Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22., csütörtök cUc (r£ LctmL t*y Zsűri Ki mit tud? Mostanában gyakran gondolok a televízió hajdan nép- . szerű vetélkedőire. Hej, de jókat kacagtunk, sokat tap­soltunk, boldogan csettintgettünk a tehetséges fiatalok láttán. Mégiscsak valamirevaló nép ez a magyar, ha min­den bokorban olyan palánták teremnek, akikre ránézni is gyönyörűség. Külön élvezet volt figyelni a zsűrit. Sok tudós ember, akik velünk együtt szurkoltak a verseny­zőkért, s közben szakértő módon bírálták a ^produkciókat, mindig úgy, hogy segítsék, bátorítsák az arra érdemest. Mivel napjainkban a politika mindent behálóz, egyetlen vetélkedő se nélkülözheti a pártok csatározásait. A ránk zúduló ígéretözönben elképzelem, amint az erőművész összeroppan a habszivacs súlyzók terhétől, ezért átadja helyét az illuzionistának, aki mágikus erővel hat a bá­mészkodókra. Bódultán libeg a közönség, álmot lát, lila ködöket, de hopp, vége a káprázatnak. Bohócok lépnek színre, ormótlan cipőben, krumpliorral, rizsporosan, de képtelenség nevetni siralmas bolondozásaikon. Jöjjön in­kább a bűvész, aki műanyag nyulakat rángat elő kopott cilinderéből, sorra járja a páholyokat, tányérjába gara­sok hullanak, de rögvest el is tűnik minden adomány bő lebernyege ráncai közt. Hasbeszélők vitatkoznak drámai monológok előadóival, a zenekarok felváltva játszanak csasztuskát meg édesbús nótákat. Haptákba merevedik a nép a Himnusz dallamára, majd egy mutatványos gö- rögtüzet fű, másik kardot nyel. Teljes a zűrzavar. Tolon­gás támad a kötéltáncosok táborában, cibálják, lökdösik egymást, nehogy valamelyikük megtegye az utat a két pózna között kifeszített madzagon. Szidják, ócsárolják egymást, van, kit azért, ahonnan jön, másikat, mert ki tudja hová tart. Szegény, szerencsétlen zsűri, mélyen tisztelt publikum! Sok millió választópolgár, akiknek kedvtelésére történik a fura előadás. Nem szoktuk mi ezt a torz csinnadrattát. Tompák, hitetlenek vagyunk, unalmas is már a sok lát­ványosság, tett meg semmi, vagy csak nagyon kevés. Pedig most kell kimozdítani magunkat, ha ökrös szekér­rel is, mert elnyel a közöny. Artistákat, jegyszedőket, zsűrit, közönséget, mind az egész cirkuszt, elsodorja a történelem lendülete, aztán sírhatunk az eltékozolt idő­kön, kutatva, ki volt hibás, és ki csak balek. Kevés kivétellel tulajdonképpen tisztelek mindenkit, aki ma közszereplést vállal. A kivételek? Akik habzó szájjal szidják a diktatúrát, de a szemük tele hatalom­vággyal. Kókler szerencselovagok, viszketeg szerepelni vágyók, levitézlett, öreg basák, megvénült ifjak, őket kellene darab ideig valami nagy kukában tárolni, csak úgy, jelképesen, hogy ne bűzölögjön tőlük a levegő. És a többi? Megszállottak, hívők, tiszta tekintetű hazafiak, személyes sorsukat az elképzelt igaz ügynek alárendelők. Köszönöm, ha helyettem is érvelnek, agitálnak, próbál­nak serkenteni, hogy együtt formáljuk a jövőt. Termé­szetes, ha százféle módon szólnak, hiszen mi is, akit képviselni akarnak, ezerfélék vagyunk. Csak legyen már végre az ezer zsibbadt vágyból egy közös akarat! Meg­tisztulva minden szennytől, amely a hirtelen mozgással a felszínre került. Együtt kell most tanulnunk ezt a fránya demokráciát. Hazugság, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Éppen azért lett ilyen drága, mert az élet egyetlen területén se tevékenykedtünk szabad emberhez méltón. Jókora piszokság azt számolgatni, hány százmillió forintba kerül ez a választás, tehát egy­általán szükség van-e rá? Ugyan ki emlegette korábban, hogy mibe került, ha a 99°/0 egyöntetűen szavazott? És mennyi volt a festék ára, amellyel a házak kerítésére mázolták a jelszavakat? S a székházak? Meg az onnan jövő döntések? Csoda, ha jobban le nem döntöttek ben­nünket. Végig kell járni az utat, felelősségünk tudatában. Kár visszasírni a régi szép időket, amikor helyettünk eldön­tötték, kiben kell bízni, kit kell szeretni. Ki döntött, még azt se tudtuk. Rossz döntések voltak, bizonyíték rá a mai nyomorúságunk. Most aztán edződnünk kell, hogy tudjuk elviselni saját sokféleségünk hangzavarait. Remélve, hogy eljön végre a tisztességes, értelmes cselekedetek kora. Andódy Tibor A Békéscsabai Állami Gazdaság Textilüzemében, Telekge­rendáson hulladék fonalat osztályoznak az asszonyok. A ha­sonló minőségű és szinű selejl alapanyag tőkés exportra ke­rül, ahol ismét használható, jó minőségű fonállá varázsol­ják. De vajon ezt a meglehetősen jól jövedelmező újrafel­dolgozást a magyar könnyűipar eleddig miért nem oldotta meg? Fotó: Veress Erzsi Ismét földreform előtt II. II történelem segíthet 1961-re a föld 76 száza­léka szövetkezeti tulajdon­ban van, így az állami gaz­daságok területével együtt a nagyüzemi rész a mezőgaz­daságilag hasznosítható te­rületnek 90 százaléka. Az ak­tív keresők számának 23,5 százalékára, vagyis 1,19 mii. ■Móra csökkent a mezőgaz­daságban dolgozók száma. A birtokviszonyok változtatá­sával, a mezőgazdaság fej­lődésének folyamatába a tör­ténelem mesterségesen bele­nyúlt■ Így nem tudhatjuk, hogy a természetesen ható gazdasági törvényszerűségek érvényesülése esetén a mai magyar mezőgazdaság hol tartana. A körülmények, az élet rákényszerítette a me­zőgazdaságban dolgozókat arra, hogy a mindenkori tár­sadalmi és politikai helyzet­hez alkalmazkodjanak. Folyt tehát a termelés tisztességes eredménnyel akkor is, ami­kor szinte kibírhatatlan ter­heket raktak az ágazat „nyakára”. Gondolom, nem lehet sen­kinek sem célja elvitatni a számokkal, tényekkel, élet­helyzetekkel igazolható pro­duktumot. Szolgáljon tanul­ságul a múlt. A történelem során sok igazságtalanságot kellett a földhözkötötteknék átélni, ezért az újabb útke­resés tartson mindenkit a realitások talaján. A vádas­kodásokat .mellőzzük, a dol­gukat becsületesen tevők igazságérzetét ne sértsük fö­löslegesen, jobb kerülni az általánosítást. Az országos változások Bé­kés megyét mindig hatvá­nyozottan érték, mert jelle­génél fogva mezőgazdasági megye. Az utóbbi 100 évben Békés megye mezőgazdasá­gának szerkezete többször is megváltozott. Megyénk 563 ezer hektárral rendelkezik, ebből 416 ezer hektár a szántó. A XIX. század ele­jéig döntő jelentőségű volt a legeltető állattartás, mert nagyobb volt a gyepterület, mint a szántó. Ma a szántó aránya 75,5 százalék, az or­szágos 50,6 százalékkal szem­ben. Birtokmegoszlás Békés megyében, 1935-ben: Kategóriák Nagy- és középbirtok (115 ha-nál nagyobb) Gazdagparasztok (29,6—114 hektár) Középparasztok (5,75—28,7 hektár) Kisparasztok (2,85—5,7 hektár) Töredékföldes parasztok (2,85 hektárig) Összesen: A földtulajdonosok eladó­sodása országos tendencia volt. Békés, az ország akko­ri 63 vármegyéje között (1914-ben) a hatodik legna­gyobb összeggel megterhelt megye volt. A földadó a szá­zad végén az egyenesadók 53 százalékát tette ki. Az őster­melők száma 210 ezer volt, az össznépesség 63,4 száza­léka, és még 1960-ban is 57,1 százalék, vagyis csak lassan csökkenő tendenciát mutat. A szövetkezeti és állami mezőgazdasági szektorban 43 540 fő a foglalkoztatottak száma. A földreformok és a kol­lektivizálás Békés megyében is hasonlóképpen zajlott, mint az ország más terüle­Gazdaságok száma Terület Ossz. tér. ha százalékában 193 112 964 30,82 1076 49 784 13,58 11471 137 740 37,58 7384 30 433 37,58 47 631 67 755 35 003 636 391 9,55 tein. Sőt a forradalmi jelleg erőteljesebben érvényesült. A nagymennyiségű termék előállítása nem párosult nagymértékű jövedelemmel, de ezt a mindenkori árpo­litika és közgazdasági sza­bályozás tette olyanná, hogy a döntési lehetőség viszony­lagos demokrácia mellett is korlátok között történhetett. Mindezt összevetve, a mező- gazdasági ágazat volt az, ahol a demokráciát lehetett gyakorolni és nem lehet ér­deke senkinek az eredmé­nyeket vitatni. Alaptalan az a gyakran hangoztatott vé­lemény is, hogy az elmúlt negyven évben tönkretettük a földet, hisz hogy lehetett volna megtöbbszörözni az ágazat produktumát? Fejlő­dött a technika, az alkalma­zott technológia, szélesedtek a biológiai alapok, az ok­szerű tápanyag-gazdálkodás­ban is jelentős előrelépés van. Miért is kell tehát a nyilvánvaló tényeket bi­zonygatni? Miért nem a to­vábblépés lehetőségét tag­laljuk pártharcok nélkül? Megyénk, a talaj vízszol­gáltató-képességének javítá­sa érdekében például 1981- től 1989. december 31-ig 2,1 milliárd forint értékű komp­lex meliorációs beruházást valósított meg. Az öntözés- fejlesztésre fordított összeg 1987-től 483 millió forint volt. Az ágazat szellemi és fizikai dolgozói nem a lét alapjának, a földnek a tönk­retétel én tevékenykedtek, hanem az éppen uralmon le­vő társadalmi és politikai rendszerben végezték mun­kájukat, termeltek. Ezért nem elmarasztalni, bizony­talan jövőképet festeni, ha­nem elismerni, ami elisme­résre méltó, a hibákból okulva a gúzsbakötöttséget oldani kellene. Célszerűbb felelősséggel nyilatkozni, és a szabad akaratból történő döntési lehetőséget biztosí­tani. A változtatás utáni ho­gyan tovább módszerét is felvállalva, az ágazat teher­viselési képességét reálisan számbavéve dönteni tulaj­donformáról, szervezeti fel­állásról st'b. Legyenek tehát fejlődést garantáló jó törvények, a többit bízzák arra a vidé­ken élő sok ezer emberre, aki eddig is becsületesen dolgozott és ezután is dol­gozni, alkotni szeretne. (Vé- Oe) Koltay Zsoltné, agrármérnök II megye 1989. évi fontosabb gazdasági adatai és jellemzői (Az 1988. évi %-ában) IPAR A termelés volumene összesen Ezen belül: bányászat gépipar építőanyag-ipar könnyűipar élelmiszeripar Az egy foglalkoztatottra jutó termelés KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR Az építőipari termelés volumene Az egy foglalkoztatottra jutó termelés FELVÁSÁRLÁS A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek értékesített mennyisége: vágómarha vágósertés vágóbaromfi tehéntej tyúktojás BELKERESKEDELEM A kiskereskedelmi forgalom, folyó áron Ezen belül: bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek vendéglátás ruházati cikkek vegyes iparcikkek MUNKAÜGY A foglalkoztatottak száma: Ipar Kivitelező építőipar Mezőgazdaság: állami gazdaságok, kombinátok mg.-i termelőszövetkezetek közös gazdaságai Közlekedés Kereskedelem A foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete: Ipar Kivitelező építőipar Mezőgazdaság: állami gazdaságok, kombinátok ipg.-i termelőszövetkezetek közös gazdaságai Közlekedés Kereskedelem 100,2 121,8 104,3 103,0 91,5 98,3 103,8 105,1 115,5 102,0 98.3 95.6 98.6 68.3 117.6 116,1 105.6 106.7 122,6 96.5 91,0 97,2 93.5 93.7 96.8 116,8 122,8 113,9 117.1 113,4 120.1 A megye gazdasági folyamatait és a lakosság életkörül­ményeit meghatározó főbb tényezőket 1989-ben a következők jellemezték: — a piaci és pénzügyi folyamatok élénkültek, a gazdálko­dó szervezetek (likviditási pozíciói jelentősen differenciálód­tak; —-1 a gazdálkodó szervezetek száma — az új, zömében kis létszámú szervezetek létesítésével — gyors ütemben gyara­podott; „ — az ipari termelés' — az országossal ellentétben — kis­mértékben emelkedett, ami továbbra is alapvetően az ex­port, ezen belül különösen a nem rubelelszámolású kiszál­lítások fokozását szolgálta; — a megyei székhelyű kivitelező építőiparban — az előző évek tendenciájával ellentétben — nőitt a termelés, főként a szak- és szerelőiparban; — a mezőgazdaság kalászos gabonákból és őszi betakarí- tású növényekből kiemelkedő terméseredményeket ért el; a megye év végi nagyüzemi állatállománya. — valamennyi főbb állatfajt tekintve —• kevesebb volt az egy évvel ko­rábbinál; a fontosabb mezőgazdasági termékek együttes ér­tékesítése alig maradt el az előző évitől; — a megfigyelt népgazdasági ágakban foglalkoztatottak száma tovább csökkent; a nettó átlagkeresetek viszonylag dinamikusan emelkedtek, de néhány népgazdasági ágban nem érték el a fogyasztói árak átlagos növekedését; — a megye lakosságának központi forrásokból származó folyó pénzbevétele az egy évvel korábbinál jóval nagyobb ütemben emelkedett, de az országos átlagot nem érte el; a lakosság megtakarítási lehetőségei érzékelhetően csökken- tek, eladósodása tovább nőtt; — a kiskereskedelem folyó áron számított eladási forgal­mának növekedése valamivel gyorsabb ütemű volt az or­szágosnál; — a továbbra is elenyésző részarányt képező állami erő­forrásból épített lakások száma és aránya emelkedett. Békéscsaba, 1990. február 14. István Tiborné tájékoztatási osztályvezető, KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Békés Megyei Igazgatósága akadémiai beruházások Szavatosság és jétállás Megvalósulhatnak a Magyar Tudományos Akadémia ez évre tervezett beruházásai, az állami költségvetésből ugyanis 1990- ben 520 millió forintot juttatnak erre a célra. E támogatás ré­vért lehetővé válik a többi kö­zött, hogy üzembe helyezzék a Központi Fizikai Kutatóintézet kísérleti reaktorát, amelynek rekonstrukcióját tavaly fejezték be. Folytatják az Akadémiai Számítóközpont (SZTAKI) épí­tését és a Mezőgazdasági Kuta­tóintézet Fitotron laboratóriu­mának rekonstrukcióját. Kor­szerűsítik a Geodéziai és Geofi­zikai Kutatóintézet budapesti földrengésjelző állomását. A gépműszer beruházásokra a tavalyi 220 millió forinttal szem­ben . 320 millió forintot költhet­nek. Ebből az összegből kutatá­si programokra és más intézeti célra 210 millió forintot szán­nak. Az Informatikai Program 60, a Számítástechnikai Progra­mok 25, az Interkozmosz Ta­nács 15 millió forintot használ­hat fel. Tervezik lazt is, hogy 2,2 millió forinttal hozzájárulnak az Akadémiai Kiadónál megjelenő nagylexikon kiadásához, s be­építik a Zenetudományi Intézet tetőterét. Elsősorban a gyakorlatban dolgozó ügyvédeknek, jogta­nácsosoknak és bíráknak, valamint a szakvizsgára ké­szülőknek szánták a szerzők A gyakorló jogász kéziköny­ve című új sorozatot. A Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adó gondozásában megjelent a régóta hiányzó műfajt pót­ló sorozat második darabja, amely a Szavatosság és jót­állás címet viseli. Minden egyes kötet a jogi munkában kialakult, egységbe tartozó jogterületek szabályait fog­lalja össze úgy, hogy felöleli a kérdésre vonatkozó egyéb hasznos tudnivalókat is. E kézikönyvek az adott jog­szabályok szövegének teljes körű, pontos közlésére he­lyezik a hangsúlyt, s hozzá­fűzik a vonatkozó végrehaj­tási és más jogszabályi ren­delkezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom