Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22., csütörtök NÉPÚJSÁG Méhkerék temploma az egyházmegye gyöngyszeme Csöndesen nyílik a méh­keréki temp­lomkert vaska­puja. A késő klasszicista stí­lusú épület fá- la frissen me­szelt, a torony fakupoláját sem régen újí­tották fel. Az évszám szerint 1976-ban. Ra­dies László, aki itt, a templom körüli dolgo­kat szervezi, kérésemre ki­nyitja a belső­be vezető vas­kos ajtót. Va­kítóan ömlik be a napfény a boltíves abla­kokon és egy monumentális falfestés képeit világítja meg. Ragyognak a kék. barna, zöld színek, az alakok ruháit díszítő aranyló rátétek. Tenyér­nyi hely sincs — a terem több mint felén, a mennyezettől az oldalfalakig — üresen. Szinte káprázik a szem a festői munka gaz­dagsága láttán. Különösen fájdalmasan érinti hát a lá­togatót a mű befejezetlen- sége. — Két ízben voltak itt Romániából a festők — em­lékezik kísérőm. — Mond­ták, visszatérnek, de hiába várjuk őket... Nézem a görögkeleti val­lás jelképeit. A finoman megformált alakok tekinteté­A freskófestés radt... 1988 augusztusában abbama­ből fenség, tisztaság, derű, nyugalom árad. — Ügy érzi az ember, bár­hová lép, minden szempár őrá néz — súgja vezetőm. Nehéz ellenállni a kísér­tésnek, hogy ne érintsem meg az elérhető képrészlete­ket. Az öltözékek gyönyö­rűek. Az oltár mögött lévő „függöny” meg például azt a hatást kelti, mintha anyagból lenne, holott „csak” — nagy mesterségbeli tudással — festették. — Tetszik is nagyon min­denkinek — búcsúzik tőlem Radics László. — A festőket szerették a falubeliek. Szál­lást, élelmet adtunk nekik, és ők, ha valaki kérte, szí­vesen lerajzolták. Olyan élethű volt minden, amit csináltak... Mint Bóka Mihályné, a ta­nács elnöke mondja, a múlt évi templomszentelés — ek­korra fejeződött be a külső felújítás — igazi ünnep volt Méhkeréken. Jöttéik még Hajdú-Biharból is, oly so­kan, hogy be sem fért min­denki. Több pap prédikált, ami itt azért is nagy ese­mény volt, mert a falu gö­rögkeleti vallású gyülekeze­tének egy kijáró lelkésze van. Az Isten házát az egy­ház hozatta rendbe. Ráfért, mert kívül-belül már na­gyon megkopott, a fal salét- romos, vizes volt. A tanács járdaépítéssel segített. Ha egyszer elkészül a belső fes­tés, a berendezés felfrissíté­séhez is szeretnének hozzá­járulni. Annál inkább, mert az itteni felekezeteknek nagy része volt abban, hogy a faluban ravatalozó épült. De hogyan kerültek a ro­mániai templomfestők Méh­kerékre? Ezt Ardeleán Pál, a magyarországi román orto­dox egyházmegye vikáriusa, a faki egyháztanácsának tagjaival járta ki Bukarest­ben. — Még 1984-ben azzal a kéréssel kerestük meg a bu­karesti székhelyű román or­todox patriarhátus akkori vezetőjét, Jusztin patriar- hát, legyen segítségünkre abban, hogy a templom új ikonfalat kapjon. Méhkeré­ken az oltárt ugyanis egy­szerű deszkafal zárta le, az ikonok csak úgy rá voltak aggatva. Megígérte ezt, sőt engedélyezte, hogy festők is jöjjenek. Samoila Cristian MDF PIAC Március 3-tól ismét minden szombaton •<?£' y .4$ vW \<€>V & •xC v' cS ue»*' jj­, „\e> v* vír Sfr , ,«£'• A jO ^ A'0 6 ver Mindenkinek ez a nyerő templomfestő 1987 júliusá­ban érkezett tanítványaival, majd a rákövetkező év nya­rából is itt töltöttek két hó­napot. Azzal váltunk el, hogy szeptember közepén visszatérnek... Az öttagú csoport a múlt évben sem jött. Nem jöhet­tek. Az egyházmegyében úgy tudják, időközben megfor­dultak Svédországban, Olasz­országban ... A tavaly ta­vasszal Bukarestben járt küldöttség látta, már elké­szült, csomagolva várakozott a faragott ikonosztáz is. Hogy mikor 'kerül a méh­keréki templomba? Tervez­getik, alkalmasnak ítélt idő­pontban újabb küldöttség keresi fel a patriarhátust. Remélik azt is, a félbeha­gyott templomfestés sem lesz végérvényesen befejezetlen. „Maradandó munkát sze­retnénk végezni” — idézte Ardeleán Pál Samoila Cris- tian egykori szavait. A méh­kerékiek tiszteletben is tar­tották a festő kívánságait. Lehántották a meglévő va­kolatot, előkészítették a fres­kókhoz a falat, állványoz­tak, a vikáriátus festéket vá­sárolt. S hogy a csoport nem tért vissza, időközben lebon­tották az állványzatot. Ott áll most a faanyag az egyik sarokban. A Gondviselő, Szűz Mária, a liturgisták, az angyalok és arkangyalok, szentek, diakónusok eddig megfestett rendje még lezá­ratlan. Ügy mondják, az al­kotói szándék szerint a kom­pozíció, a történések kereszt alakot öltenek majd. Ha valóra válik a hívek re­ménysége ... Jó lenne, mert az 1849-re, sokévi munká­val felépült templom. igazi ortodox falfestésével gyöngy­szemként állna a magyaror­szági román egyházmegyé­ben. Még így — torzón — is az. . . (szőke) Február 23-tól április 15-ig Ünnepi kiállítás a csabai múzeumban A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége az idén negyvenéves. Az évforduló alkalmából a szövetség me­gyei tagjainak alkotásaiból nyílik kiállítás pénteken dél­után — a meghívóban kö­zölt időponttól eltérően nem 17, hanem 15 órakor — a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban. — A szövetség megalaku­lását megünneplendő, a köz­ponti vezetés nem országos tárlat rendezésére gondolt — mondta Banner Zoltán, a múzeum művészettörténésze —, hanem arra, hogy a terü­leti szervezetek tagjai az adott vidéken állítsanak ki. A szövetségnek — legalábbis a régi formában működőnek — ez a jubileum lesz a hattyúdala. A szervezet, mint a többi alkotószövet­ség, vagy a magyar kulturá­lis élet egésze egy régi, köz­pontosító eszme jegyében szerveződött, amely fölött elszállt az idő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kép­zőművész-szövetség nem volt soha hasznos. Ellenke­zőleg: megérdemli, hogy nagy tisztelettel ünnepeljük megalakulásának évforduló­ját, hisz a művészeknek eg­zisztenciát, többségüknek al­kotási lehetőséget biztosí­tott. Ilyesmiről a megelőző korszakokban álmodni sem lehetett. — A Munkácsy Múzeum­ban nyolcán állítanak ki... — A hódmezővásárhelyi területi szervezetből nemré­giben kiváltak a megyénk­ben élő tagok. Ennyien van­nak. összesen 8 művész al­kotja jelenleg a Békés me­gyei szervezetet: Gubis Mi­hály, Koszta Rozália, Lipták Pál, Lóránt János, Mlado- nyiczky Béla, Ruzicskay György, Schéner Mihály és Tóth Ernő, akiknek néhány alkotását most az ünnepi ' tárlaton láthatjuk. Megren­dezni nem lesz könnyű, ugyanis különböző életmű­vekről van szó, de talán a látogatónak ezért is tanul­ságos lesz. — Volt-e valamilyen meg­kötés arra nézve, hogy mi­lyen műveket mutatnak be? — Pusztán a szövetségi tagok akaratán múlit. Mia- donyiczky Béla például egy nagyobb éremsorozatot kül­dött, Gubis Mihály új felü- létmegmunkálással jelentke­zett, Schéner Mihály idő­szerű témákról — István ki­rályról, Erdélyről — festett képeit juttatta el. Lesznek már látott és a közönség előtt még ismeretlen alko­tások, talán a művésznek valami miatt a legkedveseb­bek. Banner Zoltán végül el­mondta, hogy várhatóan új képzőművész tagjai is lesz­nek az önállósult és más el­vek alapján működni szán­dékozó megyei szervezetnek. Remélhetően még ebben az évben ugyancsak közös kiál­lításon mutatkoznak be. Az azonban már bizonyos, hogy április közepén az aradi ga­lériába kerül a Munkácsy Múzeumból ez az anyag,, ki­egészítve Várkonyi János, Vágréti János, Lonovics László, Baji Miklós Zoltán, Oroján István, Varga Géza és mások munkáival, ahol egy hónapon át ismerkedhet az ottani közönség a me­gyénket reprezentáló művé­szek munkáival. Sz. M. \ y? ( zAJVVul T.* i. <yf i. AJ A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát és az Elésker közös akciója révén Békéscsabán a sétálóutcái, OROSHÁZÁN A GYŐRI V. TÉRI ÉLÉSKER-HÜSARUHAZBAN nagyarányú árengedményt adunk sertés rövidkaraj sertés hosszúkaraj sertéscomb sertéslapocka sertésdagadó sertéstarja békési parasztkolbász gyulai páros főzőkolbász 1 kg 210,— 165,— 210,— 175,— 160,— ^1847­156,— 255,— 192,— Csak nálunk! Most olcsóbb!

Next

/
Oldalképek
Tartalom