Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-09 / 58. szám
1990. március 9., péntek Szabadi Katalin és Weinacht Péter kiállítása Békésen Életünk mágikus pontjai azok a pillanatok, amikor műalkotásokat fogadunk be. A befogadás mozzanatai mindig ünnepiek, keveredik bennük szertartás és rítus. A mű birtokbavételé és saját magunkba való átépítése, beengedése olykor egyetlen pillanat alatt megvalósul, s ebben a törékeny idő- intervallumban is több dimenzió fedj egymást. A befogadás rétegei: múltunk, beidegződéseink, pszichikai faktúráink, genetikai és neveltetési készleteink egymásba vibrálása mind belejátszik abba a folyamatba, ahogyan eljutunk az artisz- tikum magjáig. Szabadi Katalin festőművész képeinek üzenete épp erről a befogadás-szertartásról mond el lényeges dolgokat .Festői beszédmódja egy olyan világképen alapszik, amelyben minden egy kertre emlékezik. Nem csupán a gyermekkori éden vissza- áhításáiról van szó, nem visszakívánkozásról a tegnap díszei közé, hanem a tiszta és romlatlan teljesség újrateremtéséről. Sokjelentésű jelképeket alkalmaz, már maga, ahogyan fest, az anyagkezelés módja is jelképi utalásokat hordoz. A sötét tónusokban ott a mélabú, az ősz busongása, a világosabb, viliódzó színekbe sikolyok vannak beleszőve. Szabadi Katalin képeinek belső filozófiája van. Az ember érzelmei és vágyai kapnak hangsúlyt, azok a növényi ábrándok, álmok, víziók, amelyek a legerősebben hatottak a művészre eddigi sorsában. Illúziók nélkül alkot, maníroktól mentesen, önvallomása szerint: „Hallgattuk öregmama meséit rokonokról: angyalokT ról, cigányokról, ördögökről, világvégéről, és az ágyból kiszökve néztük a végtelen tiszta színű, csillagos eget.” Ez az esőszálakkal átszőtt világ valójában egy evangéliumi alázattól vezérelt szakrális rend, amelyben szinte biblikusán van jelen a személyiség. Elrejtve, de meg is őrizve. Szabadi Katalin azt sugallja, hogy sikerülhet önmagunk megváltása a művészet segítségével, bűneink alól senki nem ment fel, üdvösséget senki nem ad, de eljuthatunk egy olyan tűnődésbe a hiteles műveken keresztül, ahol otthon fogjuk érezni magunkat. Weinacht Péter grafikái Bán András szerint első látásra firkálgatások, egy modern illuminátor ikonjai. Körökből emberi arcokat rajzol, glóriákat, sarlót, szöget, vonalai között ott van egész mai életük: a profa- nizáilódott világ. Mintha vers lenne minden grafikája, költészeti parabola, vizuális feloldozás, elmélyülés, leleplezés, ima és rengeteg kérdés. Benne van a rajzokban az az elégedetlenség, ami ma mindannyiunkat fűt, hevít, és ez az elégedetlenség oly természetesen jelenik meg a grafikákon, hogy szinte már optimizmusnak tűnik. Ez a megbékélésbe kevert indulat (látszólagos naivitás) és morgás adja a rajzok gondolatgazdagságát. Játékos, groteszkbe hajló, gyerme- kién tiszta és üde. Az ember éli az életét, tele feszültségekkel, frusztrációkkal, krízisekbe sodródva, közel a halálhoz, kelepcékkel körülvéve. Weinacht Péter mégis azt súgja, hogy vannak értékek. Meghalni muszáj egyszer, élni viszont csak alkotva lehet. A halálon is túlnőnek csendjeink, amelyeket mi rendeztünk be szorongásainkkal, esendő örömeinkkel. Kántor Zsolt Szabadi Katalin „Fekete menet” című festménye a kiállításról A szabadművelés korában ez elengedhetetlen.., Népművelők, pályázzatok! A közművelődés fejlesztése, a kor igényeihez, elvárásaihoz alakítása, hagyományainak ápolása-; továbbfejlesztése; mindezek ismeretében ' új kezdeményezések életrehívása fontos feladat. Nem kell ezt bizonyítani azok előtt, akik maguk is ezt a munkát végzik. A Belföldi Közművelődési Ösztöndíj Bizottság immár négy éve közművelődési ösztöndíjjal járul ehhez hozzá. Pályázhatnak rá szakemberek, szakmai csoportok, de olyanok is, akik „csak” közvetlenül, vagy közvetve segítik a közművelődést. Beküldési határidő március 31. Cím: Művelődési Minisztérium Közművelődési Koordinációs Főosztálya, Budapest, V. kerület, Szalay utca 10—14. 1884. Pf.: 1. Az ösztöndíj igénybevételének kezdete: 1990. július 1. mogatást lehet kérni ha-é Támogatást lehet kérni hazai tanulmányútokhoz, dolgozatok készítéséhez, innovációs pályázatokhoz, nyelvvizsgához, képzési programokban való részvételhez . A felhívás kidolgozandó témaköröket is ajánl. Ilyenek például: A kulturális érdekérvényesítés valósága és lehetőségei; Egyletek, mozgalmak a századfordulón, a két világháború között, 1945—48 között, napjainkban ; Művelődés és. nyilvánosság, identitástudat a helyi csoportokban; A technika és a művelődés integrációs formái; Művelődési intézmények hatékony működtetése; Esettanulmányok készítése; Üj művelődési formák kidolgozása. Hogy mindez ma mennyire időszerű, arról megerősített bennünket Pocsaíné Fábián Magdolna, aki a megyében a népművelők továbbképzésének, tanulmányok, pályázatok felelőse. — Itt van például az 1945—48 közötti időszak — mondta. — Hasonló szituációban kell ma dolgoznunk, ezért nagyon fontos ennek megismerése. De a többi témát is megemlíthetném. — Mennyire népszerű ez a pályázat? — Nen mondanám, hogy tömeges a jeléptkezéís. Az átlag népművelőnek egyszerűen nincs ideje arra, hogy mondjuk egy hónapos tanulmányútra menjen egy dunántúli faluba megnézni, miként működik ott egy helyi kör. — Mi a megoldás? — A szabadművelés korában az önfejlesztés ezen módja elengedhetetlen. Meg kell vele barátkozni az egyénnek, az intézménynek egyaránt. Főleg a fiataloknak ajánlanám, éljenek vele. Egyébként mi is pályázunk. Négy megye — Borsod, Békés, Szabolcs-Szait- már, Hajdú — készít elő egy felsőfokú népművelő-továbbképzést. Mi is négy embert küldünk majd erre, s ehhez szeretnék támogatóst is kapni. (Aki a közművelődési pályázat részleteiről szeretne érdeklődni, felvilágosítást kaphat Békéscsabáin, a Tégla Közösségi Házban Pocsiai- né Fábián Magdolnánál a 25-598-as, vagy a 21-452-es telefonon.) Tilalom kertészeti termékek behozatalára A hazai termelők védelmére, időszaki tilalmi listát állított össze a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) kereskedelmi bizottsága. Ebben a listában meghatározták, hogy melyek azok a legfontosabb termékek, amelyekből az importjoggal rendelkező cégek különösebb szankciók nélkül vásárolhatnak külföldön. A tőkés országok gyakorlatából ismert, ahhoz hasonló, a termelőket védő intézkedés szerint, a ..szabályszegők”, a belföldi felvásárlási ár 10 százalékát kötelesek a szövetség elkülönített számlájára befizetni. A javasolt időszaki tilalmi listára 14-féle zöldség, 4 gyümölcs és 10 virág, illetve dísznövény került. Ezek szerint, a korai paradicsomot május i5-ig, korlá-t lan mennyiségben, a tölteni való paprikát május 1-jéig, összesen 50 tonnát; az úgynevezett hajtatott uborkát április 1-jéig korlátlanul, fejes salátát április 15-ig, 5 milliót lehet behozni külföldről. A gyümölcsfélék közül szamócát május 1-jéig, málnát június l-jéig, korlátlan mennyiségben importálhatnak magyar cégek. Sárgadinnyét május 1- jéig, görögdinnyét június 1-jéig ugyancsak tetszőleges mennyiségben importálhatnak a lista szerint. Az egész évben kedvelt virágok közül a szegfűt csak április 1-jéig, gerberát március 15- lg, a nárciszt február 16-ig vásárolhatnak külföldről, szankció nélkül. Nemkívánatos az import több olyan terményből, amelyből itthon is bőven terem; nyári, őszi és téli almából, meggyből, kajszi barackból, és szilvából; a zöldségfélék közül pedig a kon- zervparadicsomból, paradicsomból, paradicsompaprikából és a konzerválásra alkalmas zöldborsóból. Egész évben hozhatnak be viszont az importőrök szárazvirágot. ...ő megfőzte, ő pedig...? Kis vihar a nagy fazék körül Reggel úgy egyél, mint egy király, délben, mint egy polgár, este, mint egy koldus — okít az egykori bölcs mondás. Ezzel szemben mi a gyakorlat? Reggel futtában bekapunk egy-két faltot, délben gyorsan ki kanalazzuk a tányérból előfizetéses levesünket, este pedig — ha időnk és pénzünk engedi — olyat készítünk, amivel családunk előszeretettel tömi tele a gyomrát. Mindez távol áll az egészséges étkezéstől. Á,m mit tehetünk? Valamit enni kell. S hogy mit fogyasztunk napközben, az jórészt nem rajtunk, hanem a közétkeztetés szervezőin, lebonyolítóin múlik, ők pedig gyakran kapnak kritikát, s néha nem alaptalanul. így történt ez Csor- váson is. A falu főutcáján a tanácscsal szemben büszkélkedik az Orosháza és Vidéke Áfész Fényes étterme. Kívül-belül kulturált az épület, látszik, nem keveset költöttek rá az utóbbi években. Délelőtt elhagyatott a barna-fehér szín ötvözetével, virágokkal hangulatossá tett étterem. Hétköznap az első vendégek többnyire dél felé jönnek, hogy elfogyasszák előfizetéses ebédjüket. — Négy-ötszáz adagot főzünk naponta — tájékoztat aprócska irodájában készségesen a szerződéses üzletvezető, Oláh György. — Mi látjuk el az idősek otthonát, s egy évig a felújított, korszerűen felszerelt konyhánkban főztük az óvodások ebédjét is. Ám ez ettől a hónaptól megváltozik; a gyerekek ismét a napközi otthonos konyha f őztjét eszik majd, mint régen. Hangjából kicseng némi keserűség. — A konyhánk ezeradagos, tehát jelenleg sincs kihasználva. Csak az eszközök értéke 350-400 ezer .forint. Annak idején úgy tervezte a tanács, hogy mi oldjuk meg teljes egészében a község közétkeztetését, és ehhez meg is vannak a személyi, tárgyi feltételeink. Márpedig úgy áll a helyzet, hogy ezután kapacitásunknak csak a töredéke lesz kihasználva; emiatt két konyhai dolgozót el is kell küldenünk. — Mi az oka annak, hogy elvették az óvodákat? Talán nem ízlett a főztjük? — Ilyen jelzést nem kaptunk. Igyekeztünk úgy főzni, hogy megfeleljen a gyerekek ízlésének, életkori sajátosságainak. Ha szóltak az óvó nénik, hogy a kicsik nem szeretik a sóskát, a tökfőzeléket, akkor azt nem főztünk. Nézze, az ízlések különbözőek, lehet, hogy akadt szülő, aki nem volt elégedett. De hát akkor sem ez a megoldás ... Napi több ezer forint csak az étterem bérleti díja. Bár főútvonal mellett vagyunk, s ezt kihasználva próbálunk becsalogatni erre utazó turistacsoportokat, elsősorban a helyi igényekre építenénk.' A művelődési ház mögötti, földes mellékutca vezet a „konkurenciához”, a felső tagozatos általános iskola épületében működő napközis konyhához. Vaskályha melegíti a szűk átjárót, ahol az illatok nyomán eljutunk az ebédkészítés színhelyére. Még nem harangozták el a delet, így egyelőre csak a konyha fehér köpenyes dolgozói ülik körül az asztalt. Viczián Istvánná szakácsnő készségesen emeli le a hatalmas fazék fedelét, hogy megmutassa, mi a mai menü: borsóleves, főzelék, rántott szelet. Felnőttnek sem kevés az adag, s még arra -is volt gondjuk az asszonyoknak, hogy a legkisebbek hússzeleteit apró kockákra Vágják. — Ügy tervezték, hogy lebontják ezt a konyhát, s most mégis úgy döntött a tanács, hogy felújíttatja — magyarázkodik Vicziánné, követve a kopott helyiségeket, az elhasznált felszereléseket szemlélő tekintetem. — Hogy mi lehet ennek az oka? Gondolom, így gazdaságosabb ... Gyemó Jánosné élelmezésvezető hasonlóan vélekedik. — Az étkeztetés így kevesebbe kerül a tanácsnak, azon kívül az óvodáknak az uzsonnát eddig is mi adtuk. Nehéz volt összehangolni, mikor mit kapjanak a gyerekek. Ne kerülgessük a forró kását, a szülők bizony nem voltak megelégedve a vendéglői koszttal. Nem tartották elég változatosnak, s kisebb adagokat is mértek, mint nálunk. Az idősek otthonába már megérkezett a vendéglőből az ebéd. Kovács Jánosné kilenc ételhordót pakol fel kerékpárjára, hogy' az idős emberek lakására vigye a meleg ételt. — Nincsenek elragadtatva ettől az ebédtől — jegyzik meg. — Az iskolai konyha főztje jobban tetszett nekik. Talán kicsit zsíros, máskor kevés a hús, vagy a fűszerezés nem az- ízlésüknek megfelelő — de hát idős emberekről van szó, és nem könnyű a kedvükben járni. Tudja, ahány ember, any- nyiféle gyomor. Sokszor otthon is nehéz olyat főzni, ami a család minden tagjának egyformán ízlik. Hát még több száz embernek? Szóval nem irigylem én azt a konyhafőnököt! Gubucz Katalin Ezer adagot főzhetnének naponta Fotó: Kovács Erzsébet
