Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

NÉPÚJSÁG 1990. március 15., csütörtök űz adófizetők nagy ürömére Nem kell kamatadót fizetni A közelmúltban 10, talán 100 ezrek kaptak levelet a külön­böző országos pénzintézményektől, a következő mondatok­kal az elején: „...szeretnénk emlékeztetni arra, hogy szerződésünk értelmében...” Nos, tegnap délután óta, az Alkotmánybíróság döntése értelmében feleslegessé vált a további emlékeztető, hiszen... Egy korszak lezárult Fodor István: „Bízzunk az istenadta népben” Szűrös Mátyás: „Csaltsejtbetjűk, hogy mit hoz a XXI. század” végrehajtó Parlament utolsó üléséről felhívta a mai ma­gyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önma­guknál, hogy ne csak meg­őrizni, de gazdagítani is tud­ják e hazát. sőt. történelmietlen is len­ne. Az Országgyűlés történe­tének 1987. decemberétől íródó és csaknem egy éven át tartó második szakaszá­nak legfontosabb jellemzőit három pontban foglalta ösz- sze. Elsőként említette egy gazdasági reform előkészí­tését. Másodikként az Elnö­ki Tanács jogkörének mini­málisra szűkítéséről szólt. A harmadik legfontosabb jel­lemzőjeként emelte ki a nyíltan ellenzéki vonalveze­tésű politikai szervezetek megjelenését a Parlamenten kívüli közéletben. — Tekintsünk hát félté­sünk mellett bizakodással is a jövőbe. Bízzunk az isten­adta népben, hogy arra ér­demeseket választ, s előle­gezzük a bizalmunkat a ki- választottaknak, mert szük­ségük lesz rá! Alkotmányellenesnek mi­nősítette és teljes egészében megsemmisítette a kamat­adót az Alkotmánybíróság. Döntését rendkívül nagy ér­deklődés közepette, szerdán, délután hirdette ki esztergo­mi nyilvános ülésén. A ha­tározat rendelkező részét dr. Sólyom László, az Alkot­mánybíróság elnökhelyette­se Ismertette. Az Alkot­mánybíróság megállapítja — mondotta —, hogy a la­káscélú állami kölcsönök A rendkívül felgyorsult jogszabályi változásokat ma már maguk a jogalkalma­zók is nehezen követik. A Békés Megyei Rendőr-főka- pitányságon tegnap tartott sajtótájékoztatón — amelyen dr. Keresztes Béla, Csorog­nád megye főügyésze és dr. Imolya Imre főügyészhelyet, tes, a Szegedi Ügyészség Nyomozó Hivatalának veze­tője beszélt az újságírók előtt — pusztán érdekesség­ként hangzott el, hogy ha­tályos Büntető Törvény- könyvünk egy esztendő alatt tízszer módosult, mig előd­jét, a majd száz évig szol­gáló Csemegi -kódexet össze­sen nem módosították eny- nyiszer. A tájékoztatónak termé­szetesen egy márciustól élet­be lépett jogszabály adta az időszerűségét. Mint kiderült, az illetékesek nem véletle­nül kezdeményezik a nyil­vánosságot, hiszen az embe­rek között máris akadtak félreértések. A változást egy új intéz­mény létrejötte igazolja leg­inkább. Március 1-jétől mű­ködnek az ügyészségi nyo­mozó hivatalok, illetékessé­gükben a katonai ügyészsé­gekhez hasonlóan, tehát a szegedi hivaltal három me­gyére — Bács, Békés és Csongrád — kiterjedően végzi feladatát. Szervezeti­leg a székhely szerinti fő­ügyészséghez tartoznak, ám annak elkülönült részed, csupán a főügyész személye az összekötő kapocs. A szervezeti változást egyébként az az új szabá­lyozás indokolja, amely sze­rint a katonák és a rendőrök köztörvényes bűncselekmé­nyeiben ezentúl polgári, te­hát civil bíróságok ítélkez­nek. Korábban tudvalévőén ezekben az ügyekben kato­nai ügyészség és bíróság járt el. Módosult a katona büntetőjogi fogalma is — mondta dr. Imolya Imre —, hiszen míg korábban a fegy­veres erők, testületek, a munkásőrség, s bizonyos Sajtónapi ünnepséget ren­deztek szerdán a Magyar Sajtó Házában. Bencsik Gá- bomák, a MUOSZ főtitká­rának megnyitója után Rit­ter Aladár tiszteletbeli el­nök mondott köszöntőt. Ezt követően több egyéni és megosztott MUOSZ-nívó- díjat adtak át. Nívódíjat kaptak: Kurcz Béla (Magyar Nemzet), Kő­ris György (MTI), Danes Jó­zsef (nyugdíjas). Megosztott nívódíjban részesültek: Ara­utáni, 1990. évi adófizetés­ről szóló törvény és a vég­rehajtási rendelet alkot­mányellenes. Ezért ezt a törvényt és módosított mi­nisztertanácsi rendeletét teljes egészében megsem­misíti. A megsemmisített törvény és a miniszterta­nácsi határozat az alkot­mánybírósági döntés, a Ma­gyar Közlönyben való köz­zététele napján veszíti ha­tályát. esetekben a polgári szemé­lyek is e gyűjtőfogalomba tartoztak, március 1-jétől csak a fegyveres erők; a honvédség — beleértve a sorkatonákat is —, a határ­őrség, valamint a rendőrök tényleges állományának tag­jaira lehet a katonákra vo­natkozó szabályokat alkal­mazni. Ugyancsak lényeges változás, hogy a katonák és rendőrök körében megszűnt a bűncselekmények fegyelmi hatáskörben való elbírálá­sa. Továbbra Is a katonai ügyészség és bíróság hatás­körébe tartozik a katonák, rendőrök hivatalos szolgála­tuk során elkövetett katonai bűncselekmények vizsgálata. A rendőröket, az ügyükben hozott ítéletek, megrovások egyébként — mint elhang­zott — többszörösen Is sújt­ják, hiszen a fizetésemelés­től az előléptetésig hosszú időn át kimaradnak a jutta-x tásokból. Dr. Gál László ezredes, megyei rendőr-főkapitány a fegyelmi helyzetről mondott el néhány adatot, amely — a korábbiaktól eltérően — mostantól teljesen nyilvános. Az elmúlt három esztendő­ben évente a megyei rend- őn-főkapitányságon 18-35, rendőrök által elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás, a legtöbb 1987-ben, a legkevesebb 1989-ben. Többségükben köztörvényes bűncselekményekről1 van szó, s kisebb arányban t- 1987- ben összesem nyolc esetben — követtek el a katonai bűncselekmény kategóriájá­ba tartozó cselekményt. A legtöbb esetben ittas jármű­vezetés, gondatlan közúti baleset okozása fordult elő. Egyébként — mint Gál László mondotta — az állo­mányon belül szigorúan fel­lépnek az Italozás ellen. Megindult egy öntisztulási folyamat, az alkalmatlanok­tól akkor is megválnak, ha az átmenetileg létszámcsök­kenéshez vezet. T wr di Péter (Kritika), Bozsik László (Dunántúli Napló), Hegyi Imre (Magyar Rádió), Kovalik Márta (Magyar Rá­dió), Leopold Györgyi (Ha­rang), Pauska Zsolt (Dunán­túli Napló), Staar Gyula (Élet és Tudomány) és Vd- vardi Györgyi (Harang). Bozsán Endre, az Esti Hírlap nyugalmazott mun­katársa pedig több évtize­des újságírói munkájának elismeréseként Aranytollat vehetett át. (Folytatás az 1. oldalról) koncepciós jellegűek voltak. Kulcsár Kálmán szólt a rehabilitáció egyik legnehe­zebben megoldható problé­májáról, a vagyoni repará- cióról is. Mint mondotta: a kormány úgy ítéli meg, hogy a kárpótlás teljes körének felmérésére és a társadalmi igazságosság biztosítására to­vábbi vizsgálatokra van szükség. A Minisztertanács rövidesen kormánybiztost nevez ki, aki a társadalmi szervek képviselőivel, vala­mint szakértők bevonásával közösen készíti elő a teljes kárpótlásra vonatkozó jog­szabályt. A jogszabály elkészültéig is szükség van néhány olyan Intézkedésre, amely a legne­hezebb anyagi körülmények között élő kárpótlásra jogo­sultak helyzetét enyhíti. Az állampolgári Jogfosztás hatálytalanítása A miniszter arról is szólt, hogy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések sem­missé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség, s jogi indok sem az egyedi el­járások lefolytatására. Kulcsár Kálmán a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának meg­szűnéséről szóló törvényja­vaslatot úgy minősítette, hogy az szintén egyfajta jog­sérelem felszámolását szol­gálja. Elmondta, hogy 1947— 53 között csaknem 1500,1957 —1981 között pedig 203 em­bert fosztottak meg állam- polgárságától. Sem 1953—57 között, sem pedig 1981 után nem került sor ilyen intéz­kedésre. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy az állampolgárságtól történő megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljesen összhangban a törvényi elő­írásokkal, a jelenleg érvé­nyesülő jogéi veinkkel pedig kifejezetten ellentétes. Ezért döntött úgy a kormány, hogy kezdeményezi e határozatok hatályának megszüntetését. A miniszter felhívta a fi­gyelmet, hogy a határozatok nem a kihirdetésük időpont­jáig visszamenőleg, hanem a mostani törvény hatályba lé- % Németh Miklós: A határozati javaslatok el­fogadását követően Németh Miklós miniszterelnök érté­kelte a kormány és a Parla­ment együttműködését. Be­vezetőben elmondta: — Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt — a Parla­ment és kormánya — azon­ban csak egy 15 hónapos szakaszt. Önök több kor­mánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót — ezt a mostanit — tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül Önöknek felelős. 1988 vége felé úgy fog­tunk a közös munkához — hangoztatta a miniszterel­nök —, hogy egy modellvál­tást kóll végrehajtanunk, s most, a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkot­mányos, jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk ne­ki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megvál­toztunk — mondotta. A Parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműködése tette lehetővé, hogy Ma­gyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végbe. Kifejtette: mi pésének napjától vesztik ér­vényességüket. Elmondta azt is, hogy a törvényjavaslat előkészítése során két meg­oldás is szóba került. Az egyik szerint automatikusan állna vissza az állampolgár­ság, a másik ezerint pedig az érintettek akaratától függő­en. A kormány úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi a ked­vezőbb megoldás, hiszen le­hetnek olyan személyek is, akiknek magyar állampol­gárságuk automatikus visz- szaállítása kifejezetten hát­rányt okozhat. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a jóvátételi törvényre vonatkozó kezde­ményezését a Tisztelt Ház januárban elutasította. Új­ból nyomatékosan leszögez­te: szükség van arra, hogy az igazságtalanul meghur­coltak és anyagilag tönkre­tettek az eszmei és jogi jó­vátételen túli méltányos anyagi reparációt kapjanak. Mivel a most beterjesztett törvényjavaslat reményt ad arra, hogy teljesül ez az óhaj, a képviselő elfogadja és elfogadásra ajánlja. Tóth Istvánná (Bács-Kis- kum m., 11. vk.) arról a szo­morú időszakról szólt, ami­kor hadifogoly apját várta haza a család. A részletes vitában senki nem kért szót, így a módo­sító indítványokat és a tör­vényt — 338 igenlő szava­zattal — elfogadta az Or­szággyűlés. A magyar ál­lampolgárság visszaállításá­ra vonatkozó törvényjavas­latot pedig 344 helyeslő és 5 tartózikodó állásfoglalással fogadta el a Parlament. Debreczeni József (Bács- Kiskun m., 3. vk.) önálló in­dítványa alapján a Szovjet­unióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szov­jetunió bíróságai által el­ítélt és időközben bűncselek­mény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérel­meinek orvoslásáról szóló határozatot is elfogadták. Ezután az 1945—1963 kö­zött személyes szabadságuk­ban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szó­ló határozattervezetet fogad­ta el az Országgyűlés, csak­nem egyhangúan. A magyarországi német ki­sebbség kollektív sérelmei­nek orvoslásáról szóló or­szággyűlési határozatot ugyancsak nagy többséggel elfogadta a Parlament. nem véres harcokban vív­tuk ki a magyar független­séget, hanem alkotmányos úton fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész Európá­val. A nép most szabad vá­lasztáson döntheti el, hogy milyen tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő számá­ra megfellebbezhetetlen dön­tése zárja le a békés átme­net első szakaszát. A kormány is felülemel­kedett saját — vagy tagjai — érdekein. Nem azt néz­te, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, hanem azt, hogy az ország, a kö­vetkező kormány esélyeit ne rontsa, hanem javítsa. Nem várt ezért hálát — nem is kapott. Némi megértést ugyan remélt, de biztos ab­ban, hogy önzetlen politiká­jáért a történelem elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tetteket végre­hajtó Parlamentnek. Így ju­tott el az ország a rendszer- váltás (küszöbéig. A Parla­ment és a kormány tiszta lelkiismerettel nézhet visz- sza a megtett útra. A továbbiakban megálla­pította: a Parlament és a kormány korrekt volt a köl­csönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgála­tában, megértő és befogadó a politikai küzdőtérre lépő pártok irányában. Együtt hárították el a fenyegető krízishelyzeteket. Végezetül a nagy tetteket Bevezetőben utalt arra: a históriaírás nem a kortár­sak feladata, így annak mi­nősítése sem, hogy az 1985 és 1990. közötti időszak ki- érdemli-e a „korszakos” ti­tulust, s a történelemköny­vek lapjaira bevonulva biz­tosítja-e magának az örök­kévalóságot. De a megélt időszak történéseit számba- venni az események alakítói számára nemcsak az örök­ké háborgó lelkiismeret megnyugtatásához adott jog, hanem cselekedeteikkel el­számolni, a tanulságokat le­vonni kötelességük is. A továbbiakban rámuta­tott: — Igaz, a mostani, 1990-es választási szabá­lyainkkal való összehasonlí­tást nem állja ki a kötelező többes jelölésre alapozott választási rendszer. De az összehasonlítás igazságtalan, — Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nem­zeti ünnepként ülhet­jük meg, amikor a ma­gyarság a progresszió élvo­nalába lendülve megújuló- ban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Európa politi­kai arculatának megváltoz­tatásában, a demokrat izáló- dés jegyében. Nincs egy és kizárólagos igazság; éppúgy szükség van a forradalmi lendület és a fontolva hala­dás híveire, a nagyivű láto­másokra és a józan, szaksze­rű tárgyilagosságra; ez így alkot egységes egészet — ál­lapította meg. Ezután annak a vélemé­nyének adott hangot, amely szerint e „sokat hallgató és sokat beszélő országnak” nem hurrá-demokráciára van szüksége, hanem tiszta tör­vényességre, igazságos jog- állapotokra, biztonságos tu­lajdonviszonyokra, amelyek közepette senkibe sem fojt­ják bele a szót, nem űzik el munkahelyéről, nem fosztják meg felemelkedési lehetősé­geitől cseak azért, mert más a hite, más a vallása, más a nemzetisége, netán a párt­ja és politikai meggyőződé­se, mint éppen a kormányon levőké. Szorongva reménykedünk, mert valamennyien érezzük, hogy nagyon nagy dolgok történnek, és csak sejthet­jük, hogy mit hoz a XXI. század. A nagy változások, a nagy átalakulások idején megtéri torod hat az egyes em­ber a történelem viharában, de nem inoghat meg az or­szágvezetés méltósága, nem csökkenhet a nemzet és a nép képviselőinek hatalmi és erkölcsi felelősségérzete. * * * A leköszönő Parlament március 15—i ünnepi meg­emlékezése a Kossuth téren folytatódott: az állami veze­tők a Kossuth-szobor előtt sorakoztak fel. Az 1848—49- es polgári forradalom és sza­badságharc évfordulója al­kalmából koszorút helyeztek el a szobor talapzatán. Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyű­lés megbízott elnöke a bú­csúzó képviselők és hozzá­tartozóik tiszteletére foga­dást adott a Parlamentben. Rendőr is állhat civil bíróság előtt Előszűr március 15-én Sajténapl innepség a MÜOSZ-ban „űz alkotmányos forradalom útja Magyarországon járhatá”

Next

/
Oldalképek
Tartalom