Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

IJIWJK7ÍW 1990. február 27., kedd Víz — víz — víz! Bő fél éve annak, hogy az ivóvizek minőségét javí­tó országos program része­ként Szeghalom város és Füzesgyarmat nagyközség la­kossága is, a helybéliek je­lentős hozzájárulásával, megépült kistérségű vízmű révén jut (hat) ivóvízhez. Szeghalom területén mint­egy 9 kút táplálja a vízmű­veket. Vagyis ami a vízigé­nyek mennyiségét illeti, az emberek szükségletei kielé­gíthetők. A víz vas-, arzén-, am­móniatartalma azonban na­gyobb az előírt határérték­nél. Éppen ezért a fentebb említett, az ivóvizek minő­ségét javító program során a szakemberek ezek csök­kentését szeretnék elérni. Számokban kifejezve, a vi­zek arzéntartalma 0,1-0,17 mg liter, azaz a megenged­hető mérték több mint két­szerese. Természetesen, amíg ez a technikai, vagy az egyéb kö­rülmények okán nem csök­kenthető a kívánt mérték­ben. az embereknek addig is tiszta vízhez kell jutniuk. Ezért is határozott úgy a kormány, hogy a 14 éven aluli gyermekek, valapiint az egészségügyi tárca által megjelölt intézmények pa­lackos vizet kapnak —• díj­talanul ! Szeghalmon naponta 5940 liter '„csomagolt" ivóvizet oszthatnak szét, az ott élők ennek mindössze a felét fo­gyasztják el. Ami a vízkérdés megoldá­sát illeti, az idén 50 millió forintos összegű fejlesztéssel bővítik a vízellátás feltéte­leit. A szakemberek azt ígé­rik. hogy augúsztus-végétől már olyan ivóvízhez jutnak az emberek, amelyben az arzénkoncentráció a megen­gedett 0,1 mg liter érték alatt tartható. Érdemes hangsúlyozni, a vízellátásért felelős vállalat az újonnan létesített kutak működtetését már 1990 má­jusára tervezi. Ehhez a KVM a vízügyi alapból 20 millió forintos támogatást biztosít. Békés Megyei Tanács V. B. műszaki osztálya Felhívás az új szabadművelődésre Február 23-án Révfülöpön — a szabadművelődési moz­galom 42 évvel ezelőtti álla­mosításának és megszünte­tésének helyszínén — talál­kozóra gyűltek össze az ál­lampolgári kezdeményezésre születő kulturális mozgal­mak és a kialakuló művelő­dési önkormányzatok képvi­selői és támogatói. Céljaik és tapasztalataik kölcsönös ismertetése után megállapították: Magyaror­szág demokratikus jogállam­ként való megteremtésének feltétele a kulturális élet egészséges működése, az ál­lami dominanciájú kulturá­lis politikai és népművelő­dési intézményrendszer ösz- szeegyeztethetetlen a kibon­takozó civil társadalom igé­nyeivel. Szükségszerű tehát a közművelődési törvény azonnali hatálytalanítása. Olyan szabályozás kell, amely lehetővé teszi és segí­ti az új, demokratikus, plu­ralista jellegű művelődési mozgalmak, egyesületek, in­tézmények kialakulását és tevékenységét. Egyúttal, te­kintettel a helyi önkormány­zatok szerepének növekedé­sére, az állami szakigazga­tás elveinek és szervezeté­nek radikális átalakítására van szükség. Társadalmunkban biztató jelek mutatják a kulturális önszerveződés iránti készsé­get. A jogalkotásnak, az ön­kormányzatiság és az állam- polgári jog alapján segíteni kell e törekvéseiket és a he­lyi kulturális önkormányza­tok megalakítását. Felhívunk minden kultúra iránt fele­lősséget érző állampolgárt és közösséget, hogy településü­kön vegyék kezükbe saját művelődésük ügyét. Révfülöp, 1990. február 25. Az Üj Szabad Művelődési Konferencia résztvevői Tanácsülés Mezőkovácsházán Kényszerhelyzetben a költségvetés Társadalmi, gazdasági éle­tünk változásai nem kerül­hetik el a tanácsi költségve­tési gazdálkodást sem. E re­form keretében több évtize­des hagyománnyal kell sza­kítani — így kezdődik az a pénzügyi költségvetési terv, amely fő napirendként sze­repelt Mezőkovácsházán a napokban megtartott tanács­ülésen. Az ülést dr. Fekete Lajos tanácselnök vezette, a meghívott vendég Uhrin Nándor, a Békés Megyei Tanács pénzügyi osztályának vezetője volt. — A döntően kiadási jel­legű költségvetési rendről át kell térni a forrásorientált gazdálkodási szemléletre. Mindezt pedig olyan körül­mények között, amikor nem lehet számolni a gazdaság fellendülésével, a pénzügyi helyzet javulásával — hang­zott el a bevezetőben, majd több hozzászóló is rávilágí­tott a rendkívül szűkös pénz­ügyi lehetőségek kényszerű felhasználására. A bevételek és kiadások összehasonlítá­Takarékoskodnak Orosházán első alkalom­mal rendezett résztaggyűlést a Gádoros és Vidéke Taka­rékszövetkezet. Ebből az al­kalomból Sebest Sándorné elnök számolt be az oroshá­zi kirendeltség betéttulajdo­nosainak az 1989. évi ered­ményeikről. A szövetkezet működési területén 10 ezer 157 a ta­gok létszáma, ebből Oroshá­zán 4075. A lakosság igyek­szik még többet dolgozni, takarékosabb gazdálkodással jövőre is gondolva, kevés megtakarított pénzéből be­tétbe is jut. — Nagyon fontos a betét- állomány erőteljes növelése, hiszen ez függvénye a köl­csönfolyósításnak. Az az el­várásunk az egységektől, hogy a folyósított kölcsön1 fedezze a nálunk elhelyezett pénzmennyiség — hangsú­lyozta az elnökasszony, majd sakor kitűnt, hogy a dologi kiadások (csupán 30-35 szá­zalék) alig fedezik a már meglevő intézményhálózat fenntartását. Új beruházás­ra ez évben gondolni sem szabad, és a megkezdett épít­kezések befejezése is itt-ott kérdőjeleket mutat. A ta­nács' vezetése az igényeket ismeri — amelyekből ezen a tanácsülésen is felvetődött jó néhány —; nagyrészt jo­gosnak ítélik, mégis türe­lemre és megértésre kérték a tanácstagokat. A gazdasági' problémák miatt néhány in­tézményt meg kell szüntet­ni, illetve átszervezésük in­dokolt. A tanácsülés elfo­gadta a Családi Intézet meg­szüntetését, melynek felada­tait a művelődési központ veszi át. Konkrét szó esett a nevelési tanácsadó, az úttö­rőtábor és a központi mű­hely átszervezéséről. Végül a testület a pénz­ügyi tervet 1990. évre 147 millió 800 ezer forint bevé­teli és kiadási előirányzattal hagyta jóvá. H jyj orosháziak néhány praktikus jótanács- csal szolgált a jövőre nézve. Kiemelte a hosszúlejáratú kölcsönt, amelyről az utób­bi időben sokat hallunk, ar­ról viszont keveset, hogy 1991. július 1-jétől-csak azok kaphatnak kiemelt támoga­tást. akik már az idén hoz­zákezdenek a kuporgatás- hoz; akiknek -van ifjúsági betétjük, vagy lakáscélú elő- takarékjuk. A betétkamat-változások is­mertetése után a hozzászó­lók az iránt érdeklődtek, hogy miért vezették be a ke­zespapírok szövetkezeti ki- rendeltségen való aláírását? — Sajnos, visszaélést ta­pasztaltunk. Volt, aki meg­hamisította a kezespapírját és a mai’ napig nem kaptuk vissza a pénzünket — hang­zott a válasz. Ezután a köz­gyűlés résztvevői küldötte­ket választottak. cs [ Első nap a laktanyában Babgulyás és túrós csusza, jobb lenne a civil ruha (Folytatás az 1. oldalról) — Én már nagyon várom az Országgyűlést, hátha már a mi katonaidőnket is le­csökkenti — szólal meg Kor­csok József, aki Muronyból vonult be. — Tudom, szük­ség van a honvédségre, de szerintem félévi kiképzés bőven elég lenne. Rz elvesztett haj a legnagyobb baj — Az itteni benyomásaid­ról még hiába kérdeznélek, inkább azt mondd el, hogy telt az utolsó este otthon? — Elkészítettem a holmi­mat, majd gondolkoztam a múlton és a jövőn. Aztán az egészre aludtam egy hatal­masat. Amúgy a napokban a legnagyobb stresszhatás akkor ért, amikor a vállig érő hajamtól kellett megvál­nom. — Felesleges megkérdez­nem, hogy izgatott vagy-e, hiszen ez ilyenkor termé­szetes. Inkább az érdekelne, van-e valamiféle félsz ben­ned? — Konkrét nincs, de be­lül érzek valami hasonlót — mondja. Mielőtt még az első benti ebédhez — az itt már ha­gyományos babgulyáshoz és túrós csuszához — hozzá­fognának az újoncok, van idő egy rövid beszélgetésre. Makó László, aki Orosházá­ról került a Dugovicsba, ki­csit egyedien fogalmaz. — Én már jönni akartam, lehet, hogy azért, mert nem nagyon szeretek dolgozni — kezdi nevetve. — Kezdetben biztos nem lesz monoton az élet, de szerintem az szen­ved meg a legjobban, aki véresen komolyra veszi a dolgokat. — Ügy hallottam, most egy honvédnek 780 forint a havi illetménye. Ebből igencsak nehéz lesz félretenni. — Ennek a másfél évnek éppen ez az egyik legna­gyobb hátránya. A fiatalo­kat 18 hónapra kivonják a munkából, utána kezdhet­nek mindent elölről. No, de majd lesz valahogy — zárja a beszélgetést, és a babgu­lyás irányába fordítja a fe­jét. Nem kell már rettegni a Dunántúltól Herpai János alezredest a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnoksá­gon kerestük fel. Először a megj'éből most bevonultak számáról kérdeztük. — Hétfőn és kedden mint­egy 950 újonc kezdi meg a megyéből a katonai szolgá­latát. Ez 30-35 százalékkal kevesebb a korábbi átlag­nál. Harminchétén vannak köztük, akik egyetemet vagy főiskolát végeztek. Ök egy évig katonáskodnak. — Nem is olyan régen, sokszor volt példa arra, hogy a megyéből Nagykanizsára. Zalaegerszegre is kerültek újoncok. Most előfordult ilyesmi? — A megyéből a Dunán­túlra nem vonultak újoncok. A legtávolabbi hely Szabad- szállás, de a többség a me­gyében marad, vagy Mező­túrra és Hódmezővásárhely­re kerül. — Várhatóan 1991-től csök­ken a szolgálati idő. Sokan próbálták halasztással „ki­húzni" addig? — Rengetegen próbálkoz­tak, de csak megfelelő in­dokok esetén — tanulmá­nyok folytatása, nehéz szo­ciális körülmények — fo­gadtuk el a halasztási kérel­meket. Akadt egy olyan fia­talember is, aki megtagadta a katonai szolgálatot. Ellene az eljárás folyamatban van. Ha már a büntetésnél tar­tunk, szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy bejelen­tési kötelezettségét senki ne mulassza el, mert az bírság­gal jár. — Még egy utolsó kérdés. A most bevonuliaknál meny­nyi az átlagéletkor? — Az állomány évek óta fiatalodik. Most többségé­ben 19-20 évesek vonultak öe. Nyemcsok László Anyu főztje egy időre álom Fotó: Kovács Erzsébet Urad megyeiek Békéscsabán és Mezöberényben A román vendégeket Pataki István, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának titkára fogadta Fotó: Kovács Erzsébet Tegnap ismét Arad megyei küldöttség járt megyénkben! Egynapos látogatásuk újabb állomása volt a két megye utóbbi hónapokban megúju­ló kapcsolatának, A héttagú delegációt Felix Marin Cos- cesu, a Nemzeti Egység Arad Megyei Tanácsa alelnöke ve­zette. Borosjenőről öten ér­keztek megyénkbe, köztük Georghiu Cornel, a város polgármestere. A román vendégeket dél­előtt Békéscsabán, a megyei tanács épületében fogadta Pataki István vb-titkár. A rövid találkozó során arról folytattak eszmecserét, mi­lyen konkrét gazdasági kap­csolatok épülhetnek ki a két szomszédos megye között, s melyek az ezt lassító ténye­zők. Elsősorban a gazdaság különböző szerkezete, a két ország eltérő árviszonyai je­lentenek gondot, de mindkét fél arra törekszik, hogy meg­találja a kedvező lehetősége­ket. A küldöttség ezután Me- zőberénybe utazott, ahol a borosjenőiek — viszonozva a mezőberényiek közelmúltban náluk tett látogatását — leendő testvérvárosuk társa­dalmi. gazdasági vezetőivel találkozhattak, s megvitat­hatták, milyen távlatokat nyit számukra e kapcsolat. A tárgyalásokra a pontot pár hét múlva teszik, amikor Borosjenőn sor kerül a két város közti szerződés alá­írására. A vendégek délután vá­rosnézésre indultak, s- bepil­lanthattak a mezőberényi üzletekbe is. Az Arad me­gyei delegáció tagjai az esti órákban utaztak vissza Ro­mániába. ‘ g. k­Látszólag némán, csendben zajlott... Újabb munkásgyűlés az orosházi olajbányászoknál (Folytatás az 1. oldalról) den. Hajdúszoboszlón a hely­beliek „kirúgása” árán vál­laljunk munkát? Mi a ga­rancia arra, hogy egy-két hónap múlva nem történik egy újabb átszervezés a ma még megmaradt vállalatok­nál is? A súlyos kérdések és a hozzájuk fűzött gondolatok megrendítőek. Ezek az em­berek nem hisznek abban, hogy ugyanaz a gazdasági vezetés, amelyik pazarló gazdálkodást folytatott, má­ról holnapra a fizikai lét­számcsökkentéssel meg tud­ja oldani a magyar kőolaj­ipari kutatás jövőjét. Töb­ben úgy vélik, a szükségte­lenül magas (szolnoki) im­produktív állományi lét­szám átmentése miatt tör­tént mindez. Több munkás úgy gondolja, a legjobban felszerelt és legkorszerűbb orosházi vállalatot rövid időn belül majd valakik ol­csón megveszik. Lehet, hogy ezért kellett az embereket „kipakolni”. A hétköznapi ember fejé­vel is úgy látják, hogy az adminisztrációs létszám ra­dikális csökkentésén túl, még más forrásból is meg­takarítható lett volna az a bizonyos 200 millió forint. Például a 30 százalékos ha- tékonj’ságú hazai olajkiter­melést célszerű lenne fo­kozni, hiszen a fejlett or­szágokban ez a mutatószám a duplája, vagyis 60 száza­lékos. Ügy látják, hogy egy­általán nem indokolt Szol­nokra vinni a szállítójármű­veket, darukat, azért, hogy műszaki vizsgára előkészít­sék és a pecsétet a forgalmi engedélybe nyomják. Hiszen mindez itt Orosházán is megoldható lenne ... Tehát a vihar Orosházán még mindig nem csendese­dik. Az viszont már nyil­vánvaló, hogy a játszma nyertese ismét egy olyan ha­talmas cég, ahol úgy tűnik, a „vízfej” átmentése érde­kében inkább a termelésről, a szerkezetváltásról mondott le a vezetés. — rákóczi — Januárban már 50 százalékos „túlteljesítés” Tovább romlik a baleseti statisztika Békés megyében tavaly az or­szágos átlagot meghaladó mér­tékben nőtt a balesetek száma, a halálos kimenetelüeké pedig a duplájára emelkedett! Ráadá­sul az idei rajt sem a legfé­nyesebb : a januári baleseti sta­tisztika az egy évvel ezelőtti­hez képest 50 százalékkal töb­bet mutat. A megyei közlekedésbiztonsá­gi tanács idei első ülésén Bal­ta János rendőr alezredes be­vezetőjében a megye baleseti helyzetének aggasztó romlásá­ról beszélt. Ebből kiindulva ha­tározták meg a feladatokat, amelyeket nehezíti az a körül­mény, hogy ma sokakat inkább a politikai és gazdasági hely­zet foglalkoztatja, s nem az: hogyan lehetne a közlekedőket megmenteni a halálos baleset­től. Az elnökség tagjai egyhangú szavazással elfogadták az 1990. évi munkatervet és költségve­tést, bár többen megjegyezték: a munkára fordítható mintegy másfél millió forint szűkösen lesz elegendő az emelkedő költ­ségek fedezésére. (Az összeg egyébként tartalmazza azt a tá­mogatást is, amelyet a szerző­dést kötött megyei vállalatok év közben utalnak át a megyei KBT-nek.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom