Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17., csütörtök o Eladták a szarvasi kempinget Főnök a plafonon (Folytatás az 1. oldalról) lendülhet, hiszen a gyereke­ket nyilván a hozzátartozók is látogatják majd. A második kérdésére a válaszom; 60 millió forin­tért adtuk el a létesítményt. Ezt az összeget szállodák fejlesztésére használjuk feL Közelebbről: a gyulai Park szálló 40. a Komló és a Kö­rös 10-10 millió forintot kap korszerűsítésre. * * * Kihalt a szarvasi kem­ping. Hétágra süt a nap, sátrak tömege állhatna a táborban. Nem az időjárá­son múlik. Egy-egy szak­munkás tűnik fel dolga után sietve a házak között. A terület jelenlegi főnö­ke Lipták Mihály a plafon­ról „száll alá”, hogy leüljön velünk pár percre. Festés­ben segít a szakembereknek. — Április elején adták el a kempinget, tudomásom szerint egy amerikai üzlet­embernek. De megbocsássa­nak. ennél többet nem mondhatok. Szívesen felhí­vom önöknek a magyaror­szági izraeliták országos fő­titkárát, ők érdekeltek a do­logban, beszéljenek vele. — Tessék, dr. Seif er Gé- záné! — mutatkozik be a vonal másik végén egy kel­lemes női hang. — A Békés Megyei Nép­újság munkatársa vagyok. Szeretnék öntől részletesebb tájékoztatást kapni a kem­ping jövőjét illetően. — Nem szeretek telefo­non nyilatkozni. A napok­ban Szarvason leszek, vá­rom Önökét szeretettel. A találkozó nem jött ösz- sze. Ugyanis a telefontájé­koztatással ellentétben * főtitkár egy nappal hama­rabb járt Szarvason, üze­netet hagyott, hogy majd visszatér a tájékoztatásra valamikor, ha megbeszélte az amerikai tulajdonossal. Reméljük, elöbb-uitóbb ta­lálkozhatunk ... B. V. Lefülelték a „sárga tengeralattjárót” — Daciák és Ladák gyenge pontjai — autózott egyet, aztán... Szombat éjszaka volt. A fiúk beültek a sárga Skodá­ba és szórakozni indultak a közeli városba. Mindent jó előre, pontosan kiterveltek. A lakótelepen parkoló kocsi­kat szemelték ki. Maguk sem gondolták, hogy ilyen köny- nyű dolguk lesz. A Dacia csomagtartóját pillanatok alatt felnyitották, s nem okozott nagy nehézséget a Lada „élefántfülének” felfe­szítése sem. Nem voltak tel­hetetlenek. Mint máskor, most is csak pár kocsiba törtek be, s zsákmányukkal — egy magnós-rádióval, egy bőrkabáttal, két pulóverrel, némi készpénzzel — hamar odébbálltak volna, ha ... A rendőrök már régóta fi­gyelték a „sárga tengeralatt­járót”, s az ellenőrzés során elcsípték őket. Nemcsak az aznap lopott holmikat talál­ták meg az öreg S—100-as- ban, hanem kannáikat, és egy jókora csövet is, a benzinlo­pás nélkülözhetetlen kelléke­it ,Az eleki fiúk ugyanis nem szerettek saját költsé­gükre autókázni. Pedig ép­pen lett volna miből, hisz egyikük havi 10-15 ezer fo­rint zsebpénzt kapott ott­honról. ,Azt viszont nem kér­dezték a szülei, vajon hogy került jó néhány idegen hol­mi a lakásba? Moziba készült a család, férj csak egy pillanatra ug­rott haza, hogy szóljon a fe­leségének. A kocsit a ház előtt hagyta tárva-nyitva, slusszkulcsostól. Mire elin­dultak, a járműnek hűlt he­lyét találták. Csak pár nap múlva láthatták újra. Szarvas határában, össze­törve. Baleset — szerencsére — ritkán történik. Előfordul viszont, hogy a tulajdonos észre sem veszi: idegen használta a gépkocsiját. Hosszú ideig az az úr sem gyanakodott, akinek a ga- rászából valaki rendszeresen kigördült éjszakánként, hisz reggelre mindig visszakerült a „csavargó” autó. Ám a gazdának előbb-utóbb fel­tűnt, milyen gyorsan ürül a benzin tank... A felsorolt esetek arra fi­gyelmeztetnek, hogy jobban vigyázzunk szeretett jármű­vünkre. Erre intenek a sta­tisztikai adatok is, melyek­ről Dénes Gábor, a Békés Megyei Rendőr-főkapitány­ság bűnügyi osztályának hadnagya tájékoztatott ben­nünket. Mint mondta, a múlt évben megyénkben 190 alkalommal használtak jog­talanul gépkocsikat, s ebből 20-30 eset minősíthető lo­pásnak. Az idei év négy hó­napjában százszor történt járműelvitel (ez igen jelen­tős emelkedés), s tíz autólo­pásról tud a rendőrség. A tettest vagy tetteseket az esetek 25-30 százalékában si­került megtalálni. Vannak, akik előszeretet­tel pattannak fel mások mo­tor- és segédmotor-kerék­párjára, s időnként bizony elfelejtik visszavinni a két­kerekűt. Akad, aki „csak” rongál, tükröt, antennát fe­szít le, végigkarcolja a gép­kocsi oldalát, vagy letöri az emblémát. Az elkövetők többnyire fiatalok. Ha óvatos a gépjármű-tu­lajdonos, megelőzheti az ef­fajta kellemetlenségeket. A Daciák csomagtartójára biz­tonságosabb zár szerelhető, a Ladák pillangóablaka is megerősíthető, ha mással nem, egy szöggel. É6 persze nem árt, ha mindig ellen­őrizzük: jól bezártuk-e az ajtókat? Ha még riasztóbe­rendezést is vásárol az au­tós, majdnem biztos, hogy békén hagyják a kocsiját, hisz az autótolvajok sem szeretik a feltűnést. — gubucz — A piac az utcánkig ér Ez azért már mégiscsak sok! — mondják a környé­ken lakó ismerőseim és mon­dom én is a piacnapokon, egyre dühödtebben. Lassan már a házakból nem lehet kijönni, a kapubejárókról és garázsokról nem is be­szélve! És senki nem tesz semmit! A rendőrök elhá­rítják a rendcsinálásra vo­natkozó kérelmeket — nem az ő asztaluk, ez tanácsi gond! Hát itt a böki! Nem is olyan régen, ami­kor elkezdtük a házépítést Békéscsabán, a Rákóczi ut­cában (1-es építési övezet, ha valaki nem tudná!) — még azt is megszabták, hogy merről vehetünk levegőt! Azután meg nagy kegyesen „megengedték”, hogy gázt, szennyvizet, utat építsünk, saját költségen. És most nyakunkon a városközpont­ba zsúfolt lakótelep, és a piac összes gondja. Hogy nincs parkírozóhely a kör­nyéken? No és, — majd megállnak a nemzetközi és hazai rendszámokat viselő gépkocsik a járdákon, virá­goskerteken —, ha csaknem vagyunk tanácstagok, és nem rendelkezünk elég összeköt­tetéssel ahhoz, hogy a há­zunk előtti útszakaszt tet­szés szerint elzárassuk a forgalom elől —, mint aho­gyan erre is van példa a környéken. Bosszankodunk, de ki fi­gyel oda! — legfeljebb a szomszéd segít arrébb tolni a bejárónkon parkoló piaco­sok autóját, hogy reggel munkába tudjunk menni. És most, még intézménye­sítik is ezt a zűrzavart Egyszerűen lezárják az Illés- házi utcát, is, egészen a Tre- fortig, had pukkadjon meg az ott lakó! Fő a KGST- piac! Csak azt szeretném tudni, miért kellett a vásárcsarnok melletti területen használt­autó-börzét engedélyezni? Nem lett volna jobb esetleg egy távolabbi utcában? Hi­szen az egész környék las­san már a török bazárok zsúfoltságán Is túltesz. Ez kinek a gondja? KI oldja meg a megyeszékhely ostobán szégyelnlvaló hely­zetét? Sajnos, mi, ottlakók — aligha! Bár lenne néhány ötletünk .. . ‘ Veress Erzsi Megalakult a kisgazdapárt polgári tagozata A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt békéscsabai szervezete a közelmúltban a Luther ut­cai székházában megala­kította polgári tagozatát. Az első szűk körű összejövete­len 30 alapító értelmiségi vett részt Mekis András el­nök üdvözlő szavai után Maczák János tanár, szerve­ző ismertette a független kisgazdapárt polgári szár­nyát érintő célkitűzéseket, a párt előtt álló feladatokat és teendőket az eredményes helyhatósági választások előtt Sokan szóltak hozzá a vitához, észrevételezték az országos és helyi vezetőség eddigi munkáját és sokan élitek korszerű, megvalósí­tandó javaslatokkal. A kis­gazdapárt várja soraiba mindazokat a nem mezőgaz­dasági tevékenységgel fog­lalkozó állampolgáraikat is, akik érdeklődnek a párt tevékenysége, programja iránt, hogy a párt kisgazda tagságával karöltve a jövő­ben eredményesebb munkát tudjanak végezni. Ez ügy­ben mindenkinek szíves fel­világosítást nyújtanak min­den munkanapon 10-től 18 óráig Békéscsabán, a kis­gazdapárt székházábam (Lu­ther utca 6. sz„ I. emeleti klubterem). Sertéshullás után tűzvész Eleken Füstbe ment 650 ezer dollár (Folytatás az 1. oldalról) veknél egy-egy pillanatra eltűnik a víz: a tömlőt áit— tegzik az újabb vízszállító járműre. Acélossá mereve­dik a 8 bar nyomástól fe­szített tömlő, s máris ke­mény vízsugárral bombáz­zák az égő, parázsló papírt, fát, szövetet. Bokáig süllye­dünk a tűzoltóhabba, amely a törmelékről lassan és szo­morúan csordogál, csúszik elénk: volt az épületben há­rom hordó hidraulikaolaj, bizonnyal ennek az oltásá­hoz kellett. — Vizet! — hallom innen is. onnan is. Begyakorföttan teszik a dolgukat a megyei parancsnokság dolgozói, a gyulai, békéscsabai, oroshá­zi és mezőkovácsházi tűzol­tók, mind a negyvenegyen. Nyolctartályos gépjármű- fecskendők, két különleges szer-, s más járművek hoz­ták őket. — Már Gyula széléről lát­tuk, hogy vöröslik az ég — mondja Morár János törzs- őrmester. — Elekre érve pe­dig a házak fölötti magas­ságban csapkodó lángok is szemünkbe tűntek. R portás csak nézett... _L Háromnegyed kettő van. Ahogy légyűrik a vörös ta­réjú lángokat, úgy sötétedik ránk a világ. Fény pedig feltétlenül kell. hiszen meg­lazult gerendák, téglák le­selkednek a gyanútlan bo­torkálókra. El kell mozdíta­ni az iszonyatos romhal­mazt is, mert alatta még ott lapul egy-egy lángokat gerjesztő parázs. Üjabb sű­U tómunkálatok rí tett levegős palackokat hoznak: ami vofflt, már el­használták. Két órakor be­fut a műszaki mentőszer is: fényt varázsol az eddig csak tapintható sötétségbe. 2 óra 48 perckor eloltják a tüzet. Am várható, hogy az utómunkálatok alatt is íel- fellángolnak az égés marad­ványai. Kiszállok a tűzoltási cso­port Ladájából!, s Takács Géza százados, tűzvizsgáló tiszt nyomába eredek. A cseppnyi irodában tanúkat hallgat meg. elkészíti a helyszíni szemle jegyző­könyvét. Kim már rendőrök várják első szakvéleményét: érzik, hogy alighanem dol­guk lesz az esettel. Az ajtóban összefutok az éjjeliőrrel'. Nem látszik ide­gesnek: magiam csak re­mélhetem, hogy az őt körüL lengő italszag engem is vi­dámabbá tesz. Felismerem: érkezésemkor a sötétben ve­Fot6: Kovács Erzsébet le váltottam néhány botla­dozó szót. — Mikor vette észre a tü­zet? — tudakolom. — Este. úgy 11 körül va­lami pattogást hallottam — válaszolta. — Előtte három órával jártam körül a tele­pet. A hangra kimentem, s láttam, hogy az épület kö­zepe ég. — Telefonált a tűzoltók­nak? — Itt nincs teilefon, csak egy CB-rádió, de az be. volt zárva az irodába. A közelben lakó Lázár Flórián (Flórián, akár a tűz­oltók védőszentje...) mesé­li, hogy házukból éjfél előtt 10-15 perccel vették észre, hogy nagy lánggal ég a rak­tár. Ideérve látták, hogy a portás is nézi a tüzet. Haza­szaladt telefonálni', felesé­gét pedig elküldte kocsival a Kétegyházi útra, hogy se­gítsen a tűzoltóknak a mel­lékutcába fordulásban. Miksa Márton kára Szabó Istvánná, a 20 fős, évi 5-6 millió forintot for­galmazó üzem vezetője szo­rongását és bánatát leküzd­ve segít a tűzoltóknak, a gépelésben. Amikor ideje engedi rám is időt szakít. — Az eleki származású, a kanadai Wind sorban élő Miksa Márton Dualflez CO. LTD. vállalatának végzünk bérmunkát — mondja Sza­bón é. 1987-ben hároméves szerződéssel indultunk. Az új, korábbinál jelentősebb megállapodás talán már úton is van. Ügy hallottuk, hogy esetleg gyárépítésről, vegyes vállalat alapításáról is - tárgyalhattunk volna. Nem tudom, most mi lesz. Azt hiszem, hogy vagy 5, vagy a vele kapcsolatban álló Rerarco Kisszövetkezet kötött biztosítást az árura. Import anyagokból végter­mékeket készítettünk. Úgy tűnik, hogy 47 tonna nyers csiszolóvászon, 36 tonna késztermék, s néhány más dolog semmisült meg. Az anyagok forintértékét nem tartjuk nyilván; vámáru­ként érkezik és küldjük to­vább szerte a világba. A kár körülbelül 650 ezer dol­lár lehet. Ehhez jön még az épület és a csomagolóanya­gok értéke. Miire ismét kimegyünk a raktárhoz, ránk virrad. Jó lenne tudni, mi okozta a tü- ✓ csak annyit mondhatnak a ' tűzoltók: az elektromos’ áram valószínűleg kizárha­tó. Időközben megérkeznek Budapestről az országos pa­rancsnokság tisztjel. Döntés születik: biztosítani kell a helyszínt, mert napközben vizsgálóbizottság érkezik a fővárosból. Egy markoló né­mi tanakodés után beleha­rap a süvegét vesztett fa­iak egyikébe: hozzá kell ' férni a törmelékhez, hogy a végleges oltást elvégezhes­sék. A vöröslő nap irányába néhányan hazaindulunk. A gyulai tűzoltók még marad­nak, talán délig is eltart, mire aprólékos munkával él1 jutnak odáig, hogy nyu­godt szívvel magára hagy­ják a tragédia színhelyét. Kiss A. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom