Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-23 / 69. szám

1990. március 23., péntek e A józan, mérsékelt középút képviselői Beszélgetés Kittemé lézsa Judittal, a Hazafias Választási Koalfcié vezetőségi tagjával Összeült a megyei tanács Egy helyébe két új elnökhelyettes (Folytatás az 1. oldalról) — ön egy tipikus háziasz- szony benyomását kelti az emberben. Ha nem veszi sértőnek, miért vállalt poli­tikai szerepet? — Higgye el, én soha nem készültem politikai pályára. Barátaim Budapesten egy al­kalommal megkerestek, hogy induljak az országgyűlési képviselő-választáson. Nem vettem komolyan. Később, már az esetet régen elfe­lejtve, hoztak több ezer ajánlási szelvényt, s innentől már nem volt visszaút. Vál­lalnom kellett a jelölést. — Miért éppen a Haza­fias Választási Koalíció szí­neiben indul? — A választási koalíció­ban jórészt egyesületek és társadalmi szervezetek van­nak. A munkám révén ezek tevékenységét jól ismerem. Sőt, nekem az is szimpati­kus, hogy például a kerté­szek is idetartoznak. Olyan emberek, akik soha nem po­litizáltak, hanem munká­jukkal járultak hozzá az or­szág fejlődéséhez. Azt hi­szem, ha szükséges, akkor mi is meg fogjuk tanulni azt, ami a politizáláshoz el­engedhetetlen. Én például soha nem nyilatkozom ar­ról, amiben nem érzem ma­gam illetékesnek. Ilyen ese­tekben mindig megkeresem a téma hozzáértőit, a szak­embereket. Szerencsére meg is találom őket. Ugyanakkor ezáltal sikerül megőrizni magam azoktól a politikai negatívumoktól, amelyek egy-két párt politikusát jel­lemzik. — Mire gondol? — Engem sokszor zavar­nak a pártok bizonyos meg­nyilvánulásai. Például a szo­ciáldemokrata párt, aki a dolgozó emberek, a 'középré­teg pártjaként jelenik meg, Európához tartozást hirdet, mégis agresszív. Ez tőlem tá­vol áll. Ugyanakkor a Fi­desz és az SZDSZ földprog­ramjával szimpatizálok. Bár úgy gondolom, hogy a pár­tok sokszor kívánságlistákat állítanak össze, amelyet a hatalom mindenáron való megszerzésének tekintek. At­tól is tartok, hogy a megvá­lasztott új Parlament nem lesz hosszú életű. Hiszen amit ma besulykolnak az emberek tudatába, a hirte­len jobb életviszonyokra tör­ténő áttérést, az illúzió. Emi­att a lakosság türelmetlen, követelőző lesz. A Hazafias Választási Koalíció a fenti­ekkel ellentétben józan, na­gyon mérsékelt középutat kí­ván képviselni. A változások egyik napról a másikra nem következhetnek be. Áldoza­tos, kitartó munka nélkül nem lehet előrelépni. — Mi a véleménye a Tár­sadalombiztosítási Alapról? — Örömmel üdvözöltem a Társadalombiztosítási Alap létrehozását. Ha rajtam mú­lik, mindent megteszek an­nak érdekében, hogy az alap valóban úgy működjék, miként azt elvárjuk tőle. Köztudott, milyen módon nyelte el a költségvetés a társadalombiztosításhoz bé- folyt pénzt. A felhasználását szintén ismerjük Olyan csődtömegekbe építették be ezen összegeket, mint az eocén-program, s több eh­hez hasonló. Csak ' annyi maradt meg a TB számlá­ján, ami éppen a kiadáso­kat fedezte. Ügy érzem, a Társadalombiztosítási Alap pénzével gazdálkodni kell, befektetni, forgatni. A jö­vőben véget kell vetni an­nak a gyakorlatnak, misze­rint az állam hol benyúl a TB zsebébe, kivesz valamit, majd más alkalommal visz- szaoszt bizonyos összeget. A Társadalombiztosítási Alap­nak sérthetetlennek kell len­nie. A szervezet élén valós önkormányzat álljon társa­dalmi ellenőrzés mellett és valóban a biztosítottak érde­keit szolgálja. Ügy vélem, le kell venni a TB-ről az ál­lampolgári jogon járó jut­tatásokat. Ezeket fizesse a költségvetés. Közös kocká­zatvállaláson alapuló, gaz­dálkodó TB-t tudok elkép­zelni. — Hogyan látja a -munka- nélküliség problémáját? — A gazdasági átalakulás sajnos munkanélküliséggel is jár. De bármennyire remé­lem a gazdaság fellendülé­sét, a munkanélküliséget nem tudom elfogadni. Az emberek nagy csoportjai jó­részt vétlenek lesznek ab­ban, hogy egyik napról a másikra munka nélkül ma­radhatnak. Teremteni kell munkalehetőséget, s ahol ez nem sikerül, ott igenis be kell lépnie a szociális véde­lemnek. Mindenkinek joga van a munkához és termé­szetesen kötelessége is dol­gozni. Bízom benne, hogy a munkanélküliség rövid ideig tartó átmenet lesz. Fapp János (A szerző felvétele) A barátság barátság — a politika politika Beszélgetés Beutsch Tamással, a Fidesz országos választmányának tagjával (Folytatás az 1. oldalról) — A Fidesz önmeghatáro­zásából a közvélemény a „radikális” és a „liberális’’ jelzőt hozzávetőleges pon­tossággal érti. De mit je­lent ma Önöknél az, hogy szervezetük „alternatív’’? — E három kifejezés, amellyel meghatározzuk Identitásunkat, nem a választási küzdelem termé­ke — látott hozzá Deutsch Tamás a válaszadáshoz. — De most ez úgy jelenik meg, hogy három emberre épül választási kampányunk: Or­bán Viktor a radikális, Fo­dor Gábor a liberális szak­értő, és Deutsch Tamás az alternatív. Az altemativitás igazából azt a fajta poHitt- zálási stílust jelenti az én felfogásomban, amelyet a Fidesz megvalósít. OUyam stílust, amely leginkább a klasszikus nyugat-európai alternatív — vagy azt is merem mondani: az új bal­oldali — mozgalmak saját­ja. Persze a tartalom más kérdés. Stílusunk olykor félreértésre is okot adhat: amikor svédek, franciák, an­golok látnak bennünket po­litizálni, azt hiszik, hogy olyanok vagyunk, mint ők. Amikor viszont leülünk be­szélgetni, kiderüli, hogy mi olyan liberális, polgári ra­dikális eszmekörben, politi­zálunk, amlit az ő orszá­gukban ötvenes, hatvanas, bölcs, tokás, nyakkendős úriemberek valósítanak meg. Persze megértik hogy ná­lunk ez a tartatom ilyen stílussal jár. Az altemativiz- mus például azt jelenti, hogy én fülbevalóval és hosszú hajiail ülök a nemzeti csúcs- értekezleten, die nem hi­szem, hogy kevésbé lennék szakértő azokban a kérdé­sekben, amelyekben meg­szólalok. — A közvélemény egy­máshoz igen közelállónak tekinti a Fideszt és az SZDSZ.t, Mi hiámyzik a tel­jes azonossághoz? — Azt gondolom, hogy a kérdésfelvetés nem jó. So­ha sem törekedtünk teljes azonosságra. Két külön po­litikai szervezet vagyunk, amely a mai magyar poli­tikai palettán példa nélkül közel áll egymáshoz. Prog­ramjaink — ezen belül kü­lönbözőségeink is — egy el­vi, ideológiai keretben fo­galmazódtak meg. A lénye­gesebb különbségek általá­ban nem tartalmiak, prog­rambeliek. Soha meg nem kérdőjeTeztűk egymás szer­vezeti függetlenségét, s esetleg még, ugyanazt is máshogy, máshol és más­kor képviseljük. Ma — el­sősorban a két szervezet tag­jai közül — némelyeknek az az érzetük, hogy valami el- nehezülés alakult ki a Fi­desz és az SZDSZ kapcsola­tában. De ez esetben csak arról van szó, hogy a Fi­desznek az a kritikai maga­tartása, amellyel minden politikai vetélytársát illeti, egyes kérdésekben az SZDSZ felé is fordult. Re­mélem, hogy ez nem mér­gesedik el. A két szervezet vezetőit régi barátság isösz- szeköti. De ahogy mondják: az üzlet az üzlet — a ba­rátság az barátság. Hozzá­tenném; a barátság az ba­rátság — a politika viszont politika. Ez a józanság új szín a Fidesz és az SZDSZ viszonyában. S ez tisztítja majd a helyzetet a parla­mentben együttműködé­sünkben Is. — Ott lesznek a Parla­mentben, de ott letznek-e a kormányban is? — Nem kizárt, de erről ma még — a választási eredmények ismeretének hiányában — korai véle­ményt nyilvánítani. Prog­ramunk egyetlen sarkalatos pontjában sem vagyunk haj­landók elvtelen komprom! sz_ szumot kötni csak azért, hogy kormánypárt lehes­sünk. — Békés megyében nem kerülhetjük meg a földkér­dést. Létrejöhet-e — ennek függvényében — szoros együttműködés Önök és a kisgazdák között? — Az a véleményünk, hogy a kisgazdapárt töme­gei ítélik meg rosszul a kér­dést, amikor azt hiszik, hogy ez sízakítási pont lesz köztük és a többi párt kö­zött Az ők, ’47-et alapul ve­vő, jelszószerű megfogalma­zásuk mögött egy állítás van. Ezzel maradéktalanul egyetért a Fidesz: minden^ kinek magántulajdont a me­zőgazdaságban is, aki gaz­dálkodni akar. De mi azt mondjuk, hogy az 1947-es állapotok visszaállítása, mint kizárólagos megoldás: nem járható út. Akinek ma is igazolható földtulajdona van; a földjén gazdálkodni akar és erre képes is: az a ’47-es helyzetet valósítja meg, s már érvényesült is a kisgazda-elv. De ezzel a mi álláspontunk is megva­lósul: ez az elv ne legyen következetesen végrehajtva, miért különböző okok miatt ez lehetetlenség. — Rettegésben élnek a közigazgatásban dolgozók, nem tudják, hogy mi vár rájuk. S a pártok nem igyekeznek megnyugtatni őket. Kiket kell eltávolítani véleményük szerint? — A Fidesz semmilyen alapot nem adott arra, hogy a BM-néll, honvédségnél, a közigazgatásban dolgozók féljenek tőlünk. Alapvetően a hozzáértésnek és a szak­értelemnek kel dominálnia. E mellett az európai elv mellett már 1988-ban elkö­teleztük magunkat. A sze­mélycsere a minisztériumi főosztályvezetőkig terjedhet. Hogy innen lefelé milyen mélyre nyúlhat, annak a rendező elve a következő: akit jogi, vagy politikai ér­telemben felelősség terheli, annak mennie kel. Egy biz­tos: ahol „embert akarnak akasztani”, ott az elsők kö­zött lesz a Fidesz, hogy tet­tekkel lépjen feli ez ellen. — Tartja magát egy hí­resztelés: a Fidesz—Madisz— Demisz-ügy miatt a Fidesz országos választmánya el­marasztalta Ftilöp Zoltánt. Mi igaz ebből? — Nem tárgyaltuk ezt az ügyet. Ügy ítéljük meg, hogy ez az eset kölcsönös félre­értéseken alapult — álla­pította meg Deutsch Ta­más. K. A. J. Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) Szakközépiskola leánykará- nak külföldi turnéjára, a Békéscsabai Hungária Sport­kör, illetve a IX. Békéscsa­bai Nemzetközi Bábfesztivál támogatására megajánlott mintegy egymillió forint. Ilyen címen ugyanis megye- szerte sokan mások is tart­hatják markukat — hiába. Három tanácsi alapítású megyei közüzemi vállalat beszámolójával folytatódott a munka. A tüzeléstechni­kai, a temetkezési, valamint a víz- és csatornamű válla­lat írásos beszámolójának tárgyalása, a szóbeli kiegé­szítések már csaknem elan­dalították a jelenlevőket, amikor dr. Takács Lőrinc, Gyula város tanácselnöke lé­pett a mikrofonhoz. — Ezek a vállalatok azok, amelyek jogtalan pénzeket vesznek fel jogszabály alap­ján — mondotta, majd meg­állapította : a temetkezési vállalat igénytelen, eseten­ként már kegyeletsértő mun­kát végez. A kéményseprők pedig a nevükre utaló mun­ka elvégzése helyett díjbe­szedést hajtanak végre. Ér­tetlenségének adott hangot amiatt is, hogy a családi há­zakba történő vízbekötéshez méregdrága vízóraaknákat írnak elő, noha e házakban lenne olyan helyiség, ahová a műszereket külön költsé­gek nélkül is elhelyezhet-, nénik. Ritka alkalom ilyes­miről beszámolni: „á kar­zat” nagy tapssal jutalmaz­ta hozzászólását. Többen is javasolták: azokon a tele­püléseken, ahol a vízszolgál­tató nem tud megfelelő mi­nőségű vizet adni, a lakos­ság se fizessen teljes értékű díjat. Vállalja magára a kü- lönbözetet a kormány, így ösztönözve lesz a probléma megoldására. Javasolták azt is, hogy a szennyvízdíj szá­mításának ne a felhasznált víz legyen az alapja, mert az nem fedi a valóságot. (A locsolásra használt vizet pél­dául aligha kell tisztítani.) A tanács elismeréssel fo­gadta két osztálya elemzé­sét a szociálpolitikai intéz­kedési terv végrehajtásáról. Ám dr. Soós Tibor figyel­meztetett: a szociálpolitika a munkalehetőség biztosításá­val kezdődik, s éppen e té­ren leselkedik — akár hete­ken belül megjelenő — ve­szély megyénkre is. Egyetér­tettek a tanácstagok egy szo­ciális alapítvány létrehozá­sával, melynek induló tőké­jét — hárommillió forintot — a megyei tanács biztosít azzal, hogy természetes és jogi személyeket egyaránt csatlakozásra hívnak fel. A különféle munkatervek elfogadása után bejelentése­ket vitattak meg. Jakó Ist­ván sarkadi tanácselnök kétségbeesetten panaszolta fel, hogy a porig égett kö­zépiskolai étkezdéjük helyett Egy jelölés intimitásai Dr. Körösfal vt Pált, az elnökhelyettesi tiszt­ségre javaslatot tevő bi­zottság elnökét arról kérdeztük, hogy —meg­csonkítva a választás igazi lehetőségét — a két helyre miért csak két jelöltet állították? — Tanulva a vb múlt évi kiegészítése körüli huzavonából, úgy láttuk, hogy, ha a tagoktól ké­rünk javaslatot, megint jő néhány név összejön, s a végén nem sikerült volna elnökhelyettese­ket választani — mon­dotta. — A tanácsi mun­ka flott segítésé érde­kében pedig olyan em­berek kellettek, akik gyakorlatuk révén azon­nal teljes hozzáértéssel tudják e munkát végez­ni. Egyébként a tanács­tagoknak az ülésen lett volna módjuk újabb je­löltekre javaslatot tenni. — A többpártrendszer kiépültével, a választá­sok utáni stabilitás ér­dekében egyeztették-e javaslataikat a megye pártjaival? — Nem, ilyen egyez­tetésre nem került sor. Az idő és a választáso­kig tartó időszak rövid­sége miatt túlzottnak tartottuk, hogy az eb­ben a tevékenységben járatlan személyek fel­vetését értékeljük. k. a. J. nem tudnak másikat építeni, mert a megyei tanács és tisztségviselői a számtalan kérelem ellenére ezt az igé­nyüket rendre „lesöprik”, s közben mások kérelmeit év­ről évre megszavazta a ta­nács. Nem fog bekerülni a tes­tület emlékkönyvéneik dísz­lapjaira az a döntés, amely lehetővé teszi, hogy Gyulán „Hotel Agro Gyula” névén szálloda működjön. Hiába­valónak bizonyult dr. Pintér Miklós és Mázán Mátyás protestálása: e szörnyszülött (és nyelvileg értelmetlen) el­nevezés — ha csak a hely­beliek meg nem akadályoz­zák — ott fog díszelegni Gyula egyik patinás szállo­dájának cégérén. Vlálaszt kaptunk arra is, hogy mibe került a megyei tanács rekonstrukciója, il­letve berendezése, összessé­gében 167 milliót fizettek ki rá. Ebiből az „A” épület bel­ső építészeti, munkáira, be­rendezésére 21 millió 500 ezer forintot használtak fel. Ezen belül az elnöki irodát po­tom 2 millióból hozták ki... Kiss A. János A tanács néma felállással tisztelgett a maros vásár­helyi zavargások áldozatai emlékének, majd a követke­ző határozatot fogadta el: „Békés Megye Tanácsa a ma­rosvásárhelyi véres események, a kisebbségekkel szem­ben végrehajtott pogromok miatt mélységes felháboro­dását fejezi ki, és felhívja a világ haladó közvélemé­nyét, hogy tiltakozzék az Erdélyben lejátszódó véres események ellen. Vádolja a bűnösöket, követeli meg­büntetésüket. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a ro­mán hivatalos szervek egyoldalúan foglaltak állást, amely szerint a véres cselekményekért nem az elköve­tők, hanem a magyar hivatalos szervek és személyek a felelősek. Békés Megye Tanácsa ugyanakkor ismételten hitet tesz -‘a két nép történelmi egyezségének szükségessége mellett. Továbbra is barátságáról biztosítja Arad me­gye vezetőit és lakosságát. Felkéri az Arad Megyei Ide­iglenes Egységtanács elnökét és a megyei polgármes­tert, a testületeket, hogy foglaljanak állást a vérengzé­sek ellen, és velünk együtt munkálkodjanak a két nép békés együttéléséért. Békés és Arad megye legyen a béke és az együttgon­dolkodás megvalósítója és szimbóluma. A tanács fel­hívja Békés megye lakosságát, hogy fegyelmezett, hig­gadt magatartásával adjon választ a romániai esemé­nyekre.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom