Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
-----------------------------------------------------------------------------------------A ntikvárium a főutca mellett Behozza a gyerek, visszavásárolja a szülő és veszekszik 1990. május 19., szombat Orosz szakos pedagógusok az átképzésről Z.-né sírva fakad, N.-né nem tudja, megéri-e A jelenlegi rendel etek nem biztosítanak esélyegyenlőséget. Kinek milyen szerencséje van, aszerint terhelődik — mondja (képünkön jobbra) a békéscsabai Tóthné Murvai Ilona Fotó: Gál Edit Z.-né egy átlagos, 40 éves nő. Férje, Z. egy átlagos férj, aki szereti a kényelmet, s a kiszolgálást. Két gyerekük pedig átlagosan rakoncátlan. Z.-né azzal kezdi a napot, hogy mindenkinek kivasalja az aznapi ruháját, aztán elkészíti a reggelit, majd felkelti a családot, elmossa az edényeket... Mindezek miatt legalább öt órakor kell kelnie. Ha útnak indult a család, gyorsan összekapkodja ő is magát, sietve, hogy csengetésig beérjen a munkahelyére. Ma fél 2-ig van órája. De az utolsón már figyelni sem tud, mert az jár a fejében, hogy kettőre a város másik végében kell lennie, ahol angolórája lesz. Ebédelni persze muszáj. legalább egv pár falatot... A sor azonban hosz- szú, a buszról lemarad. Már megint elkésik ... Megpróbál bekapcsolódni, de nem megy. Az óráját nézi. nemsokára Karcsikáért kell menni az oviba. Utána bevásárolnak. kimossa legalább a fehérneműket, vacsorát csinál. Arany Jánosból feltétlen fel kell készülnie. Ki kellene szaladni anyáékhoz is ... „What's the weather like today?"—hallja messziről a tanár hangját, de már pakol is, sajnos, mennie kell... Este 11, mire mindennel végez. Z. nyaggatja. menjen már aludni, és ő sírva fakad: hát nem érti, hát nem értik, hogv neki még angoloznia kell??? * * * Történetünk szereplője — mint talán az olvasóink is kitalálták — egy pedagógus. Magyar—orosz szakos tanár, aki — mert a kor így követeli — megkísérli magát átképezni angol nyelvszakossá. Néhány héttel ezelőtt „Máris sokan elfáradtak” címmel egy megyei helyzetelemzés jelent meg lapunk hasábjain az orosz szakos nevelők átképzéséről. Ebben, mint a cím is mutatja, szó esik a család és a munka melletti tanulás terheiről, arról .hogy az orosz szakosok jó része máris belefáradt ebbe az igen gyakran három egész embert kívánó „igahúzásba”. Tóth Imre, szeghalmi olvasónk levelében a következőképpen fogalmaz a megjelent írással kapcsolatban: „Nem tudom, csábítás volt-e, vagy mézesmadzag az úgynevezett átképzési támogatás. Orosz szakosaink december végén kapták meg az első esedékes összeget. Aztán jött az új év. Csendben vártunk március végéig. de áprilisban már határozottan hiányoltuk az első negyedévi támogatást. Ekkor derült ki, hogy nincs rá pénz ... Aztán heti ötórás órakedvezményre is csak a jövő tanévtől van ígéret, mi pedig úgy vagyunk vele, inkább egyet adjanak, de azt mától! Az eszközvásárlásra (tankönyv, szótár, kazetta) ezer forintig biztosítanak — majd! — pénzt, holott csak a három jelenlegi tankönyvünk került 1400 forintba. Ezek után csoda, ha néhányon máris elfáradtak . . * * * • Z.-né panasza és Tóth Imre levele után hasonló észrevételekkel kereste fel1 szerkesztőségünket Benkőné Zahorán Hilda orosz—történelem szakos pedagógus, aki egy másfél évvel ezelőtt indult békéscsabai német nyelvtanfolyam .tanulója. Arra kért, látogassak el csoportjukba és győződjek meg róla, mennyire általános poblémákról van szó .., A németórákat Vdvardy Vera tanárnő .tartja, aki mint pedagógusokat tanító pedagógus a következőképpen látja a helyzetet: — Tény. hogy ez a csoport az orosz szakosok átképzéséről szóló miniszteri bejelentés előtt indult. A tavaly szeptemberben kezdő nyelvtanulókai szemben tehát van egy kis időbeli előnyünk. Ám az órakedvezmény nélkül, 18-20 órában tanító pedagógusok (közülük többen vidékről járnak be Békéscsabára) lassan-lassan nem győzik energiával a ..mindenhol eleget tenni” terheket. Ezt onnan látom, hogy a német mellett újra és újra megjelenik a téma: képtelenség munka és család mellett maximális erőbedobással még tanulni is... — Ha legalább tudnánk, hogy egy-két év alatt valamiféle intenzívebb tanulással (persze nem munka mellett!) szerezhetnénk teljes képesítést — panaszolja Nádra Péterné, aki Gerendásról jár a csoportba —, akkor talán nem éreznénk ezt a végtelenséget. De három év. míg középfokú nyelvvizsgát szerzünk. Aztán a főiskola, vagy egyetem. Kinek mi. Oda is vagy felvesznek első évben, vagy sem. Hát ez egy újabb évtized az élétünkből... — Szerintem is az lenne a megoldás, ha az orosz szakosokat, legalább egy évre kiemelnék munkahelyükről, és ez idő alatt köteleznék őket valamiféle intenzív tanulásra — javasolja a Me- zőberényben tanító Szűcsné Sziklai Éva. A legnagyobb gond persze az, hogy az egész átképzés valahogy lóg a levegőben. A hatalom régi birtokosai már nem, a jelenlegi-leendők pedig még nem alkottak egyértelmű, világos rendeleteket a feltételek rendezésére. Mert volna mit rendezni. Az átképzésre vállalkozók még abban a hiszemben kezdték meg a tanulást, hogy átképzési támogatásban részesülnek. Ezt egy összegben egyszer, tavaly decemberben a fizetésükhöz csatolva meg is kapták. Aztán úgy döntött az ÁBMH, hogy a támogatást a továbbiakban az iskolavezetéshez juttatja el aszerint, hogy hány pedagógusuk, mennyi órakedvezményben részesül. Egy pedagógusnak maximum heti öt óra kedvezmény adható. (Az ÁBMH ezt duplán számítva fizeti ki, mert minden kötelező óra után egy felkészülési órát is beszámít. Az igazgatók a pénzt az orosztanár kieső óráinak helyettesítésére használják fel. — a szerk.) A hangsúly azonban az „adható” szón van. Minthogy sem a Művelődési Minisztérium, sem az ÁBMH nem pontosította ezt a rendeletet, így az átképzést vállaló orosztanárok mindmáig ki vannak szolgáltatva az Iskolavezetés által hozott döntéseknek. Vagyis, ha szerencséjük van, az igazgató ad számukra órakedvezményt, ha pechesek, vagy egyszerűen nincs lehetősége az iskolának ezt biztosítani, akkor kalap, kabát: szegény pedagógust nem védi semmilyen központi rendelet... — Persze azért mi egyénileg általában megvívjuk a magunk kis harcait az óraátcsoportosításokért vagy a tömbösítésekért, hogy legalább egy-két napunk legyen rövidebb, netalán teljesen szabad — mondják többen is —. de miért kell még ezzel is nekünk foglalkozni? Ez csak összeütközésekhez vezet a tantestületen belül, és igencsak energiarabló „művelet”. A panaszok, s az ezeket orvosló megoldások egész sora röpköd a levegőben ... Nem folytatom. Egy bizonyos: megfelelő feltételek nélkül, megvalósulatlan ígéretekből nem születnek rátermett, nyugati nyelvek oktatására alkalmas pedagógusok. S ahogy a mező- berényi Henger Péterné mondta: valahogy vigyázni kellen«. nehogy idegileg kész pedagógusok távozzanak a „futószalagról” ... Magyar Mária Az antikvárius mesterség nem egyszerű kereskedés. Ahhoz, hogy egy könyvet mennyiért vegyenek át, mennyiért adjanak el, sokmindent tudni kell: a mű valódi értékét, a mindenkori piaci viszonyokat, azaz, hogy van-e rá kereslet az adott pillanatban... — Ebben persze nem vagyunk teljesen magunkra utalva — mondja Puskás Er- nöné, a békéscsabai antikvárium tulajdonosa. — Segítségünkre vannak a katalógusok. Íratlan szabály, hogy itt olcsóbban kell adni a művet. Az új áron kapható új könyvek iránt, amit esetleg az antikváriumban árulnak, bizalmatlanabb a közönség. — Nincs ebben semmi különös, hozzászoktak, hogy nálunk mindig minden dicsőbb — véli Puskás Ernő- né. A régi könyvek üzlete hozzátartozik a város arculatához. Hamar kialakul sajátos „kuncsaftköre”. (Itt most helyes ez az idegen kifejezés, mert van, aki vásárolni, más meg eladni jár ide.) Békéscsabán 1981-ben nyílt meg az antikvárium, előtte közel húsz évig nem volt itt ilyen. Hogy ez mit jelent? A könyvkereskedő elmondása szerint eltűntek a városból a régi kiadványok. A két évtizedes vákuum alatt felvásárolták a máshonnan érkező antikváriusok. Egy-egy hagyaték kiárusításakor vagy könyvtár felszámolásakor rábukkannak erre-arra, de ez bizony elég kevés. A magánemberek pedig ... ők manapság egészen másféle irodalmat hoznak, visznek, olvasnak. Egy társadalom változását semmin sem lehet jobban lemérni, mint azon, milyen könyvtől igyekeznek megszabadulni az emberek, mit vesz meg ebből szívesen az antikvárium, mit tud eladni, mi marad a nyakán.-- Leginkább krimi, lektűr kerül hozzánk. Elmondhatom, hogy néhány napon belül a legújabbak közül is idevándorol egy-két példány. Annyi krimink van például, hogy a piacon is árulunk belőle. Az az igazság, hogy ezek újonnan elég drágák. Ha meg elolvasták, nem mindegyiket akarják megtartani, s gondolván, hogy legalább egy kevés visszatérüljön a kiadásból, behozzák ide. Ha a Trianon A vártnál csekélyebb számú, de igazán lelkes közönségnek nem mindennapi élményben lehetett része hét-' főn este a szeghalmi református templomban. Már az is különlegességnek számít, hogy ritkán hallható madrigálok, motetták csendültek fel a hangversenyen, ráadásul a romániai Háromszék térségét képviselő sepsiszentgyörgyi zenetanárok ajkáról. A koncert előtt Szilágyi Zsolt magánénekest, a Vox Humana kamarakórus vezetőjét kértük meg, hogy mutassa be az együttest: — Kamarakórusunk 1972 tavaszán alakult meg a Ko- vászna megyei város zenetanáraiból. A zeneművészeti főiskolán már valamennyien kapcsolatba kerültek a kórusénekléssel, és ezt kívánták, illetve kívántuk folytatni a diploma megszerzése után is. Az elmúlt néhány esztendőben közülünk is többen elhagyták az országot, harmincnyolcról huszonhatra fogyatkozott tagjaink száma. Reméljük, ez csak mennyiségi, nem minőségi csökkenést jelent. Műsorunk titkai-ból bejön egy-egy darab, azonnal gazdára talál. De tudok olyan, régebbi politikai művet mutatni, ami egész biztos itt fog porosodni még akkor is, ha ez az egy példány lesz belőle a világon — s leemeli a polcról Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel című, Kádár* Jánosról szóló, 1982- ben kiadott művét... — Sokféle ember megfordulhat ebben a kis helyiségben, kifélék, mifélék, akik könyvet hoznak eladni? — Mi ilyesmit soha nem kérdezünk tőlük, de volt már egy-két érdekes esetünk. Előfordult, hogy könyvtári bélyegzővel ellátott könyvet hoztak, az ilyet át sem vesszük. Volt olyan „ügyfelünk!’, aki nyíltan megmondta, hogy egy féldecit akar vásárolni a tőlünk kapott pénzért. Azután nem egy esetben a gyerek behoz egy könyvet, eladja, másnap meg jön a szülő, hogy visz- szavásárolja, mert nem tudott az üzletről. Néhányan ilyen esetben velünk veszekszenek ... A bolt más, kiegészítő tevékenységet is vállal. Árulják például a Tevan Kiadó kiadványait és a nemzetközi nyelviskola által használt anIde nemcsak vásárolni tér be vagy csak nézelődni a XIV. századitól napjaink Zenéjéig sokféle, elsősorban madrigálok, motetták és á capellák, azaz csakis kórus számára írt művek szerepelnek hangversenyeinken. Megalakulásunk óta több hazai nagyvárosban tartottunk önálló estet. Románián kívül kétszer jártunk Olaszországban, először 1979-ben a goriziai nemzetközi kórus- versenyen, majd 1982-ben Arezzóban- Azóta ez az első külföldi utunk. Ugyanis ’82- ben Rómában kihallgatáson a pápánál is jártunk, ezt a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió többször bemondta. Ennek következményeként öt évig újabb külföldi koncertre nem gondolhattunk, sőt, az öt év letelte után sem engedtek bennünket a határon túlra. A decemberi események után az első meghívást Veszprémből kaptuk, s ennek igyekeztünk minél előbb eleget tenni. Négynapos rhagyarorszá- gi tartózkodásunk alatt felléptünk Budapesten a budai ferencesek templomában, a balatonberényl református templomban, , a Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájágol, német nyelvű könyveket. Írtak az iskoláknak is, hogy náluk vásárolják meg a jutalomkönyveket, hiszen itt ugyanannyi pénzért többet kaphatnak. — Mit keresnek mostanában leginkább az antikváriumban? — Soha nincs annyi verseskötet, amit ne tudnánk eladni. Ha véletlenül betéved egy biblia, azonnal elkel. De mezőgazdasági szakkönyveket is keresnek, amit újonnan se nagyon lehet kapni. — Majdnem tíz éve működik ez a bolt. Elégedettek? — Meggazdagodni nem lehet, de azért elmondhatom, elégedettek vagyunk. Sok szempontot kellett figyelembe venni „üzletpolitikánk kialakításában”. 1985 óta működünk itt, az Irányi utcában, azaz nem a főutcán vagyunk. Amióta nincs itt a közelben a buszmegálló, csökkent a nézelődő betérők száma. Igyekszünk a nyitvatartási is az igényekhez igazítani: fél tíz előtt nem nagyon érdemes kinyitni, in- káb dél körül, délután élénkül meg a forgalom. Igen, azt hiszem, elmondhatom, elégedettek vagyunk. Kiss Katalin az ember, hanem eladni is. Fotó: Gál Edit ban, illetve most a szeghalmi hangverseny vár ránk. Arra a kérdésre, hogyan jutottak el a Sárrét fővárosába, Szilágyi Zsolt elmondta, hogy a nővére, Lo- vassyné Szilágyi Ágota középiskolai tanár itt él. Szólt arról Is, hogy december óta a megváltozott műsor^oliti- ka nyomán mint oratórium- énekest egyre többet hívják a romániai televízió és rádió műsoraiba, valamint más nyilvános előadásokra. A holland ifjúsági kórus, a Shirchadasj húsvéti koncertje után Szeghalom zenebarátai a református templomban egy másfajta, talán nagyobb figyelmet igénylő zenével ismerkedhettek meg. Mindkét alkalom perselypénze a templom orgonájának felújítását szolgálja majd. Reméljük, ez a szép hangversenysorozat hamarosan tovább folytatódik, és ezzel elevenné válhat a város zenei élete, s — nem utolsósorban — a felújítás után teljes hangterjedelmében szólalhatna meg a templom orgonája is. (molnár) Sepsiszentgyörgyiek hangversenye Szeghalmon
