Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
NÉPÚJSÁG 1990. március 23., péntek Választási vitafórum Szarvason „Építsük fel a demokrácia parkját” A választási kampány célegyenesében is lehet szélsőségektől mentesen, a politikai nagykorúság bölcsességével politizálni. Ezt bizonyították Békés megye 5. sz. választókerületének egyéni képviselőjelöltjei és mintegy 400 választópolgár Szarvason, a művelődési központban nemrégiben rendezett választási vitafórumon. Fekete János független képviselőjelölt nyilt véleménycserére invitálta, ide jelölttársait, s az érdeklődőket. Meghívását elfogadta Kovács Péter, a Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség, dr. Hanyecz Vince, a Magyar Néppárt jelöltjei, valamint Szebegyinszki János és dr. Kolbusz Judit független képviselőjelöltek. Hunya Lajos, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt jelöltje, valamint Kéri Imre, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jelöltje előzetesen közölték, hogy pártjaik választási programjai miatt nem tudnak részt venni az egyébként szerintük is fontosnak tartott találkozáson. Deme Zoltán, az MDF és az SZDSZ által támogatott független képviselőjelölt nem kívánt élni a lehetőséggel, a fórum időpontjában Marosvásárhelyen az ottani református gyülekezetben végzett lelkész! szolgálatokat. Független képviselőként A klasszikus állampolgári érdekekért küzd — A mai délelőttön Jusztinát, az igazság istennőjét kívánom képviselni — köszöntötte Rabcsányi László a megjelenteket. — Rengeteg időt töltöttem már Szarvason — mondta a Magyar Rádió, főmunkatársa — most azért esett rám a választás, vitavezetőként, mert köztudottan nem voltam és nem is vagyok párttag. Ezután kisorsolt sorrendben hét percet kapott minden képviselőjelölt rövid programismertetésre és bemutatkozásra. Szebegyinszki János egyebek között egy stabil szakértői kormány létrehozását, az infláció megfékezését, a vidék és a főváros közötti esélykülönbség megszüntetését, méltányos adórendszert, a választópolgárok pártatlan képviseletét fogalmazta meg. — Konkrét programom nincs. Felelőtlenség lenne bármit Ígérgetnem. A 40 év alatt hazudtunk eleget — mondta dr. Kolbusz Judit, majd hozzátette: — alapvető elképzeléseim a tulajdon- viszonyok helyreállítása, a helyi önkormányzatok megteremtése. Az emberek tudatából ki kell törölnünk a jelenlegi államapparátust és a még fennálló tanácsrendszert. — Aki azt mondja, hogy itt csak rossz dolgok történtek a 40 év alatt, az hazudik — jelentette ki Fekete János. — Magyarországra ma kedvező helyzetében egyformán figyel a keleti és a nyugati világ. Ezért rendkívül fontos, hogy szabad választásokon alapuló koalíciós kormány jöhessen létre. Szakértőkre szükség van — értett egyet Szebegyinszki Jánossal. Hangsúlyozta, hogy minden tulajdonformának biztosítani kell a törvény előtti egyenlőséget, így jöhet létre igazi piacgazdaság. — Mai körülményeink között csak úgy gondolkodhatunk — mondta dr. Hanyecz Vince —, hogy majdnem üres az államkassza. A továbbiakban kiemelte a lakóhelyi és munkahelyi ön- kormányzatok demokratikus újjáválasztását, a mai magyar fináncoligarchia, a bürokrácia felszámolását. — Határozottan egyetértek Fekete Jánossal abban, hogy igenis szükségünk van a keleti piacra is. Kovács Péter kiállt a pártoktól független igazi koalíció mellett. — A föld ma központi, mindennél fontosabb kérdés. Aki kéri és gazdálkodni akar rajta, az kapja meg, de nem zúzhatjuk szét erőszakkal a mezőgazdaság világszínvonalú termelését. A délelőtt kérdésekkel folytatódott. Hogyan képzelik el öt év múlva a magyar mezőgazdaságot? — kérdezték a jelöltektől. Szebegyinszki János állami garanciákban látott lehetőséget, dr. Hanyecz Vince új színfoltként az önkormányzati gazdaságokét vetette fel, Kovács Péter 30 százalékos részarányt szánt a nagyüzemeknek, dr. Kolbusz Judit szocialista szövetkezetek helyett klasszikus szövetkezetekben gondolkodott, Fekete János a farmergazdálkodás, s az arra alapozott oktatás helyi lehetőségeit vázolta fel. A három független jelöltet függetlenségükről faggatták. Szebegyinszki János elmondta, hogy ma a választók 95 százaléka független, sőt ezt a többséget kívánja képviselni. Csak az lehet független, aki semmilyen párttámogatást nem élvez — felelte határozottan dr. Kolbusz Judit, aki egy másik kérdés kapcsán elmondta, hogy ő még az államtól kapott 25 ezer forintos kampánytámogatást is közösségi célokra ajánlotta fel egy óvodának. Fekete János pedig az 1985-ös szarvasi választás példáját említette, amikor is a hivatalos állampárti jelöltekkel szemben a szabad népakarat juttatta őt közel 80 százalékos többséggel a Parlamentbe. A fórum utolsó negyedé, ben „Szavazz miránk!” címmel minden képviselőjelölt három ' percben igyekezett meggyőzni választóit. Rendkívül korrekt módon tették mindezt, megköszönve a széles körű érdeklődést. — Büszke vagyok arra, hogy a mai délelőttön öten úgy tudtunk együtt leülni, hogy egymást eltérő véleményünk ellenére sem mocskoltuk, sároztuk be. Bár az egész országban is így történne — fejezte ki reményét Fekete János. Végül Kovács Péter tett egy, az egész országban követésre méltó javaslatot: — Ma, amikor a szabad választások előtt állunk, hazánkban kiszélesedik a demokrácia, a nép akarata. Ezért javaslom, hogy alakítsuk ki az Erzsébet-ligetben a demokrácia parkját. Ültessünk facsemetéket és nyolc márványtáblára kerüljön fel mindannyiunk neve, akik elindultunk a választásokon. Mutassuk meg a világnak, hogy a pártok készek együttműködni az új Magyarország felépítésében. Kezdeményezésünket juttassuk el az ország valamennyi választókerületébe — fejezte be a hallgatóság tapsától kísért bejelentését. Szenes János Fiatal női, jelenleg anya, feleség, ügyvéd és politikus. Vágya, hogy ez a sorrend megváltozzon, legyen anya, feleség, politikus és ügyvéd. ö, az 5. számú választókerület egyik független képviselőjelöltje, dr. Kolbusz Judit. — A választási harc lassan a végéhez közeledik. Nem érzi úgy, hogy ebben a küzdelemben a függetlenség hátrányt jelent? — Biztos, hogy mögöttem nem állt olyan apparátus, mint egyes párt jelöltek mögött, .így a választási propaganda is csendesebb volt körülöttem. Nem voltak „szakértőim”, akik mező- gazdasági. oktatási, szociális vagy bármilyen egyéb programokat dolgozzanak ki nekem. A szavazás eredménye mutatja meg; végül is hátrány volt-e igazán. — Ezek szerint nem hangzatos programokkal próbálta a választópolgárokat megnyerni. Mégis, milyen érdekeket szeretne képviselni a Parlamentben? — Meggyőződésem, hogy az igazi nagypolitikát elsősorban a pártok fogják alakítani a Parlamentben. Mellettük azonban feltétlen szükség lesz olyan képviselőkre, akik a klasszikus állampolgári érdekeknek adnak - hangot, akik figyelik, hogy a nagypolitikai elvek hogyan válnak be a gyakorlatban, miként érintik a kisembereket és „odaszólnak” a pártoknak, ha úgy látják: valami nincs rendben. A magam részéről egy ilyen, pártoktól független képviselői csoportba szeretnék tartozni. — Meglehetősen sok független képviselő indul a választásokon. A közelmúltban tömörültek egy érdek- védelmi csoportba. Mit jelent valójában a függetlenség? — Véleményem szerint a magukat függetlennek nevező jelöltek három csoportba sorolhatók. Vannak, akik a közelmúltban még az MSZMP tagjai voltak, • csak rövid ideje függetlenek. Vannak, akik egy vagy két politikai szervezet nyílt támogatását élvezve vallják magukat függetlennek. Én a harmadik csoportba tartozom. Soha nem voltam párttag és most sem támogat egyetlen politikai szervezet sem. Számomra a függetlenség azt jelenti, hogy eddig sem voltam politikailag elkötelezett és a jövőben sem kívánok az lenni. — Független képviselőként a nagypolitikától kissé távol maradva mi lenne munkája lényege? — Azt szeretném, ha a Parlament olyan keretjogszabályokat alkotna, amely t'ág teret ad a valóságos helyi önkormányzatok kialakulásának, így megteremti ehhez a gazdasági alapokat. Képviselőként igyekeznék minden információt gyorsan eljuttatni' választóimhoz, mert ma a vidék egyik hátrányát éppen az információk hiánya, illetve késése okozza. Szakmai ismereteimet felhasználva magam is szeretnék hozzájárulni a jogállam feltételéinek megteremtéséhez. a hatalommal való visszaélések megakadályozásához. K. M. Kovács Józsefné független jelölt Nagykamaráson Tulajdonváltás és önkormányzati átalakulás szükséges „Felháborodtam, tehát indultam...” Nagykamaráson az elmúlt héten a helyi művelődési ház könyvtára adott otthont Kovács József nőnek, a 7. számú választókerület független jelöltjének bemutatkozásához. — Elképzeléseim alappilléreinek a tulajdonváltást és az önkormányzat átalakulását tartom. A tulajdonváltásban olyan folyamatot képzelek el, amelyben nem lehet hivatalból megszabni az állami és a magántulajdoni részt. Az állam ne a piacgazdaságot akarja szabályozni, csak a versenyt korlátozza. A tulajdonváltást a mezőgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásban, az élet minden területén végig kell vinni. Olyan törvényeket kell alkotni, amelyek segítik e törekvéseket — kezdte beszédét Kovács Józsefné. majd így folytatta: — A váltást anarchiamentesen kell megoldani, mégpedig úgy. hogy ne a teljesítmény nélküli tegnapról meggazdagodott” rétegnek adjon kilépési lehetőséget, A pénzügyi szabályozórendszerben a családi jövedelemadót reálisabbnak látom. A teho számomra elfogadhatatlan. Az új gazdasági formáknál a váltáshoz és az előrelépéshez garantált egyéni kockázatvállalásra és befektetésekre van szükség. — A tutejdonhoz szorosan kapcsolódik az önkormányzati rendszer, amelyben csak válősáigos vállalkozást ösztönöznék. Nyugdíjkorhatárt semmiképp sem emélnék. A társadalmi védőháló ma szubjekitív döntések függvénye. Több formáját alanyi jogon megkaphatjuk, így szükségtelen hosszú törvényalkotási folyamat. Az adók beszedésénél és elosztásánál jobban figyelembe kellene venni a vidéki, helyi viszonyokat. Csak a két nagy alaptétel elfogadása után állhat be piacgazdaság, amikor a tulajdonváltás következtében monopóliumok megsemmisülnek. valamint a termelés és a felvásárlás között kiiktatódik sok felesleges •láncszem. Nem ígérek sehol konkrét utat, járdát vagy piaci asztalt, de kiállók a lehetőségek megteremtése mellett. Szükség van a felélősségre vonásra, de csak meggondoltan és józanul. Végezetül arra a kérdésre, hogy mint független jelölt, melyik oldalt választja, így válaszolt: — A független képviselőnek azon az oldalon kell az igazság mérlegében erőt, súlyt kifejteni, ahol az egyensúly beállását segítheti elő. A föld kérdéséről röviden úgy fogalmazott, hogy bármilyen variációt el tud fogadni, de nem elhamarkodottan. A végső megoldásig a földet az önkormányzatok tulajdonába adiná. Rajk László nyilatkozatával kapcsolatban kifejtette, hogy minden jelöltet a programja alapján kell megítélni. Elutasítja a párt ajánlását a segítségadáshoz és ő maga sem fogadott el, nem keresett szponzorokat, mert így tartja tisztességesnek. „Ha felvállalom bárkinek a támógatáisát, akkor eleve elkötelezetté válnék” — mondta befejezésként Kovács Józsefné. H. M. — Ismeri a mondást? „Gondolkodom, tehát vagyok ...” Én kifordítottam ezt a mondatot így: felháborodtam, tehát indultam ... Dr. Farkas István, a békési 3. sz. választókerület független országgyűlési képviselőjelöltje : kezdd e szavakkal a beszélgetést, majd így folytatja: — Hogy mi az, ami eny- nyire az elevenembe vágott? Hát ez a sok alakuló párt. Mert jó, légyen rendszer- váltás, de ez ne csak a hatalmi erők lecserélése, hanem igazi változás legyen! — Ezt értsem úgy, hogy A varázsszavak örök tragédiája, hogy a boldogulásra vágyók, a gondolkodás fáradtsága nélkül kezdik mormolni őket. Ez történt a jobb sorsra érdemes „önkormányzattal” is. Mára a politikai törekvések középpontjába a hatalom megragadása került, így önkormányzatokról szólván az esetek többségében csaknem kizárólag a közigazgatás hatalmi és hivatali megoldásáról beszélnek. Márpedig az önkormányzat — bár az említettek ennek kétségtelenül meghatározó elemei — ennél sókkal szélesebben értelmezendő. Azt is mondhatnánk, hogy az önkormányzat bármelyik hajtása a településeken, megyékben élők sokrétű és szabad önszerveződésének záloga. Ennek korai felismerésével jöttek, jönnek létre manapság a kamarák is. Hihetnénk, hogy nemes célkitűzéseiket felismerve és üdvöa pártok egyikében sem bízik igazán? — Nézze! Történész nem vagyok, ám eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a világ valamennyi pártja a nép nevében száll harcba, aztán ... Szóval nem hiszek az egyes pártok mindenhatóságában. Már csak azért sem, mert mit tudják fent, Budapesten, milyen állapotok vannak például itt, Békésben. Ha elfogadjuk, hogy a kormányzás a szociális helyzet ismerete nélkül csak kuruzslás, úgy hiszem, nagy szükség lesz ránk, akik jól ismerjük az ország, s még zölve, a pártok lázas ügybuzgalommal építik ki velük kapcsolataikat, az érintett szakmák művelői pedig özönlenek a kamarákba, kezükbe venni sorsuk irányítását. Ha már szóba hoztam a dolgot, gondolhatják, hogy nem egészen ez történik. Válasszuk példának a megyei orvosi kamarát, amely egymás után tűzi napirendjére a megye egészségügyi helyzetének jobbítását célzó elgondolásokat. S ezt kész megvitatni orvosokkal, a tanácsok, a szakszervezetek és a pártok képviselőivel is. Ám ez utóbbiak többnyire hűvös közönnyel, pillantást sem vetve a tenni akarókra, távol tartják magukat e rendezvényektől. Indokolás nemigen jut el a kamarai vezetők fülébe, vagy ha igen, az úgy szól, hogy szakmai ügyekbe az állampárt módszereivel szakító öntudatos mai párt már nem szól bele. Nem is lenne jő, ha ezt inkább szűkebb hazánk szociális helyzetét... — ön orvosként tevékenykedik ... — Igen, 1971 óta élek, dolgozom Békésen, s mint orvos, nap mint nap politizálok is. Mert mikor bejön egy nyugdíjas és a kérdésre, hogy miért nem szedii a vérnyomáscsökkentőt. csak annyit mond — jó békési tájszólással — „mert nem fussa” ... Vagy amikor fiatalasszonyt hoznak be hozzám, lelkileg, testileg összetörve. mert csak hajtott, azóta hajtott, mióta férjhez ment. A lakásért, a megélhe. tennék. Ám minden olyan párt, amely valamelyest is ad magára, kidolgozta szociális és egészségügyi programját. Nyilván azért, hogy hatalomhoz jutván meg is valósítsa azt. Például úgy, hogy a helyi önkormányzat ülésén szavazni fognak a pártok képviselői arról, hogy mire, mennyit indokolt költeni. De vajon a mai „fényes elszigetelődés” ellenére gépesek lesznek-e kellően felvértezni • magukat arra, hogy a betanulás idővesztesége nélkül, felelősséggel döntsenek majd az egészségügy dolgai felől? Senki nem kívánja — legkevésbé az egészségügy művelői —•, hogy bárki az illetékesek helyett hozzon döntéseket. De képtelenségnek tűnne, hogy az addig vezető úton, az orvosi kamarának ne legyen módja megosztani az egészségügy gondjait a politika szervezett erőivel, s ne tudja idejében számításba venni programok tucatjaitésért, a részletek fizetéséért ... És akkor nem beszéltem az arzénes vízről... Szóval nem lehet apolitikus az ember akkor, mikor látja, emberek élnek létminimum alatt. — Tervei? A pártok programja már nagyjából kikristályosodott, ennél oksabb, jobb programot én nem tudok kitalálni. Mindenesetre azt elhatároztam, ha független képviselő leszek, Belzebubbal is egyezségre lépek ennek a népnek az érdekében. Tehát hajlandó vagyok bármelyik párttal kompromisz- szumot kötni. — És az orvosi hivatása? — Az orvosi táskám viszem a Parlamentbe is. Ennyi az egész. n. A. ban meghirdetett, de számukra gyakorlatba átültethető módon nem értelmezett véleményüket. Ha az orvosi kamara pártok iránti megbecsülése mihamarabb viszonzásra találna, kölcsönösen növelné tekintélyüket. Nekünk, halandóknak pedig esélyt adna az egészségvédelem, a gyógyítás hatékonyabbá válásának megérésére. Botorság lenne* tagadni, hogy az elmúlt évtizedek ka- maraellenessége is ott munkálhat a tartózkodás hátterében. Ennek a tudatba férkőzött „vírusa” persze — a dolog természeténél fogva — elsősorban az orvosokat fertőzhette meg. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy valamiféle idegenkedés nyilvánul meg részükről is. Ám ők a^»k, akik valószínűleg ismerik a vírus ellenszerét is. Én mindenesetre ajánlhatok egy bevált receptet: az orvosi kamarát. Kiss A. János Orvosok önkormányzata — avagy mivel kúrálhatnánk a pártok közönyét?
