Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
1990. április 7., szombat ) „Itt az idő, most vagy soha”? A mohácsi csata utáni hatalmi vákuumban (Szapolyai sehol, Szulejmán katonái rabolnak és nyomulnak Buda felé, II. Lajos katonái holtan a harcmezőn, vagy lefejeztetve a török által), szóval, ebben a hatalmi vákuumban érkezett hazánk földjére egynéhány ügyes ember. Arra gondoltak, hogy „ifi az idő, most vagy soha” (habár Petőfi még sehol sem) megszerezni a magyar birtokokat, amelyek éppen gazdátlanul hevertek a magyar földön, hiszen tulajdonjoguk felettébb tisztázatlanná vált. így aztán nem is tudtak tárgyalni mással, csak a személyzettel, amelyik éppen abban utazott, hogy védelmet keres bármi áron. hogy mentse magát. Honnan is tudhatták volna, hogy még olyan tíz év következik, amikor minden következhet, az is igaz ugyan: bizonyára jól ismerték a magyar főemberek mentalitását, főleg az egymás iránti bizalmatlanságot és irigységet, mely elsősorban abban nyilvánul meg. kinek jut több jus primae noctis, vagy jobbágyház. a még fel nem égetett jobbágyfalvakból, netán több elrabolható kincs, a másik, szintén jogbizonytalan földesúrtól. Mondják, ilyen volt a hamisítatlan középkor. ahol sok mindent meg lehetett tenni. Például azt is, amit az előbb vázoltam fel, közeli kutatásaim szenzációs eredményeként. mintegy revelációként arról, hogy a szerencsétlen mohácsi csatavesztés utáni hatalmi vákuumban hogyan lavíroztak ügyes emberek a török szultán. Szapolyai és a Csele patakba fúlt II. Lajos maradék meg- menekültjei között. Hogy miért érdekes ez az egész? Mondhatnám a legegvszerűbb válasszal, ami semmire sem kötelez: ..csak”. De nem mondom. Miként azt s°m mondom, hogy ez a szenzációs történelmi felfedezés, dokumentumokkal is alátámasztható, jobban mondva, dokumentumot- által megingathatatlan De ezt sem mondom. m“rt könnven azt gondolhatják- hiszi a niszí. bánván és hányszor adták már el magukat és másokat hozómra. ígéretre. általánosságoktól hemzsegő örömódákra. meg netán ..úri becsületszóra”, ami mindig addig terjedt (térben és időben), ameddig az ..úri becsületszót” hangoztató lónak látta. De hát akkor? Kit érdekel az már. hogy mohácsi csatavesztés utáni hatalmi vákuumban (és mindenfél“ hatalmi vákuumokban, magvarul: légüres terekben! kik és hoavan manipuláltak. szereztek birtokot, marhákat, kincseket, szabadjára hagyott személyzetet? Kit érdekel ez ma, amikor eev ország jövöie forog kockán? Tényleg, tisztelt olvasóim: érdekel valakit?! Szulejmán. a győző, már Buda felé haladt, amikor a pécsi káptalan kincseit magyar urak orozták el. hogv finoman fogalmazzak. Törődtek is azzal, hogv sógoruk, komájuk, a mohácsi csatamezén már csak gúlába rakott feí'?! Lényeg a szerzés és a vagyongyarapítás. Bármi áron. Én azt hiszem, ez is turáni átok. Hogy utána sírva vigadhassunk, vagy vigadva sírhassunk, mert az olyan felemelő. Az. ember odasandít a naptárra, és azt olvassa: 1990. április 5. Mi lesz hatodikén, hetedikén és azután? Mi lesz —-----És egyálta---------- Sass Ervin A „Pódium”, az valami új Elgondolkodtak-e már azon, mitől színház a színház? Hiszen így hívják az üres épületet is magát, de amikor egy-egy esti előadásra ide indul az ember, a ház, és az este együtt adják össze azt, amit színháznak nevezünk. A színházban benne van a színpad. A nézőtér, a páholyok mélye. A gongszó. A fények. A jelmezek és a díszletek. A színészek. A játék. A darab. A siker. A kudarc. így, mind együtt. De amikor a szülők először viszik színházba a gyereküket, ünneplőbe öltöztetik, és elmagyarázzák neki, hogy amit most lát, az más mint a tévé, más mint a video. Ez is a színház. Meg a szünetek zsongása... A játék pedig — amióta csak létezik — arra törekszik, hogy meghódítsa a nézőt. Az először megjelenő kisgyereket. A harmatos szemű kamaszlányt, a nyugdíjasbérlettel érkező idős nénikét. A pótszéken ülő, hosz- szúhajú. farmernadrágos fiatalembert. A sznobot a díszpáholyban. Talán még a tűzoltót is... Mert ők is hozzátartoznak a színházhoz. Nélkülük ugyanis nem ér semmit az egész. Évezredek óta ezen igyekeznek a színészek. Az ókori teátrumok kotornuszos hősei, vagy a századokkal későbbi utódok: a misztériumjátékok áhítatos és kevésbé áhítatos szereplői, Shakespeare-, Moliére-dara- bok jellegzetes figuráit megjelenítő komédiások. De ugyanezt akarják ma is. Fővárosban és vidéken. Szabadtéren és épületben. Zsebszínházakban és ötezres előadásokon egyaránt. Minél újabb, minél merészebb, minél meghökkentőbb a produkció, annál valószínűbb, hogy újabb rétegeket von be a játékba. Annál többen szögezik majd pillantásukat a pódiumra: ami lehet akár egy klub, egy terem szöglete, amit körbeül a közönség, és ahol esetleg jelmez nélkül, egyszerű utcai ruhában játszik a színész. Csak örülni lehet annak, ha az ember változatosan teheti azt, amit szeret, azaz kipróbálhat, végignézhet sokféle előadást: hagyományosat és (úgynevezett) nem hagyományosat is. Űj szelekkel, érdekes kísérletekkel találkozhat az érdeklődő Békéscsabán, az ifjúsági ház Pódium Színház-sorozatában. Rendhagyó esteken, rendhagyó társulatok és rendhagyó közönség találkozik egymással. Az előadások (egyelőre) próbajellegűek: a szervezők felmérik, van-e egyáltalán igény ilyesmire. Az első pár alkalom: a színművészeti főiskolások Escurialja; a szegedi Független Színpad Rómeó és Júliája, illetve Gal- lai Mihály előadása teltház volt, bizonyítva a szükségességet. Mi, a közönség járunk a legjobban: ugyanis választhatunk. Látogathatjuk a Jókai Színházat és az ifiházat is. Persze érdemes mindkettőt figyelemmel kísérni. Mert a színház nem a külsőségektől az, ami. A jellegét nem veszíti el, ha más, mint a megszokott. Ugyanis, ha a művészi eszközök, különbözőek is, a cél, az ok ugyanaz: a néző. A nézőt — csak így, egyszerűen, nem különböző jelzőkkel ellátva — jó előadással lehet meghódítani. Szóval, ha még- egyszer feltennénk a kérdést, mitől is színház a színház, egyszerűen azt lehetne válaszolni: a minőségtől. Ez az egy kötelező. A többi dologból meg akár el is lehet hagyni eztrazt. K. K. Képzőművészeti kapcsolódásaink: Krad—Békés megye Április 20-től tárlat Uradon Mikor legutóbb, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendezett békéscsabai, ünnepi kiállításról beszélgettünk Banner Zoltánnal, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának művészet- történészével, már akkor szóba került: a tárlat anyagát innen Aradra viszik, más Békés megyei képzőművészek munkáival egyetemben. A Munkácsy múzeumbeli kiállítás április 15-én zárul, Romániában azonban időközben sok minden megváltozott. Vajon emiatt nem ál- lunk-e el szándékunktól? — Valóban, hallani lehetett aggodalmakat — mondta Banner Zoltán —, ám a szervező megyei tanáccsal egyetemben úgy döntöttünk, mégsem halasztjuk későbbre az aradi bemutatkozást. Bízunk a marosvásárhelyi események óta itt járt aradi, temesvári művészek, kulturális szakemberek szavában, akik elmondták, a Bánságban híven őrzik a forradalom szellemét és változatlanul kapcsolataink újraépítésére, folyamatos fenntartására törekednek. Semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy nem tartják magukat a barátság szelleméhez, mind az ott élők, mind megyénk esetében. A Bánság mindig is a nemzetiségek kohója volt, az egymás iránti tolerancia századok óta természetes. — ön három évtizeden át a Kolozsváron megjelenő Utunk című művészeti, művelődéspolitikai hetilapnál dolgozott, annak rovatvezetője volt. Kérem, jellemezze az aradi képzőművészeti életet! —■ Arad mindig is kisebb számú alkotónak adott otthont, mint például Temesvár. Elnnek oka, hogy az utóbbi város főiskolái révén álláshoz juttathatta a művészeket. Temesvár nagyon erős, modern művészeti központ volt. Volt, mert az utóbbi másfél évtizedben a Ceausescu-diktatúra megvonta támogatását. Románia képzőművészetére jellemző egyébként, hogy egészében modernebb a magyarországinál. A művészeti élet sokáig autonómiát élvezett, s az alkotók már akkor is szabadon utazhattak Európa országaiba, mikor nálunk csak a szocialista realizmus futhatott. Lehet, a fiatal magyar művészek ma közelebb állnak a képzőművészeti forradalomhoz, ám ugyanez nem mondható el a közép- nemzedékre. Romániában nincs avantgarde, de valahogy mégis modernebb felfogású alkotások születnek. De visszatérve Aradhoz: hatalmas mezőváros, ahová általában az innen elszármazottak jönnek haza. A megye mégis erős képzőművéEgy az alkotók közül: Koszta Rozália „Léggömbök az Alföldön” című képe Sütő ündrás: Naplójegyzetek G BM-intézményböl középiskola Megszűnik a Belügyminisztérium tartalékostiszt - képző iskolája Kerepestar- csám — erről született megegyezés a Belügyminisztérium és a helyi tanács között. Két évvel ezelőtt egy parlamenti interpelláció nyomán került nyilvánosságra a helyi tanács azon kérése, miszerint szeretné visszakapni a BM kezelésében lévő egymilliárd forint értékű épületegyüttest, amelyet közoktatási célokra hasznosítana. A hosszas huzavona után létrejött megállapodás alapján a BM fokozatosan átadja az épülteteket a tanácsnak, és 1991. szeptemberétől megindulhat itt a középiskolái oktatás. Pest megyének jól jött ez az egyezség, hiszen a főváros környéki iskolák jó része túlzsúfolt, több mint kétezer középiskolai diák szükség- tantermekben’ tanul. Az átadott létesítményben egy- szere 800 diák tanulhat, s kollégiumot is kialakítanák majd. Szó van arról, hogy a leendő középiskola egyházi kezelésbe kerül, legalábbis nyolcezer környékbeli lakos aláírásával ilyen kérelem érkezett a kerepestarcsai tanácshoz. A népakaratnak megfelelően, a tanács meg is kezdte ez ügyben a tárgyalásokat a római katolikus egyház illetékeseivel. Szeptember 9. Holnap érkezik Ágneske a gyerekekkel. Sárika! Lacika! Éva kedélyállapota gyors javulást mutat. A várakozásban jókedvűnek, sőt már- már boldognak látszik. Szeptember 12. Szombaton reggel megérkeztek a gyerekek. Kocsival mentem értük Segesvárra. Érkezéskor úgy csombolyod- tunk egymásba, mint a futballisták, ha gólt lőnek. Vasárnap Sz. Misival és Lacikával kinyargaltunk az II- vára pisztrángozni. Az eredmény gyenge volt, ám annál többször áztunk el bőrig a futózáporokban. Rövid boldogság a hosszadalmas várakozás után. Hétfőn délben már menniük kellett. Autóval vittük őket Segesvárra. Éva hosszan futott a vonat után. Egyik kezével integetett, a másikkal a köny- nyét törölte. Imbolygásában már-már a vonat ütésközeiébe került. Csak néztem utána lebénultan, szoruló mellel, görcsbe ránduló torokkal. Hazafelé jövet, aztán este, meg az éjszakai álmatlanságban is Székely Árpi unokaöcsém hangja tért vissza folyvást az emlékezetemben. .Szüleimtől, testvéreimtől jaj, de távol estem...” Ez az ének betöltötte a Kiskútvölgyét. Árpád ott bolyongott: a kamarási dombokon, s már nem tudom, hányszor ismételte: „Jaj, be távol estem!” Gergi bátyámnak — Gyümölcsoltó Gergelynek — hetvenedik születésnapját ünnepeltük a ház előtt az udvaron, nagy so- kadalomban. Akkor még apám is velünk énekelt. Lelki szemem előtt, a sírja, egész lényemben a hangja. Lassan halkuló énekkel ment el apám is örökre. Csak nézünk egymás után az omlásban, a megsemmisülésben. Szeptember 16. Végre megint Sikaszóban. Ahol újabb lesújtó tények vártak ránk. A hatalom cinikus játékának láttán Éva átkozódik kétségbeesetten. Házunk táján a hegyivaaá^, szók rendeztek katonai gyakorlatot. Drótokat raktak le a földbe, bent jártak a házban, megitták a maradék pálinkát, tönkretették a főbejárat mágneses zárját. Föl kellett törnünk az ajtót, hogy bemehessünk. A vihar kidöntött öt fenyőt, felborí6zeti életet ól, az ottani szövetségnek 39 tagja van, köztük négy-öt országosan elismert román és magyar művész. Szövetségük a forradalom után újraalakult, vezetőjük Dumitru Serba n szobrászművész. (Békéscsabán, a Kulich-lakótelepen is áll egy alkotása, egy itteni tábor eredményekéní.) Tőle tudom, függetlenedni akarnak az országos szervezettől, önállósulásuk biztató jele, hogy nemzetközi tábort szerveznek a nyáron, ahová megyénk művészeit is elvárják ... — Van tehát remény arra, hogy Arad és Békés alkotói tanuljanak egymástól. Mi milyen anyaggal mutatkozhatunk be hamarosan? — Az aradi galéria kétszintes, gyönyörű épület, kitűnő kiállítási körülményekkel — méltó megjelenést biztosít. Mintegy hatvan festményt, grafikát, szobrot válogatunk össze, a nyolc szövetségi tag munkáin kívül visszük az allap-tagokét és a kiemelkedő amatőr művészekét. Szégyenkeznivalónk nem lesz, mert a Békés megyei alkotók magas szakmai színvonalon dolgoznak, középeurópai fokon. Szemléletük pedig annyira változatos, hogy a realista hagyományoktól a legmodernebb gesztusművészetig sokféle irányzat fellelhető bennük. Azt hiszem, igazán színesek leszünk, s az aradi összképet túlszárnyaljuk . . . Az aradi galéria, mondják, igazán forgalmas, így április 20-tól mindössze egy hónapon át fogadhatja képzőművészeink alkotásait. Hogy kiket, arról még nem született végleges döntés. Mindenesetre néhány biztos név: Ruzicskay György, Koszta Rozália, Lipták Pál, Schéner Mihály, Lóránt János, Mladonyiczki Béla, Tóth Ernő, Gubis Mihály, Lono- , vies László, Vágréti János, Fülöp Ilona, Szeredai Ilona, Baji Miklós Zoltán, Székelyhídi Attila, Penyaska László— Képzőművészeti kapcsolódásunk újabb állomásaként — reméljük, így lesz — a nyáron Békés megye is megismerheti az aradi alkotókat Békéscsabán rendezendő kiállításukon. Sz. M. tóttá az árnyékszéket, a földre terített két villanyoszlopot. Valaki — azt mondják, P. I. — levágta és ellopta *a villanyhuzal tekintélyes részét, így jó darabig nem lesz világításunk. Beszélgetés jó szomszédainkkal a katonákról, akik a házban kajtattak, s céljukról csak röhögve mondogatták: katonai titok. Kezdhetjük újból a lehallgatóhálózat fáradságos földerítését. * * * Egy várhegyi medve három embert ölt meg. Egy 14 éves fiúcskát, meg két idősebb férfiút, akik a gyerek segítségére siettek. Sándor azt mondja: a közepes nagyságú vérmedve egy tehénre vetette magát, a fiúcska bottal próbálta elzavarni, a medve pedig nekitámadt, s egyetlen mozdulattal szakította le a fejét. Ezután, a holttestet behurcolta az erdőbe és földet kapart rá. Még ennek előtte egy odafutó villás embert is megölt, a harmadiknak pedig a fél lábát szakította ki tőből. A falusi rendőr is a helyszínre futott, rálőtt a medvére, de nem találta el, vagy talán csak megsebezte. Aztán futásnak eredt így megmenekült. * * * * Itt is javítják az utat mint mindenütt ahol arra számítanak, hogy Ceausescu kiszállhat vadászni. Erdészek hada nyüslet és fontoskodik. Kezdődik a bika- bőgés, bármelyik napon jöhet az államfő. Helikopteren egyik helyről a másikra röpködve kilő 15-20 bikát, 30- 40 medvét s egy darabig újból boldog lesz.
