Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12., hétfő NÉPÚJSÁG Nem lesz vegyi üzem Vésztőn! (Válasz a február 26-i, Szerkesszen velőnkben megjelent, „A felelőtlen kézfogásról” című cikkre — a szerk.) Tisztelt Pallér István! Nem tudom, de .nem is érdekel, miért magyarázza félre a mi dolgainkat. Leírt véleményéből viszont világosan kicseng, ön a környezetvédelemnek jeles híve. Ezt nagyon jónak tartom, de közlöm önnel, én is környezetvédőnek tekintem magam, és ugyanúgy féltem Vésztőt, Békés megyét és hazánkat, mint ön! Megállapítottam a véleménye alapján azt is, hogy ön esküdt ellensége a szövetkezeti nagyüzemeknek, főleg azok vezetőinek. S hogy kettőnk között óriási különbség van, ezt azzal bizonyítom, én nem ismerem önt, ezért nem mondok véleményt az ön által végzett és minősített — „fontos és pontos munkavégzésről”, ön viszont általánosít, mert volt a sok tsz-vezetőből egy-két megtévedt ember, sőt olyanok is voltak egy páran, akik több rossz döntést hoztak, mint jót — s ezek szerint minden tsz-vezető kalandor és megbízhatatlan elem? lEz nem így van, és én nem csak a magam, de az összes becsületes, a közösségért egészségüket is feláldozó vezetőtársaim nevében az ön által hangoztatott, lejárató véleményt visszautasítom! Lényegesnek tartom, hogy a február 3-án megjelent cikk szerzőjének én a dániai Helsingőr helységet mondtam, mert ott van a NOBEL cégnek egy festék- és ragasztógyára, mégpedig egészen közel ahhoz a nya- ralőkastélyhoz, ahol a dán királyi család tölti a nyarat és ahol Hamlet herceg tragédiája lejátszódott. S mivel voltam a gyárban, jól szétnéztem és tájékoztattak arról is, hogy a gyár környezetre káros anyagoikat egyáltalán nem bocsát ki! Meggyőződtem arról, hogy a gyár melletti utcákban sorban állnak a helsingőri lakosok házai. Tehát, mi egy ilyen gyárat létesítünk Vésztőn, mert a helsingőri gyár marad a helyén. És mi van Helsinborgban? Svédország egyik legnagyobb vegyi üzeme, ahonnan minden évben több ezer tonna MCP-t vásárolunk, melyet takarmánykiegészítőként használunk fel. Jártam ott is, tudom, hogy ez a gyár rendkívüli mértékben szennyezi a környezetet, de hangsúlyozom — mi ott csak vásárlók vagyunk és ilyen vegyi üzemet nem akarunk telepíteni sem Vésztőre, sem máshová! De ha jól elolvassa a február 3-án megjelent cikket, és hozzáteszi a dán—svéd ismeretét, akkor kilóg a rossz- indulat lólába, ugyanis a festék- és ragasztógyár Hel- singőrben nem lehet azonos a svédországi Helsinborgban üzemelő vegyi üzemmel! S ha ön ezt tudja, miért keveri össze? Szövetkezetünk valameny- nyi termelési egységének dolgozóit részletesen tájékoztattam, milyen együttműködésre készülünk a NOBEL céggel. Majd február 8-án küldöttgyűlésünk határozatot hozott a vegyes vállalat megalakítására vonatkozóan. Előtte a NOBEL cég is le- káderezett bennünket. Elmondták nekik, hogy ez a szövetkezet több mint 10 ezer hektáron gazdálkodik, 1989-ben 102 millió forint nyereséget ért el, úgy, hogy egy év alatt 98 millióval nőtt a tiszta vagyona és az egy tagra jutó munkabér + prémium + nyereségrészesedés meghaladja a 170 ezer forintot. Tehát, velünk szóba álltak még akkor is, ha ez önnek nem tetszik. Megvalósítunk egy olyan technológiát — benne a környezetvédelmet is —, amely ma világszínvonalon áll! Mire adtam én kezet? Arra, hogy tárgyalunk és megszabjuk, kinek mi a feladata. Ez is megtörtént. Tanúkkal tudom bizonyítani: az első téma a ^környezetvédelem volt,. és csak ezután kezdődik a hazai és a keleteurópai piaci helyzet felmérése — majd ezután jön a tényleges tervező és kivitelező munka. Nyilas Károly, a Vésztői Körösmenti Mgtsz elnöke „Átvettük azon írógépet” A Békéscsabai Erdélyi Kör a tőle telhető szerény módon megpróbált segíteni Székelyudvarhely és Gyergyó- szentmiklós lakosságán azzal, hogy az általa gyűjtött segélyszállítmányokat kivitte a fenti városokba. Az ott felmerült további segítségkéréseket is megpróbálta kielégíteni. így került sor arra, hogy Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalához kivittek magyar betűs írógépet. Ezt köszönik meg az alábbi levélben: „Szeretett barátaink! A mai nap, 1990. február 12- én átvettük azon írógépet, amelyet önök hoztak. Nagyon hálásak vagyunk érte, Nemrég az Országgyűlés az oktatási törvényről tárgyalt. A vélemények különbözőek voltak, de lesznek is mindaddig, amíg egy szigorúbb oktatási törvényt nem hoznak. Mindent megadni a gyereknek — gondolja néhány szülő. Pedig nem az a jó szülő, aki mindent megAmennyiben az — bár ezt KRESZ-tábla nem mutatja —, az ott parkoló gépkocsi- vezetők miért fütyülnek több ember utcaszépítési szándékára? 1990. február 17-én költöztem családommal a Sebes György utca 5. sz. alá. Meglepetten tapasztaltam, hogy különösen a Lenin út felől érkezve, jobb oldalon igen sok gépkocsi parkol, főleg nappal. Méghozzá mélyen benn a kis-, elő- vagy virágoskertekben, vagy inkább annak szánt területen. Hozzálátván a kerekek által összeszabdalt előkertem rendbehozatalához, a következő napokban finoman kifejezve, fogcsikorgatva tahisz magyar betűs, magyar ékezetes írógéppel egyáltalán nem rendelkeztünk. E gép lényegesen megkönnyíti mindennapi munkánkat, hiszen megadatott nekünk az, hogy a polgármesteri hivatalnál is mi, gyergyószent- miklósiak anyanyelvűnkön közölhessük határozatainkat városunk lakóival... Ugyanakkor köszönjük a friss kiadványokat, meg vagyunk győződve, hogy akikhez eljut, örömmel és érdeklődéssel fogják olvasni... Testvéri szeretettel üdvözlöm Békéscsaba minden lakóját!” György Antal, Gyér gyószen tmi klós polgármestere enged gyermekének, csak éppen nem neveli. Majd az iskola — gondolják. A pedagógusokat tiszteljük és becsüljük, hiszen tőlük tanulunk meg írni, olvasni. Ne csak pedagógusnapkor értékeljük munkájukat! Hrabovszki Pálné, Békéscsaba pasztaltam, hogy a frissen ültetett rózsabokraimon, vetett füves területemben szla- lomoznak, ipsziloivfordulóz- nak gépkocsivezető urak és hölgyek. Holott pár méter az Eötvös vagy Garay utca, ahol befordulva orral a Lenin út felé lehet irányulni. A pohár akkor telt be, amikor egyik este két úr az ablakom alatt parkolva sze- relgette angyali nyugalommal ARO típusú benzintepsijét! Kérdésem; mit tehetek lakóhelyi környezetem védelmére? Az iletékesek véleményét kíváncsian várom! Cs. Szabó István, Békéscsaba 104 kislakás Kiegészítés a Békés Megyei Népújság 1990. február 1-jén megjelent, „Fixáras félkész lakások” című cikkhez: A Hargita Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet 1984-ben alakult, elsősorban házilagos kivitelezésű, szövetkezeti szervezésű társasházépítésre. 1988-ban társadalmi igényre olyan konstrukciót dolgoztunk ki a tanácssal közösen, amely lehetővé tette a fiatalok részére azt, hogy készpénz nélkül lakáshoz jussanak. A lakás földszint, plusz tetőtérbeépítéses, ütemezhe- tően építhető. A földszinti 36 négyzetméterhez valóban elegendő volt az OTP-hitél és a tanácsi támogatás, illetve hitel, de a tetőtérbeépítéshez már egyéb saját erő is kellett, így lett ösz- szesen 65 négyzetméteres a lakás. Békéscsabán, a Nyugati Kertvárosban 104 kislakás megvalósításához kezdtünk hozzá az építkezőkkel együtt, amelyből 64-et kért szerkezetkészre felépíteni tagságunk. Több helyről kértünk és kaptunk árajánlatot és ezek közül a cikkben szereplő kisszövetkezeté volt a legkedvezőbb. A megtakarítás — és ezen van a hangsúly —, amelyet a szövetkezet visszatérít az építkezőnek — lakásonként átlag 26 ezer forintot — az általunk diktált szigorú szerződési feltételeknek, illetve a munka elvégzését követő tételes anyagfelmérés szerinti épületátvételnek köszönhető. Szövetkezetünk nem csak lebonyolítója volt, hanem kitalálója, szervezője és a tagok megbízásából beruházója az építkezésnek. A kisszövetkezet pedig vállalkozó, amely a piaci kereslet-kínálat elv figyelembevétele szerint a mi megbízásunk alapján járt él. Molnár László, a Hargita Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet elnökhelyettese Ne csak pedagógusnapkor!... Parkolóutca-e a Sebes György utca? Idősek a városért átvertek egy falut Hurrikán” Békéssámsonban 99 Szép terve van a Békéscsabai Városvédő és Szépítő Egyesületnek, de eddig nagyon keveset tudott tenni. Nem az egyesületet hibáztatjuk, hanem a gondatlan embereket, akik nem vigyáznak környezetükre és mások munkáját semmibe veszik. Elég szomorú, hogy fásítás után, a nagy szárazságban csak egy idős ember locsolja meg a beültetett fákat és bokrokat, pedig talán a fiatalok fogják a jobb levegőt szívni. Azután, ha megfakadtak a növények, ne futballozzák ki, vagy derékba ne törjék. A városvédő egyesület vagy a városi tanács tiltótáblákkal lássa el azokat a területeket, amelyeket levegő tisztítására tervezett Csak így lehet szép, rendezett városrészeket fenntartani. Javaslom továbbá, hogy a városukat szerető nyugdíjasokat igazolvánnyal lássák el, s nyáron védjék a zöldterületeket. Nem hálás feladat, de segítség a tanácsnak és sokan megteszik a város és a felnövő nemzedék érdekében. Hankó János, Békéscsaba A február 5-i számukban jelent meg a „Sivár utak, pusztuló fasorok” című cikk Tirják László békéscsabai természetvédő tollából. Egyetértek a cikk szerzőjével annyiban, hogy a fában amúgy is szegény Békés megyében minden fa kivágását alaposan meg kell gondolni. Meg kell nyugtatnám Tirják urat, hogy ezt tette a közúti igazgatóság akkor is, amikor az említett 8-10 éve vágásérett fasort nem termelte ki egyszerre, hanem a közúti közlekedés biztonságát is, mint fontos szempontot, figyelembe véve — már nem először — a Dobozt Békéscsabával összeEz év márciusának első napján Békéssámsonban — miint egész Magyarország területén — igen hűvös, esős és szeles volt az időjárás. Ennek ellenére kissé meglepődött a falu tanácselnöke, amikor a következő telefon- bejelentést kapta: „Óriási szélvihar tombol az ország déli részén. Körülbelül egy óra múlva eléri Békéssám- sont is. A szükséges óvintézkedéseket tegyék meg!” A nagy felelősség, ami ilyen * esetben egy falu tanácselnökét terheli, eloszlatott minden kételyt a hír valódiságát illetően. A község kul- túrházának hangosbemondóján felszólították a lakosságot, hogy ne tartózkodjanak az utcán, húzódjanak be házaikba. A gyerekeket hazaküldtek az óvodából és az iskolából, bezártak a boltok, egy lélek sem maradt az utcákon. Az orvosok és a tűzkötő úton csak egészségügyi gyérítést végez. Ebből következik, hogy az igazgatóság 1991-ben nem tervezi a fasor teljes kivágását, a szerző információja téves volt. Sajnos a Dobozi útról kitermelt fák ezen az útszakaszon nem pótolhatók (útügyi előírás tiltja a padkába telepítést, az árkon kívüli terület pedig nem a közúti igazgatóság kezelésében van). A közúti igazgatóság a fásításra alkalmas útterüle- teken Békés megyében évente 3-4 ezer fát és cserjét ültet el a közutak mellett és szakmai megítélés, szerint a gyökérsarjakról neoltok készenlétben álltak, a rendőrség erősítést kapott. Mindenki izgatottan várt, néhányan távol levő családtagjaik miatt aggódtak. Eltelt fél óra, de a szél még mindig ugyanolyan csendesen fújdogól, mint azelőtt. Eltelt egy óra, és még . mindig nem történt semmi. Páran kezdettől fogva nem hitték el a hírt, hiszen sem a tv, sem a rádió nem tett említést az Alföl- dön tomboló időjárási viszonyokról. A hír bejlentése után másfél órával már a legtöbb ember gyanakodott, s végül rájöttek, hogy a telefonbejelentésnek nincs valós alapja. De, akkor ki telefonált? Miért tette? Talán a tanácselnököt akarta lejáratni? Vagy csak át akarta verni egy egész falu lakosságát? .Nem tudni, s talán nem is derül ki soha ... Sz. B., Békéssámson veit több ezer akácfa is jelentős értéket képvisel; ugyanakkor a teljes útmenti faállományt szükség szerint évente gondozza, kezeli és az új telepítésűeket locsolja is. Sajnos, a laikus szemlélő ezt nem látja. A Népújságon keresztül meghívom Tirják László urat egy közös utazásra Békés megye állami útjaira, ez alkalommal teljes képet kaphat az igazgatóság környezetvédelmi tevékenységéről, s bízom benne, hogy pesszimista véleménye megváltozik a tapasztaltak alap- Üán- Dr. Bede János, a Szolnoki Közúti Igazgatóság igazgatója Válaszolt az illetékes Meghívólevél a pápának Tornacsarnok-avatás Orosházán Mindent a szemnek...? Figyeltem az orosházi tornacsarnok felavatását, ott lakom ugyanis a csarnokkal szemben Az emberek, gyerekek és honpolgárok már 10 óra után gyülekeztek, de a halandók csak háromnegyed 11 után juthattak be. Természetesen csak az egyik ajtót nyitották ki. Három gyerekkel már nem tudtam leülni, ha nem akartam tolakodni. A középső szektornál lett volna hely, de egy kislány megkérdezte, van-e meghívóm? Én csak egy ^dó- zó állampolgár vagyok, nem pedig meghívott egy ilyen fontos eseményre... Az ünnepség végén termé- szetesn megint nem nyitották ki a másik bejáratot (kijáratot?). Nagyobbik gyermekem tomatagozatos aKu- lich Gyula Általános Iskolában. Nagyon szerette volna érezni, hogy ez a csarnok az övé is. Sajnos, még csak ujja hegyével sem érzékelhette, hogy köze van, vagy köze lesz valaha neki is ehhez a létesítményhez. A megnyitó után a gyerekeket a parkettra hívhatták volna, hogy ténylegesen is birtokukba vegyék azt, ami nekik épült! Ügy tűnt, ez számukra olyan álom, mint nekem egy európai utazás. Jöttünk lassan kifelé az utolsók között, nehogy eltapossanak. A parketta üresen állt, zárva és elkerítve minden oldalról... Pergely Olga, Orosháza Ősz elején hoztuk nyilvánosságra lapunkban azt a felhívást, amelyet dr. Sze- pesvári Elemér, a megyei kórház főigazgató főorvosa kezdeményezett. Kérte a megye lakóit, hogy aláírásukkal erősítsék meg kívánságukat: a pápa magyarországi látogatása alkalmával látogasson el megyénkbe, Gyulára is. Nemrégiben hallottuk, hogy a polgári kezdeményezésre 6811 aláírás gyűlt egybe. Az ügyhöz méltó, bőrkötetes formában továbbították a meghívólevelet, a különböző aláírásokat a Vatikánba. Érdekesség, hogy sok aláírást gyűjtöttek össze a békéscsabai Szent László cserkészcsapat tagjai. Az aláírások, a meghívások az ország minden részéről érkeztek a kezdeményezőkhöz. Csak fantázia kérdése, hogy elképzeljük, hány helyszíne is lehetne a pápai látogatásnak. Az újonnan választott polgármesterek próbatételeként akár a gyulai vár környéke, akár a békéscsabai repülőtér teret adhatna a tömegnek a pápai találkozáskor. Arról nem is beszélve, mennyire ránk férne a pápai áldás! Az egyházi rítus részeként felszentelhetné a keleti országrész egyetlen barokk Kálváriáját Gyuláin. Nyilvánvaló, hogy nemcsak ebből az országrészből jönnének a pápát látni kívánók, hanem a velünk szomszédos országokból is. Az aláírók nagy várakozással tekintenek őszentsé- gére, és reménykedmek a kedvező döntésben. B. Zs. Ecce Homo! A nagymama fel van háborodva. Kamaszlány unokája szobá ját takarította és a heverő alatt poAiómagazint talált. Este, amikor hazatér mindenki, a vacsorához felszolgálja a bűnjelet is. Micsoda idők! — háborog a nagyi. — Hová jutott az emberiség?!... Az atya szigorúan összeráncolja a homlokát és beletemetkezik a bűnjel tanulmányozásába. Anyu fáradtan a fejét ingatja, s olyasmit mormol, neki nincs ideje ezzel foglalkozni. Ezalatt a nyolcadik bé osztályos bűnös leplezetlenül vihog. A vizsgálat befejeződik. A szülők fáradtak, így a vádindítványt a nagymama fogalmazza jneg: miért olvasol ilyen szennyet?!... — Ugyan már, nagyi — okítja az unokája —, mj ebben a rossz?!0... Bármelyik újságosnál megveheted!... Természetes emberi igény a szex!..-. A nagymama sértődötten feláll az asztaltól. Könnyes szemét az égre fordítja, mintha a Teremtőt hívná tanúként, hogy ő idejében szólt. Farkasinszki Lajos
