Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
M 1 4»] 11 1990. március 12., hétfő A II Már folynak az előkészületek Zetor a szobában (Folytatás az 1. oldalról) szakbizottsága a munkát már megkezdte, amelynek során tanulmányozzák: melyek azok a közterületek és intézmények, amelyek névadója kiállta az idők próbáját, melyeket lenne helyes átkeresztelni, továbbá milyen új neveket kellene adni. — Hogyan folytatják a munkát? — kérdeztük dr. Sonkoly Kálmántól, az egyesület elnökétől. — A javaslatok megtétele előtt a szakbizottság tagjai kíváncsiak a helyi lakosság véleményére, s ennek ismeretében voksolnak majd. Köztudott, hogy sok békéscsabai helyeselné például a Felszabadulás tér, a Lenin út, vagy a Tanácsköztársaság útja átkeresztelését, s tény például az, hogy jó lenne a jelenlegi Micsurin utcát ismét Perényi Lászlóról, az egykori Sáros megyei főispánról, a békéscsabai szlovákok támogatójáról elnevezni. További szempont, hogy olyan híres-neves, Békéscsabához kötődő személyiségek kapjanak végre utcát, vagy teret, akiknek eddig ez nem adatott meg, mint például Bajcsy-Zsi- linszky Endrének. Ma már ő is békességben lehetne a városban Achim L. Andrással. — És az intézmények? — Hasonló szempont érvényesült már a dr. Réthy Pál kórház elnevezésekor, s talán dr. Becsey Oszkár nevét vehetné fel az egészség- ügyi szakközépiskola, vagy Haán Lajos történetíró-lelkészét az egyelőre csak belvárosiként emlegetett iskola. Célszerű lenne új nevet adni az Alfredo Lima Szakmunkásképzőnek is. — Mi a véleményük a Le- nin-szoborról és a felszabadulási emlékműről, melyek eltávolítása ellen mostanában sokan emelik fel szavukat? — Négy éve vetettük fel a II. világháború áldozatai emlékműve felállításának gondolatát, amelynek létrehozásához egyesületünk 50 ezer forinttal járulna hozzá. Nos, ennek vagy a Le- nin-szobor, vagy a felszabadulási emlékmű helyén kellene állnia. A már megkezdett gyűjtéshez szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának. A számlaszám: 260- 994771108. — Mikorra készülnek el a közterületek új elnevezéséről a javaslatok? — Június végére, s remélem, meghallagtásra találnak. Például a Csaba Szálló tényleg a Fiume nevet kapja. Azért mondom ezt, mert néhány hete egy V. kerületi utcát a megkérdezésünk nélkül kereszteltek el Herkulesnek. — S, ha kikérték volna a véleményüket? — Egészen biztosan találtunk volna valamilyen, a városhoz „közelebb álló” személynevet. — Például? — Csak tréfásan említem, hogy a ’20-as, ’30-as években számos alkalommal járt Békéscsabára, a Szik térre — ahol most a Kulich-szo- bor van — cirkuszával Czá- ja János. Ő a helybeli legényeket birkózásra hívta ki, s aki földhöz bírta vágni, az 100 koronát nyert. Nos, Czá- ja János is erős ember volt, akárcsak Herkules, még sincs utcája az V. kerületben. Vitaszek Zoltán dúlt kereke tartja a falból kiszakított nagy ablakkeretet. A szép szekrénysornak vége: — Ott volt az összes ruhám, a bundám, mo.st meg mind valahol a törmelék alatt — sírja el magát az asszony, leszakadt szekrényajtók, összetört porcelán, üveghalmi mindenütt. A gép tulajdonképpen az egész szekrénysort odébbtaszította, nekinyomta a szoba és a konyha közötti falnak, így az is megrongálódott. Az ablak alatti heverőt is betolta a Zetor majd’ a szoba közepéig, rajta tömbökben a vályogtéglák. Az ablak helyén most műanyag fóliát zörget a szél. Balról a jobb sorsra érdemes öreg traktor eleje, jobbról a szerencsére épen maradt tv csodálkozik. — És most mi lesz? összenéznek, a fejüket ingatják. Nagyné szólal meg: — Nem tudom. Az a baj, hogy biztosításunk sincs, tavalyelőtt elfelejtettem befizetni, aztán, mikor rájöttem, mentem én már, de azt mondták, három hónap után automatikusan megszűnik, hát így annyiban maradt a dolog. Reggel voltam benn a műszaki osztályon, ígérték, kijönnek megnézni. A helyszínelő rendőrök mondták pott, őrjöngött, hogy ne bántsák a bátyját. Én csak azt hajtogattam a fiamnak, hogy védekezzen, de ne üssön vissza, mert abból nekünk lesz bajunk. Ezek a szörnyű pillanatok egy életre bennünk maradnak, kitö- rölhetetlénül. A felidézett képek hatására a feleségből kérdések zuhataga tör ki. — Hová vezet ez? Mi ltesz a gyerekeink biztonságával, ha ilyesmi megtörténhet? Hogyan neveljük tisztességre őket, ha ilyet kell átélniük? Nézünk egymásra, de nem tudok válaszolni. Rácz sem bisz a pisztolyhistőriában ? Rácz Gusztáv, az üldöző- verekedő csoport egyik tagja éppen az utcán tesz-vesz, amikor keresem. Először az állítólagos pisztolylövésekről kérdezem. — A szomszédban iszogattunk, és arra lettünk figyelmesek, hogy Czinanó Sándor felesége segítségért kiabál, mert lövöldöznek a lakásán — mondja Rácz. — Persze, én ezt a pisztolyhistóriát nem tudom elhinni, hisz golyónyomokat nem találtunk. Mindenesetre kiro- hantunk, és valaki felvetette, hogy nézzük meg, kik voltak itt. — És üldözőbe vették a Daciát. — Jól odatapostunk a Ladának, így nem volt nehéz egy leterhelt Daciát megfogni. Mikor kiszálltunk, én először beszélni akartam az utasokkal, ezért is vettem el tőlük a slusszkulcsot. Ügy gondoltam, elmegyünk a rendőrségre, és ott tisztázzuk ezt a pisztolydolgiot. A társam ekkorra azonban orron ütötte az öregebbik férfit. — ön pedig ezután a fiával ,,foglalkozott”. — Megkérdeztem tőle, hot a fegyver. Felakadt a szeme és olyan bután nézett rám, mint aki hülyének tart. Erre bevágtam neki egyet. Az apja odakiálitott, hogy nem a fia a bűnös. Tehát valakinek szerintem nem tiszta a keze az ügyben. — Arra nem gondolt, hogy esetleg félnek önöktől? — Ha valaki nem bűnös, nincs mitől félnie, és ugyanakkor menekülnie sem kell1. — Mit tettek a történtek után? — Visszamentünk és tovább beszélgettünk, iszogattunk. Különben én nem gondoltam, hogy ennek az ügynek következményei lesznek. Éppen a magnómat szeretettem, amikor értem jöttek. — Azóta sem fordult meg a fejében, hogy másképp is elintézhették volna ezt a dolgot? — Még belegondolni is rossz, mi történik, ha a nagy sebességnél valamelyik sofőr félrerántja a kormányt. Amúgy biztos lett volna más megoldás is, hiszen a veréssel semmit nem értünk el — mondja végezetül Rácz Gusztáv. Chicago talán nincs is olyan messze? Nyemcsok László Páneurópai kongresszus Mayer Mihály pécsi püspök több nyelven celebrált szentmiséjével kezdődött a páneurópai kongresszusi program zárónapja vasárnap, az Egyetemi templomban, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Kisgazdapárt vitafórumával folytatódott, amelyen dr. Habsburg Ottó elnökölt. A hozzászólások között volt olyan, amely a szerzetesrendek ügyére hívta fel a figyelmet, míg egy másik felszólaló meglepetésének adott hangot, amiatt, hogy a kereszténység ilyen nagy hangsúlyt kap a páneurópai elvekben. Dr. Habsburg Ottó zárszavában kijelentette: óriási felelősség hárul a választások után hatalomra jutó pártokra, mivel ők vezetik vissza Európába Magyarországot. Reményét fejezte ki, hogy még az idén tagjai lehetünk az Európa Tanácsnak.szombaton, azaz tegnap délután, hogy addig semmit ne mozdítsunk, amíg fel nem mérik a kárt. Kopogtatnak, nyílik a konyhaajtó, megérkeztek a városi tanács műszaki osztályának munkatársai, élen Bacsa István főelőadóval. — Tudom, most még nagyon váratlan a kérdés, de mi az elképzelésük, helyreállítani a házat, vagy esetleg újat építeni? — fordul a házaspárhoz Bacsa István, miután szemrevételezte a romos szobát. — Ügy látom, innen bizony el kell menni, akármit is döntenek, mert ebből bármi lehet. Beszélek a lakáshivatallal, jöjjenek be ebéd után a tanácsházára, meglátjuk, mit lehet tenni. A hivatalos vendégek elmennek, a nagy kérdés marad: mi is lesz ezután? Családi kirándulás a „pofonok völgyébe (Folytatás az 1. oldalról) az utcára, mindig az a történet fut végig a szemem előtt. A közeljövőben nemhogy Sarkadra, de még Kecskeméten kívül sem akarok menni. Az édesanya elhallgat, átadja a szót a családfőnek. — Rokon Látogatásról jöttünk haza, amikor az egyik sarkadj szűk utcácskában az út közepén veszteglő, gazdátlan Ladát pillantottunk meg. Megpróbáltuk kikerülni, de a nagy sárban elakadtunk. Próbáltuk kitolni a Daciánkat, de nem sikerült. Nyakig sárosak lettünk, így talán érthető, hogy szidtuk a magára hagyott autó tulajdonosát. Erre kinézett az egyik ház ablakán egy cigányasszony, de nem adott választ, hogy kié a kocsi. Nagy nehezen kikászálódtunk, és tovább indultunk. — A rendőrségi vallomásában Czinanó Sándorné azt állította, hogy önök pisztoly- lyal lövöldöztek a házában, és ezért segítségért kiáltott. — Ez nevetséges feltételezés! A nagy sárban pörgettük a motort, és mivel törött volt a kipufogó, a kocsi csörgött, csattogott. Csak ezekre a pukkanásokra hihette az asszony, hogy lövöldözést hall Gondolja, ha lett volna fegyverem, a későbbiekben hagyom, hogy a fiamat és engem verjenek? A férfi rágyújt, mindketten érezzük, most jön a „rázós rész”. — A Dacia tükréből láttuk, hogy néhányan beülnek a fehér Ladába, és utánunk indulnak. Először megpróbáltak leszorítani az útról, majd néhány kilométeren keresztül egymás mellett száguldottunk. Nagyon féltünk, és próbáltunk elmenekülni. Egyszer csak a Ladából egy gyújtógyertya repült át, az ablaküvegünket betörve, az ülés mellett landolt. Még gondolni sem merek arra, mi történt volna, ha a fiam ijedtében elkapja a kormányt. A kocsi elénk vágott és elállta az utunkat. A megmenekülés reménye is szertefoszlott. „Szó nélkül verni kezdték a fiamat és engem” — Mi történt ezután? — teszem fel a kérdést, bár a férfi arcán még mindig látható az „árulkodó válasz”. — Kiszállt négy férfi, és egyikük rögtön elvette a slusszkulcsunkat, majd szó nélkül verni kezdték a fiamat és engem. Rövid idő alatt tiszta vér volt körülöttünk minden. Nekem eltört az arccsontom és az állkapcsom. A lányom sokkot kacsörömpölés” Szükség van-e népmüvelüre? Ha igeny milyenre? Hogyan alakul a választások után a helyi önkormányzatok szerepe? Hol lesz ebben helye, mi lesz a funkciója a kultúrának? Szükség van-e a népművelőre, ha igen, mit kell másképp csinálnia, mint eddig? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről esett szó vasárnap délelőtt fél 11-től a Tégla Közösségi Házban, Békéscsabán az egybegyűlt harminc népművelő és tanácsi dolgozó között. A Magyar Népművelők Egyesülete Békés Megyei Területi Szervezetének rendezvényén az eszmecsere anyagát a Magyar Hírlap február 6-i számában megjelent önkormányzati törvénytervezetről szóló cikk szolgáltatta. Vendégelőadó Pálné Kovács Ilona jogász, politológus, az MTA pécsi regionális központjának munkatársa, a törvénytervezet egyik előkészítője volt. A találkozó egyik lényeges megállapítása, hogy egyes közművelődési intézmények anyagi támogatásától, fenntartásától semmiképpen nem zárkózhat el az állam. Szóba került, hogy a továbbiakban esetleg kulturális munkabizottságokban fognak dolgozni, illetve, hogy a népművelőknek egyre sokoldalúbb — a közösség igényeinek legmegfelelőbb — munkát kell végezniük. Az MNE területi szervezetének az volt a célja a találkozóval, hogy ebben az átmeneti állapotban tagjaik minél tájékozottabbak legyenek, minél felkészültebbek az új feladatokra, s nem utolsósorban minél tisztábban lássák saját szerepüket az adott közösség életében. EGY KIS PIHENŐ Fotó: Veress Erzsi A szoba romokban — Üjat építeni — latolgatja ingerülten a férj —, abba mi már nem tudunk belevágni. A megrongálódott részt kell valahogy rendbe hozni, de hát nyilván nem nekünk, elvégre nem mi tehetünk róla, hogy ez van. Nem sokat aludt szombaton éjjel a Such házaspár sem. A kutyaugatásra a házigazda jön elénk a kétszintes, vakolatlan új családi házból, amire bizony sokat kell még költeni a befejezésig. Negyvenes éveiben járó, erősen őszülő, vékony arcú férfi a Zetor gazdája, Such János. Leverten ereszkedik a konyhaszékre. — Ahogy jöttem azon a zúzalékos, új úton, kikerültem az orgonasövényt balra, de visszafele jobbra már nem tudtam venni az irányt valamilyen oknál fogva. Most se tudom, hogy miért, leTóth Ibolya hét, hogy a szervóm elment, vagy ... fogalmam sincs. — A rendőrségi jelentés szerint vezetés előtt ivott. Mennyit? — Igen. Reggel 6-tól délután úgy kettőig öt üveg sört ittam. Előbb törmeléket raktunk, azt kivittem, utána meg trágyát, és visszafele jövet történt. — A sajátja a Zetor? — Két hónapja vettem, nincs rendszáma, le akartam vizsgáztatni. De hát... a jogosítványomat is bevonták. — Látta a kárt Nagyoknál? — Akkor rögtön láttam, de ma még nem voltam náluk, azt mondták a rendőrök, legyek itthon. Természetes, hogy tudom a kötelességem, helyre kell állítani a kárt, amit okoztam. Mit tehetek .mást, ezt már visz- szacsinálni nem tudom ... Uj intézmény-, tér- és utcanevekről döntenek a nyáron Békéscsabán „Borzasztó robaj, (Folytaid* az 1. oldalról)
