Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

1990. március 1., csütörtök Font(os) támogatás Nagy-Britanniától Államcsíny, diktatúra — Iliescu nyilatkozatában Douglas Hurd, Nagy-Bri- tanriia és Észak-írország Egyesült Királyság hivatalos látogatáson hazánkban tar­tózkodó külügyminisztere szerdán megbeszélést folyta­tott magyar politikai veze­tőkkel. A brit diplomácia irányí­tója elsőként vendéglátójá­val, Horn Gyula külügymi­niszterrel ült tárgyalóasztal­hoz a Külügyminisztérium­ban. Horn Gyula hangoztatta, hogy a magyar kormányt eddig sem pártpolitikai cé­lok vezérelték a kapcsolatok bővítésében, hanem az or­szág hosszú távú érdekeit tartotta szem előtt. Ennek megfelelően Magyarország a jövőben is számít a brit tá­mogatásra reformtörekvései­nek valóraváltásában. Erre annál is inkább nagy szük­ség lesz, mivel a politikai rendszerváltást még sike­rült jobbára belső erőforrá­sokra támaszkodva végre­hajtani, ám az elmúlt négy évtized következményeinek felszámolása a gazdaságban, és a kultúra területén bel­ső erőforrásokból már meg­oldhatatlan, ahhoz nyugati támogatást kell igénybe ven­nünk. Magyar részről azt szor­galmazzák, hogy Nagy-Bri- tannia kormánya vállaljon aktívabb szerepet a magyar átalakulási törekvések tá­mogatásában. Magyarország kéri azt is, hogy Nagy-Bri- tannia a maga eszközeivel segítse elő hazánk és a Nemzetközi Valutaalap meg­állapodásának mielőbbi nyélbeütését. (A szakértői szintű tárgyalások befejez­tével a hitelszerződés ügye végleges döntésre hamaro­san az IMF igazgatótanácsa elé kerül.) A mielőbbi dön­tés Magyarország számára igen fontos lenne, hiszen hazánk egyéb (pénzügyi lehe­tőségei jórészt az IMF-fel kötendő megállapdástól függnek. Horn Gyula nehez­ményezte, hogy nem történt előrelépés a COCOM-előírá- sok enyhítése ügyében, hol­ott Magyarország kész ga­ranciát vállalni a COCOM- hatáskörbe tartozó termékek ellenőrzéséről. Az elmondottakra reagál­va Douglas Hurd azzal az elvi . megállapítással kezdte válaszát, hogy Nagy-Britan- nia nagy elismeréssel követi a Kelet-Európábán, s ezen belül is a Magyarországon zajló reformfolyamatokat. Kormánya azt reméli, hogy a szabad választások után is folytatódik a ma­gyarországi átalakulás. A kétoldalú kapcsolatok fej­lesztési lehetőségeit átte­kintve elmondta, hogy Nagy- Britannia egy 25 millió fon­tos know-how-alap felállí­tását határozta el Magyar- ország számára. Az alap az április 1-jétől kezdődő új pénzügyi évtől fogva öt éven át nyújtana vissza nem térítendő kölcsönöket a pi­acgazdasági ismeretek, a menedzsment elsajátításá­nak támogatására és az ipar- szerkezet átalakítására. Ami a COCOM-előírásokat illeti, Douglas Hurd elismerte, hogy lassan halad a COCOM - szigor enyhítése. Douglas Hurd kedvezően reagált tár­gyalópartnerének arra a kérésére, hogy a brit kor­mány járjon közben a hong­kongi adminisztrációnál a magyar kapcsolatok szoro­sabbra fűzése érdekében. Magyarország ugyanis nyit­ni szeretne Hongkong irá­nyiban, s ezért arra törek­szik, hogy megkönnyítsék a magyar üzletemberek beuta­zását a távol-keleti üzleti paradicsomba. A brit külügyminiszter közölte azt is, hogy kormá­nya az új pénzügyi évben 5 millió fontot folyósít a nemzetközi Pető-intézet fel­állítására, s további 5 mil­lió font összegyűjtését is vállalja erre a célra, nem kormányzati forrásokból. Szóba került a tárgyalá­sokon a vízumkönnyítések ügye is. Horn Gyula ügy vé­lekedett. hogy az idő már meghaladta az európai álla­mok közötti, jelenlegi idő­igényes, sok költséggel járó vízumgyakorlatot. A kül­ügyminiszter utalt arra, hogy Olaszország például már döntött a vízumkény­szer megszüntetéséről Ma­gyarország irányában, s az NSZK is hasonló lépést fon­tolgat. A nemzetközi kérdéseket áttekintve Douglas Hurd el­sősorban is bővebb felvilá­gosítást bért vendéglátójá­nak arról a minapi fejtege­téséről, miszerint Magyar- ország távlatilag a NATO politikai szervezetének tag­jává válhat. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a felvetés egy tudományos tanácsko­záson hangzott el, így azt saját álláspontját kifejező, a távlatokat elemző elméleti fejtegetésnek kell tekinteni. Magyarországnak a válto­zó európai feltételrendszer közepette új alapokat kellett keresnie biztonságának sza­vatolására. Ilyen garanciát nyújthat az ország beillesz­kedése Európába. Magyarország további út­ját elemezve sokan a serm legesség mellett törnek lánd­zsát. Horn Gyula szerint valóban nem zárható ki a semlegesség lehetősége, ám éppen történelmi tapaszta­lataink figyelmeztetnek ar-' ra, hogy ha a nagyhatalmak nem tudják azt megfelelően szavatolni, s csak a Szov­jetunió garantálná, akkor meglehetősen ” törékeny ál­lapot lenne a semlegesség. A gondolat folytatásaként Horn Gyula szorgalmazta a szakítást az európai folya­matokat gúzsba kötő tömb­logikával, azzal a szemlé­lettel, amely az egyensúlyt katonai vonatkozásokra egy­szerűsíti le. Magyarország számára ennek megfelelően a valódi kiút hosszabb tá­von a két szövetségi rend­szer konvergenciájában, kö­zeledésében, távlatos egybe­olvadásában rejlik. Termé­szetesen a kelet-európai fej­lemények, mindenekelőtt a Szovjetunióban---zaj ló válto­zások számos kiszámíthatat­lan elemet tartalmaznak, ami Magyarország kiszolgálta­tottságának veszélyét is ma­gában hordozza. Magyaror­szág számára ezért is olyan fontos európai kapcsolatai­nak megerősítése. A magyarországi szovjet csapatkivonásról Horn Gyu­la elmondta, hogy várhatóan néhány napon belül meg­születik a megállapodás a Szovjetunióval, aminek eredményeként előrelátható­lag másfél év alatt hagyják el hazánkat a szovjet alaku­latok. Terítékre került a megbe­szélésen a romániai helyzet megítélése is. A külügyminiszteri tár­gyalásokat követően Szűrös Mátyás ideiglenes köztársa­sági elnök fogadta a brit diplomácia vezetőjét a Par­lamentben. Az államfővel folytatott megbeszélés után Németh Miklós kormányfő fogadta Douglas Hurd-öt. A kormányfővel folytatott megbeszélés után Douglas Hurd koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékmű­vén a Hősök terén, majd részt vett Horn Gyula dísz­ebédjén. Douglas Hurd délután John Birch nagykövet és munkatársai kíséretében lá­togatást tett a Magyar De­mokrata Fórum Bem téri székiházában, ahol Keresztes K. Sándor és Kulin Ferenc alelnökök, Szabad György elnökségi tag, valamint Bőd Péter Ákos gazdasági és Ko- dolányi Gyula külügyi szak­értők fogadták a vendéget. Douglas Hurd a délutáni órákban John Birch kísére­tében meglátogatta a Sza­bad Demokraták Szövetségé­nek irodáját. A megbeszélé­sen Kis János megbízott pártelnök, valamint Harasz­ti Miklós és Rajk László ügyvivők vettek részt. Douglas Hurd ezután lá­togatást tett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ahol az oktatási intézmény vezetőivel és hallgatóival találkozott. — Nem hiszem, hogy Ro­mániában ma fennállna a katonai államcsíny, vagy bármiféle diktatúra megte­remtésének veszélye. Ehhez csak a teljes káosz és az anarchia nyújtana lehetősé­get — jelentette ki Ion Iliescu, az Ideiglenes Nem­zeti Egységtanács elnöke a Le Monde című lapnak adott terjedelmes interjújában. „Teljes társadalmunkat át kell alakítani az új alapo­kon, a gazdaságot, a társa­dalmi viszonyokat, a politi­kai életet. Ez a folyamat azonban bonyolult, nem le­het egy csapásra megvalósí­tani, mert az veszélyes len­ne” — hangoztatta a román politikus, egyebek között ez­zel is indokolva, hogy szük­ség van a még Ceausescu idején létrejött államappa­rátus fenntartására. Iliescu elutasította az olyan kijelentéseket, hogy a hatalmat a hadsereg kezébe Horvátországban a leg­utóbbi hónapokban a kom­munista szövetség mellé ti­zennyolc új, ellenzéki de­mokratikus párt alakult, amelyek mindegyike jelölte­ket szándékozik állítani a három hét múlva (március 22—23-án) sorra kerülő hely- hatósági, köztársasági és a szövetségi képviselőházi vá­lasztásokon. Az eszéki székhellyel mű­ködő Horvátországi Magya­rok Szövetsége most úgy ha­tározott, hogy a megválto­zott körülmények között sem alakul át politikai párttá, hanem továbbra is megma­rad a mintegy harmincezres lélekszámú horvátországi magyarság kulturális, műve­kellene adni. „Ez túlságosan is üres követelés, hiszen mi­lyen hadseregről lenne szó? Meg kellene találni a had­seregben is azokat, akik vál­lalják a teljes csődben levő gazdaságot, a jelentős politi­kai kockázatot. Erre egyet­len politikai párt sem vál­lalkozik ... Ma sokkal köny- nyebb .ellenzékben lenni” — mondotta. Bírálta a politikai pártokat, amelyekről „egye­lőre nem tudni, kiket kép­viselnek”, s akinek a meg­mentés frontja felajánlotta a részvételt a politikai irányí­tásban, de „nem hajlandók vállalni a felelősséget”. A tanács elnöke szerint Románia nem kíván kilépni a Varsói Szerződésből. „Vé­leményem szerint Horn Gyu­la magyar külügyminiszter kijelentése arról, hogy or­szága kilépne a szerződésből, választási jellegű volt” — mondotta. lődési és oktatási egyesüle­tének. Csörgics József elnök el­mondta, hogy a szövetség alapvető feladatának a hor­vátországi magyar kisebbség érdekeinek védelmét tartja. Kifejtette: — Továbbra is intézményként fog működni, mert ha politikai párttá ala­kulna, akkor le kellene mon­dania arról az anyagi támo­gatásról, amelyet jelenleg a zágrábi kormánytól kap. Jö­vője tehát a politikai küz­delmekben rendkívül bi­zonytalanná válna. Terveit és munkamódszereit viszont az új követelményeknek megfelelően átalakítja. A küszöbön álló választásokon kizárólag független képiselő- j élőitekét támogat. n Horvátországi Magyarok Szövetsége nem alakul párttá Oktatást mindenkinek, legalább alapfokon! kú képzettség megszerzésé- kát, és bizonyos együttmű­Lázadás egy szovjet hadihajón Mennyiben segíthet az ok­tatás általános és világmé­retű válságán egy nemzet­közi konferencia? Akció- programokkal, együttműkö­dési és támogatási tervekkel ed lehet-e érni milliók is­kolázottsági szintjének eme­lését? A nemzetközi szerve­zetek, amelyek a március 5— 19. között a thaiföldi Jom- tienben megrendezendő ok­tatási világkonferenciát tá­mogatják, kétségkívül hisz­nek a segítség lehetőségé­ben. 1990-et az ENSZ közgyű­lése (még 1987-ben) az UNESCO felkérésére az írás- tudatlanság ellem küzdelem évének nyilvánította. Egy­szersmind ez az első eszten­deje áz évtizedre tervezett akcióprogramnak, amelynek célja nem kevesebb, mint az írástudatlanok számának visszaszorítása. A tanácskozás előkészüle­teként szétküldött kiadvá­nyokban se szeri, se száma a riasztó adatoknak. Világvi­szonylatban 900 millióra te­szik. az írástudatlanok szá­mát; s ez természetesen roppant aránytalanul oszlik meg a világban. Az iparilag fejlett országokban a lakos­ságnak mintegy 3 százaléka analfabéta, Afrikában ez az arány 60 százalék, s ha meg­gondoljuk, olyan népes or­szágokban, mint Kína vagy India, még kisebb százalé­kok is 10 és 10 milliós né­pességszámat takarnak! Jellemző, hogy nagyobb az írástudatlanok, s ennek meg­felelően a szakképzett mun­kára teljesen alkalmatlanok aránya a nők körében, mint a férfiaknál. Nem csodái, ha a tízéves akcióprogram cél­jai közé tartozik az is, hogy a nők számára egyenlő esélyt biztosítson az alapfo­ben. Emellett általánosság­ban az analfabéták arányát az 1990-es szint felére sze­retnék csökkenteni, aminek feltétele lehet az is, hogy a 14 éven aluliak legalább 80 százaléka számára biztosít­sák az iskolalátogatási lehe­tőséget. Merthogy a világ arányta­lanul nagy részén jelenleg még ez is hiányzik. Talán még 100 milliónál is több gyermeknek egyáltalán nincs módja iskolába járni, s esé­lyeik egyre csak romlanak. 1980 óta a világ 37 legsze­gényebb országában a gyer­mekenkénti iskoláztatási ki­adásokat 25 százalékkal fa­ragták le. Persze, ezen a téren is hatalmas a különbség a fej­lett Észak és az elmaradott Dél között. Az- iparosodott kapitalista országokban egy- egy gyerek oktatására évi átlagban 6 ezer dollárt köl­tenek; sok afrikai és ázsiai országban jó, ha két dol­lár (!) telik ilyen célra gye­rekenként. Északon a peda­gógusok felháborodottan pa­naszolják, ha az iskolájuk­nak nem jut kellő mennyi­ségű számítógép a napi ok­tatáshoz; Délen többnyire beérnék a krétával is, s sok helyen még az iskolaépület is csak vágyálom. Már szinte közhelyszámba megy a katonai kiadások összevetése az oktatásra for­dított pénzekkel. Ha közhely is, mégiscsak ezekből a ki­adásokból keltene lefaragni az oktatás céljaira. Termé­szetesen ezt már sokan és sokszor javasolták, s a nem­zetközi konferencia sem ér­heti be ilyen ötletek közzé­tételével. Nem is ezért tart­ják: inkább megpróbálják hasznosítani a tapasztalato­ködési és támogatási akció­kat megszervezni. Vannak már eredményei annak, aho­gyan az alapfokú ismerete­ket viszonylag csekély esz­közzel igaz, áldozatos úttörő munkával sikerült viszony­lag széles körben terjeszteni — tanár és iskolaépület nél­kül betűvetést tanítani. S nem csekély feladat valami­lyen propagandaeszközzel egyáltalán rávenni az arra rászorulókat, hogy vegye­nek részt az akciókban! Senki nem tagadja az anyagi források bővítésének szükségességét. Nem lehet lemondani arról, hogy a te­hetősebbek adakozzanak, s néha meglepően egyszerű, ám annál eredményesebb a módszer. Japánban szinte krajcárokból milliók jöttek össze — igaz, azt azután ésszerűen is hasznosították ténylegesen oktatási célokra! Az iskolázottsági színvo­nal és a gazdaság helyzete kölcsönhatásban van: ahol egyáltalán elterjedt már a televízió, ott igazán nem nagy dolog megszervezni a képernyős oktatást. Ha csak rádió áll rendelkezésre, és az illető térségben nagyjá­ból túl vannak az alapokon, tehát a lakosságnak legalább egy része tud írni és olvas­ni, akkor jöhet a rádiós számtantanfolyam, nem be­szélve az egyéb „órákról”. A március elején sorra ke­rülő tanácskozást minden­esetre időben tartják olyan szempontból, hogy ha ott si­kerül jó ötletekkel előállni, azok megvalósításához nem­zetközi és nemzeti támoga­tási szerezni, akkor van re­mény: az évtized végére megvalósulnak a nagysza­bású célkitűzések. Szászi Júlia Tovább fertttz Csernobil — Négy évvel a csernobili katasztrófa után a fertőzés újabb területeit fedezik fel, s további lakosok kitelepíté­se válik szükségessé — jelen­tette ki New Yorkban egy szovjet diplomata. Lev Makszimov, a Belo­rusz Köztársaság ENSZ- nagykövete a világszervezet székhazában kedden tartott sajtóértekezletén külföldi kormányokhoz fordult segít­ségért. Ügy vélte, hogy legalább 28 millió dollárra lenne szük­ség a katasztrófa nyomán keletkezett orvosi, gazdasági és szociális problémák meg­oldásához. A csernobili reaktor ugyan Ukrajnában van, de a szél­járás a belorusz köztársaság felé sodorta a veszélyes su­gárzás jórészét. A köztársa­ságban a mezőgazdaság és az erdőségek 22 százaléka szenvedett sugárfertőzést, 25 ezer embert kitelepítettek. Mint Makszimov sajtóérte­kezletén hangsúlyozta, 526 városból és faluból további 118 ezer lakost kellene kite­lepíteni, 17 ezret méghozzá sürgősen. MEGNYITOTTAM szerződéses üzemeltetésű GÉPI ÉS KÉZI GÉPKOCSIMOSÓMAT 1990. március 1-jé vei. Nyitva: hétfőtől péntekig 6-tól 11-ig, 13—18 óráig, szombaton 8—12 óráig. Békéscsaba, Árpád sor 2/6. Tizenöt évvel ezelőtt, 1975 novemberében valóban láza­dás tört 'ki a rigai kikötő­ben a Sztorozsevoj hadiha­jón — erről számolt be ked­di számában az Izvesztyija. A tekintélyes szovjet lap amerikai elemzések alapján ismertette az esetet, s közöl­te Alekszandr Boriszikin ve­zérőrnagy, a KGB katonai ügyészének kommentárját. A szovjet sajtóban először ka­pott nyilvánosságot a szov­jet haditengerészek lázadá­sa. A tábornok megerősítette, hogy a lázadást Valerfj Szabiin, a tengeralaifctjáró-el- hárító hadihajó parancsnok­helyettese szervezte. Lefo­gatta a parancsnokot, a tisz­tek többségét, s a legénység megtévesztésével átvette a hatalmat a hajón. A rádión továbbított figyelmeztetések ellenére a Sztorozsevoj kifu­tott a Balti-tengerre, elhagy­ta a szovjet parti vizeket, s csak ötven mérföldre ,volt a svéd vizektől, amikor sike­rült megállítani. Az akciónál 'bevetették a szovjet légierőt, fegyvert használtak, de az már nem felel meg a valóságnak, hogy magát a hajót bombázták, Ofszet- gépmestert és papirvágét KERES # a MAHIR nyomdaüzeme. Jelentkezés: Békéscsaba, Szív u. 16. kizárólag figyelmeztető bom­bavetések történtek a Szto­rozsevoj haladásának irá­nyában — közölte Boriszfcm. így nem felelnek meg a va­lóságnak azok a nyugati ál­lítások, hogy a hajó bomba­találatokat kapott, a legény­ség jó része életét vesztette, s a Sztorozsevoj t be kellett vontatni egy szovjet kikötő­be. Az egyedüli sebesült Szabiin volt: a hajó parancs­noka lábon lőtte, amikor egymással küzdöttek. A katonai ügyész beszá­molója szerint a lázadó Szabiint árulásért halálra ítélték és (kivégezték, bűn­társa, a büntetett előéletű A. Sein matróz nyolc év bör­tönbüntetést kapott. Az esetet ismertetve az Izvesztyija nem elégszik meg a Sztorozsevoj hadihajón le­zajlott lázadásról rendelke­zésre álló adatokkal, s ép­pen a pletykák tisztázása végett szeretné megvilágíta­ni az eset hátterét, részlete­it. A szovjet lap szerkesztő­sége ezért a 15 évvel ezelőt­ti esemény résztvevőihez, szemtanúihoz felhívást in­téz, nyújtsanak.segítséget a Sztorozsevoj lázadásának fel­derítéséhez. A Kondorosi Egyesült Mgtsz Gépjavító Üzeme VÁLLAL GATTEROZÁST. Átereszthető rönkvastagság: 50 cm. Befogható hosszúság: 200 cfti felett. Címünk: Egyesült Mgtsz Gépjavító Üzeme, 5553 Kondoros, I_enin u. 54. Telefon: (67) 38-411. Telex: 83-700.

Next

/
Oldalképek
Tartalom