Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-11 / 85. szám

1990. április 11., szerda Nöjj nagyra, Hargita ajándéka! % ' -r Sztkelvadvarhelyi diákok nisora Mezőberényben Csorna Sándor naplója... Színen az egész csoport Fotó: Kovács Erzsidet „Mi így soha nem fogunk tudni József Attilát szaval­ni!” Ez járt a fejemben, amíg a székelyudvarhelyi líceum diákjainak műsorát hallgattam Mezőberényben. Pedig látszólag ugyanolya­nok voltak. mint más 18 éves diák. A versekkel is sokszor találkozott már az ember. Mégis ..". Az, hogy ők mondják, hogy most mondják, hogy itt mondják, az ad valami megmagyaráz­hatatlan többletet az est­nek, József Attilának, a költészet napjának... A székelyudvarhelyl lí­ceum 10. b osztálya, három tanáruk kíséretében, kedden érkezett Békéscsabára, ahol a tanítóképző főiskola ven­dégei voltak, (ök is tanító­képzősök, csak más rend­szerben tanulnak: 16 éve­sek. két év múlva végez­nek.) Elmondták, hogy há­rom megyéből valók: Ko- vászna. Maros. Hargita. Az iskola után haza mennek, de még nem tudják, hol fog­nak tanítani. — Magyar tanítóra min­denütt szükség van! — kö­zölték öntudatosan. A mezőberényi művelődé­si központban rendezett est­jük első felében József At­tilára emlékezték, majd szé­kely dalokat, táncokat ad­tak elő. Legvégül pedig Tompa László egyik mü­vét, Illetve Magyar! Lajos Csorna Sándor naplója cí­mű poémáját halhattuk tőlük. Az előadás végén a szereplők és a közönség kö­zösen énekelte a székely himnuszt... Nemcsak a szavak, a tisz­ta beszéd és az énekszó, hanem a színpadkép, a lát­vány is megkapó volt. Kü­lönösen úgy, hogy megtud­tuk a szlnpompás népvise­letek nem kölcsönzőből va­lók: mind a sajátjuk. Az egyik homoródi. a másik csíkmadarasi, a harmadik laborfalvai. Némelyik öt- ven-hatvan éves, de van. akinek újonnan csináltatták a szülők. Konfirmáláskor, karácsonykor, nagyobb ün­nepeken most is rendszere­sen viselik... Mostani magyarországi kőrútjuk során. Békéscsa­báról Jászberénybe utaz­tak. majd Zsámbékra és Kecskemétre is ellátogat­nak. Amikor Mezőberényben vége volt az előadásuknak, elmesélték, hogy nagyon tetszik nekik ez a város, tetszik Magyarország, a ked­ves emberek... Az egyik copfos kislány utánam sza­ladt, s ezt mondta: — Tessék megírni, hogy Békéscsabán, a tanítóképző főiskolán elültettünk két kis fenyőt, amit a Hargitáról hoztunk. Szeretnénk majd visszajönni. megnézni, mennyit nőttek. K. K. Ez a napom is jól kezdő­dik! Tilos tábla ellenére (amit igaz lelkemre mon­dok, nem vettem észre) ka­nyarodtam be Békéscsabán, a Bartók Béla útról a Mun­kácsy utcába. Ezt nevezik rutin(ból) vezetésnek! 100 forintom bánja figyelmet­lenségemet. Nincs vita, az intézkedő Sás János őrmes­ternek igaza van! Kéri, ha már így összefu­tottunk, menjek vele, néz­zem meg, milyen fegyelme­zetlenek a gépkocsivezetők... A • Dózsa György—Viliim utca kereszteződésében két­szer akkora a „mindkét irányból behajtani tilos" tábla, mint általában szo­kott lenni. Nem zavarja ez a Lencsési út felől a cent­rum irányába tartó zárt kis­kocsi vezetőjét. Pedig hiva­tásos. — Igaza van — mondja csendesen a bírságoló rend­őrnek — elnéztem a táb­lát. .. Szó nélkül fizeti ki a helyszíni bírságot. És jön­nek, jönnek utána a többi­ek, mintha valami csábíta­ná őket ebbe az utcába... GM-es kék Dacia vezető­je: — Erre jövök mindig Gyuláról, megszoktam ezt az utat... Gyenge érv. Fizeti ő is a 100 forintos bírságot. A PB-s Trabantot fiatal- asszony vezeti. Három csöpp­ség a háta mögött. Az őr­mesternek „szíve van”: — Sokba kerül a három gye­rek — érvel, és figyelmez­tetéssel engedi útjára a Tra­bantot vezető mamát. Az álomszép nyugatnémet rendszámú kocsi sem tiszte­li a tiltó táblát. Vezetője idős férfi. Jól beszél magya­rul. Arra hivatkozik, hogy tavaly rhég erre járt... Bi­zony ő sem volt elég figyel­mes, 200 forintja bánja. És sorolhatnám még a rend­számokat. Pedig mindössze negyedórát álltunk a Viliim utca sarkán, ez idő alatt 14 személygépkocsi szaladt a tilosba. A Dózsa György út egyik háza előtt két férfi statisz­tál a rendőri intézkedéshez. Varga Béla nem titkolja a véleményét: — Valahogy nem jól van ez. Napok óta figyeljük a kialakult közlekedési ren­det. Való igaz, a rendőrök kivártak jó pár napot, és addig nem büntettek. Véle­ményem szerint viszont nemcsak itt kellett volna ki­tenni a tiltó táblát, hanem a Bartók—Dózsa György út felől is egyirányúsitani. Sás őrmester nyugodtan érvel: — Nem lehet, hiszen ha kitesszük a behajtani tilos táblát, akkor az a buszokra is vonatkozna, és abból len­ne igazán káosz, ha el kel­lene terelni a Lencsési felé tartó járatokat. Nem jobb a helyzet a Bartók Béla, Munkácsy ut­ca sarkán sem. Rövid ott­létünk alatt sorozatban hagyták figyelmen kívül a balra bekanyarodni tilos táblát. Mindegyik leállított gépkocsivezető arra hivat­kozik, hogy nem vette ész­re a tiltó jelzést, és kivétel nélkül mind kifizeti a 100- 200 forintos helyszíni bírsá­got. (Zárójelben jegyzem meg: egy hete már, hogy ki­tették a táblákat.) Kedves gépkocsivezetők (velem együtt), nem lehetne figyelmesebben? B. V. Nyilatkozat Alulírottak, mint Békés megyében meg­választott országgyűlési képviselők, az alábbi nyilatkozatot tesszük. Magyarország megváltozott, de a Békés Megyei Népújság sajnos, még nem. Me­gyénk egyetlen napilapja elvben ugyan dek­larálta függetlenségét, ennek azonban nem teremtette meg szervezeti és személyi fel­tételeit. A lap élén még az MSZMP által kinevezett igazgató-főszerkesztő áll, aki munkatársai szakmai önállóságát sem biz­tosítja. Bízunk abban, hogy a Népújság munka­társai megvívják szabadságharcukat, új — hiteles — vezetőket választanak és valóban megteremtik a lap függetlenségét. Ebben a törekvésükben támogatjuk őket. Addig azonban, amíg az említett változások nem következnek be. nem kívánunk élni a Bé­kés Megyei Népújság nyilvánosságával. Bojkottunk nem vonatkozik a megyében kiadott más lapokra, ezért kérjük az olva­sókat, hogy a Népújság megtisztulásáig ezekből tájékozódjanak. Békéscsaba, 1990. április 9. FKgP: MDF: SZDSZ: Dr. Pásztor Gyula Csurka István Dr. Zsíros Gáza Markó István Remport Katalin Szokolay Zoltán Varga Zoltán Dr. Futakl Géza Kádár Péter Dr. Pelcslnszky Boleszláv I szerkesztőség megjegyzése: A nyilatkozatban foglalt bizalmi kérdésben napokon belül állást foglalunk. Önvédelemből Boldog lehet az a megye, amelynek új képviselői a megyei lap főszerkesztőjének menesztését tekintik elsődleges feladatuk­nak. Hiszen alig pár órával győzelmük bejelentése után — mandátumuk hivata­los átvétele előtt — máris feljelentést fo­galmaznak. Ebben kijelentik, hogy a Népújság igazgató-főszerkesztőjének men­nie kell, nem másért, mint az MSZMP- től kapott kinevezéséért. E tekintetben a tények sem fontosak, történetesen, hogy nem túl régen a szerkesztőségtől bizalmat kaptam. Az sem sokat számíthat az új­donsült képviselőknek, hogy közönséges rágalom az állításuk, miszerint nem biz­tosítom munkatársaim szakmai önálló­ságát. Ügy látom, mindennél fontosabb a cél — kirúgatásom. És nincs eszköz, amely ehhez alantas lenne. Mert ha mégis az volna, a cél „nemessége” szentesíti azt. Így állunk tehát a szabad és demokra­tikus Magyarország első óráiban! Ahol Békés megye képviselői megmutatták, hogy miként is gondolják a sajtószabad­ságot. Szabadságharcra szólítják szerkesz­tőségünk munkatársait. A győzelemig pe­dig bojkottálják a Népújság-nyilvánossá­got. Felénk ezt zsarolásnak hívják. Akció­jukat állami, pontosabban képviselőházi rangra emelik. Természetesen a demok­rácia jegyében. Éljen a sajtószabadság, ahol szerkesztőségi ügyekben megint pár­tok döntenek az újságírók helyett. Árpáéi Zoltán „Kis belpolitikusom” — Gyere, ülj ide mellém — .teszi rá kezét sokatmon- dóan a vállamra. Sörtől ho­mályos szemében a beszéd tükörfalát vélem felfedezni. A csend egy pillanatra kö­zénk telepedik. Nem szóla­lok meg, tudom, most hall­gatnom kell. — Hát. ide figyelj: tudod, ki vagyok én? — csattan fel, s nagyot hörpint a korsóból. — Egy ember! — Na és. mire mégy vele — szól közbe a társaságból valaki. Mosoly fakad az ar­cokon. — Ne törődj velük, kis belpolitikusom — hajol kö­zelebb hozzám. — Hanem azért téged sem irigyellek, nem szívesen lennék mosta helyedben. Érdekelni kezd a kérdés. Mire gondolsz? — töröm fel hallgatásom burkát. — Tudod te azt nagyon jól — mondja huncutul. — Itt vannak ezek a pártok. Meglásd, valósággal fölfal­nak majd benneteket. — Nem oda, Buda!— üt­ném el a dolgot. Nem sike­rül. Csak olajat öntök a tűzre. — Ugyan, velem né pró­báld elhitetni, hogy nincse­nek komoly gondok nálatok. ‘ Nincs igazam? — S ha vannak? — kér­dezek vissza. — Na látod — zárja le a témát. Ennyiben maradunk. Mondom, nem erről volt szó beszélgetésünk elején — mást ígért. Észbe kap. — Kis belpolitikusom, ne­ked megvallom: nemcsak a melegítőm vörös, én belül is kommunista vagyok. Nagyot nézek, elismerően bólogatok — még van, aki meri vállalni MSZMP-s vol­tát?! Félreérti reagálásomat. Ki­mondhatatlan keserűséggel folytatja „gyónását”: — Nézd, hittem az ügy­ben. Mindig azt tartottam. hogy az igazi baloldaliságaz igazság kimondásában rej­lik. A disznóságokról pedig — akármit is gondolsz ró­lam — nem tudtam. — Ne-e-em? — játszóméi hitetlen Tamás szerepét, hogy igazolást nyerjek őszintesége felől. Közben egyfolytában a tekintetét ku­tatnám, de nemigen tudom becserkészni — sötét van a sörözőben. — Kis belpolitikusom, hány éves is vagy te ? — jön a parádriposzt. — Harminchárom. — Mit tudsz te az életről! Azt hiszed, akkor mindenki tisztességtelen volt? Én min­dent vállalok a múltamból, érted? Mindent. S igenis jó szakembernek tartom ma­gam. — És most melyik pártra szavaztál ? — Az MDF-re. — Csakugyan? Nem sok jóval kecsegtetik a magad­fajtát! — Hát ez az. Kis belpo­litikusom, ezt írd meg egy­szer ... Dányi László Főszerkesztő-választás az Élet és Tudomány szerkesztőségében Az Élet és Tudomány szer­kesztőségének munkatársai Oláh Tamás rovatszerkesztőt választották meg főszerkesz­tőnek kedden, a belső pályá­zatot lezáró választáson. Ügy ítélték meg, hogy a lap nyereségessé tehető, és a pél­dányszáma jelentősen növel­hető. A megválasztott fő- szerkesztő dolga, hogy eh­hez megbízható vállalkozót találjon, nem zárva ki an­nak a lehetőségét, hogy a szerkesztőség munkatársai maguk is vállalkozóvá vál­janak. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat legjelentő­sebb, legismertebb hetilap­jának példányszáma tavaly a háromnegyedére csökkent, s elapadni látszik az előál­lításához szükséges pénz­forrás is. A fenyegető hely­zetben a szerkesztőség mun­katársai egyesületet . alapí­tottak, bevonták ebbe a lap vezetését. A belső pályázat kiírásához elnyerték a TIT vezetőségének egyetértését. A Forcon Békéscsabai Tavaszi cipfivásár Forgácsolószerszám­ipari Vállalat üzemfenntartási Több ezer pár, divatos, tavaszi-nyári lábbelik RENDKÍVÜLI VÁLASZTÉKBAN. főosztálya 20—40 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBB ÁRAKKAL várja kedves vásárlóit korlátozott óraszámban vállalja A TOPÁNRA GMK. szerszámgépek Időpont: április 19-én 10.00—18.00 óráig felújítását. a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában, Békéscsaba, Ipari út 1. április 20-án 9.00—18.00 óráig Telefon: (66) 22-766/105. az Erkel Ferenc Művelődéül Központban, Gyulán. Rutinból a tilosba

Next

/
Oldalképek
Tartalom