Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
1990. március 5., hétfő Kitüntetett néptáncegyüttesek Nívódíj Eleknek és Szarvasnak Budapesten, a Vigadóban, szerdán átadták a nívódijakat öt művészeti kategóriában. "Az Országos Közművelődési Központ két, megyénkben néptánccsoport munkáját is elismerte: az clcki Román Pávakörét és a szarvasi gyermek-néptánc- együttesét. A Román Pávakört kis kihagyásokkal 1947, az alakulás éve óta Szabó Péter, az Eleki Lenin Tsz .tagja vezeti. — Mindannyiunknak nagy örömöt szerzett ez a díj — mondja. — Jó volt hallani az elismerő szavakat. A többiek még nem tudják, hogy tízezer forintot is kaptunk mellé. Ha mindenki úgy gondolja, vacsorát rendezünk belőle. Hadd legyen emlékezetes . . . — Ügy tudom, nem először tüntették ki ezt a pávakört ... — Országos és megyéi versenyekről hoztunk már el okleveleket. Nívódíjunk is van, még 1972-ből, igaz, azt nem a csoport kapta, hanem a Ki a legény című triótáncért Botás Pál, Gál György és jómagam. De átvehettünk már többen, s maga az együttes is miniszteri dicséreteket, kitüntetéseket, tavaly óta pedig van egy népművész mesterünk, Gál György .. . — Kérem, meséljen valamit az együttes történetéből! — Bizony, sok emlék felgyűlik ennyi idő alatt! Még negyvennyolcban, első szerepléseink között, Lököshá- zára mentünk. Botáspusztán, egy istállóban léptünk fel Olyan nagy volt a sár, hogy útközben nemcsak a szekér, a cipőnk is beleragadt ... Az ötvenes évek elején Nagykamaráson szerepeltünk. Akkoriban az volt a szokás, hogy az emberek már a nézőtéren, bent ülve beszélték meg, mit fizetnek. Sikerünk volt, sokan néztek bennünket. Egvszercsaik innen-onnan halljuk, oláhoznak. Nagy verekedés lett belőle, végül még téglával is megdobáltak bennünket. Ez lett a fizetség ... Azért a legtöbb helyen szívesen fogadták az együttest: Körösszegapátiban például a tanácselnök az összes kacsáját levágta, hogy vendégül láthassa az akkoriban még hatvantagú együttest. — Most mi újság a pávakor háza táján? Szabó Péter — Körülbelül harmincán vagyunk, hetente egyszer próbálunk, hisz sokan munka mellett táncolnak. Tagjaink nem a fiatalok, ők a családalapítással vannak elfoglalva. Megértjük. Egyszer majd visszajönnek, de addig is mindig akad az idősebbek közül, aki hagyja magát - rábeszélni. Azt hiszem azért, mert nem akarjuk, hogy a hagyomány meghaljon. Ezért csináljuk, és nagy örömünkre szolgál, hogy táncainkat mind többen járják az országban. — A legközelebbi jellépések? — Március 17-én részt veszünk a kelet-európai nemzetiségi találkozón, Budapesten. De már van meghívásunk júliusra is: Kalocsára utazunk a Duna menti nemzetközi folklórfesztiválra. * * * A szarvasi gyermek-nép- táncegyüttest Csasztvan András, a művelődési központ népművelője vezeti. Rögtön kijelenti: hogy a gyermekcsoportot kitüntették, abban a többiek oktatómunkája is benne van, például Búzás Tündéé, Kiss Zoltáné, Majorosi Marianné. Nekik köszönheti, hogy ilyen táncosokat kapott. — Kik a nívódíjas csoport tagjai? — Mintegy harminc, zömmel hetedik-nyolcadik osztályos tanuló táncol ebben a csapatban, öt éve. Azért mondok csak körülbelüli taglétszámot, mert a gyermekegyüttes bármikor bővíthető. Az a törekvésünk ugyanis, hogy ne válasszuk szét kategorikusan korcsoportokra a gyerekeket. Aki tehetséges, szorgalmas, kapjon lehetőséget arra, hogy akár a felnőttek között is Csasztvan András szerepeljen. Az utánpótláscsoportok mindig részt vehetnek a nagy együttes, a Tessedik próbáján és fordítva: ők ugyancsak el-eljönnek a gyerekekére. Nagy húzóerőt jelent ez a felnövekvő nemzedéknek. — Régen nem a táncoktató adta át a néptánchagyo'mányokat, hanem a generációk tanulták el egymástól . . . — Manapság — sajnos — nem így van, érezzük is káros hatásait. Ha egy csoport megbomlik, akkor szinte az egész társaság eltűnik. Hogy elejét vegyük ennek, a próbalátogatásokon túl műsorainkat úgy állítjuk össze, kapjanak helyet a gyerekek is kamarajelleggel a felnőttek között. A tavaszi szövetkezeti fesztiválra például egy olyan koreográfiával készülünk, amely több generációt ölel fel. Sára Ferenc csíksomlyói hú- csújának feldolgozásában minden korosztály szerepel. — Vajon miért kapta a gyermektánccsoport a nívódíjat? — Szeretnék egy tévhitet eloszlatni: nemcsak a szlovák hagyomány ápolásáért. Mi nem teszünk különbséget a magyarországi etnikumok kultúrái között, hisz ezek egymásra hatottak, egymásra épülve alakulták ki. Az átadást követő értékelésből tudom: a múlt évben Szarvason megrendezett országos gyermek-néptánc» fesztiválért kaptuk a díjat, és azért, mert ez a mi csoportunk remek kis közösség. Akkor a huszonnégy díjból gyerekeink négyet szereztek meg. Ügy érzem, ez nem a házigazdának szólt, hanem a gyerektáncosok szakmai teljesítményének. Szőke Margit Egy •természetgyógyásznál Magok a fülemben A szegedi Molnár utca egyik garázsát szépen rendbe hozták. Igaz, ebben nem gépkocsi parkíroz. Ezt egy természetgyógyász. Csorba József bérli. A kirakatüveg mögött információ: reflexo- lógia. kínai reflexmasszázs, akupresszura fitoterápia, természetes gyógymódok, íriszdiagnosztika. Középkorú férfi lép ki az ajtón, kabátját gombolgatja. — Többször járt már itt? — szólítom meg. — Először. De mondhatom, ez az ember érti a dolgát. Mielőtt bementem hozzá, nem tudtam a fejem oldalra fordítani. Most meg... nézze... — és hogy szavait igazolja, jobbra-balra for- dítgatja a fejét. Benn három hölgy vár sorára. Egyikük olvas, a másik kettő suttogva beszélget. Pedig sehol sincs kiírva, hogy kéretik a csendes beszéd. A függöny mögül csak néha hallik szó, de ebből a kevésből kiderül, a kezelés alatt álló is hölgy. Jó húsz perc múlva lép elő a függöny mögül. Fiatal, csinos asszonyka. Utánalépek. — Jártam orvosnál, persze, többnél is — meséli. — Egyszerűen nem tudtak segíteni rajtam. Szinte állandóan fejgörcs gyötört. Másodszor jöttem Csorba Józsefhez, és hogy lekopogjam, előfordulnak napok, hogy egyetlenegyszer sem fájdul meg a fejem. Órák telnek él, mire rám kerül a sor. A függöny mögött keskeny kanapé, ide ülök le. A természetgyógyász semmit sem kérdez, mi fáj, mi nem, elővesz egy lámpát, egy nagyítót, és elmé- lyülten vizsgálja a kezem körmeit. Néha-néha összeráncolja a homlokát, engem meg a hideg ráz, de nem merem kérdezni, vajon mit lát fehér kis foltokkal ékesített körmeimen? Aztán a szemeim következnek. Belevilágít. én könnyezek. Ő hallgat, én kombinálok. Itt ájulok el, ha valami súlyos betegséget vág a fejemhez. Eltelik vagy nyolc perc, közben egy papírlapocskára különböző betűket és számokat irkái. Ilyet, hogy Pk. Az, R. OT . . ., szóval csupa olyan dolgot, amiről fogalmam sincs. — Semmi komoly — szólal meg. én meg érzem, hogy görcsös félelmem feloldódik. — Akkor ió — mondom nagyot sóhajtva. Igaz, hetek óta pörög velem az ágy, amikor felkelek, de hát ezek szerint semmi komoly. Jobbra, balra húzgálja, tekeri a fejem, recseg-ropog a csigolyám. Várom, hogy a talpmasszázsra kerüljön a sor. Nem kerül. Nincs rá szükség — mondja a természetgyógyász. Utolsó vagyok ezen a délelőttön. Vallomásra bírom Csorba Józsefet. — Tizennyolc évig pedagógusi minőségben szolgáltam a tanügyet. Műszaki egyetemet végeztem. — Nem esik túl közel a természetgyógyászathoz — vetem közbe. — Fiatal korom óta ódzkodom a gyógyszerektől. Azt tartottam, többet árt, mint használ. Elkezdtem tanulmányozni a növények hatásait a különböző betegségekre. Ezzel párhuzamosan mykrológiával (a gombászat- tal kapcsolatos tudomány) is foglalkoztam, foglalkozom. Egyszóval innen-onnan csipegettem a természetgyógyászattal kapcsolatos tudnivalókat. Keleten ugyan nem jártam, de egy NSZK- klinikán tanultam híres-neves professzoroktól. Hivatalosan egy éve foglalkozhatok a hozzám fordulókkal. — Emlékezetes esetei? . — Volt egy 26 éves tanítónő. akit kétszer műtötték, Nem tudtak rájönni. mi okozhatja krónikus hasmenését. Emésztetlenül ment keresztül rajta minden ételféleség. Két hónap alatt nálam teljesen rendbejött. — Mit szólnak az orvosok? — Vendégeim. Egy orvosházaspár négyéves unokáját hordta hozzám. A gyerek éjjel-nappal bevizelt. Nyolc kezelés után megszűntek a panaszok . .. —' Ha már itt vagyok, és hál' Istennek, nincs komolyabb bajom, nem tudna segíteni azon, hogy léfogyjak pár kilót? Elővesz eg.v leukoplasztot, kicsi üvegcsét, amiben gombostűfej nagyságú fekete magocskákat tart. Csipeszszel a leukoplasztra tesz egy-egv magot, és azt a fülem különböző részeire tapasztja olyan erővel, hogy felszisszenek. — Magokat tesz a fülbe? — Ez úgynevezett vicári- ummag, kínai eredetű. Hatására csökken gz étvágya. Bár így lenne. De a végső igazsághoz tartozik, hogy mag a fülben itt, mag a fülben ott, nem csökkent az étvágyam. Igaz. visszafogtam magam. És az is igaz, hogy a hat nap alatt mégiscsak lefogytam két kilót. Hogy ez a magoktól volt-e? Hiszem, hogy igen. És a hit, tudják — fél gyógyulás ... Béla VaH Leukoplasztra, majd a fülbe kerülnek a magvak ... Hz „illatok” tovább terjengtek Söprűvel kergette ki a lakásból Régi ház, Békéscsaba szívében. Az utcafront még őrzi'egykori polgári jellegét, ám a zárt udvar lakásai már csak falaikkal ragaszkodnak a főépülethez. A legutolsó lakás színében is elválik -a többitől; falait, ablakait nemrég festették. Előtte virágos^ kertet alakítgatott lakója, Székely Jánosáé, aki lassan két évtizede bérli az aprócska lakást. — Ha látta volna, hogy nézett ez ki, amikor beköltöztem — mutatja a nyugdíjas, de még energikus asszony az előszobát. melyből jókora darabot lehasít a padlásfeljáró. — Majdnem rámszakadt a fal! Évekbe telt. míg a 39 négyzetmétert valahogy rendbehoztam. Tavaly is harmincezer forintot költöttem a lakásra, s ez nekem nagyon sok pénz, hisz kicsi a nyugdíjam. Ahhoz, hogy megélhessek, még most is dolgoznom kell; takarítást vállalok. Talán épp az a baj, hogy túl igényes vagyok — legyint. — Nem szeretem magam körül a rendetlenséget. Azt hittem, ezt már is természetesnek tartja. Ezért írtam az első levelet. .. „A ... lakás olyan jellegű, amely nem felel meg... a minimális, kulturált körülményeknek ... az udvaron közös vécé van, mely minősíthetetlen állapotú, azt legtöbb esetben nem lehet használni, tekintve, hogy négy esalád lakik az épületben... A vécé szobám ablakától pár méterre van, ezért A főépület marad, a hátsó lakásokat lebontják Fotó: Kovács Erzsébet lehetetlen szellőztetni lakásomat. Ezen kívül nincs fáskamrám, ahol a téli tüzelőmet megfelelően el tudnám helyezni, azt zsákba szedve, a szobában vagyok kénytelen tartani... Közvetlen a szobám mellett van egy istálló, ahol... lakótársam tápos- csibét nevelt... Kérésemre ezt beszüntette, azonban tele van patkánnyal és egérrel. . * * * Az idézett levél az elsők közt íródott, 1975-ben. De akár ma is írhatta volna Szé- kelyné. Kötegnyi levelezése után ugyanis lényegében nem változott semmi. Ám ezt az asszonyt kemény fából faragták: írt az Ingatlankezelő Vállalatnak, a tanácsnak, a Köjálnak, mely az 1987-ben tett helyszíni szemle alapján így vélekedett: „...a két darab űrgödrös árnyékszék a legutolsó lakástól kb 8 méter távolságra van, amely nem elégíti ki az OÉSZ-ben előírt védőtávolság mértékét. Az űrgödrök kitisztításra szorulnak.*’ A közegészségügy; szerv határozott kérér sére, végül a tetőn szellőzőt nyitottak, s válaszfallal zárták el a szóbanforgó mellékhelyiségeket. Ám ez a fal korántsem szabott gátat az innen eredő „illatoknak”. — A szobám ablakát nem merem kinyitni. mert — főleg nyári melegben — elviselhetetlen a bűz — panaszolja az asz- szony. — Aztán, itt az udvaron, a konyhám előtt túráztatta rendszeresen autóját az egyik lakó. Nem kell ecsetelnem, milyen levegő áramlott be a lakásba. Emiatt is írtam az IKV-nak, de azt válaszolták, nincs arra jogszabály, hogy naponta hányszor álljon ki, vagy be a garázsba a bérlő. S még hozzátették, hogy a lakásom előtti udvar nem a bérlemény része, vagyis fölösleges ugrálnom. — Mennyit fizet a lakásért? — érdeklődöm. — Havi 25 forintot, már évek óta. Nem vagyok hajlandó többet fizetni, míg nem javulnak a körülmények. — És mit szól ehhez az JKV? — Felszólítottak" többször is, hogy fizessem ki a lakbérhátralékot, de én nem fizettem! Emiatt megfenyegetett a vállalat, hogy felbontja a bérleti szerződést, magyarul kilakoltat. Ez három éve történt, de azóta is itt lakom — mondja némi büszkeséggel. — Székelyné ügye tulajdonképpen megoldódott — jelenti ki Jambrich Mihály, a békéscsabai IKV igazgatója. — Az Irányi utcai házakat ugyanis eladjuk a bérlőknek. A tanács régóta tervezi az épületek szanálását. de elfogyott a pénze. így született az a döntés, hogy az Irányi 11—15. számú házak főépülete megmarad, a hátsó lakásokat — így Székelyné bérleményét is — lebontják. Régi, nedves, penészes, komfort nélküli helyiségekről van szó, amelyeken ját költségén már rendbehozta megvásár- nincs mit sajnálni. A lakók egy része sa- landó lakását, ezt az összeget természetesen levonjuk az eladási árból. Az igazság az, hogy a szóbanforgó épületekre valóban nem költöttünk évek óta. Ezután pedig — mivé] az idén egy fillért sem kapunk az államkasszából — egyáltalán nincs miiből felújítani. Székelyné ottjártamkor még nem tudta, hogy lakását lebontják. Sztankó Andrásné, az IKV műszaki osztályvezetője nemrég járt a házban, hogy tájékoztassa a lakókat az új helyzetről. Székelynével nem tudott beszélni; söprűvel kergette ki a lakásából. Gubucz Katalin
