Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
1990. március 5„ hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Ismét a biharugrai turistaparadicsomról Gáncsoskodó madarászok? Gáncsoskodásból jelesre vizsgázott a Madártani Egyesület helyi elnöke, amikor a Népújság február 12-i számában téves információit közreadta. Reá igazán jellemző lehet a megállapítás: ha már segíteni nem tud, legalább ártani igyekszik. A biharugrai turistaparadicsomról szóló írásában az általam vezetett gmk-t marasztalja el súlyos szavak- kel és a megtévesztő képpel is, amihez nekünk semmi közünk nincsen. Vadászokról ír, akik elől egyesülete tagjai félénken húzódnak vissza, amikor fecskékre lövöldöznek, gólyák és szitakötőké.') lelövéséről rendelkezik tényszerű adatokkal — állítólag —, hisz közzéteszi azokat. Ahelyett, hogy u tőle joggal elvárható magatartást tanúsítva feljelentést tenne, eljárást indítana, szóval azt tenné, amit tőle — mert erre egyesült — mindenki joggal elvárna. Vagy úgy kell érteni, hogy azért a tények mégsem any- nyira tények, hogy feljelentés alapjául szolgáljanak? Mert így már érthető a félénk természetvédő magatartása; a bátorságból csak arra futja, hogy egy szervezetet, amelyről maga is tudja, hogy nem felelős mindezekért, megrágalmazzon. Nemcsak a magam ne-' vében, de a nálunk jelentkező vadászok nevében is biztosíthatok mindenkit, hogy a vadászok részéről megnyilvánuló ilyen magatartást mi is elítélnénk, sőt ellentétben a cikk írójával, az ilyen vadász ellen eljárást kezdeményeznénk. Ehhez a jogunk és a lehetőségünk is megvan, hiszen vadászaink csakis vezetővel járnak vadászni, a szabályok betartását ezért is tudjuk ellenőrizni. Munkaközösségünk nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy a pihenni vágyó emberek számára turistaparadicsomot hozzon létre ebben a térségben, ahová korábban alig-alig vetődött el turista. Nem restelkedünk a lekicsinylő jelző miatt, hogy pénzért vagyunk vendégszeretők. Ez a foglalkozásunk, ebből élünk. És még valamit — a vadászok akkor is jöttek, amikor nem nálunk szálltak meg. Ezután is jönnek — de már -nálunk szállnak meg. Ebből még nem következne semmi rossz. Abban pedig mindenkivel hajlandók vagyunk együttműködni. hogy természeti értékeinkre vigyázzunk. Makra Győző gmk-vezető, Biharugra Gyöngyike Káromkodó kisiskolások De hol vannak a nevelők? Egy iskola udvarától 20-25 méterre lakunk. Szeptemberben költöztünk ide. úgyhogy eddig még egy rádióra sem tellett. A délelőtti és délutáni órákat, amikor a kisfiam alszik, a konyhában töltöm. Rendszerint az ablak nyitva van, ezért akaratlanul is hallom hónapok óta a kisiskolások cívódá- sait. veszekedését, káromkodását és ne adj isten, verekedésük zaját. Sokszor én botránkozom meg a trágár szavak hallatán! Mióta itt lakunk, csak a testnevelésórán hallottam nevelői szót. Amíg szünetben kint vannak, addig senki nincs a gyerekekkel Szerintem az Iskola nemcsak gyermekeink munkahelye, nemcsak a matematikára, törtéII busz kihasználatlan volt A Népújságban megjelent ,,Fantombuszok Békéscsabán" című cikkre az alábbi választ adjuk: A 14-es helyi járat, annak kihasználatlansága miatt került megszüntetésre, visszaállítására nincs lehetősége vállalatunknak. Az utazási igények ingadoznak, így előfordulhat, hogy egyes autóbuszok csak néhány utassal közlekednek. A városban helyi járati autóbusz-menetjegyet a Malom téren, a Postán, a hírlapárusoknál, a végállomásokon lehet vásárolni. Szombaton és vasárnap a helyi járati autóbuszjegyek beszerzése 16 óra után minimális, külön erre a célra pénztár üzemeltetése nem indokolt. Dr. Horváth Ferenc, termelési igazgatóhelyettes, Körös Volán II nyugdíjasokért Szeretném kifejezni köszö- netemet sok idős ember nevében azért a tevékenységért, amit Jávorcsik Béla, a megyei nyugdíjastanács titkára értünk végez. Fiatal kora ellenére foglalkozik velünk, fáradságot nem ismerve törődik a nyugdíjasokkal. Köszönjük és kérjük, hogy tovább is végezze nemes feladatát a munkában elfáradt és egyedül maradt emberek érdekében. Emhő Andrásné, a Kétegyházi Béke Tsz nyugdíjasklub szervezője nelemre és más tantárgyakra tanító intézmény, hanem többek között a család után az egyik legfontosabb hely, ahol a gyermekeinket fegyelemre, illemre, s nem utolsó sorban emberséges életmódra kellene nevelni. Tudom, rengeteg pedagógus ezen fáradozik, s lám, mégsincs eredménye. Félek, hogy az én gyermekem is egyszer ezt fogja tanulni. Nagyon igyekszem, hogy itthon ne ezt lássa, bár ez nem sokat ér, ha mindenhol a környezetében ezt hallja. Azt hiszem. hogy ebben a rohanó világban kicsit jobban kellene erre is figyelni. D. L.-né Orosháza Hetényi György költő látogatott el nemrégiben Mezőhegyesre, az általános iskolásokhoz. A honismereti szakkör kezdemény ezéséie lebonyolított rendezvényen tanár és diák egyaránt" jól érezhette magát. A délután háziasszonya Demény La- josné tanárnő volt. Az üdvözlő , szavak elhangzása után néhány versmondó Hetényi György me- zőhegvesi témájú alkotásaiAz 1988. évi országos és megyei kerékpáros körtúrám során tapasztaltam, hogy milyen nagy előnyei vannak az országutakat szegélyező iáknak. Hűs árnyat adnak a nyári hőségben az utak vándorainak, meggátolják árnyékot adó lombjaikkal az útburkolat felszínének esetleges felolvadását, de tisztán tartják a portól, s egyéb szennyeződésektől is. A közutak mentén esztétikusán telepített fasorok nemcsak védenek, hanem , ékítenek is ... A sivár, csupasz utaknak többnyire a „kiszedni a fákat, a kanyarokat!" elven élő, figyelmetlenül, bizonytalanul közlekedő járművezetők örülhetnek . . . A közutakat szegélyező fák természetesen komoly Hetvenéves nyugdíjas vagyok, de nyitott szemmel járok Vásárolni. Nagyon szeretem a vásárcsarnokot, az a bevásárlási helyem. Vagy 2 éve, hogy dicsértem egy eladó kislányt, Gyöngyikét. Sajnos, később eltűnt a csarnokból, s őszinte leszek, hiányzott. A minap — jó idő lévén — unokámmal buszozni indultunk. Betértünk a Lencsési ABC-be. hát ki más üdvözöl, mint Gyöngyike. Nem akartam hinni a szeriemnek. Most is vidám és nevetős! Nagyon örülök, hogy Gyöngyike válogatás nélkül udvarias, és ami fontos, kedves. Kívánom, legyen mindig ilyen vidám, s érezze jól magát az új munkahelyén. özv. Urbán Jánosné, Békéscsaba ból adott ízelítőt. A költő kötődése városunkhoz nem újkeletű. Ismeri településünk minden zegét-zugát, sokat járt a külterületeken, a majorokban. Szívesen beszélt gyermek- koi'áról, családjáról, mindennapi életéről.- Utazásai — a tengerek, a hegyvidékek — kedves emlékképekként kerültek felszínre. S. D. Mezőhegyes baleset okozói lehetnek, de csak akkor, ha az országúton közlekedő járművezetők nem tartják be a közlekedési szabályokat. Egyetértek Tirják László Békés Megyei Népújság 1990. február 5. számában „Sivár utak, pusztuló fasorok” című írásával, mivel magam is nagy barátja vagyok a természetnek, s ellene vagyok mindenfajta természetrombolásnak — ez esetben az esztelen fapusztításnak. Örömmel tapasztaltam tavaly Nagygyantéra menet, hogy az országút szegélyétől mintegy négy méterre ültették a fiatal csemetefáikat. Reméljük, hogy a jó példát mások is követik. Oláh Ferenc, Okány Útmenti fák, mi lesz veletek? Találkozás Hetényi Györggyel Egy „zöld” sirámai Amikor az égig érő gazban szemrevételeztem jelenlegi, Békéscsaba környékén fekvő tanyámat, még nem gondoltam arra, hogy véget nem érő bosszúságok kimeríthetetlen tárháza lesz. Az eladó azt mondta: két éve nem lakják, így hát érthető az elvadult környezet látványa. Először akkor lepődtem meg. amikor a kút melletti területen szemétdombot fedeztem fel. Minden volt ott, ami csak elképzelhető. De még akkor is optimistán néztem a jövőbe. Mint egy amerikai aranyásó, olyan lendülettel fogtam a tei-ep feltérképezéséhez. Azonban már második éve egyre több és több meglepetés ér. A 350 négyszögölnyi földdarabon még sehol sem sikerült egyetlen kapavágást, vagy ásónyomot ejtenem, ahol ne került volna elő zseblámpaelem, cserép, tégla, üveg, rongy, műanyagzsinór, bádoglemez, gumi. akkumulátor stb. Ezekhez képest már igazán semmiség az a két köbméternyi cseréptörmelék. amj út gyanánt a kertben szét volt szórva, és azok a fűvel benőtt téglakupacok, amelyek a lebontott ólak maradványaiként „díszítették” a telket. A vashulladékot már nem is említem, hisz' abból, ha elszállíttatom, még pénzem is lehet. Hogy mindezt miért írtam le? Azért, mert kertem állapota kísértetiesen hasonlít az oxszág jelenlegi helyzetéhez. Azokat az embei'eket, akik ilyen és ehhez hasonló dolgokat csináltak és csinálnak, az arcukról nem lehet felismerni. Félve veteménye- zek, mert nem tudom, hol vannak a vegyszermaradványok és a mérgek kiöntve. „A réten a fűszál egyenként zöld, ettől zöld a rét" — ezt a mondást valakitől elloptam, de annyira igaz, hogy mindenkinek tudnia kell. Ezért arra kéi’ek mindenkit : otthon egyenként kezdjük el a környezetvédelmet, hiszen ez nem elsősorban pénzkérdés. Az uralomra jutó pártok figyelmét pedig felhívom arra: a Zöld Párt még gyenge, ennek következtében mindannyiunk érdekében képviselniük -kell a természet és a környezet védelmét, sajnos, már az utolsó órában. Szilágyi Éva Elég egy pletyka? Egy pletyka elég az ember becsületének sárbatiprására? A napokban kis falunkban betörés történt. Valamilyen okból rám terelődött a gyanú. Bárhová megyek a faluban, mint egy megbélyegzettre, úgy néznek rám az emberek. Létezhet az, hogy egy nem megalapozott vád miatt egy állampolgár becsületén csorba essék? A betörő, a tolvaj, a csaló kerüljön ki mihamarabb a tisztességes emberek köréből, de miért bélyegzik meg azt, aki nem vétett semmit? A minap a falunkban egy temetésen vettem részt, és megjelenésemkor több szempár figyelt rám, mint a szertartásra. Nem tudom, mit tegyek, hiszen ezer embernek nem mondhatom el, hogy ártatlan vagyok. Szalai János, Dombiratos Közlekedési anarchia Általában nem szerencsés dolog a í'endőrség munkáját bírálni egy földi halandónak. Ezúttal mégis megteszem, mert úgy érzem, hasznos lehet mindenkinek. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a közlekedésben néhány éve folyamatosan növekvő anarchia tapasztalható. Ez országos jelenség, de az alábbiakban megpróbálom csak megyénkre, de még inkább szülővárosomra, Gyulára leszűkíteni észrevételeimet. Sajnos, városunkban az utóbbi években elfelejtettük tisztelni a táblákat. Példa erre Gyulán a Dob utca, az SZTK-rendelőintézet utcája, ahol naponta többször van forgalmi dugó emiatt. A Bocskai utcában is hiába van kint a „Várakozni tilos!" tábla. A forgalmi dugókon kívül még kárt is okoznak az itt várakozó autósok. Az árok és az út közötti füves területből már csak sártenger látható. Az árkot teledobálják ételmaradékkal, tejeszacskóval, és nemegyszer a hamuzót is ott ürítik ki, ahol állnak. Az elsőbbségadás elmulasztása a Semmelweis utca, Bocskai utca és a Dob utca kereszteződésében nemegyszer tex'emtett már kritikus helyzetet. Bár a Semmelweis utca egyirányú, mégis a kerékpárosok úgy hajtanak be, különösen a Szent László utca felől, mintha kijelölt kerékpárút volna. A közlekedés fantomjai lettek az esti órákban közlekedő kivilágítatlan kerékpárosok, akik veszélyeztetik nemcsak a saját, hanem a gyerekülésen szállított kisgyermekük életét is. Nem tudom, miért szoktak le arról a jó „békebeli" szokásról. hogy gyalogos rendőr is látható legyen az utcákon. Mivel nemsokára itt a tavasz, érdemes lesz majd az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet fordítani a konvojban motorozó, tizenéves fiatalokra is. Láttam olyat, hogy ketten egy motoron ülve egy keréken motoroztak előttem. Hajmeresztő volt! Megjegyezni kívánom, hogy elsősorban a fent leírt szabálytalanságok elkövetőit tartom felelősnek a kialakult helyzetért, és csak másodsorban a közlekedésrendészettel foglalkozó rendőri szerveket. Mészáros Lajos, Gyula Segítőkész családsegítők Nagy meglepetéssel olvastam a lapban „Többé egy kukkot sem . . ." cím alatt Csernus Pál írását, melyben bírálja • a Békéscsabai Családsegítő Iroda munkáját, illetve az ott dolgozók magatartását. Nem tudom, milyen konfliktusa lehetett velük a levélírónak, de nekem ellentétes a véleményem. Csak a legjobbakat tudom mondani róluk, igaz, hogy mindennapi segítségükre nincs szükségem. Ha hozzájuk fordultam, minden esetben segítőkészek vbltak. Természetesen én nem ajtóstól léptem be hozzájuk, hanem kultúrember módjára. Nem csak a „csőlakóknak", hanem kulturált embereknek is van ebben a városban lelki problémájuk, s ha a családsegítőhöz fordulnak, elvárják az európai környezetet, a nyugalmat, a bizalmat. A szép környezet irigységet vált ki — miként a cikk írójában is talán. Van, aki kifekszik a tanács elé, és sztrájkba kezd, mert a régi lakását eladta, és most már a hatóságtól követel újat. Mindez sérti a becsületes munkásemberek önérzetét, akik éveket várnak és gyűjtenek, hogy lakáshoz jussanak. A hajléktalanokról való gondoskodást egy átmeneti szállással lehet megoldani, s nem szabad előnyt kapniuk a józan életet élő, dolgozó emberekkel szemben. Kárnyáczki Imre, Békéscsaba Tartsa a hátát az, aki dönt! Sajnos, mi is megkaptuk a kétegyházi takarékszövetkezettől az értesítést, hogy a tavaly májusban felvett lakásvásárlási kölcsönünket, amely 18,5 százalékos kamatozású . volt, január 1-jé- től módosították 24,5 százalékra. Felszólítottak, hogy januárra, februárra visszamenőleg fizessük ki a kü- lönbözetet. Kérdezem én, milyen í'endelet alapján módosították a kamatot? Azt hiszik, hogy mindenkinek ezresek vannak félrerakva? Ügy látszik, ha már gondolnak egyet, minden el van intézve! Bizalommal fordultunk a takarékszövetkezethez, hogy hitelt vegyünk fel. Akkor nem mondta senki, számoljunk azzal, hogy pár hónap elteltével megváltozik a kamat. Nem tudom, hogy lehetséges az, hogy ilyet megenged a kormány?! Azt, hogy idáig süllyedt az ország, nem a sok becsületes emberiel kellene megfizettetni! A férjem és én is fiatalok vagyunk. Van egy kisfiúnk. Nem értem, hogy lehetett olyat megengedni, hogy veszteséges volt egy vállalat, és az igazgató mégis nyereséget vitt haza! Miért nem fizettetik ki azokkal a sok adósságot, akik eltékozolták a pénzt? Most pedig a becsületes embereknek miattuk kell nélkülözni. Ök meg élik a világukat, és hallgatnak. Megkérdezték tőlünk egyszer is, hogy hogyan? Nem. Hát akkor tartsa a hátát az, aki eldöntött mindent! Nem tudom, hogy a képviselők, akik elmennek az Országgyűlésre, kiket képviselnek? ' Túl sok terhet rónak az emberekre, és ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Minidig azt mondják, a fiataloké a jövő. De kérdezem én, milyen jövő? H. Károlyné, Sarkad Idősek farsangja „Itt a farsang, áll a bál...” — akár ezzel a kis dallal is kezdődhetett volna Gyulán, a magyarvárosi idősek klubjában a február 20-i délután. A farsangi fánk illata már me'sszire érződött, bent- röl harmonikaszó és nótázás hallatszott. A gondozónők farsangi jelmezben szói-akoztatták a klubtagokat. Volt menyasz- szony, vőlegény, cigánylány, s a jelmezes felvonulás után tombolahúzás következett. Apró tárgyak leltek gazdára, szinte mindenki nyert valamit. így telt ez a hangulatos délután, amit azóta is szívesen emlegetnek az idős emberek. Szabó Istvánná
