Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 19., szombat

o

Hz igazgató „nem hisz a könnyeknek»

II békéltető tárgyalás eredménytelen

(Folytatás az 1. oldalról)

Hajlamos az ember azt hinni, minél többet foglalkozik valaki egy összekuszá- lódott ügy kibogozásával, annál világosabbá válik a helyzet. Nos. ez esetben nem így történt. Mert hovatovább az sem egyértelmű, ki kiben nem bízik. A dolgozók az igazgatóban? Vagy egy dolgozó az igazgatóban? Vagy az igazgató egy dolgozóban? Netán a felügyeltet! szerv a vállalatban? De az is lehet, hogy a dolgozók nem bíznak a sajtóban’ Nem sorolom tovább a nyilatkozatokban, az elbeszélgetéseken és a vállalati fórumokon felvetődött kérdéseket, hiszen az ügyről tudósítva lassan úgy érzem magam, mintha bokszmérkőzésen lennék. Vagy még úgyabbul. hiszen itt már régen nemcsak a mérkőző felek. de a bírák, sőt a szurkolók is kaptak a pofonokból. Hogy a meccsnek mi a végkimenetele? És egyáltalán mi lesz e „sportág” további sorsa? Ez úgy tűnik senkit nem érdekel.

Keserű szavak ezek, ám napjainkban annyi ilyen és ehhez hasonló bizalmi válsággal találkozunk, hogy talán érdemes levonnunk az ügy tanulságait is. Mert mi történt tulajdonképpen? Először is kipattant a „botrány”, azaz egyesek hangot adtak a sajtó hasábjain bizalmatlanságuknak. A megyei tanács illetékes osztálya vizsgálatot — vagy inkább elbeszélgetéseket —

II hír félig igaz

A napokban kósza hírek keltek szárnyra Békéscsabán, miszerint ausztrál (?!) tőke bevonásával hamarosan bevásárlóközpont létesül a JÖkai u.—Gyóni Géza u.— Tanácsköztársaság útja által határolt területen.

Kézenfekvőnek tűnt a feltevés: a megyeszékhelyen is megjelenik az az ausztráliai magyar vállalkozó, aki már 18 hónapja nem tudja megvenni a Nagykanizsai Sörgyárat. Dr. Kovács Zoltán, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője nem szívesen nyilatkozott ezzel kapcsolatosan, annyit azért elárult. hogy a tanács végrehajtó bizottságának múlt héten hozott határozata

indított, mint felügyeleti szerv. Még meg sem született az eredmény, a dolgozók titkos szavazáson — egzisztenciális okok miatt, vagy meggyőződésből, ki tudná megállapítani — bizalmat szavaztak főnöküknek. Ezek után már csak formális lehetett a felügyeleti szerv vizsgálatának eredménye, ml mégis eleget tettünk a megyei tanács művelődési osztálya (a vizsgálat kezdetekor általunk szorgalmazott) meghívásának tegnap délelőtt. Amolyan békéltető tárgyalás volt ez, melyen az osztály képviseletében Vámos László osztályvezető, Klampeczki Béla osztályvezető-helyettes és a vizsgálatot végző dr. Kertész János vett részt. A vállalat részéről a két „küzdőfél” — akár al- és felperesnek is nevezhetnénk őket — Dankó Pá] igazgató és Panyi Márta ex-igazgató- helyettes volt. A többórás megbeszélés dióhéjban: az osztály kompromisszumot, megbékélést javasolt. Panyi Márta hajlott is e megoldásra, mondván, nem kell, h’ogy szeressék egymást főnök és beosztott, csak a munkájához biztosítsák a megfelelő feltételeket. Dankó Pál azonban „nem hisz a könnyeknek”, s hogy a kompromisz- szumra hajlik-e, erre nem adott határozott választ. Az ügy nem zárult le — mondta, a vállalat még várható közszereplésére utalva —, így ő sem dönthet e témában.

A kérdés tehát kérdés maradt. A döntést a felügyeleti

alapján fel kell mérniük, hány üzlethelyiség és lakás található az emített részen. Javaslatára bővebb információ végett Bánfi Ádárn műszaki osztályvezető-helyetteshez fordultunk.

— A hír csak félig igaz — mondta —,-mert a tanács valóban tervezi — külföldi tőke bevonásával — vásárlóközpont kialakítását, de nem ausztrál erőforrásra támaszkodva. Jelen pillanatban két jelentkező van: egy vegyes vállalat és egy osztrák— spanyol érdekeltségű cég. Az ottlévő Ingatlanok értékének megállapítását követően hasznosítani szeretnénk ezt a régóta építési tilalom alatt lévő területet. (dányl)

szerv — két ember ellentétére redukálva a dolgot — elnapolta két hétre, akkor újabb békéltető tárgyalás kezdődik.

Ennyit a tegnap délelőtt- ről, s még valamit arról, mitől keseredett meg e sorok írójának szájaíze. Először is

attól, olyanok a külső körülmények, hogy egyhamar nem kerülhet pont e kellemetlen ügy végére. Másodszor attól, hogy úgy tűnik, a vállalat eredményei, vagy eredménytelenségei senkit nem érdekeltek. Pedig ezt érdemesebb lett volna megvizsgálni, az úgymond elbeszélgetések helyett. Mert mi más bizonyíthatná jobban egy igazgató alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát, ha nem a vállalat élén betöltött esztendők (hat) eredményei. S - akkor köny- nyedén felülemelkedhetnénk a kicsinyes vitákon, a mindenkori érdek diktálta véleménynyilvánításokon, és csak a tények .maradnak, pőrén, a számok, melyekkel nem lehet vitába szállni.

Ne higgye a kedves olvasó, hogy bármely peres félnek igazat adunk, s azt se, hogy képesek vagyunk bölcs tanácsokat osztogatni. Egy biztos: ha nem zárul le mielőbb e „bokszmérkőzés”, úgy nemhogy a Fair Play díjat nem kapják meg a játékosok, de győztes sem lesz. És mi, a közönség is csalódottan hagyjuk majd el a küzdőteret...

Nagy Agnes

Lemondás

A sajtóból már ismert a Hazafias Népfront rendkívüli kongresszusának döntése, mely szerint többségi — de kétharmadot el nem érő — határozatával a feloszlás kimondása nem történt meg. Minthogy az országos elnökség javaslatával — annak tagjaként — egyetértettem, és az új ügyvivő testületben felkérés ellenére sem vállaltam munkát, a továbbiakban .a Hazafias Népfront Békés megyei elnöki tisztségét nem tudom ellátni.

Dr. Herjeczkl János

Bevásárlóközpont létesül Békéscsabán?

„Feltárt művészet”

Bronz- és vaskori kerámiák , Szeghalmon

Két nagy régészeti lelőhely — Bucsa és Füzesgyarmat tájáról — hozott bemutatásra méltó kerámiákat, gyöngyfüzéreket, bronz karpereceket és fibulákat a szeghalmi Sárréti Múzeum kiállítótermébe Nikolin Edit és dr. Szénászky Júlia régész. A (rendhagyó kiállítást dr. Goldman György régész, a Dél-Kelet szerkesztője nyitotta meg, felvázolva a középső bronzkor és a késői vaskor időszakát, az abban az időben élt emberek szokásait, művészkedő, tárgyalkotó fantáziáját. Szólt arról, hogy a bucsai iskolások és a Füzesgyarmat határár ban dolgozó Üt- és Vasútépítő Vállalat Kovács János vezette munkacsapata nélkül nem valószínű, hogy ezek a szép tárgyak előkerültek volna, hiszen ők voltak azok,

akik — mindkét helyszínen — időben értesítették a múzeumot.

A két hónapig látható régészeti kiállítás anyagát Oláh Éva és Petrovszky Zoltán restaurálta, a fotográfiákat Oravszki Ferenc készítette.

Képünkön: dr. Goldmann György megnyitja a szeghalmi kiállítást.

s. e.

Fotó: Veress Erzsi

Mégiscsak döntöttek a vagyonfelosztásról

(Folytatás az 1. oldalról.)

Legalábbis a békési Egyetértés szövetkezet közgyűlése mindenképpen ezt látszik igazolni.

Balogh László elnök is a következő módon fogalmazott: „Képtelenség mindenki számára kedvező megoldást •találni, még ha a legjobb szándék is vezérel bennünket.” Ennek ellenére az elnök felhívta a közgyűlés figyelmét arra is, hogy mindenképpen most kell dönteni, mert előfordulhat, hogy az új Parlament kedvezőtlenebb helyzetet teremt. Többen viszont azon az állásponton ivoltak, s erre javaslatot is tettek, hogy a szövetkezet tagsága mindenképpen várja meg az új fpld- és szövetkezeti törvényt, amely várhatóan egy-két hónap múlva megszületik. Erről az indítványról azonban mégsem dönthetett a tagság. A vezetés indoka szerint azért nem, mert egy korábbi közgyűlés hónapokkal ezelőtt, kétharmados többséggel állást foglalt a vagyon ötven százalékos felosztása mellett.

Mindenesetre a többórás vita során egyértelműen kiderült. hogy a szövetkezet

tagsága két csoportra szakadt. Az egyik oldalon a nyugdíjasok, a másik oldalon az aktív tagok álltak. A belső ellentét oka elsősorban az, hogy a törvény szerint a vagyonfelosztáskor két tényező vehető figyelembe: a munkában eltöltött évek, illetve a legkedvezőbb öt év átlagfizetése. Logikus tehát a két ellentétes csoport magatartása. Az aktív tagok ugyanis elsősorban a munkabérarányos, míg a nyugdíjasok az eltöltött munkaévek szerinti felosztásban érdekelitek.

Ezenkívül más sérelmek is felszínre kerültek. Volt, aki azt kifogásolta, hogy az alkalmazottként eltöltött éveket nem vették számításba. holott sokan azért nem léptek be annakidején a szövetkezetbe, mert akkor még a társadalombiztosítás a tagokra nem vonatkozott. A nyugdíjasok egyébként egységesen azt követelték, hogy a vagyon 80 százalékát az eltöltött évek álapján osszák fel, és csupán a 20 százalékát munkabérará- nyosan. A fiatalok viszont 60 százalékban a munkaévek és 40 százalékban a fizetések szerinti felosztási javaslatot támogatták, amelyet egyébként előzőleg már

a vezetőség és a küldöttgyűlés elfogadott. Véleményük szerint a nagyobb értékű vagyonjegy a több munkára, á jobb teljesítményre sarkallja őket.

— Ml lesz azzal, aki tőle független okok miatt kényszerült elmenni a téeszből, de végső soron évtizedeket húzott le a_ nehezebb időkből? Miért részesedjünk kisebb mértékben mi, nyugdíjas alapítótagok, hiszen mindenünket elveszítettük, s a legembertelenebb körülményeké között dolgoztunk? — tették fel a kérdést többen az idősek közül.

A négyórás vita után a tagság végül is kétharmados többséggel úgy döntött, hogy a szövetkezet 200 millió forint körüli vagyonát negyven százalékban munkabér, arányosan, 60 százalékban pedig a munkában eltöltött évek szerint osztja fel. amelyet korábban már a vezetőség és a küldöttgyűlés szentesített. A kompromisz- szum azonban törékenynek tűnik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy csupán néhány szavazaton múlott a kétharmados többség. Kérdés az is, lesz-e béke ezek után a szövetkezet öregjei és fiataljai között. Sajnos, a közgyűlés záróakkordjaként felcsattanó füttykoncert és a- hangos nemtetszés-nyilvánítás alapján ebben aligha lehet reménykedni.

— rákóczi —

Konzerválódnak a piaci állapotok a megyeszékhelyen?

Amikor egy napilap egyetlen hét leforgása alatt háromszor is foglalkozik ugyanazzal a témával, nem

jelenthet mást. mint hogy a probléma közérdeket képvisel, fontos, és még mindig nem oldódott meg.

Igen, a békéscsabai piacról van ismét szó, pusztán azért, mert — bár a helyzet közismert — az illetékes még nem szólalt meg lapunkban. EzérJ aztán — biztató válíasz reményében — felkerestük Bánfi Ádá- mot, a városi tanács műszaki osztályvezető-helyettesét, aki megnyugtató hírrel sajnos, nem szolgálhatott.

Beszélgetésünk során kiderült, hogy a csabai piac, a hivatalosan megállapított területén túl, az utóbbi időben 10 ezer négyzetméterrel többet foglal el, főleg szombatonként. Ez az állapot elsősorban az úgynevezett KGST-piac ugrásszerű bővülésével alakult ki. A tanács illetékese szerint akkor oldódna meg a probléma, ha új vámszabályok bevezető, sével korlátoznák a KGST- piacot. vagy a külföldi árusoknak egy másik helyet jelölnének ki. Ez utóbbira több javaslatot is beterjesztettek már a végrehajtó bizottság üléseire — főbbek között szóba került az új buszpályaudvar melletti kihasználatlan terület, a sportcsarnok mellett a cirkusszal

szembeni üres tér, vagy a kétegyházi álűatvásár helyszínének egy része —, ám mindannyiszor félretették, pénzhiány miatt. Ezt már dr. Simon Mihály vb-titkár erősítette meg, aki szerint több 10 milliós beruházásról lenne szó. Erre viszont nincs lehetőség az idei költségvetésből, ráadásul, mint mondta. ez a testület már nem vállal fel ekkora kiadást a jövendő városatyák nevében.

Marad tehát minden változatián, a piacra járók, s főleg a környéken élők nagy bosszúságára és aggodalmára? Bánfi Adóim csupán tüneti kezelésnek” mondható megoldásokat sorol. A közeli autópiac már elköltözött, ezzel 3 ezer négyzetméterrel bővült a piac területe. Az AÉV volt telepéről most is folynak tárgyalások, s ha sikerül megegyezni, újabb 4 ezer 500 négyzetméterhez jutnának. Május végére pedig egy 100 férőhelyes autóparkolót is kiépítenek a

gazdabolt mellett. „Mindezekkel persze nem sokra jutunk, mert amennyivel bővül a terület, annyival többen jönnek, s a zsúfoltság csöppet sem enyhül” — mondta Bánfi Ádárn. Any- nyit még megtesznek, hogy a zöldségellátást a Lencsé- si úti és a jaminai piac fel- fejlesztésével igyekeznek ki-, bővíteni, ezzel is tehermentesítve a nagypiacot.

A közlekedés viszont szinte lehetetlen, ez is megoldásra vár — szól a következő felvetés, A tanácsi szakember csupán annyit ígér, hogy az Illésházi úton — amelyet a múlt héten teljes egészében lezártak — szabadon hagynak egy sávot. hogy a lakótelepen élők ki- és bejárását biztosítsák. Ugyancsak vigyáznak arra, hogy a lakótelepen ne bénítsák meg a közlekedést az idegen autók.

Ezek tehát a „tüneti kezelések”, amelyektől gyaníthatóan nemigen enyhül a környéken élők bosszúsága.

L. E.