Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-11 / 85. szám
1990. április 11., szerda Nöjj nagyra, Hargita ajándéka! % ' -r Sztkelvadvarhelyi diákok nisora Mezőberényben Csorna Sándor naplója... Színen az egész csoport Fotó: Kovács Erzsidet „Mi így soha nem fogunk tudni József Attilát szavalni!” Ez járt a fejemben, amíg a székelyudvarhelyi líceum diákjainak műsorát hallgattam Mezőberényben. Pedig látszólag ugyanolyanok voltak. mint más 18 éves diák. A versekkel is sokszor találkozott már az ember. Mégis ..". Az, hogy ők mondják, hogy most mondják, hogy itt mondják, az ad valami megmagyarázhatatlan többletet az estnek, József Attilának, a költészet napjának... A székelyudvarhelyl líceum 10. b osztálya, három tanáruk kíséretében, kedden érkezett Békéscsabára, ahol a tanítóképző főiskola vendégei voltak, (ök is tanítóképzősök, csak más rendszerben tanulnak: 16 évesek. két év múlva végeznek.) Elmondták, hogy három megyéből valók: Ko- vászna. Maros. Hargita. Az iskola után haza mennek, de még nem tudják, hol fognak tanítani. — Magyar tanítóra mindenütt szükség van! — közölték öntudatosan. A mezőberényi művelődési központban rendezett estjük első felében József Attilára emlékezték, majd székely dalokat, táncokat adtak elő. Legvégül pedig Tompa László egyik müvét, Illetve Magyar! Lajos Csorna Sándor naplója című poémáját halhattuk tőlük. Az előadás végén a szereplők és a közönség közösen énekelte a székely himnuszt... Nemcsak a szavak, a tiszta beszéd és az énekszó, hanem a színpadkép, a látvány is megkapó volt. Különösen úgy, hogy megtudtuk a szlnpompás népviseletek nem kölcsönzőből valók: mind a sajátjuk. Az egyik homoródi. a másik csíkmadarasi, a harmadik laborfalvai. Némelyik öt- ven-hatvan éves, de van. akinek újonnan csináltatták a szülők. Konfirmáláskor, karácsonykor, nagyobb ünnepeken most is rendszeresen viselik... Mostani magyarországi kőrútjuk során. Békéscsabáról Jászberénybe utaztak. majd Zsámbékra és Kecskemétre is ellátogatnak. Amikor Mezőberényben vége volt az előadásuknak, elmesélték, hogy nagyon tetszik nekik ez a város, tetszik Magyarország, a kedves emberek... Az egyik copfos kislány utánam szaladt, s ezt mondta: — Tessék megírni, hogy Békéscsabán, a tanítóképző főiskolán elültettünk két kis fenyőt, amit a Hargitáról hoztunk. Szeretnénk majd visszajönni. megnézni, mennyit nőttek. K. K. Ez a napom is jól kezdődik! Tilos tábla ellenére (amit igaz lelkemre mondok, nem vettem észre) kanyarodtam be Békéscsabán, a Bartók Béla útról a Munkácsy utcába. Ezt nevezik rutin(ból) vezetésnek! 100 forintom bánja figyelmetlenségemet. Nincs vita, az intézkedő Sás János őrmesternek igaza van! Kéri, ha már így összefutottunk, menjek vele, nézzem meg, milyen fegyelmezetlenek a gépkocsivezetők... A • Dózsa György—Viliim utca kereszteződésében kétszer akkora a „mindkét irányból behajtani tilos" tábla, mint általában szokott lenni. Nem zavarja ez a Lencsési út felől a centrum irányába tartó zárt kiskocsi vezetőjét. Pedig hivatásos. — Igaza van — mondja csendesen a bírságoló rendőrnek — elnéztem a táblát. .. Szó nélkül fizeti ki a helyszíni bírságot. És jönnek, jönnek utána a többiek, mintha valami csábítaná őket ebbe az utcába... GM-es kék Dacia vezetője: — Erre jövök mindig Gyuláról, megszoktam ezt az utat... Gyenge érv. Fizeti ő is a 100 forintos bírságot. A PB-s Trabantot fiatal- asszony vezeti. Három csöppség a háta mögött. Az őrmesternek „szíve van”: — Sokba kerül a három gyerek — érvel, és figyelmeztetéssel engedi útjára a Trabantot vezető mamát. Az álomszép nyugatnémet rendszámú kocsi sem tiszteli a tiltó táblát. Vezetője idős férfi. Jól beszél magyarul. Arra hivatkozik, hogy tavaly rhég erre járt... Bizony ő sem volt elég figyelmes, 200 forintja bánja. És sorolhatnám még a rendszámokat. Pedig mindössze negyedórát álltunk a Viliim utca sarkán, ez idő alatt 14 személygépkocsi szaladt a tilosba. A Dózsa György út egyik háza előtt két férfi statisztál a rendőri intézkedéshez. Varga Béla nem titkolja a véleményét: — Valahogy nem jól van ez. Napok óta figyeljük a kialakult közlekedési rendet. Való igaz, a rendőrök kivártak jó pár napot, és addig nem büntettek. Véleményem szerint viszont nemcsak itt kellett volna kitenni a tiltó táblát, hanem a Bartók—Dózsa György út felől is egyirányúsitani. Sás őrmester nyugodtan érvel: — Nem lehet, hiszen ha kitesszük a behajtani tilos táblát, akkor az a buszokra is vonatkozna, és abból lenne igazán káosz, ha el kellene terelni a Lencsési felé tartó járatokat. Nem jobb a helyzet a Bartók Béla, Munkácsy utca sarkán sem. Rövid ottlétünk alatt sorozatban hagyták figyelmen kívül a balra bekanyarodni tilos táblát. Mindegyik leállított gépkocsivezető arra hivatkozik, hogy nem vette észre a tiltó jelzést, és kivétel nélkül mind kifizeti a 100- 200 forintos helyszíni bírságot. (Zárójelben jegyzem meg: egy hete már, hogy kitették a táblákat.) Kedves gépkocsivezetők (velem együtt), nem lehetne figyelmesebben? B. V. Nyilatkozat Alulírottak, mint Békés megyében megválasztott országgyűlési képviselők, az alábbi nyilatkozatot tesszük. Magyarország megváltozott, de a Békés Megyei Népújság sajnos, még nem. Megyénk egyetlen napilapja elvben ugyan deklarálta függetlenségét, ennek azonban nem teremtette meg szervezeti és személyi feltételeit. A lap élén még az MSZMP által kinevezett igazgató-főszerkesztő áll, aki munkatársai szakmai önállóságát sem biztosítja. Bízunk abban, hogy a Népújság munkatársai megvívják szabadságharcukat, új — hiteles — vezetőket választanak és valóban megteremtik a lap függetlenségét. Ebben a törekvésükben támogatjuk őket. Addig azonban, amíg az említett változások nem következnek be. nem kívánunk élni a Békés Megyei Népújság nyilvánosságával. Bojkottunk nem vonatkozik a megyében kiadott más lapokra, ezért kérjük az olvasókat, hogy a Népújság megtisztulásáig ezekből tájékozódjanak. Békéscsaba, 1990. április 9. FKgP: MDF: SZDSZ: Dr. Pásztor Gyula Csurka István Dr. Zsíros Gáza Markó István Remport Katalin Szokolay Zoltán Varga Zoltán Dr. Futakl Géza Kádár Péter Dr. Pelcslnszky Boleszláv I szerkesztőség megjegyzése: A nyilatkozatban foglalt bizalmi kérdésben napokon belül állást foglalunk. Önvédelemből Boldog lehet az a megye, amelynek új képviselői a megyei lap főszerkesztőjének menesztését tekintik elsődleges feladatuknak. Hiszen alig pár órával győzelmük bejelentése után — mandátumuk hivatalos átvétele előtt — máris feljelentést fogalmaznak. Ebben kijelentik, hogy a Népújság igazgató-főszerkesztőjének mennie kell, nem másért, mint az MSZMP- től kapott kinevezéséért. E tekintetben a tények sem fontosak, történetesen, hogy nem túl régen a szerkesztőségtől bizalmat kaptam. Az sem sokat számíthat az újdonsült képviselőknek, hogy közönséges rágalom az állításuk, miszerint nem biztosítom munkatársaim szakmai önállóságát. Ügy látom, mindennél fontosabb a cél — kirúgatásom. És nincs eszköz, amely ehhez alantas lenne. Mert ha mégis az volna, a cél „nemessége” szentesíti azt. Így állunk tehát a szabad és demokratikus Magyarország első óráiban! Ahol Békés megye képviselői megmutatták, hogy miként is gondolják a sajtószabadságot. Szabadságharcra szólítják szerkesztőségünk munkatársait. A győzelemig pedig bojkottálják a Népújság-nyilvánosságot. Felénk ezt zsarolásnak hívják. Akciójukat állami, pontosabban képviselőházi rangra emelik. Természetesen a demokrácia jegyében. Éljen a sajtószabadság, ahol szerkesztőségi ügyekben megint pártok döntenek az újságírók helyett. Árpáéi Zoltán „Kis belpolitikusom” — Gyere, ülj ide mellém — .teszi rá kezét sokatmon- dóan a vállamra. Sörtől homályos szemében a beszéd tükörfalát vélem felfedezni. A csend egy pillanatra közénk telepedik. Nem szólalok meg, tudom, most hallgatnom kell. — Hát. ide figyelj: tudod, ki vagyok én? — csattan fel, s nagyot hörpint a korsóból. — Egy ember! — Na és. mire mégy vele — szól közbe a társaságból valaki. Mosoly fakad az arcokon. — Ne törődj velük, kis belpolitikusom — hajol közelebb hozzám. — Hanem azért téged sem irigyellek, nem szívesen lennék mosta helyedben. Érdekelni kezd a kérdés. Mire gondolsz? — töröm fel hallgatásom burkát. — Tudod te azt nagyon jól — mondja huncutul. — Itt vannak ezek a pártok. Meglásd, valósággal fölfalnak majd benneteket. — Nem oda, Buda!— ütném el a dolgot. Nem sikerül. Csak olajat öntök a tűzre. — Ugyan, velem né próbáld elhitetni, hogy nincsenek komoly gondok nálatok. ‘ Nincs igazam? — S ha vannak? — kérdezek vissza. — Na látod — zárja le a témát. Ennyiben maradunk. Mondom, nem erről volt szó beszélgetésünk elején — mást ígért. Észbe kap. — Kis belpolitikusom, neked megvallom: nemcsak a melegítőm vörös, én belül is kommunista vagyok. Nagyot nézek, elismerően bólogatok — még van, aki meri vállalni MSZMP-s voltát?! Félreérti reagálásomat. Kimondhatatlan keserűséggel folytatja „gyónását”: — Nézd, hittem az ügyben. Mindig azt tartottam. hogy az igazi baloldaliságaz igazság kimondásában rejlik. A disznóságokról pedig — akármit is gondolsz rólam — nem tudtam. — Ne-e-em? — játszóméi hitetlen Tamás szerepét, hogy igazolást nyerjek őszintesége felől. Közben egyfolytában a tekintetét kutatnám, de nemigen tudom becserkészni — sötét van a sörözőben. — Kis belpolitikusom, hány éves is vagy te ? — jön a parádriposzt. — Harminchárom. — Mit tudsz te az életről! Azt hiszed, akkor mindenki tisztességtelen volt? Én mindent vállalok a múltamból, érted? Mindent. S igenis jó szakembernek tartom magam. — És most melyik pártra szavaztál ? — Az MDF-re. — Csakugyan? Nem sok jóval kecsegtetik a magadfajtát! — Hát ez az. Kis belpolitikusom, ezt írd meg egyszer ... Dányi László Főszerkesztő-választás az Élet és Tudomány szerkesztőségében Az Élet és Tudomány szerkesztőségének munkatársai Oláh Tamás rovatszerkesztőt választották meg főszerkesztőnek kedden, a belső pályázatot lezáró választáson. Ügy ítélték meg, hogy a lap nyereségessé tehető, és a példányszáma jelentősen növelhető. A megválasztott fő- szerkesztő dolga, hogy ehhez megbízható vállalkozót találjon, nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy a szerkesztőség munkatársai maguk is vállalkozóvá váljanak. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat legjelentősebb, legismertebb hetilapjának példányszáma tavaly a háromnegyedére csökkent, s elapadni látszik az előállításához szükséges pénzforrás is. A fenyegető helyzetben a szerkesztőség munkatársai egyesületet . alapítottak, bevonták ebbe a lap vezetését. A belső pályázat kiírásához elnyerték a TIT vezetőségének egyetértését. A Forcon Békéscsabai Tavaszi cipfivásár Forgácsolószerszámipari Vállalat üzemfenntartási Több ezer pár, divatos, tavaszi-nyári lábbelik RENDKÍVÜLI VÁLASZTÉKBAN. főosztálya 20—40 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBB ÁRAKKAL várja kedves vásárlóit korlátozott óraszámban vállalja A TOPÁNRA GMK. szerszámgépek Időpont: április 19-én 10.00—18.00 óráig felújítását. a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában, Békéscsaba, Ipari út 1. április 20-án 9.00—18.00 óráig Telefon: (66) 22-766/105. az Erkel Ferenc Művelődéül Központban, Gyulán. Rutinból a tilosba
