Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26., csütörtök B nemzetek közötti kommunikáció közös nyelve — a kultúra Relaxálva is lehet Aradi filharmonikusok mini évadja Békéscsabán? Ma is azt hiszem — március 20-a után — midőn e. sorokat írom, hogy mi, Erdély román és magyar lakosai megérthetjük egymást. Hiszen ezt ma, amikor az új de­mokrácia kiépítése közben — még a marosvásárhelyi események tudatában is — ez ja. barátság, az egymás iránt tanúsított tolerancia, tisztelet és szeretet hosszú életű, tartós alapjaira helyezhető. Itt Aradon most is csend és nyugalom van, amint nyugalom, csend és a kölcsönös tisztelet jegyében mi, aradi románok a váro- sunkbeli magyarok oldalán ünnepeltük március 15-én az ő ünnepüket. A romániai, aradi ma­gyarsághoz, s általuk a Ma­gyar Köztársasághoz ben­nünket fűző barátság, kul­túra általi elmélyítéséről ké­szítettem interjút Dórin Frandessel, az aradi Filhar­mónia szimfonikus zeneka­rának karmesterével. — Ügy tudom, a forrada­lom után az Aradi szimfoni­kus zenekar első határon tú­li útja Magyarországra, pontosabban Budapestre ve­zetett. Van-e ennek valami jelentősége? — A diktatúra utolsó évei­ben a külországokhoz fűző­dő közvetlen kultúrkapcso- latok drasztikusan beszű­kültek, így az aradi Filhar­mónia kulturális szempont­ból teljesen elszigetelődött. Ha más területen ez nem volt annyira zavaró, a mű­vészetben súlyosan nyomott a latba. Éppen ezért a for­radalom után a Filharmónia tagjainak egy csoportja és jómagam is kezdeményez­tünk, s elutaztunk felkutat­ni a kulturális nyitás módo­zatait. Elsősorban magyar szomszédainkhoz, de Középr­és Nyugat-Európa más or­szágaihoz is fordultunk. — 1Tehát először Magyar- országra mentek... — Ennek a szó szoros ér­telmében vett aradi zenész­delegációnak az útja a Sze­ged—Kecskemét—Buda­pest—Szolnok—Békéscsaba —Gyula útvonalon vezetett. E városok mindegyikében fogadtak bennünket az otta­ni tanácsok kultúráért fele­lős tényezői, Budapesten pe­dig néhány volt kollégánk közbenjárására az MSZP két koncertet szervezett, így si­került fellépnünk Budapes­ten és Gödöllőn is. — Ügy érzem, Önök Ma­gyarországon többet akartak nyújtani a művészi élmény­nél ... — A magyar barátainkkal való együttműködés miként­jéről beszélve az az óhai ve­zetett, hogy a művészi él­ményen túl tükröződjön há­lánk a magyar nép iránt, a népünknek nyújtott huma­nitárius és erkölcsi segítsé­gért. Erről beszélve utalok itt a diktatúra bukása előtti időszakra is. — Hogyan sikerült ezt megvalósítani? — A házigazdákkal tár­gyalva kétféle koncert ötlete vetődött fel: Gödöllőn, Bu­dapesten és Békéscsabán megemlékezés jellegű kon­certeket adtunk, amelyek ke­retében a témához illő zene­művek mellett a romániai forradalom aradi és buka­resti szemtanúi a forradalom főbb eseményeit is feleleve­nítették. A többi koncertek hagyományos előadások vol­tak. — Milyennek értékeli a magyar közönség fogadtatá­sát? j — Kollégáimra és rám is nagy hatást gyakorolt az a baráti fogadtatás, amelyben a hivatalos személyek és a közönség részesített. — Mint tudjuk, Arad és Békéscsaba között együtt­működési megállapodást ír­tak alá, amely általános ke­reteket biztosít a két szom­széd megye közti kapcsolat fejlesztésére. Mit gondol, ho­gyan lehet megvalósítani a kulturális együttműködést? — Mivel közel esünk egy­máshoz, s ezenkívül Békés megyének tudtommal nincs professzionista szimfonikus zenekara és kórusa, amint az nálunk megvan, ellenben van egy szép terme a Jókai Színházban és van egy szi­gorú és zeneértő közönsége, ezért . javasoljuk, hogy a szomszédos ország zenei éle­tét koordináló Országos Fil­harmóniával együttműkö­désben rendezzük meg Bé­késcsabán az aradi Filhar­mónia mini évadját. Békés megyei barátainkat ezúton is tájékoztatjuk, hogy szim­fonikus zenekarunk az aradi kultúrpalotában minden pénteken olyan 'koncerteket ad, amelyen a román vagy a külföldi zenei élet jeles képviselői is részt vesznek, karmesterként, vagy előadó­ként. Amennyiben Békés megyének van arra lehető­sége, hogy fogadjon bennün­ket, azt javaslom, hogy egyes koncerteket a fent említették közül rendezzünk Békéscsa­bán is. — A diktatúra tiltási rendszere rányomta a bé­lyegét az Önök műsortervé­re is. Gondolom, nagy mun­ka lesz, hogy emeljék a ze­nei választék és az előadás színvonalát is. — Műsorunk a repertoárt tekintve feltétlenül bővülni fog, mégpedig az „ideológiai meggondolásból” eddig par­lagon heverő művekkel. Azt is remélem, hogy jobb anya­gi körülményekre számítha­tunk, melyek nyomán lehe­tővé válik a XX. századi ze- zeneszerzők műveinek a be­mutatása. Természetesen itt szükséges a valutában meg­fizetendő szerzői és kiadói díjak megnyugtató elrende­zése. Azt is reméljük, hogy az újonnan szervezendő kül­földi turnék és a gyakori le­mezfelvételek emelik a ze­nei szolgáltatásunk színvo­nalát. — Mit várnak a magyar- országi együttműködéstől? — Elsősorban a magyar zenei élet közelebbi megis­merését, hisz a szomszédos és baráti ország szervezőivel és előadóival való közvetlen kapcsolat nyomán megismer­hetjük a mai magyar zenét is, s nem állunk meg kizáró­lag Bartók Bélánál. Cristina Alecu (Fordította: Békés Sándor, Arad) Dórin Frandes: „Szívesen jönnénk vendégszerepelni.” Fotó: Molnár József Ismét egy folyóirat... Új Katedra A budapesti Bérezi Géza utca 2. szám alatt új lap készül. A havonta megje­lenő 82 oldalas folyóirat el­ső száma áprilisban került az utcára. Címe: Üj Kated­ra. A lapalapítók által írt belső vezércikk szokatlan dolgot közöl az olvasókkal: a folyóiratot nem újságírók írják. Pedagógusok, szülők, és diákok, akik naponta ta- lá lozna egymással1 az utcán, a tömött villamoson, a kö­zértben, az iskola kapujá­ban, ám sokmindenben egy­mást okolják az iskolai ku­darcokért, sikertelensége­kért. Az újságot alapító gya­korló pedagógusok éppen ezért úgy gondolták, szüksé­ges lenne számukra egy közös fórum, ahol párbe­szédet teremthetnének, ahol végre elmondhatnák egy­másnak, ki hol látja a hi­bát, s ki miben véli a segít­séget. Erre szolgál tehát az Új Katedra. De nézzük, mi mindennel találkozhatunk az első számban! Érdekes összeállí­tást olvashatunk például ar­ról, hogy a közoktatás kü­lönböző területein dolgozók, illetve maguk a tanulók, mit reformálnának meg legelőször a jelenlegi ma­gyar iskolarendszerben. Ugyancsak érdekfeszítő ol­Sikere megjósolható vasmány, Bartai Róbertné és Pecsenye Éva írása, akik tavaly októberben az NSZK néhány iskolájában járva, az ottani tapasztalataikról számolnak be az olvasók­nak. De találhatunk a lap­ban irodalmi értékű íráso­kat is, a hatéves kisiskolás tűnődéseiről, vagy a serdülő legbelső gondolatairól. Meg­ismerhetünk egy csokorra valót azokból a szülői leve­lekből, amelyek nap mint nap érkeznek a Művelődési Minisztériumba, és olvasha­tunk olyan népszerű okta­tási témákról is, mint az érettségi botrány, vagy az orosz nyelv bojkottja. A Beke Kata által szer­kesztett pedagógusok, szü­lők és diákok magazinja öt­venkét forintba kerül.- ria ­Leltározás miatt — nyitva! A Békéscsabai Szabadmű­velődési Tanács nemrég fel­hívással fordult a város la­kosságához, melyben kéri, aki olyan kulturális értékről tud, mely megőrzésre, to- vábbéltetésre érdemes, je­lezze! Hogy mi a felhívás célja? Többek között erről kérdeztük az országban első­ként itt, Békéscsabán meg­alakult szabadművelődési tanács ügyvezető titkárát, Pál Miklósnét. — Manapság, mikor min­den változik, mozog a világ­ban, nem lehet tudni, hogy a jövőben ki lesz a kultúra mecénása. Várhatóan a köz­ponti költségvetésből törté­nő támogatás csökken, ma­rad elsősorban az önkor­mányzat, valamint a lakos­ság, s azok a gazdasági szer­vezetek, melyeknek adóalap­jából leírható a kultúra tá­mogatására fordított összeg. — Mi köze mindehhez az önök fáradozásának? — Mindezt csak azért mondtam el, mert a Békés­csabai Szabadművelődési Tanács szeretné elkerülni, hogy a rendszerváltás kö­vetkeztében eltűn jenek egyes kulturális értékek, melyek megszűnése, pusztulása pó­tolhatatlan lesz a jövőben. Hogy ezt megakadályozzuk, fel kell mérnünk, hogy tu­lajdonképpen mink is van... — Kikre számítanak e feltérképezésben? — A gyűjtés három szá­lon fut. Először is terüle­tekre bontottuk a számiba vehető témákat. Az építé­szet, a közgyűjtemények, a művészetek, a köztéri műal­kotások, a közösségi műve­lődés, a természeti és a tu­dományos értékek — és így tovább — legjobb ismerőit felkértük egy vagyoniista elkészítésére. Ez a felhívás eljutott a közművelődési és oktatási intézményekhez, az egyházakhoz, a pártokhoz, az érdekképviseleti szervek­hez, valamint a gazdasági egységekhez, amelyek ugyancsak segítségünkre le­hetnek. De számítunk a la­kosságra is. Kérdőívekkel keressük meg'őket. Az érté­kek leltározásában enélkül is bárki partnerünk lehet. Csak egy levél, ide a Luther út 6. szám alá arról, mit vehetnénk még az értéklel­tárba. — Hatalmas feladatra vál­lalkoztak. Vajon mikorra ké­szülnek el ezzel a munká­val? — Nyárra — mire a vá­lasztásokat kiírják — el sze­retnénk készülni, hogy elsők legyünk, akik az újjászerve­ződő önkormányzat asztalá­ra teszik a város kulturális értékieltárát. — Mások is fáradoznak ilyesmivel? — Már több helyen életre hívtak az országban a mi­énkhez hasonló szabadmű­velődési tanácsot, a kulturá­lis értékek védelmére, illet­ve a helyi önkormányzatok részeként, vagy tanácsadó szervezeteként. Ha mindeij igaz, május 4-én és 5-én egy országos szövetség is létre­jön. Egymást segítve talán még hatékonyabbá tehetjük munkánkat. N. Á. A nyelvtanulás egyik módszere — Hívek és „ellenségek” Nemcsak az elképzelések, vagy a katonai szolgálat eseté­ben beszélhetünk alternatívákról, hanem a tanulás — így a nyelvtanulás — kapcsán is találkozhatunk ezzel a kifeje­zéssel. A ralexációs nyelvtanfolyam is ilyen. De hogy ez mennyire nem új találmány, azt bizonyára kevesen tudják. Már a régi görögök is alkalmaztak valami hasonlót: a ta­nítványok egy csarnokban feküdtek, a mester pedig fel-alá járkálva ismételgette nekik a tudnivalót. A „kései utód” hatékonyságáról sokat vitatkoznak. Van­nak elszánt hívei és még elszántabb ellenségei. Mi most né­hány igazán illetékest kerestünk meg, hogy mondják el vé­leményüket ez ügyben. Békéscsabán, a Vasutas Művelődési Házban a ha­gyományos nyelvoktatás mellett 1988 júniusa óta négy relaxációs gép is az ér­deklődők rendelkezésére áll. Ha összejön három-négy je­lentkező, indítanak egy hét­hetes alap-, vagy középfokú tanfolyamot német, illetve angol nyelvből. (Olaszból is volna érdeklődő, de ehhez nincs tanár, egyelőre.) Aki azt hiszi, hogy így könnyen, gyorsan, munka nélkül jut eredményre, az alaposan téved. Mert lássuk csak, miből is áll egy fog­lalkozás: napi három óra tanulás, ebből két óra a „gépben”: ilyenkor kazettá­ról hallgatják a memoritert, a magnó ismételgeti a sza­vakat. Ellazult állapotban az agykontroll kikapcsol, és könnyebben rögzülnek a szavak. Ezután nyelvtani gyakorlatok, az új anyag következik, amit már könyvből, tanár segítségével vesznek át. Amikor haza- menmefc, tovább folytatják a tanulást. A tanfolyam árá­ban ugyanis (6500 forint) benne van a tankönyv, és a hat kazetta ára is. (Ha va­laki úgy szeretné, háromeze­rért csak ezt is megigé­nyelheti a Vasutas Művelő­dési Házon keresztül.) A tíznapos kurzus hatodik napján, azaz valamivel túl a félidőn kapcsolódtunk be a „német alapfok 2" csoport foglalkozásába. Bár igen csábító volt, hogy a pihen­ve tanulás közvetlen részle­teit is megtapasztaljuk, úgy gondoltuk, ezek nem olyan látványos mozzanatok, így lemondva a kényelmes fek­vésről, illetve félve az elal- vástól, a „harmadik har­madba”, azaz a nyelvtani összegzés órájába kapcso­lódtunk be inkább. A tanár Knyihár Pál munkahelyén, a> Gyulai 3-as Számú Általá­nos Iskolában is, és itt is ar­ra törekszik, hogy tanítvá­nyai a lényeget ragadják meg a lefordítandó szöveg­ből. A társalgás legfonto­sabb követelménye ugyanis ez. Nyelvtani finomságokra majd később is ügyelhetnek. Az egy óra alatt kérdések, feleletek váltogatták egy­mást. A külső szemlélő is megállapíthatta, ez a hat­van perc csak arra elég, hogy röviden átfussák az aznapra rendelt nyelvtani anyagot. Óra után a két tanítvány (egyébként hárman vannak, csak az egyikük hiányzott) meg is erősített ebben: so­kat kell még otthon is ta­nulniuk. De hát aki inten­zív tanulásra adta ‘ a fejét, az vállalkozott is erre. Az egyik résztvevő, Szikora Károly úgy vélte, a hagyo­mányos, többéves nyelvtan- folyam túl hosszú, ö jobban szereti az ilyen gyors tem­pót. Neki is és társának, Gátszegi Juditnak is van már némi alapja. Judit a középiskolában, Károly egy hasonló alapfokú tanfolya­mon ismerkedett meg a né­met nyelvvel. Mindkettő­jüknek az a véleménye, hogy ez a tanulási forma olyanoknak való elsősorban, akiknek már van valami­lyen szintű kapcsolata a nyelvvel, illetve ez az in­tenzív tanulás a későbbiek­ben i£ megmarad. Ez főleg Judit esetében így is lesz: ő ugyanis Ausztriába megy férjhez hamarosan. * * * • Velük és tanárukkal való találkozás egyről meggyő­zött: sokfélék vagyunk, sok­féleképpen tanulhatunk. Mindenki arra a módszerre esküszik, amelyikre akar. Az eredményt úgyis az dönti el, hogy a Mariahilferstrassén vagy az Alexanderplatzon ♦neg tudjuk-e kérdezni egy kiválasztott személytől, hogy eljön-e velünk egy kávé­ra... Kiss Katalin Nem alvás: tanulás... Ugye elhiszik, hogy így van? Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom