Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-23 / 69. szám

1990. március 23., péntek

A Romániai Magyar Szó-ban olvastuk:

A „Vatra Romaneasca” Kolozsváron I.

A „vatra” az egyik legbensőségesebb hangulatú, legszebb román szó. Szőkébb értelemben tűzhelyet jelent, tágabban az otthont. a szülőfalut, a szülőföldet. A románok bizonyára az otthon melegét és biztonságát érzik ki belőle. Mi sem szeretnők. ha számunkra, akik velük együtt élünk, a hamuban megbúvó parazsat jelentené, olyan tűzhelyet, amelyből tűzvész is támadhat.

Az a közművelődési egyesület, amely a „Vatra Romaneasca” nevet viseli, és Erdély-szerte most építi ki szervezeteit, a román szellemiség ápolójának tekinti magát, a politikán kívül állónak, demokratikus elveket hangoztat. elismeri az emberi jogokat és a jogegyenlőséget. Megszoktuk már, hogy mindenki nemes eszméket deklarál, a legszélsőségesebb pártok is, sőt a totalitárius rendszerek is, ezért minden elvi nyilatkozatot fenntartással fogadunk. Lássuk inkább a tényeket! Az alábbi két dokumentum (a kolozsvári egyesület első hivatalos nyilatkozata a romániai magyarság jogairól és esélyeiről a román demokráciában és egy beszámoló

első tömeggyűlésükről) nem egy békés közművelődési egyesületre vall, sokkal inkább egy már- már szélsőséges politikai szervezetre, amelyet csak az orosz „Pamjaty” mozgalommal rokoníthatunk. Ezért fejeztük ki fenntartásainkat az egyetem vezetőségének is amiatt, hogy miután mindannyian igényeltük és elfogadtuk az intézmény politikamentességét, ez a szervezet mégis az egyetemet tekintheti székhelyének.

A kolozsvári „Vaitra Romaneasca” Egyesület,

amely 1990. február 10-i ülésén alakult meg, elemezve az RMDSZ nyomására hozott önkényes határozatot az önálló magyar iskolák létrehozására, a következőket deklarálja:

Az állami oktatás szigorúan nemzeti szempontok szerinti elkülönítése nem oldható meg az ideiglenes kormány Oktatásügyi Minisztériuma által, amely kormány az átmenetet valósítja meg országunkban a diktatórikus rendszerből az igazi demokráciába, egy nemzeti kritériumok szerinti elkülönítés pedig az ország parlamentjének hatáskörébe tartozik, amely a május 20-i választások után alakul majd meg.

Annak nyomán, hogyM. Sora miniszter úr ebben a kérdésben határozatokat írt alá, amelyeknek teljesítési időpontja Kolozsváron 1990. február 15-e, rendkívül veszélyes helyzet alakult ki. amely a város gazdasági, .társadalmi stabilitását veszélyezteti, emiatt a határozatokat azonnal hatályon kívül kell1 helyezni. Ellenkező esetben a „Vatra Romaneasca” fenntartja magának a jogot, hogy Kolozsváron tüntetésit szervezzen.

Az a makacs következetesség. amellyel az RMDSZ nyomást gyakorol az Oktatásügyi Minisztériumra és a kormányra ebben a kérdésben, igazolja, hogy elvi nyilatkozatai ellenére, miszerint nem veszélyezteti országiunk társadalmi, politikai stabilitását, valójában aláaknázza az ideiglenes kormány stabilitását, nemzeti feszültségeket teremtett és teremt továbbra is.

Következésképpen határozottan tiltakozunk minden szeparatista szándék és megnyilváajulás elen, függetlenül attól, hogy milyen tevékenységi területről1 van sző, mert ezek ellentétben állnak a román nép érdekeivel, egy iglazi

demokrácia elveivel.

Ugyancsak hamisnak, nem- kívánatosnak tartjuk a kolozsvári Bolyai Tudomány- egyetem visszaállításával kapcsolatos információkat. A nyilatkozatok kivétel nélkül az RMDSZ képviselőitől származnak és figyelmen kívül hagyják az itt meglevő realitásokat.

Meglepődéssel tapasztaljuk. hogy a központi sajtó, a Szabad Román Televízió (a Tineretul liber című napilap kivételével) nem biztosít elegendő fontosságot azoknak az objektív jellegű kérdéseknek, amelyekkel' napjainkban az erdélyi lakosság minduntalan szembekerül. Helyettük kevésbé jelentős politikai, társadalmi és szociális problémákkal foglalkoznak. Sajnos, ez a magatartás azt a régi rossz gyakorlatot folytatja,

amely tudatosan megkerülte a román nép történelmi igazságaira és nemzeti egységének" a lényegére vonatkozó mozzanatokat.

őszinte. nyilvános és nyílt dialógusra invitáljuk a romániai magyar nemzetiség képviselőit, hogy hibátlanul oldjuk meg a közös jövőnket illető ösz- szes problémákat, azt a jövőt, amely egy valóban szabad és demokratikus Románi&hoz kapcsolódik.

(A közlemény Termán eredetije az Adevarul in libertate című helyi lapban jelent meg.)

(Folytatjuk)

Péntek János

Gonosz szellemet engedtek ki a palackból Marosvásárhelyen

(Folytatás az 1. oldalról)

A rendőrök haj thatatlanságát látva, megfogadtuk tanácsát. Hét óra körül érkeztünk Lőrincfalvára, de jó híréket itt sem hallottunk. Két remegő hangú asszony szinte kérlelt bennünket, hogy ne menjünk tovább, aludjunk inkább a faluban. Ügy döntöttünk, maradunk.

„Mi vagyunk a nép, ti a szemét!”

Nagy ödönéknél az egész család a rádió mellett kuksol izgatottan. Hallgatják a vásárhelyi rádió adását.

— Az egész cirkusz amiatt kezdődött, hogy a marosvásárhelyi 28-as számú gyógyszertár ablakára két román nyelvű Farmacia felirat közé magyarul is kiírták, hogy Gyógyszertár — kezdi Ödön bácsi. — A románok délután már üvöltöztek, hogy töröljék le a magyar feliratot, mert másképp magyar vérrel írják ki újra románul. Körmöczki Zoltán mérnök, a megyei front tagja — felesége gyógyszerésznő az említett patikában — segítséget kért a rendőrségtől, ök kiküldtek egy hadnagyot és két őrmestert. A katonaság részéről kiszállt egy kapitány, nyolc katonával, de kijelentették, nem azért jöttek, hogy a tömeget meggyőzzék, és elvonultak. A hangulat felforrósodott, és több ezer ember tolongott az utcán, nagyrészt ittas állapotban.

— Ez volt tehát a későbbi véres események konkrét előzménye?

.— Régóta izzik már a városban a levegő. Azt mondják a románok, hogy mi el akarjuk venni tőlük Erdélyt. Olyan jelszavakat kiabálnak, hogy „Meghalunk, harcolunk, de Erdélyt nem adjuk!”, „Mi vagyunk a nép, ti a szemét!”, „Vissza a hunokkal Ázsiába!”.

Ödön bácsi, hogy a magyarok követeléseit szó szerint idézze, előveszi a Maros megyei magyar nyelvű Népújságot.

Három pont miatt reng a központ?

— Három pontban összefoglalhatók törekvéseink. Az első, hogy minden olyan

A magyar kormány nyilatkozata

A magyar kormány — a romániai magyarsággal szemben Marosvásárhelyen elkövetett, megdöbbentő atrocitások után

— értetlenül áll a román kormány március 21-i nyilatkozata előtt. Annál is inkább, mert az 1989 decemberi romániai fordulat idején — és azóta is — a magyar nép és kormánya szavakban és tettekben fejezte ki szolidaritását a román demokratizálódás ügyével, önzetlenül segítette Románia népeit. Az elmúlt napok romániai történései minden jóérzésű és becsületes emberben csak felháborodást és elutasítást válthattak ki. Különösen így van ez Magyarországon, hiszen az itt élőket milliónyi szál köti a határon túl élő magyarsághoz.

A nemzetiségi ellentét tragikus eseményekbe torkolló elmérgesedését a magyar kormány összefüggésbe hozza azzal a román kormányzati magatartással, amely nem tesz határozott lépéseket a román sovinizmus újjáéledésének megakadályozására, sőt eltűri olyan szervezetek legális működését, mint a fajvédő politikát hirdető Vatra Romaneasca és a fasiszta múltjáról hírhedt Vasgárda. A magyar fél szükségesnek tartja ráirányítani a figyelmet arra, hogy a reakciós romániai erők magyarellenes hisztériakeltése, és ezen keresztül a belső feszültség szítása, súlyos veszélybe sodorja a romániai demokratikus kibontakozást is. Aggasztó, hogy a marosvásárhelyi események román értékelése nem tér iki ezekre az összefüggésekre, s a román kormány a demokratikus kibontakozást fenyegető növekvő veszély körülményei között sem tartotta szükségesnek elhatárolni magát ezektől a szervezetektől és szélsőséges törekvéseiktől.

Meggyőződéssel hisszük, hogy e tragikus cselekmények elkövetőinek elítélése, a kegyetlenkedők felelősségre vonása nem csupán az európai, valamint a magyar közvélemény és kormány igénye, hanem a romániai megújulás tevőleges alakítóitól sem lehet idegen. Ebbéli hitünket csak megerősítené, ha a román vezetés a nemzetiségellenes pogrommegnyilvánulások leghatározottabb elítélésével, s a bűnösök felelősségre vonásával együtt minden lehetségest megtenne a romániai magyarok életének és jogainak védelmére, a feszültségek feloldására, a nemzetiségi jogok — korunkban általánosan elfogadott normatíváinak megfelelő, a helsinki záróokmány szellemében és ajánlásaival összhangban levő

— biztosítására.

A Magyar Köztársaság kormánya a leghatározottabban, visszautasítja a román kormány nyilatkozatában a magyar fél címére megfogalmazott vádakat. A külső beavatkozásra utaló román kijelentések megalapozatlanok, a tragikus eseményeket kiváltó valódi okok és az igazi felelősök leplezésére irányuló törekvéseknek értékelhetők, s nem szolgálják a bűnös Ceausescu-rezsim által szított nemzeti gyűlölködés felszámolását, ami nemcsak a kisebbségek, de a román nép legalapvetőbb érdeke is.

A magyar kormány — hivatalba lépése óta — minden tőle telhetőt megtett a két ország közötti konfliktusok mérsékléséért és a jószomszédi viszony megalapozásáért. Ebben az a meggyőződés vezérelte és vezérli, hogy történelmi szükségszerűség a két nép megbékélése, és erre minden, a román diktatúra megdöntése által nyújtott lehetőséget ki kell használni.

A magyar kormány joggal várja el, hogy a román kormány is megtesz mindent az általa is kinyilvánított történelmi kiegyezés, az ott élő kisebbségek kollektív és egyéni jogainak teljes körű biztosítása érdekében.

A magyar fél diplomáciai úton határozottan kérte a román kormányt a marosvásárhelyi bűnös cselekmények tény-i szerű kivizsgálására, a felelősök megnevezésére és törvényes felelősségre vonására. Erre mind ez ideig megnyugtató válasz helyett csak minden alapot nélkülöző vádaskodást kapott.

A Magyar Köztársaság kormánya változatlanul kész a két nemzet együttműködésén munkálkodni, és a két ország feszültté vált viszonyának valamennyi kérdéséről tárgyalásokat folytatni. Ehhez azonban elengedhetetlennek tartja a román soviniszta indulatok megfékezését, a romániai magyarság létét, valamint a Romániában tartózkodó magyar állampolgárok biztonságát garantáló hathatós Intézkedések megtételét.

helységben, ahol a nemzeti kisebbségek arányszáma 10 százalék fölött van, két- vagy háromnyelvű feliratok jelenjenek pieg. A második, hogy a kötelező I—X. osztályok anyanyelvi oktatását biztosítsák igény szerint. A középiskolai oktatást biztosítsák a nemzetiségek számaránya szerint. A harmadik pedig, hogy a Bolyai Egyetemet, mint önálló nemzetiségi intézményt, állítsák visz- sza autonóm jogaiba. Ezáltal lehetővé válik az 1990—91- es tanév beindításának megszervezése. Olyan nagy bűnök ezek? — kérdi keserűen. — A legnagyobb baj az, hogy egyesek félrevezetik a románokat. Erről Kincses Előd, a megyei egységfront ideiglenes tanácsának volt alelnöke, aki a soviniszta Vatra Romaneasca szervezet nyomására mondott le posztjáról, így nyilatkozott: „Azok, akik destabilizálják a helyzetet, a régi rendszer emberei, akik attól félnek, be kell. vallják bűneiket, vagy nemrég költöztek Vásárhelyre, nem ismerik az itteni valós helyzetet, nem tudják, hogy itt régebben voltak magyar iskolák, jó barátságban élt román és magyar. Azok, akik destabilizálják a helyzetet, nem tudják, hogy olyan szellemet engedtek ki a -palackból, amit nehezen lehet visszazámi.” Abban, hogy a dolgok idáig fajultak, nagy

A tömeg és a rombolás nyomai a főtéren

szerepe van Judea tábornoknak, a polgármesternek, aki most hirtelen eltűnt a városból.

Annyira belemélyedünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vesszük, már hajnalo- dlk. A kakasszóval együtt aztán új vendég is érkezik a házba. Szász Jakabné toppan be kialvatlanul, könnyes szemekkel.

„Italért, pénzért mindenre képesek”

— Most jövők Vásárhelyről, hajnal négyig ott voltam. A buszokkal beszállított hodáki romának kezdték a vérengzést. Villákkal, botokkal, baltákkal támadták meg a fegyvertelen magyarokat. Elgondolkoztató, hogy a hodákiakat beengedték Vásárhelyre, ugyanakkor a székelyek előtt eltorlaszolták az utakat, felszedték a síneket — mondja.

— Egyáltalán kik ezek a hodákiak?

— Hodák a hegyekben lévő kisebb román településeknek az összefoglaló neve. Az ott élő emberek favágással, juhtartással foglalkoznak, teljesen elzárva a világtól. Italért, pénzért mindenre képesek. Csak azt nem tudom, hogy ki hívta és pénzelte őket. Azt meg végképp nem értem, hogy a rendőrség miért tűrte vérengzésüket? Szörnyű volt látni, ahogy az egyik egy 10 éves kislányba szúrta villáját. Ugyanakkor este fél 7 után egy teherautó hajtott teljes sebességgel a magyar tüntetők közé. A sofőr elvesztette uralmát a kormány fölött, kiütötte az ortodox templom előtti park sarkán lévő oszlopot, majd a templom lépcsőjén állt meg. Ezek után 7 óra körül kivonult tankokkal a katonaság, de a

'Fotó: Fazekas Fereno

zavargások ellen semmit nem tett — búcsúzik Szász- né.

A megrázó híreket hallva, kollégámmal úgy döntünk, nem várakozunk tovább. Házigazdánk, Ödön bácsi is velünk tart. Saját kocsinkat hátrahagyva, stoppal indulunk a városba, de a bevezető utat harckocsik, katonák állják el. Mindegyikünket megmotozzák, kollégámtól elveszik a fényképezőgépet, amit később visszakap. Félreállítanak, és azt mond-1 ják, hogy amíg nem jön a parancsnok, vesztegelnünk kell. Kétórás várakozásunk alatt megdöbbentő történéseknek lehetünk szemtanúi. Szinte minden második autóból dorongok, fokosok, rongyba csomagolt fejszék kerülnek elő. Ugyan a „fegyvereket” a katonák elkobozzák, de a továbbhaladásukat nem gátolják. Mi megunva a semmittevést úgy határozunk, hogy a közeli dombokon át' próbálunk a városba szökni. Fotózás közben azonban a buckák mögül elődugja fejét hatnyolc fegyveres katona. Hirtelen úgy érezzük, mindennek vége. Puskákkal a hátunk mögött a parancsnokhoz kísérnek.

(Folytatjuk)

Nyemcsok László