteni, ám eh­hez csak ígéretek vannak, pénz sehol. A szakmai hozzá nem ér­tés miatt, állítólag sok 'száz­millió rubelt dobtak ki olyan sugárvédő beruházá­sokra — folyók gátjaira, szennyezett föld elszállításá­ra —, amelyek semmivel sem enyhítették a veszélyt. A szakértők szerint az úgy­nevezett „sugártemetők” egyszerűen elrémisztők. Szinte egy sincs, amelyiket az összes szabály betartásá­val építettek volna meg, alig készültek betonteknők, betonborítások. A „temetők” többnyire műanyagfóliával bélelt hatalmas gödrök, amelyekből egy-két év múl­va a talajvíz kimossa a ra­dioaktív hulladékot, s ez beláthatatlan veszélyeket je­lent az akár több száz ki­lométer távolságra élőkre is. A víz egyébként is igen alattomos a sugárszennyezés szempontjából. A gyakorla­tilag halott folyóvá vált, Pripjaty medencéjében — amely egymaga nagyobb Magyarországnál — az ösz- szes folyók rádioaktív isza­pot hordoznak a Dnyeperbe. A kijevi víztároló máris időzített bombává vált, á vize még tiszta, de az alján 60 millió tonna „fénylő”, azaz sugárszennyezett iszap van. A szakértők szerint nagy veszélybe került a Dnyeperen levő villamos­erőművek egész sora, le, egészen a Fekete-tengerig. Márpedig ebben a térségben 40 millió (!) ember él. A helyzet több, mint két­ségbeejtő. Az Izvesztyija szerint a teljesen zárt zóna sorsa is kétséges. A nö­vényzet elpusztult, a tőzeg kiszáradt, mindennaposak a tüzek, a szél messze hordja a sugárzást. A holt zóna jö­vőjéről egyre inkább az a vélemény terjed, hogy 2-3 hektáronként el kellene ad­ni külföldi tudósoknak, akik itt elvégezhetnek olyan ra­diológiai vizsgálatokat, ame­lyekre a bolygónkon sehol másutt sincs lehetőség. Ugyanakkor az egész cser­nobili erőmű állapota is mind aggasztóbb. A baleset ^jután a szakértők magabiz­tosan azt állították, hogy teljesen veszélytelen a töb­bi blokk működtetése. Azóta több, mint harminc esetben mondtak csütörtököt a be­rendezések, ezek közül ti­zenháromszor a kezelősze­mélyzet hanyagsága volt az ok. Akárcsak négy éve, az emberiség történetének ed­digi legsúlyosabb baleseté­nél, amelynek hosszú távú következményei itt, Európá­ban ma még egyáltalán nem tisztázottak. Csapatkivonás gondokkal Tavaly-az NDK és Magyaror­szág területéről 27 000 embert, 2700 harckocsit, 310 repülőgépet vontak ki. Az idén Csehszlová­kiából, Magyarországról és Len­gyelországból hazatért 43 000 ka­tona, 900 harckocsi, 680 tüzér­ségi rendszer és 52 harci repü­lő. Mongóliából, ugyancsak az idén, 16 000 katonát, több mint 470 harckocsit, 360 tüzérségi rendszert és 121 repülőgépet vontak ki — mondta Dmitrtj Jazov marsall. A szovjet védel­mi miniszterrel vasárnapi szá­mában közölt interjút az Iz­vesztyija. Az interjúban első­sorban arról esett szó, hogy mi­képp igyekeznek megoldani a kivonás felgyorsulása okozta szociális nehézségeket. A Magyarországról kivonuló Déli Hadseregcsoport egységei­nek többségét Belorussziába és Ukrajnába vezénylik. A >egna- gyobb gond a lakások terén mu­tatkozik — mondta a miniszter. A hadsereg önerőből évente 60 000-70 000 lakást épít. A had­sereg és a flotta létszámának csökkentése miatt -az elmúlt év­ben több mint száztizezren ke­rültek tartalékos állományba, és 85 százalékuk továbbra is a zárt katonai helyőrségekben Yna- rad lakni. Az új ötéves tervidőszakban 436 000 lakást terveznek felépíte­ni, ^mi a mostani időszakhoz képest csaknem huszonöt száza­lékos növekedés. Ebből mint­egy 25 000 lakást szánnak a Kö­zépső és Déli Hadseregcsoport hazatérőinek elszállásolására. Ma a hazatérő családok zöme kol­légiumokba, szállodákba, az új helyőrségek lakóházaiba kerül. Meg lehetett volna előzni a nehézségeket, ha kellő időben felkészültek volna a kivonásra, vagy netán arra számítottak, hogy ezek a csapatok az idők végtelenségéig külföldön marad­nak? — tette fel a kérdést az Izvesztyija. Dmitrij Jazov mar­sall elismerte, hogy a kérdés­nek sok igazságeleme van. Hoz­zátette azonban, hogy e csapa­tok állomásoztatása minden megállapodás szerint „ideigle­nes jellegű” volt. — Készültek a kivonásra egyrészt az egyol­dalúan bejelentett félmilliós lét­számcsökkentés, másfelől a bé­csi tárgyalások várt eredménye értelmében, de arra nem számí­tottak, hogy az események így felgyorsulnak. A forradalmi vál­tozások nem voltak előre lát­hatók és tervezhetők — mond­ta. Végezetül Dmitrij Jazov kö­zölte: a magyar és a csehszlo­vák vezetést sikerült meggyőz­ni arról, hogy fizikailag képte­lenség az idén befejezni a csa­patok kivonását. A munka nyu­godt légkörben, a menetrend szerint, nehézségekkel, de pánik nélkül folyik. ZSUGORODNAK A FOGAINK A michigani egyetem ant­ropológusai most megerősí­tették a tudósoknak azt a korábbi állítását, hogy az emberek fogának mérete időről időre csökken. Most az amerikai tudósok a csök­kenés mértékét is meghatá­rozták. Eszerint az utóbbi tízezer év alatt kétszer olyan gyors volt a zsugorodás, mint a megelőző 90 ezer év alatt. Az antropológusok kö­zölték, hogy a fogak mérete a jövőben tovább fog csök­kenni. Az utóbbi 25 év alatt a világ minden tájáról ösz- szegyűjtött fogak millióit ta­nulmányozták. Ennek során a kutatás vezetője, dr. C. Loring Bracce megmérte a történelem előtti és a mo­dern ember őrlő- és metsző­fogainak felületét. Megálla­pította, hogy a fogak ma át­lagosan fele akkorák, mint amilyenekkel a neandervöl­gyi ember rágta a nyers marhahúst, 75-100 ezer év­vel ezelőtt. A NŐK SZÓRAKOZOTTABBAK Ezt állítja a New York-i metrótakarító, aki 25 év alatt' 2089 „exponátumból” álló kesztyűgyűjteményre tett szert. R. Blach az el­múlt negyedszázad alatt ha- zahordta a metróban elvesz­tett vagy ottfelejtett kesz­tyűket. Amikor rendszerezte a kollekciót, megállapította, hogy annak 87 százalékát valamikor nők viselték, s ebből vonta le a fenti kö­vetkeztetést. MONGO FAY NEGYVENKÉT FELESÉGE A közelmúltban egyszerre hat ara mondta ki neki a boldogító igent. A kameru­ni . férfinak — aJci mellesleg hazájában ismert énekes — os eddigi 36 feleségétől 28 gyermeke született. Mind­annyian egy fedél alatt lak­nak. Az eset még Kamerun­ban is egyedülálló, hiszen négy-öt feleségnél többet nem sokan engedhetnek meg maguknak. Minden fe­leségnek saját háztartása van, ahol gyermekeit neveli. Normális körülmények kö­zött a nyugat-afrikai or­szágban egy férfi annyi fe­leséget tarthat, amennyiről gondoskodni tud. A falusi férfiak rendszerint maguk­tól jóval fiatalabb, egészsé­ges nőket választanak ma­guknak, akik jól bírják a mezei munkát. A városi fér­fiak, akik fizetésükből él­nek, anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak a többnejűséget. TÍZEZER ORVOSI HIBA FRANCIAORSZÁGBAN Franciaországban évente 10 ezer esetben hibáznak az or­vosok. Ezek a hibák 600 mil­lió frankba kerülnek (110 millió dollár). Az országban évente 400 millió orvosi vizsgálatot végeznek. A KÖTEGYÁNI PETŐFI MGTSZ TÉRÍTÉS NÉLKÜL búzaszalmát ad a tarlóról. Bővebb felvilágosítást a (66) 75-541-es telefonon. Mezőgazdasági üzemek, figyelem! Bővített típusválasztékkal kaphatók a silószállító felépítmények Főbb műszaki adatok: Típus Felszerelhető Térfogat drótfonat-, illetve lemezborítással SSZT 15 G SSZT 15 G/L IFA W 50 L/K 15 m* SSZT 22 P SSZT 22 P/L típusú kocsira HW 60. 11 22 m1 SSZT 27 P SSZT 27 P/L típusú kocsira HW 80. 11 27 m* • típusú kocsira A gyártó címe: GATE MGFK TANÜZEME, MEZŐTÚR, Szolnoki u. 5. 5400. Telefon: 70, távhívással: (67) 31-212, 11-989. Telex: 23-249. Telefax: (67) 31-663. ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom