Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
© ISHflMM------------------f l csúcstechnika helybe jön Még 1919-ben, amikor megalakította Ausztriára kiterjedő kereskedelmi és üzleti vállalkozását, maga Büll úr sem igen hitte, hogy egykor Békéscsabán is lesz képviselete cégének. A világoskék üvegtábla pedig ez év elejétől ott díszük a sétálóutcában, a MTESZ-székház falán. Itt kapott ugyanis egy szobányi helyet a dél-magyarországi irodájuk. A területi képviselet vezetője Kővári Géza bővebb felvilágosítással is szolgál a ma még kissé meghökkentő, de egyre inkább nálunk is megjelenő külföldi cégtáblák közül most a sajátjukéról, a Büll & Strunz Kft. békéscsabai jelenlétéről: — Az osztrák alapítású cég tulajdonképpen már húez éve jelen van Magyar- országon. Az utóbbi négy esztendőben vevőszolgálati irodát nyitott Budapesten, ám úgy döntöttek a vezetők, hogy szeretnének még közelebb kerülni a vevőkhöz. Ezért ez év elején Közös Magyar—Osztrák Kft.-t alakítottak, s három területi képviseletet nyitottak, köztük egyiket éppen a gazdaságilag elmaradott Békés megyében. A délkelet-magyarországi képviselethez egyébként öt környékbeli megye tartozik, tulajdonképpen így az egész Alföld. A területi képviselőtől a továbbiakban megtudtuk, hogy a kft. több mint ötven nyugat-európai, valamint egv-két amerikai vállalat termékeit kínálja a piaoon. Főleg a gépiparban széles a kínálati termékskála, de a fa- és egyéb iparágak területén is keresik a vevőket. A főleg csúcstechnológiát képviselő forgácsolószerszámgépek, szerszámok, lemez- megmunkáló, daraboló gépek, kompresszorok, elektromos és pneumatikus kézi szerszámok, továbbá a korszerű méréstechnikai mérőműszerek iránt úgy tűnik, épp az elmaradott régiókban van vásárlói igény. A kft. az ipar területén éppen ezeket a fehér foltokat kívánja felfedni, s meghódítani a vállalatokat korszerű termékeivel. Ehhez az irodában szak- tanácsadással, felvilágosítással járulnak hozzá, s az üzletkötéseket segíti a lízingelési lehetőség, továbbá az, hogy minden termékük forintért kapható. A Közös Magyar—Osztrák Kft. a vállalatokon, üzleteken túl jó üzleti lehetőségeket remél attól is, hogy hazánkban zöld lámpát kapott a magánvállalkozás. Ez utóbbi megjelenését már nem egy szerződéskötés is igazolja, etőtl hát az optimizmus a Büli & Strunz Kft. területi képviseletén. » R 4. Felhívás környezetvédő tanárok, * szakemberek részére Az ELTE Természettudományi Kara első ízben 1990 szeptemberétől humánökológus-képzést indít, melynek célja a természet- és környezetvédelemmel, környezetgazdálkodással kapcsolatos ismeretekben jártas szakemberek és szaktanárok képzése. A képzés ideje két év, a felvétel feltétele valamilyen egyetemi végzettség. A képzés önköltséges. Bővebb felvilágosítást levélben vagy telefonon a Továbbképzési Csoportnál (Budapest, 1088, Rákóczi út 5., I. emelet 132. Telefonon.: 118-9833/279, 133, 184) lehet kérni. 1990. május 19., szombat Mint arról már beszámoltunk, a Kettős-Körös bal partján, a dobozi közúti híd és a békési duzzasztó közötti gáton április elején a gátőr két keresztirányú repedést talált. Másnap jelentést tett az illetékes területi felügyelőnek, és ezzel tulajdonképpen beindult a gépezet, hogy megállapítsák az első látásra megmagyarázhatatlan repedések keletkezésének okát. Tetézte a bajt, hogy a későbbi, tüzetesebb vizsgálatok során újabb, hasonló repedéseket fedeztek fel a gáton. Természetesen a szakemberek azonnal hozzákezdtek a talajmechanikai vizsgálatokhoz, a megrepedt részek kibontásához, s ezzel egyidejűleg megkezdték a Kettős-Körös bal parti töltés 26,5—19,1 kilométer közötti szakaszán az esetleges további repedések helyének feltárását. Az utóbbi napokban a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei megkezdték á kibontott szelvények helyreállítását. A vizsgálatok mé£ tartanak, annyit azonban már sejtenek, hogy a repedések keletkezése több okra vezethető vissza, de főleg az utóbbi évek aszályos időjárásának számlájára Írható, valamint arra, hogy hosszú ideig nem volt tartósan magasan vízállás a Kettős-Körösön. Kép, szöveg: B. O. Gsabaly kolbász Ugyan, eszükbe ne jusson telefon után nyúlni e tébolyult cím olvastán! Bizonyíthatóan nem saját kútfőmből pattant ki a szolgai módon másolt nyelvi korcsosulás. Csupán engedelmesen követtem azt a neonfényes mintát, amellyel a történelem viharaiban alámerült kis Békés megyei település, Vészé Inevét torzítják, ferdítik — ki tudja, mióta — háborítatlanul Veszélyre. Sokan és sokszor szóvá tették már lapunk hasábjain is: ha a .Gyula, Gerla, Csaba között egykor virágzó falucska nevét bátorkodik homlokára írni egy csárda, akkor legyen any- nyi tisztelettel emléke iránt, hogy pontosan tegye ezt. Amíg ugyanis skarlátbetűkkel égetik tudatunkba a hányavetiséget és a nemtörődömséget, addig a hamis lesz az igaz, mi több, a mindenki által elfogadott, a követendő. A példa alapján holnaptól akár csabaly kolbászként is említhetnénk a messze földön keresett csabait. Hiszen nem tapasztaljuk, hogy valahonnan, valakiktől is védelmet kapna az ilyenféle történelmi, nyelvi örökség. Elvárható lenne a csárda éppen soros üzemeltetői részéről is a belátás, de ha már csak a noszogatás segíthet, akkor rajta! Van bizonyára olyan hatóság — miért éppen erre ne lenne —, amely rábírhatná a név használóját a kiigazításra. Nem nagy ügy, mondhatnánk. De kár lenne lebecsülni az ilyen — lehetséges, hogy köznapinak tűnő — jelenségeket. Félő, hogy éppen a legyintéssel is elintézhető esetekből, mint aprócska forrásokból táplálkozik az a joggal kárhoztatott társadalmi igénytelenség, középszerűség, amelynek medrét az értékteremtő felelősségérzet hiánya, az elmúlt évtizedek eltunyulását előidéző kontraszelekció éppen úgy formálta, mint Bős és Nagymaros azóta jelképpé nőtt gátjai. Talán nem kellene ilyen messzire jutni egy nyelvhelyességi kérdés ürügyén. De mert egy aggasztó jelenség fájó tünetéről van szó, talán mégsem haszontalan. Ugyanis folt hátán foltként jelentkezik a tévedés: ez a természete. Lehet, hogy valamely ügyben helytálló a véleményünk, de — mivel a felületes szemlélőnek a hamis igazság sugalltatik, ösztönösen a téves pártolójává lesz. (Kevésbé elvontan: hiába írtam le minap egy kéziratban helyesen az említett csárda nevét, a nyomdafestékig vezető útvesztőben mégiscsak álruhát öltött magára.) Van valami máz a világon, amelytől végre szabadulnunk kellene. Porladni, szakadni nem akaró, nyúlós ragacs, amely kitanult élősködőként máris alkalmazkodik megváltozott környezetünkhöz. S ettől veszélyes. Félreérthetetlen jeleit láthatjuk annak, {hogy az új eszmék, új törekvések zsenge, napfényre, levegőre és esőre vágyó rügyeit máris bevonni készül undorító nyálával a közöny, a sekélyesség és a legújabb módi szerint a tagadás mezébe öltözött képmutatás. Fordul, hánykolódik a világ, de az álcaháló — úgy látszik — mindig felül marad. Persze, már az sem lenne kevés, Jia végre Vészeinek írnánk egy csárda nevét, ahol azért eddig is csabait kértek a vendégek, s még elvétve sem csabalyt... Kiss A. János Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak A Békés Megyei Lapkiadó Vállalat Kölcsönösen tisztelje egymást munkás és munkaadó Nagypál Sándort, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ nyugdíjasát a szövetkezet központi irodájának udvarán találom munkásruhában. A kőművesek mellett segédmunkásként tevékenykedik. A 65 éves, szálegyenes testtartá- sú, rózsapiros arcú, korát meghazudtolóan fiatalos férfit — aki negyvenkét éve áll a szövetkezeti mozgalom szolgálatában — életéről, munkásságáról faggatom: — Szegeden születtem, öten voltunk testvérek — mbndja. — Édesapám napszámos ember volt, nagyon sokat dolgozott a családjáért. Édesanyám nem járt el dolgozni, a nagy szegénység ellenére boldog gyermekkort teremtett számunkra. Nem tudni, hogyan ügyeskedte ki, de soha nem éheztünk, volt rendes ruhaneműnk is. Édesapámtól örököltem a kenyéradó gazda tiszteletét, becsülését, a szorgalmat és a munkafegyelmet. 1948-ban kerültem a szövetkezeti mozgalomba. Hódmezővásárhelyen kezdtem a földműves szövetkezetnél. Aztán a Szö- vosz jóvoltából különféle tanfolyamokra jártam. Később magam is oktattam, voltam pénzügyi csoportvezető, kereskedő. Negyvenedik esztendeje élünk Békés- szentandráson. 1974-ben csatlakoztunk a szarvasi áfészhez. Én ezt nagy szerencsének tartottam. Saját erőből nem tudott volna annyit fejlődni Szentandrás, mint így. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ vezetőségének nem mostoha gyermeke a vidéki település sem. Édesapám jó tanácsát megfogadtam, minden területen becsületesen dolgoztam, az elmúlt évtizedek alatt sem a vezetőkkel, sem a munkatársaimmal nem volt konfliktusom. Kölcsönösen szeretjük, tiszteljük egymást. Időnként benézek, megkérdezem, hogy vannak. De ha munka adódik, üzennek és én örömmel jövök. — Ha kell, boltvezetőt helyettesítek, vagy vállalok éjjeliőri, portási megbízatást, de nem félek a fizikai munkától sem. Hála Istennek, egészséges vagyok. Nem panaszként mondom, ketten a feleségemmel 11 ezer forint nyugdíjat kapunk. Ha nincs kiegészítés, nem jutna olykor az unokáknak ajándékra, pedig annál nincs nagyobb boldogság. Azelőtt csak január másodikán rettegtünk, hogy milyen árváltozások várhatók. Most min-, den hétfőtől félünk, minek megy feljebb az ára, arról nem is szólva, hogy gyakran csak a boltban értesülünk erről. Ez nyomasztóan hat nemcsak a nyugdíjasokra, hanem a kiskeresetű, gyermekeket nevelő, aktív dolgozókra is. A levegőben vibrál a feszültség, a létbizonytalanságtól való félelem. Ráadásul a terjedő munkanélküliség miatt egyre kevesebb kisnyugdíjas jut munkához. — Ügy vélem: sok a felesleges, gazdagodni akaró szerv, intézmény, illetékes, ezért jut oly drágán a fogyasztókhoz a termék. Ez pedig valamennyiünk élet- színvonalának a rovására megy. Nincs megszervezve a felvásárlás sem. Az idős emberek között sok a beteg. A szükségleten felül termett néhány kiló gyümölccsel, zöldséggel ő már nem tud piacolni, de ha helyben eladhatná, pótolná a kis nyugdíját. —■ Az adórendszeren is sürgősen változtatni kellene. Csak az ember idegrendszerét csigázzák feleslegesen, amikor meglátja a bérszámfejtésen a munkabérét. De a levonások után alaposan megcsappan az összeg, és nem mindegy, hogy öt-, vagy húszezer forintból vonják le a jövedelemadót és a társadalombiztosítást. Tudom, hogy a lapátoláshoz elég a nyolc általános, a vezetéshez viszont nagy szakértelem és felelősség kell. Amondó vagyok, túlságosan nagyok a különbségek. Ha a munkásnak nem, vagy alig jut nyereség, ne vihessen haza a vezető sem százezreket, vagy milliókat. — A fiataloké a jövő, rájuk is nagyon oda kell figyelni. Legyen biztonságérzetük, munkájuk, lakásuk. Az édesanya legyen igazi anyja gyermekének, nagy türelemmel, szeretettel és hozzáértéssel nevelje. Csakhogy ehhez neki is nyugalomra, kevesebb feszültségre volna szüksége. A gyereket nem elég megszülni, etetni, ruházni. Az érzelemszegénység sivárrá süllyeszti a lelket, a jó közérzet viszont termékenyebb munkára ösztönöz. A haza és a család javát csak így lehet szolgálni. — Az én korosztályom a háború után éjt nappallá téve dolgozott, hogy mielőbb felépüljön az ország. Most más gondok gyötörnek bennünket. De én bízom abban, hogy ha mindenki akarja, jóra fordul a sorsunk. Nem szabad végképp elvetni a súlykot. Ahol nincs remény, ott eredmény sem várható... Ary Róza pályázatot hirdet A kinevezés három évre szól, és a pályázatok elbírálása után, a munkakör 1990. junius 16-ával betölthető. A vállalat a kulturális szolgáltató ágazatban, társadalmi szervezet vállalataként végzi feladatait. A vállalat tevékenységi körébe tartozik a Békés Megyei Népújság, üzemi lapok és könyvek kiadása, hirdetések szervezése. Pályázati feltételek: egyetemi végzettség, legfeljebb ötvenéves életkor, legalább ötévi vezetői gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó: igazolását (okmányainak másolatát) a pályázati feltételek meglétéről, rövid szakmai önéletrajzát, erkölcsi bizonyítványát, vezetői elképzeléseit a kiadó korszerűsítésére, az eredmény növelésére. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet Raáb Sándorné mb. igazgatóhelyettesnél a 26-395-ös telefonszámon. A pályázatokat 1990. június 5-éig lehet benyújtani a Békés Megyei Lapkiadó Vállalathoz. Cím: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. I _____________________ / a gát helyreállítását a Kettős-Körös bal partján
