Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
V asárnap korán kelt Csorvás lakossága: izgalommal készültek a ' hagyományos aratónapra. A főtérről már reggel hétkor elindultak hintókon, lovaskocsikon a népviseletbe öltözött kézi aratók, libasorban vonultak a kombájnok, aztán megindult az emberáradat busszal, kocsival, kerékpáron vagy gyalogosan, családostul a búzatáblához. BratAnap Csorváson Sarlóval szedték a markot, keresztbe rakták a kévét válszereplése, valamint az esti klubelőadások a műfaj széles skáláját vonultatták fel. Hangsúlyozták, hogy napjainkban egyre inkább tért hódít a bábszínpadokon az élő színészet, s ez nem minden szakember szerint kívánatos jelenség. A korábbi évekhez hasonló volt a fesztivál színvonala. — hangzott a megállapítás. Szó esett még a zenei válogatások milyenségéről, a színpadkép, a rendezés felelősségéről, a gyerekközönség és a művészet kapcsolatáról. A záróünnepség végén Mázán Mátyás, Békéscsaba tanácselnöke diplomákat' és emlékplaketteket adott át a résztvevőknek. Dr. Szilágyi Dezső, az UNIMA magyar központjának elnöke, a Budapesti Bábszínház igazgatója, a zsűri elnöke UNI- MA-diplomákkal jutalmazta a legjobbakat. Kisdiplomát vehettek át Adela Moldovan és Aurelia Spirck aradi bábművészek, nagydiplomát a Marosvásárhelyi Bábszínház, a lengyel Arlekin Színház és Lenkefi Konrád négy évtizedes tevékenységéért kapott. Sz. M. (Folytatás a 3. oldalon) volt, melyet a közönség és a szakma vastapssal jutalmazott. Az előadás után az értékelőbizottság külföldi és hazai tagjai rövid hozzászólásokban jellemezték a fesztivál előadásait. Imre István bábfilmrendező, dr. Arany Erzsébet, a Debreceni Tanítóképző Főiskola adjunktusa, Nina Maliková, a Prágai Bábművészeti Főiskola tanára, Kovács Ildikó kolozsvári rendező, Koós Iván, a Bu-. dapesti Állami Bábszínház tervezője, Mona Wiig (Norvégia), az UNIMA Európa Bizottság tagja és Dieter Brunner (NSZK), az UNIMA Európa Bizottság elnöke szólt tapasztalatairól. Például arról, hogy a magyar és a külföldi együttesek fesztiSzombaton befejeződött a IX. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál. A résztvevők tiszteletére a békéscsabai Napsugár bábegyüttes Prokofjev: Hamupipőke zeneművére írt bábjátékát mutatta be a Jókai Színházban. . „Hamupipőkeként várjuk ezt az előadást” — mondták a megelőző napon a szakmabeliek, mert hallottak róla, hogy Lenkefi Konrád bábui, rendezése, az együttes felkészülése évekig tartott. És azért is nagy várakozással tekintettek az előadás elé, mert a költői szépségű bábukat a Mese- ház kiállításán már megismerhették. A Napsugár Hamupipőkéje megfelelt a reményeknek, igazi előadás BÉKÉS MEGYEI fl HAZA MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1990. JULIUS (2., HÉTFŐ POLITIKAI NAPILAP Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 153. SZÁM A nyár heves, a kasza...? Ennél melegebb talán már nem is lehetne, ám a csor- vásiak a kasza vasát meghagyták búzavágó őse állapotában, a tegnapi aratónap Rudolf-majori rendezvényén. Amíg az inas kezek méltósággal suhintották rendre a megadóan aláomló gabonát, s a marokszedők serényen erős kévékbe kötötték a külön-külön. esendő, ka- lászsipkás szalmaszálakat, reccsent a hangosbemondó. Ezernyi más mellett eljutott fülünkbe az a tudnivaló isi, amire felettébb büszkék a csorvási emberek: ahogy az Arany János megénekelte Péter és Pál — tudjuk, nyárban — összeférnek a naptárban, úgy a nagyközség különféle politikai erői (a kisgazdák, az MDF, az MSZMP és az MSZP) más szervezetekkel együtt teljes harmóniában szervezték és valósították meg a helybeliek, a magyar, a csehszlovák és a lengyel idelátogatók számára kitalált aratónapot. Ügy látszik, ahol ugyanazt — valóban a nép boldogulását — akarják, a politikai élet más és más szereplői, ha különböző utakon is, de valamennyien a közösség érdekeinek azonos színterére jutnak el. Ringlispil Szenteczki Sándor autóbusz-vezetővel ballagunk a kaszálóverseny színhelyére. Éppen megemlíti, hogy maga is az előbb tette le odahaza a kaszát — amellyel herét vágott —, amikor az óriási búzatábla egv széldúlta csücskéhez érünk. — Ezt a lefeküdt búzát kellett volna lekaszáltatni a versenyzőkéi — mondja hamiskásan. — Keringhettek volna, mint a ringlispil. Semmi kétség, szakember szólalt meg Szenteczki Sándor személyében. Ha el is pártolt fiatal kora két ütemben dübögő traktoraitól, a csípős port verő cséplőgépektől, azért «z remek csorvási föld sohasem engedte igazán elszakadni magától az őt verejtékével öntözőt. A látvány lenyűgöző volt. E sorok írója — aki a negyvenes években minden nyáron aratólány volt, aztán cséplőmunkás olykor szeptember végéig — nem szé- gyellte elsírni magát az ünnepség színhelyén. Ott látta az Aratás és cséplés története címmel a szabadtérre kirakott szerszámokat, gépeket, a lóvontatású marok- nakó és kévekötő gépeket, az öreg cséplőgépet, a csép- hadarókat, a favillákat, ge- reblyéket, munka közben a lóvontatású járgányos cséplőgépet, az évszázad első éveiből származó kettős ekét, az öreg, de jól karbantartott kombájnokat. A kézi aratás versenyzői szalonnasütésisel kezdték a napot, mint régen, csak most házi kolbász is jutott mellé, nemcsak vöröshagyma. A kosarak tele rengeteg finomsággal : csőröge, görhe és más sütemény, finom házikenyér, amit maguk sütöttek búboskemencében. A nagy hőségben mindenkiről szakadt a víz, megsült és elfogyott a szalonna. Egy idős bácsi — aki 18 éves korában már 47-tagú bandában aratott — ízes magyarsággal mesélte, hogyan telt el régen az aratók napja. Hajnali négykor kelés, kötélikészítés a harmatos gabonából, Reggelire hazamentek a gazdához, aztán kimenteik ismét a búzaföldre, a férfiak megkal apátiák, megfenték a kaszákat, az asszonyok vízről gondoskodtak, és elkezdődött az aratás. Egy kaszás után egy marokszedő és egy kötöző volt. Ebédig folyt a szorgos munka, délután uzsonnáig szintén, azután a kévék keresztbe rakása. Egy keresztben 18 kéve, majd felgereblyézték a tarlót, még akkor nagy becsülete volt a búzának, nem volt szabad kalászt hagyni a tarlón. A szépen öltözött, elegáns fiatal lányok ámulva hallgatták, hogy egyik idős néni már 9 éves korában szedte a markot, a mamája kaszált, mert az édesapja hadifogságban volt. A másik 11 évesen lett aratólány. Kegyetlen nehéz, de az év legszebb munkája volt az aratás, az új élet betakarítása, az évi kenyémekvaló megkeresése. Aztán kezdődött a verseny. Hat brigád állt rajthoz, három magyar, ^ egy csehszlovák, egy román és egy lengyel. 1500-an nézték a nehéz küzdelmet a tűző napon, pedig ott volt a búzatábla mellett egy kis hűvös, árnyat adó erdőcske. Aki ért a kézi aratáshoz, ámulva látta, hogy nagy szakértelemmel kaszálnak az idős' emberek. Mindent úgy csináltak, mint régen, az (Folytatás a 3. oldalon) Hamupipőke zárta a IX. bábfesztivált UNIMB-diploma Lenkefi Konrád negyvenéves tevékenységéért Vele(m) vagy nélküle(m)? Gyomaendrőd nem válik szét! 1982. január l-jével hivatalosan is kimondatott: Gyoma és Endrőd egyesült. A neve ezentúl Gyomaendrőd. A lakosság vegyes érzésekkel fogadta a lépést: voltak, akik kezdettől fogva ellenezték, mások — ugyanolyan hévvel — patronálták. S ha a pártatlan logikát hívjuk segítségül, mit látunk? A <két település majdhogynem összeépült. Magától. Az emberek közül sokan a másik helységben dolgoznak, oda költöznek, a szomszédba házasodnak. Bizonyos közös érdek, bizonyos közösség van és fejlődik közöttük. Csak a hivatalos, adminisztratív lépést sokan sérelmezték. A házasságot kezdettől viták jellemezték. Miért épül Gyomán tornacsarnok? Miért kerül Endrődre az orvosi ügyelet? Miért nincs rendes közlekedés közöttük? Legutóbb pedig: miért akarják az Endrődi Takarékszövetkezet központját áthozni a szomszédos Gyomára? Ügy néz ki tehát, hogy a kisebbségben lévők számára hátrányos ez az ■együttlét. (Nem jelenti ez azt, hogy Gyomán ne lennének váláspártiak.) — A számok azt mutatják, nincs hátrányuk az endrődi- eknek — mondta erről Jenéi Bálint tanácselnök. — Az egyesülés előtt költség- vetési hiányuk is volt... A számadatok mellett ott vannak persze az érzelmek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanúgy, mint a vélt és valós sérelmeket. Nézzük sorban, kik, hogyan akarták helyrehozni, vagy végleg befejezni ezt a házasságot. Ez év május 10- én a helyi MDF-szervezet gyűlést hívott össze, ahol" is meg szerették volna vitatni, milyen problémáik is vannak. A végén azonban egyre inkább úgy csúcsosodott ki a hangulat, hogy csak a „váljunk, ne váljunk” alternatíva maradt meg az emberek előtt. A falugyűlés után a helyi SZDSZ javaslatot nyújtott be a tanácsi testületnek, hogy az írjon ki népszavazást a kérdésben. A tanácsülésre kevesen jöttek el, nem lett határozatképes. Rá egy hétre újat hívtak össze, amelyik már szavazatképes volt, viszont a szükséges 30 helyett csak 29-en voksoltak a népszavazás mellett. Ezzel le is zárulhatott volna az ügy, de két párt helyi szer(Folytatás a 3. oldalon) Hamupipőke a szombati díszelőadáson Fotó: Fazekas Ferenc
