Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-14 / 63. szám
ikÖRÖSTÁJ 1990. március 15., csütörtök © Gyöngyösi János példája Körösladánytól Palermóig A szülőfalu nem felejtette el Tüköryt Ha a magyar politikatörténet képzeletbeli arckép- csarnokában körültekintünk. számos nagy személyiséget találhatunk, akik városunk népével, a közérdekért küzdőkkel szoros kapcsolatot tartottak. Akik innen, csabai gyökerekből táplálkozva emelkedtek föl a felelős országos politika magasságába, mindössze ketten voltak: a magyar parasztság demokratikus egységéért küzdő Áchim L. András és a harmincas esztendőkben politikussá érett, kivételes műveltségű dr. Gyöngyösi János. Gyöngyösi életútjáról, pályájának sokfelé ágazó értékeiről az újabb generációk keveset tudnak, leginkább külügyminisztersége kerül szóba — nemegyszer igazságtalan felhangokkal, amikor őt hibáztatják az 1947. évi békeszerződés feltételeinek elfogadásáért. Békéscsabán is alig esik szó arról a közel negyedszázados és a legjobb értelemben vett közéleti munkálkodásról, amely Gyöngyösi János nevéhez fűződik. Ennek a közéletiségnek az európai töltésű kultúra és a demokratikus társadalomért folytatott fáradhatatlan küzdelem jelentette a biztos és következetes alapját. Életrajzának rövid vázlatát felidézve tudjuk mindezt érzékeltetni. 1893. május 3-án. a csehországi Rokvéanyban született, apja állami tisztviselő volt. Szüleit néhány esztendős korában elvesztette, neveltetéséről nagybátyja, a csabai Gyöngyösi Gusztáv zenetanár gondoskodott. Aradon s főleg Csabán végezte iskoláit, az evangélikus Rudolf gimnáziumban érettségizett. A budapesti egyetem bölcsészkarát végezte el, magyar—latin szakon. Franciául, németül és angolul is jól megtanult. Esztétikai témakörből szerzett doktori fokozatot. Alig fejezte be tanulmányainak első részét, közbeszólt az első világháború. Több éves frontszolgálat, olasz hadifogság után, főhadnagyként szerelt le, s fejezhette be a félbeszakadt stúdiumokat. Az oklevél birtokában nem a tanári pályán helyezkedett el (üres állások nemigen voltak akkoriban), hanem hírlapíróként és műfordítóként próbált megélni. Visszatért Békéscsabára, ahol sikerült megfelelő megélhetést találnia a haladó polgári körök támogatásával: 1920-tól szerkesztője lett a progresszív irányzatú Békésmegyei Közlönynek, 1921-től ellátta a Békéscsabai Kereskedelmi Csarnok nevű érdekvédelmi szervezet főtitkári tisztét is, továbbá jó hírre emelkedett könyv-, papír- és zenemű-kereskedést nyitott. Már 1920-ban három franciából fordított kötetét adta ki az őt előtte is, azután is szívesen foglalkoztató Tevan Könyvkiadó. A megnyerő intelligenciájú Gyöngyösi Jánosra hamar felfigyelt a közvélemény, szívesen vállalták őt szószólóként a Horthy-kor- szak hivatalos politkai fórumairól kiszorított társadalmi csoportok. A békéscsabai parasztság, a munkásság jelentős része éppúgy, mint a kisiparosok, a kiskereskedők, az értelmiség szociális gondolkodású és a polgári demokrácia eszméit követő többsége. A csabai lakosság tömegeinek véleményét higgadt érveléssel tolmácsoló, s az országos politika útvesztőit is leleplező Gyöngyösi a békéscsabai képviselőtestület és a megyei önkormányzatot jelző törvényhatósági bizottság nagy tekintélyű tagja lett. Közéleti tevékenysége, mélységes felelősségtudata vitte el az 1930-ban megalakult s a demokratikus átalakulást követelő, hatékony programmal egyfajta népmozgalommá erősödött Független Kisgazdapárt megyei és országos vezetésébe. Az 1935-ös választások tapasztalataival, a Kisgazdapárt jeles megyebeli vezetőivel — többek között Tildy Zoltánnal, Szabó Árpáddal, Bartolf Mártonnal — együttesen fellépve fontos politikai erőt képviselt. Az általa indított és szerkesztett Békéscsabai Népújság (1937 őszétől) egy demokratikus koalíciós ellenzéki lap szerepét is betöltötte. Bátor és mindig tényekkel alátámasztott cikkei miatt számos sajtópert indítottak ellene a kor hatalomvivői. 1944 őszén, amikor a demokratikus újjászületés első lépései következhettek, dr. Gyöngyösi János országos jelentőségű kezdeményező szerepet vállalt. A német és magyar uralkodó körök korábbi bűneit és felelősségét 1944. október lián megjelent nevezetes nyílt levelében megfogalmazó Gyöngyösit okkal és joggal választotta meg a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés az antifasiszta új magyar kormány külügyminiszterévé. Ettől kezdve, mint a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt országos vezetőinek egyike, de pártérdekek fölé emelkedő államférfi viselte a rendkívüli megterheléssel járó és sok tekintetben korlátozott mozgáslehetőséggel, nagyhatalmi érdekekkel behatárolt külügyminiszteri funkciót. Egészen 1947. május 31-ig. (Néhány hónap múlva, mint félreállított ember, a Pénzintézeti Központ' elnöke lett, s 1951. október 29-i haláláig ott tevékenykedett.) Gyöngyösi az 1945. eleji fegyverszüneti egyezménynek, az 1947. évi békeszerződésnek egyaránt az aláírója volt. Kevesen tudják, hogy kitűnő tájékozottsága és tárgyalási készsége nélkül az akkor is hátrányosnak érzett egyezmények még hátrányosabbak is lehettek volna! Amit ma kevésnek tartunk, az akkori nemzetközi szituációban nemegyszer az elérhető maximumot jelentette. A kisgazdapárti politikus Gyöngyösi János a több szárnyra és számos csoportra tagolódott nagy taglétszámú pártban a becsületes, a nemzet érdekeit legelső helyre emelő koalíciós együttműködés egyik vezéralakja volt. Nem rajta múlott, hogy törekvéseit a diktatórikus hatalom erői meghiúsították. Dr. Szabó Ferenc Tüköry Lajos 38 körösla- dányi társával együtt 1848. július 9-én vonult be nemzetőrnek. A 18. évét be sem töltött fiatalember ekkor még nem tudhatta, hogy ezen a napon utoljára látja szülőfaluját, nem gondolhatta, hogy a szabadságharc bukását követően. 10 esztendei törökországi katonáskodás után Garibaldi őrnagyaként, a 29. életévében az olaszországi Palermóban éri majd a vég. A hadügyminiszter felhívása nyomán szervezett 3 ezer . főnyi Békés megyei nemzetőrség július 12-én Tótkomlóson gyülekezett, innen az első alispán vezérlete alatt Makóra vonultak. A hadsereg szervezése során Tüköryt az első békési zászlóaljba osztották be, ahol hamarosan őrmesterré léptették elő. Innen a Bem irányítása alá tartozó és az erdélyi harcokban kitűnt 55. zászlóaljba került, itt 1849 márciusában hadnagyi, majd hamarosan — ami 19 éves fiatalember életében ritkaságnak számít — főhadnagyi rendfokozatot kapott. Bár Görgey augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, a katonák egy csoportja inkább a száműzetést vállalva, a fegyverével együtt a törökökre bízta a sorsát. A szultán felszólítására — igaz, csak formálisan — közülük többen felvették az iszlám hitet és felajánlották szolgálatukat a török haderőnek. Bem, Kmetty, Stein, Gulyon tábornokokkal és más tisztekkel együtt Tüköry is ekkor lépett át a szultán hadseregébe. A katonai rangját megtartva a Szelim pasa nevet kapta. A krími háborúban Gulvon egyik hadsegédeként harcolt. Egy puskagolyó a bal karját erősen összezúzta, de nem engedte meg, hogy amputálják. Me- dzsi szultán őrnaggyá léptette elő, és ekkor ajándékozta neki azt a négyszögletű, selyemmel és arannyal gazdagon hímzett kendőt, amelynek közepén a szultán kézjegye látható, körben pedig 17-szer ismétlődnek azok a török írásjelek, amelyek jelentése: „Óh, győzelem”, A szabadsághős emlékoszlopa a falu parkjában tehát Tüköry az ajándékozás időpontjáig 17 győzedelmes csatában vett részt. Mikor kitört az olasz szabadságharc, Klapka 1859. június 20-ai keltezésű hívó levelére Tüköry azonnal odautazott. A következő év májusában Tüköry és az olasz Missori vezetett támadást Palermo ellen. Közvetlenül a városkapu előtt Tüköry a lábán sebet kapott, állapota az orvosi segítség ellenére is egyre romlott. Lábát amputálni kellett volna, ezt nem engedélyezte, mikor végre alávetette magát a műtétnek, már késő volt. Július 6-án örök álomra hunyta le a szemét. Halála mélyen megrendítette Garibaldit is, napiparancsában így írt róla: „Méltó képviselője volt a bátorság klasszikus földjének.” Az eddig leírtakat Végh Mihály körösladányi pedagógus „Tüköry Lajos, a magyar és az olasz szabadság- harc hőse” című, a Hazafias Népfront kiadásában 1961- ben megjelent vékony könyvéből tudhattuk meg. Vajon a szülőfalu hogyan őrizte meg a szabadságharcos emlékét? Hogy kérdésünkre választ kapjunk, Körösladány- ban Végh Mihályt kerestük fel. Az idős pedagógus a községi helytörténeti gyűjteménybe vezetett bennünket. Itt az egyik szobában Tüköry és a község másik híres szülötte: Lengyei Béla kémikus tárgyi emlékeit őrzik. A fotók között láthattuk Tüköryt török katonai egyenruhában, és fénykép örökítette meg a palermói szobrát és síremlékét. Megcsodálhattuk a török szultántól kapott valóban díszes kendőt is. Elballagtunk a község parkjában felállított emlékoszlophoz. Végh Mihálytól megtudtuk, hogy ezt 1956-ban a falu iparosai emelték. Jártunk a Tüköry utcában is, amely korábban Bethlen Gábor, majd rövid ideig Molotov nevét viselte. Tüköry egykori szülői háza már nem áll, az utóbbi időben lebontották, és két új házat építettek a helyére. Végh Mihály elmondta azt is, hogy a körösladányi úttörőcsapat 1948-ban vette föl Tüköry nevét, később az általános iskolát is róla nevezték el. Az olaszokkal való baráti kapcsolatra utal, hogy a posta épülete előtti teret Garibaldiról nevezték el, és ott szobrot is emeltek neki. A ’70-es években megszűnt körösladányi gimnáziumban idegen nyelvként az olaszt tanították. (molnár) Ilyen volt Tüköry szülőháza a Bethlen utca 11. sz. alatt Fotó: Orovszki Ferenc Életképek Orosháza 1848-as történelméből Március óta megélénkült a faluban az élet. Jóformán naponként összeverődött egy csomó ember a templom előtt, a köztereken, a községháza udvarán és vitatkoztak az országos és helyi eseményekről. Mindig akadt köztük írástudó, aki felolvasott a többieknek a hírlapokból, röpi ratokból, kiáltványokból. Különösen Táncsics írásai váltak közkedveltté. A hatóság kezdetben nem törődött ezzel, de amikor tapasztalta a tömegek gyors aktivizálódását, igyekezett a nyilvános felolvasásoknak útját állni és a napi eseményekről maga a szolgabíró, vagy a községi jegyző tájékoztatta a népet. A hivatalos hirdetmények iránt azonban nem volt érdeklődés, a nép inkább a kocsmákban és magánházaknál gyűlt össze, ahová a hatóság keze nem ért el, ahol szabadon olvashatták a Munkások Újságát és Táncsics egyéb írásait, szabadon vitathatták meg a jóformán napról napra érkező újabb híreket és az események tükrében saját gondjaikat. Központi problémájuk a zsellérek földhöz juttatása és az uraság által legelőelkülönítés címén két évvel előbb bírói ítélet alapján birtokba vett 1400 holdas csákói pusztának visszaszerzése volt. Az orosházi zsellérekben az a határozott meggyőződés alakult ki, hogy a nemzetőri szolgálat teljesítéséért föld jár, hogy a kötelesség — nemzetőri szolgálat — jogot szül. A táborban volt alkalmuk e joguk érvényesítését elhatározni, kivitelezését megbeszélni és előkészíteni. És a táborból visszatérve 1848 szeptember elején vélt jogukat megfontoltan és szervezetten érvényesítve elfoglalták a csákói pusztát. E forradalmi lépésről, közvetlen következményeiről és a nép hangulatáról Jugovics szolgabíró 1848. december 12-i összefoglaló jelentése rajzol hiteles képet: „ ... A becskereki táborozáson két ízben jelent meg Orosháza községének nemzetőrsége. A fonák eszméket, melyeket e kötelesség teljesítéséből magoknak magyarázgatának (hogy t. i. a nemzetőri szolgálatért föld jár), hazajöve- -telükkel valóságos tettbe vitték által. Rögeszméjük volt a foglalás, különösen pedig a csákói pusztának, mely már 2 év óta az uraságok birtokában volt.” A földesurak persze mindent megmozgattak az elfoglalt legelő visszaszerzésére. Felkérték Boczkó Dánielt, Orosháza országgyűlési képviselőjét is, hogy próbálja jobb belátásra bírni választóit. Boczkó terjedelmes levelet intézett az orosházi elöljárósághoz, melyben kér- leléssel és hízelgéssel, ígérgetéssel és fenyegetéssel próbálta rávenni a községet, hogy a csákói pusztát adja vissza az uraságnak. Levele természetesen eredménytelen maradt. Az orosházi földfoglaló szegényparasztok ellen erélyes gyakorlati intézkedéseket azonban a honvédelmi események későbbi időre halasztották, ami megerősítette zselléreinket meggyőződésükben, hogy eljárásuk jogos volt, hiszen bár a szolgabíró és az alispán fenyegetőznek, de az országos szervek, úgy látszik, helyeslik lépésüket. Ez pedig a forradalom ügyéért való lelkes és önfeláldozó kiállásra késztette az orosházi szegényparasztokat. — Tudjuk-e azt, hogy az Orosházán születettek közül ki érte el a legnagyobb katonai rangot a szabadság - harcban? — eddigi ismereteink szerint az 1818. május 13-án született Raksányi Imre. Életéről keveset tudunk, de a lexikonokban és a különböző kézikönyvekben lévő adatok alapján kezd fény derülni pályájára. Apja, Raksányi Imre evangélikus tanító volt, anyja Ruttkay Judit. A család valószínűleg csak 1816—1820-ig élt Orosházán. A szabadságharc kezdetekor, 1848 tavaszán Budán volt őrmester a bombász- karnál. Katonai pályáján szépen haladt előre, már 1848 szeptemberében honvéd tüzérhadnagy, novembertől főhadnagy és ütegparancsnok a fel-dunai hadtestben, decembertől pedig már százados. 1848-ban Pozsonyban jelent meg Honvédelmi Szö- vétnek című, mindössze 19 lapos munkája, amely a szöveges rész mellett három táblázatot, egy tervrajzot és egy térképet is tartalmazott. A tehetséges Raksányit 1849. áprilisában őrnaggyá léptették elő, egyúttal a hetedik hadtest tüzérparancsnoka lett. Életének utolsó hónapjaiban Kossuth Lajos katonai irodáján teljesített szolgálatot. Tudnunk kell róla azt, hogy Kossuth Lajos rokona volt, hiszen Kossuth dédapja Raksányi Katalint vette feleségül, s az ő Pál fiuk volt Kossuth Lajos nagyapja. A kérdésre, hogy mi lett Raksányival, pozitív adatokkal nem szolgálhatunk. Fel- tételezhetőleg a temesvári csatában (esetleg Bem tábornok kíséretében) esett el. (Az összeállítás Dénes György és Koszorús Oszkár kutatásai alapján Íródott.) Lejegyezte: P. I. Kossuth-emléktábla Az emléktábla tanúsága szerint Kossuth Lajos egy éjszakát töltött Orosházán, a Thék Endre utcában. Ezen állítást először Csikós Ferenc pusztaföldvári postamester Irta le az Orosháza és Vidéke hasábjain. A történeti kutatások ugyan azóta sem támasztották alá Kossuth orosházi tartózkodását, de az 1949-es évben, a centenáriumi évfordulójára készülve több magyarországi település igyekezett valamiféle 1848-as emlékkel kirukkolni. A postamester kijelentése után Rajki József szobrász- művész pár nap alatt készítette el az emléktáblát. Raksányi Imre tanító kutatásai még arról is beszámolnak, hogy 1949-ben néhány helybéli (orosházi) lakos jelentkezett, mint Kossuth Lajos rokona. De előfordult az is — Írja Oláh Imre történész Békés vármegye történetét taglalva —, miszerint ismeretlen forrás úgy pontosítja a szabadságharc vezéralakjának legendáját, hogy nem ő, hanem két fia és felesége szállt meg egy napra a nevezetes épületben. Ma még nem tudhatjuk pontosan, mi az igazság. Bár úgy hiszem, a megemlékezés. a forradalom és szabadságharc . évfordulóján nem is ez a lényeg A város lakói is így vélik, s helyezik el a kegyelet koszorúit a ház falán. Fotó: Papp János
