Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-11 / 85. szám
1990. április 11., »zerdm II verseknek napján Nem úgy jegyzik majd ezeket az időket, itt, a kilencvenes évek elején, hogy azoik a költészet évei voltak. Nem is tudom, voltaik-e olyan évek ennek az országnak a történelmében, amelyek a költészet évei lehettek volna, hiszen a közfigyelem soha nem a költőkre összpontosult. Persze adódtak kivételek, Petőfi Sándor üstököspályáját senki sem vonhatja kétségbe, de azért a reá irányuló, „nemzetében élő” közfigyelem sem volt egyértelmű. József Attila — aki ma nyolcvanöt éve született (micsoda szívbemarkoló tény, de itt lehetne közöttünk!) és akinek ma szobrot állítanak a déli végeken, Batto- nyán, és akinek ezen a mai születése napján darab ideje a költészet napját ünnepeljük —, nos, József Attilát sem ismerte tízmilliónyi magyar, sem őt, sem a költészetét. Ki tudja, miért volt, van és lesz úgy, hogy verset olvasni, verset hallgatni a sokaság szemében gyerekes időtöltés, hogy alkalmasint szégyellhető dolog belemerülni versek áramába, szépségeibe, hogy dőreség azon álmodozni, miszerint „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”, vagy „Milyen volt szőkesége nem tudom már ...”, vagy azon felhevülni, hogy „Űj szelek nyögetik az ős magyar fákat, / Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat”, és azon eltöprengeni, amit Arany János írt tanítványához, Tisza Domokoshoz, vagy száznegyven éve: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember.lenni mindég, minden körülményben.” Hol vannak e gondolatok attól, hogy bárki, bármikor gyerekes időtöltésnek nevezhetné azokat? (Hol vannak, miféle magasságban, hogy lerángathatnák netán a szépségre felesküdött embert, reményeit és álmait a sárba, piszokba, durvaságba? Hol van a vers, a költészet attól, hogy félrelökhető feleslegességgé minősítsék azok, akikben soha meg nem indult egyetlen, nagyszerű érzés sem költemények nyomán, akik nem is tudják, hogy a költészet az élet maga. És mert nem tudják, kell a költészetről, a költészet hatalmáról beszélni legalább egyszer egy esztendőben, a költészet napján, József Attila születésének ünnepén. Ez a mostani április 11., ez a mai szerda ettől nem egy a hétköznapok közül. Attól is több és másabb, hogy eljövetelekor „forr a világ” körülöttünk, mert most már végérvényesen bizonyos: „másképpen lesz holnap”. És ez a holnap nem egy távoli jövőből küldi szavait, ez a holnap itt van, megérkezett, időben oly közeli, miként a másfél évszázados intelem is az Arany Jánostól abban az előbb említett Domokos-napi versben: „Vess számot erőddel s legjavát, amelyet Leghasznosabbnak ítélsz, hazádnak szenteljed." Jegyezzük így ezeket a napokat, melyek (talán) a versekhez is közelebb visznek minden embert. Gyönyörű lenne! Sass Ervin Osztrák—magyar kapcsolat Gyomaendrödön Nyelvtanulás plusz barátság B SONY elnökének könyve Made in Japán A gyomaendrődii Katona József Művelődési Házban előadást tart a Körösmenti táncegyüttes. A fiatal közönség érdeklődve figyeli a produkciót. Többen verik a taktust a térdükön, vagy dobognak a lábukkal. Amikor a lányok is bejönnek szép ruhájukban, az egyik fiú odafordul szomszédjához és azt mondja: — Ach, wie schön!... Ebből már egyértelműen kiderül, ő egyike a harminchét osztrák vendéggyereknek, akik ezt a hetet, három tanáruk kíséretében Gyomaendrődön töltik. A Kiss Lajos Gimnázium és a kirchdorfi gimnázium kapcsolata tavaly kezdődött, amikor Éva Bodingbauer, osztrák drámapedagógus egyhetes foglalkozást tartott a gimnázium 16 tanulója számára. Férje, Manfred Bodingbauer, a kirchdorfi középiskola igazgatója, akivel a gyomaendrő- diek hamarosan egy cserében állapodtak meg, amelyben 32 osztrák és 32 magyar gyerek vesz részt, ök már jó néhány napja levelezésben állnak egymással, a levelezőpartnerek pedig személyesen most ismerkedtek meg. Egy-egy család lát vendégül egy-egy gyereket. A két szervező tanár, Ménné Fröhner Mariann, és Róza Olga elmondta, hogy igyekeznek változatos programot biztosítani az Alpok lábaitól érkezett vendégeknek. Szerepel ebben műemlékek meglátogatása, szegedi, gyulai. mezőhegyes! kirándulás. A viszontlátoga- táskor pedig a magyar résztvevők az osztrák gimnázium német szakos tanárainak óráin vesznek részt. A több hónapja tartó levelezés, felkészülés a találkozásra, a tíznapos együtt- lét, amikor a családban a tolmács szerepét kell eljátszani, az idegenvezetés —, amit szintén a gyerekek végeznek —, a közös programok, olyan lehetőség a nyelvtanulásban, aminek haszna mindenki számára nyilvánvaló... Hogy mindez így létrejöhessen. ahhoz sok helyi intézmény és vállalat is hozzájárult. Imádjuk a karriertörténeteket. Nem véletlenül, hiszen a népmesékkel rokonok. Sikersztorik. Mint régen a oipőpucoló gyerékekből lett amerikai milliomosoké... Mostanában meg a japán óriáscégek főnökeié, akik éppen végzett, fiatal mérnökök voltak a háború után, és a minden szempontból romba dőlt ország ócska fészereiben kezdtek hozzá jóformán pénz nélkül a vállalatalapításhoz. Teli ambícióval, s tudományszomjjal, meg jó adag üzleti érzékkel. Morita Akio esetében még azzal a hittel is, hogy a legfontosabb a minőség. S ebből neím is engedett:, sőt meg tudta győzni társait is róla, mind a mai napig a 40 ezer embert foglalkoztató, a Japántól Amerikán át Európát is behálózó SONY-üzemek, -vállalatok mindegyikében. Akár rádió, magnetofon, sztereó Walkmann, televízió, vagy videokészülék, mindmind világszínvonalú, s elsőrendű minőség. Ugyanakkor egy perc megállás nélkül mindig az újat kereste, hosszú távra tekintve, s nem a jelen vagy a jövő év gazdasági mérlegét nézve. Vagyis nem az azonnali és magas hasznot. Hogy ez a bölcs gondolat — vállalati filozófia — érvényesülhetett, abban nagy része volt a világszerte ismert és irigyelt japán vállalati hűségnek. Annak, hogy vezető és munkás, ha előre nézett, nem másnak, hanem magának dolgozott, mivel tudta, mire beérik az elképzelés vetése, s jócskán hozza az eredményt, azt ő fogja learatni. Mert ott lesz akkor is, később is. Morita könyvének egyik nagy meglepetése számunkra annak fölfedése, hogy ez a legendás hűség viszonylag új dolog és egyenes következménye az amerikai megszállók intézkedéseinek. Igen, mert mint korlátlan urak a háborút vesztett Japánban drákói szabályokat léptettek életbe a demokrácia megteremtése érdekében, ám mint később kiderült, a gazdasági világhatalom alapjait is megteremtették ezáltal. Mert ötvöződött velük a japán mentalitás, ügyesség, szorgalom, törekvés és a nemzeti büszkeség. A könyv „A családban marad” című fejezete nem egy meglepő dolgot ismertet ezek közül, érdemes belőlük szó szerint idézni, mert így tálik világossá, milyen nagy horderejű dolgok történtek. „Az a gondolat, hogy egy alkalmazott egész munkás életét egyetlen vállalatnál töltse, nem japán találmány. Bármilyen furcsa, úgy kényszerítették ránk. Kissé leegyszerűsítve az életre szóló vagy legalábbis hosszú távú alkalmaztatás japán rendszerének történetét, azt valójában a megszállás idején ránk erőltetett munkaügyi törvények hozták létre. A törvények ugyanis jogilag megnehezítették és költségessé tették bárkinek az elbocsátását. Gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy bárkinek fel lehessen mondani.” „Amikor a háború véget ért, a megszálló hatóságok kijelentették, hogy az országot mindaddig nem lehet demokratizálni, amíg az egymásba kapcsolódó vállalatok és hatalmas földbirtokok rendszere fönnáll. A holdingokat felszámoló bizottság szinte azonnal feloszlatott tizenötöt. Aktívumaikat befagyasztották, és végül nyolcvanhárom holding-vállalat részvénypakettjeit ruházták át másokra. További negyvenöt vállalatot »korlátozott konszernnek« deklaráltak, ezeknek nem lehettek birtokában más cégek részvényei és alkalmazottaiknak megtiltották, hogy a régi csoport bármelyik másik vállalatánál dolgozzanak.” hoztak, és pénzügyi ellenőrzésre volt szükség, mert igen magas volt az infláció, 1947-ben már elérte a 150 százalékot.” „Az új alkotmányt (amely még ma is érvényben van) a megszálló parancsnokság íratta angolul, aztán lefordították japánra, majd az országgyűlés gyorsan jóváhagyta. Az alkotmány egyenlő jogot biztosít a nőknek és a kisebbségeknek, és leszögezte az egyének jogait. Ám a • társadalmi struktúra háború utáni átalakulásának legfontosabb és legjelentősebb oka alighanem a földreform volt. Sok nagybirtokos családot megfosztottak földjeiktől, csak házaikat és erdeiket tarthatták meg.” „A háború utáni korszakban az adótörvények miatt nem volt többé értelme, hogy a vállalatok egy halom pénzt fizessenek vezetőiknek, mert a progresszív adók igen meredeken emelkedtek ... A dolgozókat az adórendszerért némileg kárpótolják a munkásszállások és a közlekedésiköltség-térítés. Az adó alóli kibúvás és az adócsalás gyakorlatilag ismeretlen Japánban. Manapság a csúcsvezetők fizetése alig hétszer-nyoleszor magasabb a frissen belépett »tanuló« vezetőkénél. Ez azt jelenti, hogy Japánban nincsenek sok millió dollár fizetésű csúcsvezetők, nincsenek hatalmas vezetői prémiumok, magas végkielégítések, stb., s ezért az alkalmazottak között kisebb mind a pszichológiai, mind a valódi szakadék, mint más országokban. S mára közmondássá vált Japánban, hogy az öröklött vagyon nem tart ki három nemzedéken át, csak ha a család dolgozik és rak hozzá, mert olyan magas az örökösödési adó." A fent ismertetettek látására vált Morita szerint Japán egalitáriánus társadalommá. A kis jövedelműek életszínvonala rendre emelkedni kezdett — ez az irányzat tart tovább —, s olyasféle szegénység, mint má„A leggazdagabb családokat megfosztották vagyonuktól jés hatalmuktól is. Csak igen korlátozott kártérítést kaptak. Űj banktörvényeket sutt a világon még megvan, .,itt nem létezik. S ezt a japán nép igen nagyra becsüli. V. M. A Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége, Békéscsaba, pályázatot hirdet jogtanácsosi munkakör betöltésére. FELTÉTELEK: — jogi egyetemi végzettség — jogtanácsosi szakvizsga — mezőgazdasági területen szerzett ötéves gyakorlat. Jelentkezési határidő: 1990. április 23. A pályázatokat az alábbi címre kérjük beküldeni: Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége, Győrfi Károly titkár, Békéscsaba, István király tér 5. 5600. Telefon: 26-977. Sütő András: Naplójegyzetelt November 2. H. T. meséli, hogy valahonnan. Moldvából egy magyar kiskatonát engedtek haza végleg. Mert magyarul szólt, félig agyonverték. Rokkantként most leszerelték. B. ezredesnek már korábban szóltam erről a jelenségről. Nagyjából így vélekedett : — Rendben! Mondjuk, hogy néhány magyar fiút öszevertek a hadseregben, mivel magyarul beszéltek, amikor nem kellett volna. Én ezt természetesen helytelenítem. Megengedhetetlennek tartom. De nem ez a jellemző a mi hadseregünkre. Így, tehát elszórt esetekből önnek nem szabad _ általánosítania. Mert ez rágalom! A román hadsereg rágalmazása. Kérdésem ez volt folytatólag: — Ha egymagám ilyen esetek tucatjáról tudok itt, Marosvásárhelyt, mi lehet akkor az egész országban? — Rémhírek — mondta az ezredes. Nem kell bedőlni a rémhíreknek. Végül arra kért: tájékoztassam őt írásban, pontosan, név szerint. lakhely szerint az ilyen esetekről. Akkor azokat ő ki fogja vizsgálni. A vétkeseket meg fogják büntetni. November 3. Nagy nehezen megtaláltam azt a kis műhelyt, ahol ablakot üvegeznek. „Szép munka!” — mondta az üvegező a kőütötte lukak láttán. Egy barátom, hogy ma délelőtt beugrott hozzánk, így szólt: — Le sem ülök. Elhordom innen gyorsan az irhámat. Veszélyes hozzátok járni. Ezek képesek az embert az állásából is kirúgni. Igaza volt. E. azt tanácsolja. lehetőleg mindig tartózkodjék a lakásunkon rokonság is. Legyen kéznél, ha kell a segítség. Azt mondja: próbáljuk magunk valamely követség védelme alá helyezni. — „Költözzünk föl - Bukarestbe?” — Túlzás lenne. A fölhozott példák viszont aggasztóak. Egy iasi-i román írót letartóztattak valamilyen szövege miatt, egy másikat Bukarestben fölbénelit banditák félig agyonvertek. Végül, az elcsípett orgyilkos az író barátainak bevallotta. hogy felbujtói azzal kecsegtették: tíz évi börtön- büntetéséből jó néhányat elengednek, ha a beste ellenzékit „elintézi”. November 8. A telefonpatkány naponta többször is jelentkezik. Hol magyarul, hol románul fenyeget halállal. Gergely öcsémet is fölhívta, mondván : közölje velem, hogy ha nem fogom be a pofámat, legyilkolnak valamennyiünket. öcsi fiam naponta jelentkezik Veszprémből telefonon. de már a második mondatnál megszakítják a vonalat. Ágnes lányom is megpróbált hívni. Ugyanúgy jártunk vele is. * * * Hírek szerint Temesvá- rott Tőkés László ügyében elkezdődik a „hosszú kések éjszakája”. . (München.) Állítólag álarcos „hazafiak" törtek be a lakására. Késekkel támadtak rá, keresztet vágtak a homlokára. Azt mondják, ez volt avasgárdisták büntetési módja az úgynevezett árulókkal szemben. Ez lenne tehát a népharag. amiről B. ezredes beszél. Ennek közeledtét jelzik a nálunk is szaporodó fenyegetések. Fazekas János telefonüzenete Bukarestből: — „Tájékoztattam az illetékeseket, a veletek kapcsolatos disznó- ságokról, s azt mondották: közbe fognak szólni.” No- hiszen! Épp miattam fáj a fejük. B. Sándoréknál Csíkszeredán házkutatást rendeztek egy könyv miatt. (Így mondja.) Orbán Balázs művét kikölcsönözte a helyi könyvtárból, s a belügy oly nagyon félti a mi értékes kiadványainkat, hogy házkutatásra is képes. Ez már igen! Monjda valaki, hogy nem védelmezik a kultúrát. * * * Jó ménlován száguld a baj! Hamar híre megy. Barátaink közül Bajor Andor, Gálfalvi Zsolt, Gálfalvi Gyurka hívott telefonon. Hogy és mint vagyunk, rájuk mindig számíthatunk. A város mindennapi balladáiból mesélnek egyet- egyet barátok és ismerősök. Hogy például a minap két magyar fiút temettek. Szökési kísérlet közben, a román—magyar határon lőtték le őket. A .szülők számára a rendőrség nem engedélyezte a koporsók felnyitását. * * * Mióta az ablakainkat betörték, nappal sem húzzuk fel a redőnyöket. Sötét a ház, de még sötétebb az ártó szándék, mely körülvesz bennünket. Obszcén szavak a kerítésünkön, a ház falán. Krétával írták. Egyik így szól: „La bloc cu tine pula- laule!” Igényes, ám kissé eufemisztikus műfordításban ez így hangzana: „Blokkba veled, faszikám!” Évával együtt elismerőleg értékeljük a krétás szöveg névtelen szerzőiének rendkívüli tömörítő erejét. Hogy mily ragyogó elmeéllel egyesíti a
