Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

bakon”

Két téma a Parlament mai ülése elé

íFolytatás az 1. oldalról)

— A nacionalizmus jelenlétével azonban számolnunk kell.

— A nacionalizmus érthető, de veszélyes jelenség, terhes történelmi örökség. Az érintett országokban még a romantikus nemzetállam sie alakulhatott ki, amikor egv erőltetett birodalmi nemzetköziség máris elnyomta a nemzeti törekvéseket. Ez alól felszabadulva keresik nemzeti mivoltukat a térség államai.

— Sokak számára meglepetés. hogy. -az SZDSZ, s nem az MDF hozta szóba■ a kérdést.

— Nem új szerepet vállaltak a szabad demokraták, hiszen emberi jogi és liberális gondolkodásmódjukból következik a kisebbségi jogok rendezésének igénye. Nem lenne szerencsés, ha a „nemzeti” jelzőt a pártok egyike, vagy másika kisajátítaná. Az MDF a kormányalakítással van elfoglalva. s az SZDSZ ilyen módon hozzájárulhat ahhoz,

hogy a kérdés a kormány- programba kerüljön. Talán érzékelhető az is, hogy ha a szabad demokraták nem is kifejezetten hazafias jelszavakkal! politizálnak, azért nem kozmopoliták. Emlékeztetnék arra is. hogy az SZDSZ — Magyarország területi integritását hangsúlyozó — Varsói Szerződéssel kapcsolatos, valamint a nemzeti kisebbségekre vonatkozó javaslatát együtt kell kezelni és értelmezni — mutatott rá Kádár Péter.

K. A. J.

Állampolgárságot az elhunytaknak!

Zsíros Géza napirendi javaslata

A Parlament ma kezdődő ülésének napirendi pontjai között található egy javaslat. amely az állampolgárságuktól jogellenesen megfosztott személyek állampolgárságának posztumusz rendezését indítványozza. A kezdeményező pedig nem más. mint dr. Zsíros Géza, a Fügetlen Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Békés megyei listáján mandá- turphoz jutott képviselője. Első pillanatra úgy tűnik, a javaslat összefügg az Országgyűlés alakuló ülésszakán hozott törvénnyel, amely október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánítja. Zsíros Géza máris cáfolja e gondolatot:

— Kezdeményezésemet teljesen külön kell választani az október 23-ával kapcsolatos parlamenti döntéstől. Tudni kell hozzá, hogy valamikor tavaly a köztársaság kikiáltása utáni időkben juttattam el indítványomat az akkori Ország- gyűlés elnökéhez. A válasz nemleges volt. azt mondták, az új rehabilitációs törvény

alapján sem tudnak eleget tenni a kérésnek, mert a hontalannak személyesen kell kérnie állampolgársága visszaadását.

— Bizonyára egy olyan konkrét személy neve merülhetett jel, aki már nem élhetett a kérelemmel.

— Ez az ember nem más. mint Nagy Ferenc, kisgazdapárti miniszterelnök, aki 1946-ban került a magyar kormány élére, s később megfosztották állampolgárságától. Azóta elhunyt, tehát valóban nem alkalmazható az ő esetében a rehabilitációs törvény. Mindezek ellenére tavaly felajánlottam az előző Parlamentnek a kérdés tisztázását, feltártam egy joghézagot, bíztam benne, hogy előbb-utóbb na- pirendrp kerül.

— Meglepődött, amikor látta, hogy az Parlament harmadik ülésén az előterjesztések között szerepel a téma?

— Nem., álláspontom szerint ez jelzi a kérdés fontosságát. súlyát.

— Feltehetően azért ön

szorgalmazza ezt az indítványt, mert valahol személyes felelősséget érez az ügyben.

— Naigy Ferenc miniszterelnökként a demokratikus hatalmat képviselte a háború utáni Magyarországon. Felelősségem természetesen a pántazonosságunkban is tetten érhető, s nem utolsósorban említem, hogy Nagy Ferenc Békés megyéből származott. Úgy érzem, az a legkevesebb, hogy indítványommal kezdeményezem állampolgársága visszaadását. s bizonyosan a Parlamentnek is hasonló lesz az állásfoglalása. Talán említenem sem kell, ha elfogadják a javaslatot, nemcsak Nagy Ferencet érinti, hanem sorstársait is.

L. E.

Ellenszavazat nélkül...

Igazgatóválasztás

a békéscsabai Sebes György-szakközépiskolában

Manapság egyre gyakrabban hallani, hogy ebben vagy abban az oktatási intézményben a vezető személyéről megoszlik a tantestület véleménye. Ki ezért, ki azért, de más-más embert tart alkalmasnak az adott iskola élére.

Szerencsére akadnak még iskolák, ahol nem veszi el a pedagógusok idejét és energiáját a korteskedés egyik vágy másik jelölt mellett. Ügy tűnik, ebbe a kategóriába tartozik a Békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola is. Tegnap délután

Pillér Sándor igazgatót, aki 18 éve áll! az iskola élén, ellenszavazat nélkül, egyhangúan választották újra, miután ötéves igazgatói megbízása ebben a tanévben lejárt.

Krajcsóné Kraszkó Ilona számvitel—statisztika szakos tanárnő a következőkben látta a siker titkát:

— Széles látókörű, menedzsertípusú vezetőnek tartom az igazgatónkat, akinek sikerült egy pozitív értelemben vett, gyermekcentrikus iskolát kialakítani. Olyan iskolát, amelyiknek híre. tekintélye van... - Grósz Györgyné tanárnő, aki annak idején együtt kezdte az igazgatóval, mindehhez még hozzátette:

— Én csak azt sajnálom, hogy az igazgatónők a sok szakmai teendője mellett azért kell hajtania,. s folyton valami új vállalkozást kieszelnie, hogy maga az iskola fennmaradhasson ... Ez pedig legalább 24 órás munka. Csoda, hogy van hozzá energiája.

De lássuk, melyek az első érzései, gondolatai magának az újraválasztott igazgatónak:

— A megierősítés mindenki számára kellemes, jó érzés. Fogódzkodó, hogy jó úton járok, erőt. s hitet ad az elkövetkezendőkre is. A leglényegesebb. amit szeretnék, hogy megtartsuk az iskola jó hírét, eredményeit ...

— ria —

Gilbert Lnpfer francia festőművésznek négyéves kapcsolata van a Hortobágyi Művészteleppel. Gyakran tartózkodik Magyarországon, több városban volt már kiállítása. De ezen túl az ő nevéhez fűződik a debreceni Újvigadó diszkóbárja és a Hungária étterem különterme berendezésének tervezése és kivitelezése. Most egy hétig a mezőberényi művelődési központban ismerkedhetnek meg az érdeklődők sajátos festményeivel, grafikáival, térplasztikáival. Mint mondotta, barátai azt állítják, ez utóbbiak jobbak mint a képei. Érdemes elmenni Me- zőberénybe és személyesen meggyőződni róla.

Fotó: Veress Erzsi

Bakos a

„Nem álruhában, de járni fogom a vidéket”

(Folytatás az 1. oldalról)

kitartottam gondolataim mellett. Véleményem, magatartásom megértésre talált, szimpátiát keltett a megyékben. Erre mutat az is, hogy meggyőző fölénnyel választottak tisztségembe, azaz a választás egyáltalán nem volt szorosnak tekinthető. Különböző megyék több posztra is jelölni akartak. A'z idő majd megmutatja. hogy " helyesen döntöt- tek-e. /

— Kapott-e szót a nagyválasztmányi ülésen?

— Nem volt szándékomban felszólalni. Jelöltként mentem oda, úgy voltam vele: eddigi tevékenységem alapján jól ismerhetnek. Bemutatkozásom is igencsak szűkszavú volt. Más alkalmakkor viszont minden gyűlésen szükségét láttam a véleménynyilvánításnak.

— Mi lesz a megyei titkárságával?

— Természetesen visszavonulok e tisztségemtől. Sőt, rövidesen vezetőségválasztás lesz Mezőkovácsházán, s akkor az ott viselt elnöki tisztemtől is megválók. Biztosítottnak látom utódlásomat, s ezzel együtt a megyebeli kisgazdák jövőjét.

— Mennyi időre szól ügyvezető alelnöki megbízatása?

—. Pártunkban egy évre választunk vezetést. Akik bizonyítanak, maradhatnak tovább is. A rendszer lényege: mindig a legalkalmasabbak kerülnek az élre. Ez inspirálhatja a mindenkori vezetőket is.

ü megyék pártja

— Budapestre költözik?

— Nincs más megoldás. Viszont Mátyás király módszeréről sem feledkezem meg: ha nem is álruhában, dP járni fogom a vidéket. Helyben juthat a legjobb információkhoz az ember. Teljes mértékben a vidéki apparátusra, szakemberekre támaszkodva látjuk a vezetést megoldhatónak. Ha

ugyanis a megyék akarata érvényesül: a mostani szakadás nem ismétlődhet meg. Nem a felelősség alól akarunk kibújni, hanem az együttes törekvéseket szeretnénk erősíteni, amikor úgy vélekedünk: ha a vezetés hibázik, akkor így a megyékkel együtt teszi.

— Részt vesz-e ön a koalíciós tárgyalásokon?

— Nem. A párt ügyeinek átvétele most az elsőrendű feliadatom. A tárgyalásokon közreműködők — a nagyválasztmány helyes döntése alapján — elsősorban képviselőink közül kerültek ki.

— Van-e egyéni programja új tisztsége betöltésére?

— Teljesen átrendeződik a párt vezetése. Eddig a keleti típusú főtitkári vezetést erőltették. Pártunk azonban hagyományosan elnökközpontú. Ez‘t most helyreállítjuk: ismét aiz elnök személye fejezi ki a hatalmat A következő lépcsőben jelenik meg az ügyvezető alelnök, akinek fő feladatát a pártélet összehangolósálban látom. Megnő az alelnökök és a szaktitkárságok szerepe is. Új jelenség a megyei vezetők teljes súlyú bevonása az országos vezetésbe. Ez ismerősen hangzik, ugye? Ez is egy megyénkbeli gondolat... A pártalkotmány módosítása után várhatóan a megyei eilinökök alkotják

majd a politikai bizottságot, az intézőbizottság pedig a megyei titkárok testületé lesz. Ez utóbbiban jelenleg a megyei elnökök foglalnak helyet. A lényeg azt hogy a vidék végre megkapja a neki járó súlyt az országos vezetésben.

Indul

a polgári tagozat

— Ha jól értem, a párt rugalmas szervezési és irányítási lehetőségének megteremtése a céljuk.

— Régen, ha valaki elindult Siófokról egy országos rendezvényre, már két választáson is túl voltak, mire odaért. Most, délután 4 órakor hallottuk meg a nagyválasztmányi ülés elhalasztásának hírét, s másnap délelőtt 10 órakor már összeültek tanácskozásra a megyék küldöttei. Más téren is korszerűsíteni szándékozunk. Beindítjuk a párt polgári tagozatát: szükségünk van az értelmiségre. Ugyanis a párt koncepciója eddig nem mindig egyezett meg az értelmiségiek érdekeivel. Ha a kormány kemény kézzel hozzányúl % spontán privatizációnak nevezett szabadrabláshoz, akkor e réteg egy sajátos ér- dekcsatomája elzáródik. Például az áfészek. termelőszövetkezetek, vállalatok irányítói között is mára sokan magántulajdonosok lettek. S mint ilyenek, a gondolkodásában a magántulajdonra építő kisgazdapárt polgári tagozatában helyűket lelhetik.

— Engedjen meg még egy rövid, egyértelműsítő kérdést! Ezt a nagy belső pártátrendezést ön irányítja?

— Igen — válaszolta szűkszavúan Bakos István, feltehetően nemcsak azért, mert a soron következő tanácskozására már „becsengettek”. hanem, mert a dolognak alighanem ez a lényege.

Kiss A. János

Ralph atya!

Ahogy Richard Chamberlain megformálja, maga a tökély. Hetek óta élünk a bűvöletében, ő most az ügyeletes jó ember. Szó mi szó, olyan sztorival rukkolt elő végre a televízió, mely vélhetően még sokáig ad beszédtémát a szalmaláng-Ielkü- letű magyarnak. (Persze, már akinek.)

Kell, nagyon kell nekünk Maggie és Ralph boldogtalan szerelme. Művészi túlzás ide, művészi túlzás oda: minél több részt nézünk meg az amerikai tévéfilmsorozatból, annál kényelmetlenebbül érezzük magunkat az amúgy kényelmes ülőalkalmatosságban. Aztán másnap, ha szóba kerülnek a szerelmesek, nem igazán tudunk mit kezdeni a Tövismadarak alap- gondolatával. Lehet, csak arra futja időnkből, hogy ismételten rádöbbenjünk: valójában milyen közönséges a világ körülöttünk.

Pedig tövismadarakban ma sincs hiány. Hányán, de hányán vannak (s vajon nem ők alkotják a többséget?), akik életük cgy-egy feledhetetlen pillanatáért „országukat” odaadják, odaadnák. Csak az a baj, hogy „tövises rózsáink” vala, önmagukat és másokat tönkretevő, a szerelemben és a gyűlöletben egyaránt fékezhetet- len hívőkkel találkozhatna Ralph atya, ha eljönne egyszer hozzánk. Való igaz, bíborosunk nekünk is van, ámde éppen .az lenne az izgalmas, ha maga a főhős venné a fáradságot, és átruccanna Vatikánból. Meg is mondom, miért.

Itt aztán nem unatkozna, lenne munkája — több is, mint Droghedán. Nem a lélek istápolásával kellene foglalkoznia, hanem annak feltámasztásával, ami ugyebár nehezebb feladat. Hallottunk, hogyne hallottunk volna arról, hogy mivégre is születtünk meg, büntetjük is magunkat érte rendesen; aprópénzre váltjuk át kincseinket. Ki álmod ma éjjelente újra egy- egy kedves arcot?

Itt aztán alaposan elcsodálkozna, eminenciás uram. Ezen az alig százezer négyzetkilométernyi területen még természeti csodát is láthatna. Még csak nem is kell 3400 dollárt fizetnie egy cápauszonyból készült eledelért, mint Tajvanon szokás, mindössze 120 forintot kérnek szárazföldi cápáink a 10 schillinges csokoládéért. Nyugodtan elmajszolhatja a reptér a szálloda közötti, 1600 forintos úton. Majd elfelejtettem, a taxiszámla természetesen valutában fizetendő.

Ahogyan ismerem ezt a népet, Isaurá- hoz hasonlóan On lenne a mi megváltónk. Istenuccse, még a 43 év után demokratikusan megválasztott Parlamentünkbe is meghívnánk. Nyilván meglátogatná a Tövismadarak egyik magyar fordítóját — történetesen jelenleg ő a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke.

De ne nézzen bele a magyar sajtóba! Ott azt olvashatná, hogy a nagy tiszteletnek örvendő, literátorból politikussá avanzsált személyiség — a régi módi szerint — „eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Magyar Köztársaság arany- koszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta” két vállalatigazgatónak. Azért ne aggódjon, ne fohászkodjon az égiekért, atya. Ha lenne ideje olvasnia a magyarnak, éppúgy nem értené az efféle „kishíreket”, mint Ön. Ezek az egymáshoz jóformán testileg közel lévő emberek — fájdalom, de — lassan tudnak kikecmeregni abból a közegből, amelynek fő mozgatóereje a félelem volt, amely megölt majd minden életet, szellemet, a lélek nemes rezdülését. Még az írott szó is nehezen válik hitelessé a szemükben.

Nem, ez nem a plátói szerelmek országa, politikai és szerelmi zülléseink közepette kevéssé vagyunk fogékonyak a jóra. Nagy néha csodaszép, patetikus gesztusokat teszünk egymásnak és a világnak, valóságos hadgyakorlatokat tartunk a jóságból, más szinte semmi.

Imádkozzon értünk, Ralph atya! Ügy vagyunk most már a bűneinkkel, mintha sosem fogott volna rajtunk a keresztség, mintha sohasem borultunk volna le az ember töméntelen szenvedése előtt.

Dányi László