Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

bakon” Két téma a Parlament mai ülése elé íFolytatás az 1. oldalról) — A nacionalizmus jelen­létével azonban számolnunk kell. — A nacionalizmus érthe­tő, de veszélyes jelenség, terhes történelmi örökség. Az érintett országokban még a romantikus nemzet­állam sie alakulhatott ki, amikor egv erőltetett biro­dalmi nemzetköziség máris elnyomta a nemzeti törek­véseket. Ez alól felszabadul­va keresik nemzeti mivol­tukat a térség államai. — Sokak számára megle­petés. hogy. -az SZDSZ, s nem az MDF hozta szóba■ a kérdést. — Nem új szerepet vál­laltak a szabad demokraták, hiszen emberi jogi és libe­rális gondolkodásmódjukból következik a kisebbségi jo­gok rendezésének igénye. Nem lenne szerencsés, ha a „nemzeti” jelzőt a pártok egyike, vagy másika kisa­játítaná. Az MDF a kor­mányalakítással van elfog­lalva. s az SZDSZ ilyen mó­don hozzájárulhat ahhoz, hogy a kérdés a kormány- programba kerüljön. Talán érzékelhető az is, hogy ha a szabad demokraták nem is kifejezetten hazafias jel­szavakkal! politizálnak, azért nem kozmopoliták. Emlé­keztetnék arra is. hogy az SZDSZ — Magyarország te­rületi integritását hangsú­lyozó — Varsói Szerződés­sel kapcsolatos, valamint a nemzeti kisebbségekre vo­natkozó javaslatát együtt kell kezelni és értelmezni — mutatott rá Kádár Péter. K. A. J. Állampolgárságot az elhunytaknak! Zsíros Géza napirendi javaslata A Parlament ma kezdődő ülésének napirendi pontjai között található egy javas­lat. amely az állampolgár­ságuktól jogellenesen meg­fosztott személyek állampol­gárságának posztumusz ren­dezését indítványozza. A kezdeményező pedig nem más. mint dr. Zsíros Géza, a Fügetlen Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt Bé­kés megyei listáján mandá- turphoz jutott képviselője. Első pillanatra úgy tűnik, a javaslat összefügg az Or­szággyűlés alakuló üléssza­kán hozott törvénnyel, amely október 23-át nem­zeti ünneppé nyilvánítja. Zsíros Géza máris cáfolja e gondolatot: — Kezdeményezésemet teljesen külön kell válasz­tani az október 23-ával kap­csolatos parlamenti döntés­től. Tudni kell hozzá, hogy valamikor tavaly a köztár­saság kikiáltása utáni idők­ben juttattam el indítvá­nyomat az akkori Ország- gyűlés elnökéhez. A válasz nemleges volt. azt mondták, az új rehabilitációs törvény alapján sem tudnak eleget tenni a kérésnek, mert a hontalannak személyesen kell kérnie állampolgársága visszaadását. — Bizonyára egy olyan konkrét személy neve me­rülhetett jel, aki már nem élhetett a kérelemmel. — Ez az ember nem más. mint Nagy Ferenc, kisgaz­dapárti miniszterelnök, aki 1946-ban került a magyar kormány élére, s később megfosztották állampolgár­ságától. Azóta elhunyt, te­hát valóban nem alkalmaz­ható az ő esetében a reha­bilitációs törvény. Mindezek ellenére tavaly felajánlot­tam az előző Parlamentnek a kérdés tisztázását, feltár­tam egy joghézagot, bíztam benne, hogy előbb-utóbb na- pirendrp kerül. — Meglepődött, amikor látta, hogy az Parlament harmadik ülésén az előter­jesztések között szerepel a téma? — Nem., álláspontom sze­rint ez jelzi a kérdés fon­tosságát. súlyát. — Feltehetően azért ön szorgalmazza ezt az indít­ványt, mert valahol szemé­lyes felelősséget érez az ügyben. — Naigy Ferenc minisz­terelnökként a demokrati­kus hatalmat képviselte a háború utáni Magyarorszá­gon. Felelősségem természe­tesen a pántazonosságunk­ban is tetten érhető, s nem utolsósorban említem, hogy Nagy Ferenc Békés megyé­ből származott. Úgy érzem, az a legkevesebb, hogy in­dítványommal kezdeménye­zem állampolgársága vissza­adását. s bizonyosan a Par­lamentnek is hasonló lesz az állásfoglalása. Talán em­lítenem sem kell, ha elfo­gadják a javaslatot, nem­csak Nagy Ferencet érinti, hanem sorstársait is. L. E. Ellenszavazat nélkül... Igazgatóválasztás a békéscsabai Sebes György-szakközépiskolában Manapság egyre gyakrab­ban hallani, hogy ebben vagy abban az oktatási in­tézményben a vezető sze­mélyéről megoszlik a tan­testület véleménye. Ki ezért, ki azért, de más-más em­bert tart alkalmasnak az adott iskola élére. Szerencsére akadnak még iskolák, ahol nem veszi el a pedagógusok idejét és ener­giáját a korteskedés egyik vágy másik jelölt mellett. Ügy tűnik, ebbe a kategó­riába tartozik a Békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola is. Tegnap délután Pillér Sándor igazgatót, aki 18 éve áll! az iskola élén, ellenszavazat nélkül, egy­hangúan választották újra, miután ötéves igazgatói megbízása ebben a tanév­ben lejárt. Krajcsóné Kraszkó Ilona számvitel—statisztika szakos tanárnő a következőkben látta a siker titkát: — Széles látókörű, me­nedzsertípusú vezetőnek tar­tom az igazgatónkat, akinek sikerült egy pozitív érte­lemben vett, gyermekcentri­kus iskolát kialakítani. Olyan iskolát, amelyiknek híre. tekintélye van... - ­Grósz Györgyné tanárnő, aki annak idején együtt kezdte az igazgatóval, mindehhez még hozzátette: — Én csak azt sajnálom, hogy az igazgatónők a sok szakmai teendője mellett azért kell hajtania,. s foly­ton valami új vállalkozást kieszelnie, hogy maga az is­kola fennmaradhasson ... Ez pedig legalább 24 órás munka. Csoda, hogy van hozzá energiája. De lássuk, melyek az el­ső érzései, gondolatai ma­gának az újraválasztott igazgatónak: — A megierősítés minden­ki számára kellemes, jó ér­zés. Fogódzkodó, hogy jó úton járok, erőt. s hitet ad az elkövetkezendőkre is. A leglényegesebb. amit sze­retnék, hogy megtartsuk az iskola jó hírét, eredmé­nyeit ... — ria — Gilbert Lnpfer francia fes­tőművésznek négyéves kap­csolata van a Hortobágyi Művészteleppel. Gyakran tartózkodik Magyarországon, több városban volt már ki­állítása. De ezen túl az ő nevéhez fűződik a debrece­ni Újvigadó diszkóbárja és a Hungária étterem külön­terme berendezésének ter­vezése és kivitelezése. Most egy hétig a mezőberényi művelődési központban is­merkedhetnek meg az ér­deklődők sajátos festmé­nyeivel, grafikáival, tér­plasztikáival. Mint mondot­ta, barátai azt állítják, ez utóbbiak jobbak mint a ké­pei. Érdemes elmenni Me- zőberénybe és személyesen meggyőződni róla. Fotó: Veress Erzsi Bakos a „Nem álruhában, de járni fogom a vidéket” (Folytatás az 1. oldalról) kitartottam gondolataim mellett. Véleményem, maga­tartásom megértésre talált, szimpátiát keltett a me­gyékben. Erre mutat az is, hogy meggyőző fölénnyel választottak tisztségembe, azaz a választás egyáltalán nem volt szorosnak tekint­hető. Különböző megyék több posztra is jelölni akar­tak. A'z idő majd megmutat­ja. hogy " helyesen döntöt- tek-e. / — Kapott-e szót a nagy­választmányi ülésen? — Nem volt szándékom­ban felszólalni. Jelöltként mentem oda, úgy voltam vele: eddigi tevékenységem alapján jól ismerhetnek. Bemutatkozásom is igencsak szűkszavú volt. Más alkal­makkor viszont minden gyű­lésen szükségét láttam a vé­leménynyilvánításnak. — Mi lesz a megyei tit­kárságával? — Természetesen vissza­vonulok e tisztségemtől. Sőt, rövidesen vezetőségválasztás lesz Mezőkovácsházán, s akkor az ott viselt elnöki tisztemtől is megválók. Biz­tosítottnak látom utódláso­mat, s ezzel együtt a me­gyebeli kisgazdák jövőjét. — Mennyi időre szól ügy­vezető alelnöki megbízatá­sa? —. Pártunkban egy évre választunk vezetést. Akik bizonyítanak, maradhatnak tovább is. A rendszer lé­nyege: mindig a legalkal­masabbak kerülnek az élre. Ez inspirálhatja a minden­kori vezetőket is. ü megyék pártja — Budapestre költözik? — Nincs más megoldás. Viszont Mátyás király mód­szeréről sem feledkezem meg: ha nem is álruhában, dP járni fogom a vidéket. Helyben juthat a legjobb információkhoz az ember. Teljes mértékben a vidéki apparátusra, szakemberekre támaszkodva látjuk a ve­zetést megoldhatónak. Ha ugyanis a megyék akarata érvényesül: a mostani sza­kadás nem ismétlődhet meg. Nem a felelősség alól aka­runk kibújni, hanem az együttes törekvéseket sze­retnénk erősíteni, amikor úgy vélekedünk: ha a ve­zetés hibázik, akkor így a megyékkel együtt teszi. — Részt vesz-e ön a koa­líciós tárgyalásokon? — Nem. A párt ügyeinek átvétele most az elsőrendű feliadatom. A tárgyalásokon közreműködők — a nagy­választmány helyes döntése alapján — elsősorban kép­viselőink közül kerültek ki. — Van-e egyéni program­ja új tisztsége betöltésére? — Teljesen átrendeződik a párt vezetése. Eddig a ke­leti típusú főtitkári vezetést erőltették. Pártunk azonban hagyományosan elnökköz­pontú. Ez‘t most helyreállít­juk: ismét aiz elnök szemé­lye fejezi ki a hatalmat A következő lépcsőben jelenik meg az ügyvezető alelnök, akinek fő feladatát a párt­élet összehangolósálban lá­tom. Megnő az alelnökök és a szaktitkárságok szerepe is. Új jelenség a megyei veze­tők teljes súlyú bevonása az országos vezetésbe. Ez is­merősen hangzik, ugye? Ez is egy megyénkbeli gondo­lat... A pártalkotmány módosítása után várhatóan a megyei eilinökök alkotják majd a politikai bizottságot, az intézőbizottság pedig a megyei titkárok testületé lesz. Ez utóbbiban jelenleg a megyei elnökök foglalnak helyet. A lényeg azt hogy a vidék végre megkapja a ne­ki járó súlyt az országos vezetésben. Indul a polgári tagozat — Ha jól értem, a párt rugalmas szervezési és irá­nyítási lehetőségének meg­teremtése a céljuk. — Régen, ha valaki elin­dult Siófokról egy országos rendezvényre, már két vá­lasztáson is túl voltak, mire odaért. Most, délután 4 óra­kor hallottuk meg a nagy­választmányi ülés elhalasz­tásának hírét, s másnap dél­előtt 10 órakor már össze­ültek tanácskozásra a me­gyék küldöttei. Más téren is korszerűsíteni szándéko­zunk. Beindítjuk a párt polgári tagozatát: szüksé­günk van az értelmiségre. Ugyanis a párt koncepciója eddig nem mindig egyezett meg az értelmiségiek érde­keivel. Ha a kormány ke­mény kézzel hozzányúl % spontán privatizációnak ne­vezett szabadrabláshoz, ak­kor e réteg egy sajátos ér- dekcsatomája elzáródik. Például az áfészek. terme­lőszövetkezetek, vállalatok irányítói között is mára so­kan magántulajdonosok let­tek. S mint ilyenek, a gon­dolkodásában a magántulaj­donra építő kisgazdapárt polgári tagozatában helyű­ket lelhetik. — Engedjen meg még egy rövid, egyértelműsítő kér­dést! Ezt a nagy belső párt­átrendezést ön irányítja? — Igen — válaszolta szűkszavúan Bakos István, feltehetően nemcsak azért, mert a soron következő ta­nácskozására már „becsen­gettek”. hanem, mert a do­lognak alighanem ez a lé­nyege. Kiss A. János Ralph atya! Ahogy Richard Chamberlain megformál­ja, maga a tökély. Hetek óta élünk a bű­völetében, ő most az ügyeletes jó ember. Szó mi szó, olyan sztorival rukkolt elő végre a televízió, mely vélhetően még so­káig ad beszédtémát a szalmaláng-Ielkü- letű magyarnak. (Persze, már akinek.) Kell, nagyon kell nekünk Maggie és Ralph boldogtalan szerelme. Művészi túl­zás ide, művészi túlzás oda: minél több részt nézünk meg az amerikai tévéfilmso­rozatból, annál kényelmetlenebbül érez­zük magunkat az amúgy kényelmes ülő­alkalmatosságban. Aztán másnap, ha szó­ba kerülnek a szerelmesek, nem igazán tudunk mit kezdeni a Tövismadarak alap- gondolatával. Lehet, csak arra futja időnk­ből, hogy ismételten rádöbbenjünk: való­jában milyen közönséges a világ körülöt­tünk. Pedig tövismadarakban ma sincs hiány. Hányán, de hányán vannak (s vajon nem ők alkotják a többséget?), akik életük cgy-egy feledhetetlen pillanatáért „orszá­gukat” odaadják, odaadnák. Csak az a baj, hogy „tövises rózsáink” vala, önma­gukat és másokat tönkretevő, a szerelem­ben és a gyűlöletben egyaránt fékezhetet- len hívőkkel találkozhatna Ralph atya, ha eljönne egyszer hozzánk. Való igaz, bíbo­rosunk nekünk is van, ámde éppen .az lenne az izgalmas, ha maga a főhős ven­né a fáradságot, és átruccanna Vatikánból. Meg is mondom, miért. Itt aztán nem unatkozna, lenne mun­kája — több is, mint Droghedán. Nem a lélek istápolásával kellene foglalkoznia, hanem annak feltámasztásával, ami ugye­bár nehezebb feladat. Hallottunk, hogyne hallottunk volna arról, hogy mivégre is születtünk meg, büntetjük is magunkat ér­te rendesen; aprópénzre váltjuk át kin­cseinket. Ki álmod ma éjjelente újra egy- egy kedves arcot? Itt aztán alaposan elcsodálkozna, emi­nenciás uram. Ezen az alig százezer négy­zetkilométernyi területen még természeti csodát is láthatna. Még csak nem is kell 3400 dollárt fizetnie egy cápauszonyból készült eledelért, mint Tajvanon szokás, mindössze 120 forintot kérnek szárazföldi cápáink a 10 schillinges csokoládéért. Nyugodtan elmajszolhatja a reptér a szálloda közötti, 1600 forintos úton. Majd elfelejtettem, a taxiszámla természetesen valutában fizetendő. Ahogyan ismerem ezt a népet, Isaurá- hoz hasonlóan On lenne a mi megvál­tónk. Istenuccse, még a 43 év után de­mokratikusan megválasztott Parlamen­tünkbe is meghívnánk. Nyilván meglá­togatná a Tövismadarak egyik magyar fordítóját — történetesen jelenleg ő a Ma­gyar Köztársaság ideiglenes elnöke. De ne nézzen bele a magyar sajtóba! Ott azt olvashatná, hogy a nagy tisztelet­nek örvendő, literátorból politikussá avanzsált személyiség — a régi módi sze­rint — „eredményes munkásságuk elis­meréséül, nyugállományba vonulásuk al­kalmából a Magyar Köztársaság arany- koszorúval díszített Csillagrendje kitün­tetést adományozta” két vállalatigazgató­nak. Azért ne aggódjon, ne fohászkodjon az égiekért, atya. Ha lenne ideje olvasnia a magyarnak, éppúgy nem értené az effé­le „kishíreket”, mint Ön. Ezek az egymás­hoz jóformán testileg közel lévő emberek — fájdalom, de — lassan tudnak kikec­meregni abból a közegből, amelynek fő mozgatóereje a félelem volt, amely meg­ölt majd minden életet, szellemet, a lélek nemes rezdülését. Még az írott szó is ne­hezen válik hitelessé a szemükben. Nem, ez nem a plátói szerelmek orszá­ga, politikai és szerelmi zülléseink köze­pette kevéssé vagyunk fogékonyak a jóra. Nagy néha csodaszép, patetikus gesztuso­kat teszünk egymásnak és a világnak, valóságos hadgyakorlatokat tartunk a jó­ságból, más szinte semmi. Imádkozzon értünk, Ralph atya! Ügy vagyunk most már a bűneinkkel, mintha sosem fogott volna rajtunk a keresztség, mintha sohasem borultunk volna le az ember töméntelen szenvedése előtt. Dányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom