Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. február 3., szombat o kÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Kik nyüszítenek Medgyesbodzáson az elnökválasztás előtt? 1990. január 20-án az Űj Köröstáj Belpolitikai és Kul­turális Melléklet hasábján megjelent „A többi hadd nyüszítsen” főcím, illetve ,,Elnökválasztás előtt Med­gyesbodzáson” című cikkre kívánok reagálni. Reagálásom kiváltó oka az Egyetértés Mgtsz sok vihart, válságot megért tagságának becsületessége, igazságszere- tete. Először is le kell szö­geznem, hogy a fent emlí­tett cikkben közöltek egyet­len megállapításával sem értek egyet. Ezt az itt élő emberek és a meglevő do­kumentumok — kérdezés és vizsgálat során — bizonyít­ják. A cikk megírásának igazi oka és indítórugója egy valóban szűk réteget képvi­selő csoport „önjelölt” sze­mély elnökké választásának ténye. Ez a szűk réteg a je­lenlegi politikai küzdőtéren a régi sztálinista klikk, va­lamint a termelőszövetkezet­ből eltávozottakból verbu­válódott csoport. Az eltávo­zottak egy része „önszántá­ból”, más része „kényszer­ből” távozott termelőszövet­kezetünkből, azonban éppen a távozók a hangadók. Ez a kisebbség jelenleg a zava­rosban halászik. Termelőszövetkezetünkről, illetve az előzményekről és a jelenlegi problémákról sze­retnék néhány gondolatot el­mondani, mivel úgy érzem, a mi sorsunk nem egyedül­álló, beleértve a tagságot és vezetést egyaránt, azonban vannak speciális gondjaink. A termelőszövetkezet terme­lési szerkezete, az állatte­nyésztés és növénytermesz­tés árbevételi aránya a meg­levő termelési eszközök alapján adott. Nálunk csak abrakfogyasztó állattenyész­tési ágazat van, amelynek árbevétele meghaladja a 60 százalékot. Ez egy merev, a piaci követelményt követni nem tudó termelési szerke­zet. Ezt hagyta ránk az ak­kori bálványozott, agyontá­mogatott, népgazdasági el­várásoknak megfelelő és ezért elismert vezetőség. Az elmúlt aszályos időszakot mi is átéltük, az állami elvoná­sok fokozódásával egy idő­ben. Érdekesség, hogy köz­vetlen körzetünkből napi 15- 18 ezer köbméter ivóvizet vonnak el a lakosság egész­ségesebb ivóvízellátása érde­kében — ami természetes —, de a természet nem pótolta, a termelés színvonala drasz­tikusan csökkent ezeken a területeken. Az előző idő­szak vezetése már beleesett az új idők megpróbáltatá­saiba, amit hibákkal teté­zett, veszteség keletkezett. A jól bevált gyakorlat alapján 1-2 évig el lehetett kenni, utána elemi erővel tört fel. Ezt a bajt tetézte, hogy a korábbi módszer alapján a gazdaság barátait nem válo­gathatta meg a tsz-vezetés — mint az életben — ezt ad­ták a régi „elvtársak”. Eb­ből a barátságból is keletke­zett 20 millió nagyságrendű hiány. A beharangozott és ígért szerkezetátalakításra nem jutott pénz, ezért va­gyunk ott, ahol vagyunk. Ennek ellenére az elmúlt 2 év alatt 47 millió forint ré­gebbi hitelünket fizettük vissza. Ezek konklúziójaként tsz-ünk nehéz öt évet ha­gyott maga után. Ezt csak a rendkívül szigorú megkö­tésekkel adott kétszeri sza­nálási hitel ellensúlyozta. Ennek ellenére a termelő- szövetkezetünk fennmaradt. Döntő azonban, ami a jövő­beli optimizmusra is okot ad, hogy a tagság és a ve­zetés egységbe forrt, az öt év alatt kialakultak a meg­felelő kapcsolatok annak el­lenére, hogy közben az ural­kodó párt életszínvonal-poli­tikája csődöt mondott. A jó kapcsolatok kialaku­lásához hozzájárult a tsz- vezetés részéről a háztáji kisvállalkozás intenzivitásá- nak megvalósítása. A jelen­legi állapotok azt követelik a tsz-vezetéstől és a tagság­tól, hogy együtt maradjon, a szövetkezeti gazdálkodás formáját önmaga válassza meg, áldozatos munkáját pe­dig a piac ismerje el, és ha ennek megfelelően termel, gazdálkodása ezáltal jöve­delmező legyen. Ezt elérni csak a tagság által támasz­tott igények kielégítésével lehet, amelynek az új piaci és gazdálkodási körülmé­nyekre kell orientálódnia. A tsz-vagyon felosztása, meg­osztása a jelenlegi állapotok alapján az ott dolgozók el­vitathatatlan joga. Ennek módja nem eldöntött, a köz­gyűlés állásfoglalása a vég­ső meghatározó. A földkér­dés tisztázása viszont jelen­leg meghaladja a tsz-veze- tők jogait, elképzeléseit és lehetőségeit, ezt az új kor­mánytól várjuk. Nem a mun­dér becsületének védelmé­ben, de mivel ma már di­vat a vezetőellenes hangu­lat, illetve ennek szítása, azért ebben a kérdésben ki kell jelentenem, minden ve­zetőnek saját magát kell megvédenie a múltjával, je­lenével és jövőjével. A vezetővel támasztott ré­gi „hármas követelményt” részemről elavultnak tartom, de a szakmai tudást és rá­termettséget nem lehet el­vitatni, mivel a termelőszö­vetkezetünkben is „mana­ger” típusú vezetőkre van szükség. Én bízom benne, hogy ennek a tsz-nek a tag­sága a most előtte álló el­nökválasztási feladatot is si­keresen megoldja. A megol­dás kulcsa a'választás kez­detét jelző küldöttgyűlésen hangzott el: „ez a termelő­szövetkezeti tagság eléggé felnőtt már ahhoz, hogy — mindenféle manipuláció el­lenére — az eszére és nem az érzéseire hallgat. Ha ezt teszi, kialakíthat az elkövet­kezendő időszakban egy va­lódi és jó szövetkezetei, amelyben ténylegesen a tag­ság akarata érvényesül.” Dr. Urbán András mezőgazdasági szakmérnök W Úgy, mint régen... Kötegyáni határátkelő: minden úgy történik, mint régen, udvarias, gyors vám­kezelés. Szalontai határátkelő: minden úgy történik, mint régen, bizalmatlan, alapos kutatás. Még a régi „gárda” vámkezel. Szerencse, hogy személyi motozást már nem alkalmaznak. Nagyvárad. Boldog va­gyok, hogy látom a Szt. László templomot, épen, a régi helyén. Tizenöt évvel ezelőtt Ceausescu le akarta bontani. Akkor több ezer magyar és román éjjel-nap­pal néma tüntetésben tilta­kozott a vandál pusztítás el­len. Később úgy volt, hogy csak arrébb csúsztatják. De, hogy hová? A városban minden úgy történik, mint régen — lán- gosért, almáért, zöldségért, főleg újságért sorban állnak az emberek. A húsüzlet előtt is hosszú a sor. Megnézem, mit árusítanak? 64 lejes sza­lámiért verekednek. A város megúszta a pusz­títást, mert a temesvári forradalom kitörésekor a nagyváradi szekuritáté 70-80 százalékát Temesvárra irá­nyították. A váradí repülő­téren — amit katonák őriz­tek — „kisebb” incidens tör­tént, egy katona több lövést kapott. A Bihari Napló örömmel tudósította olvasó­it, hogy a sebesült már lá­badozik. Az üzletekben — úgy, mint régen — rokonok, ba­rátok, ismerősök a raktáron át kapják az árut, azaz a külföldről küldött ajándéko­kat. „Legszebb öröm a kár­öröm”, tartja a régi köz­mondás. Belekóstoltam az ízébe. Az' üzleten kívül vá­rakozó tömeg észrevéve a régi rend szerint történő „kiszolgálást”, megostromol­ta a gyorsan bezárt ajtókat azzal a céllal, hogy megver­jék az eladókat. Így azok csak éjjel mertek hazamen­ni. Az árvaházban éhesek, rongyosak, felemás cipőben járnak a gyerekek. Vajon hová tűnt a Vöröskereszt ál­fái küldött élelem, narancs, cukor? Igen, akik hajdan is könnyen hozzájutottak, azok kapnak most is, mert min­den úgy történik, mint ré­gen. Hargitához közel, Cséhte- leken (Ciutelec) van Bihar megye egyik öregek ottho­na, sok elhagyott, gyógyszer nélküli, nyomorék emberrel. Az itt lévő öregek, háború­ban lábukat vesztett embe­rek éheznek, fáznak. Reggeli mentatea cukor nélkül, az ebéd „nevenincs leves”, vacsora mentatea cukor nélkül. Kivétel nélkül mind szeretne meghalni, ugyanúgy, mint régen. Szilágysomlyó hegyektől körülvett, tündéri kisváros volt valaha. Hosszú volna felsorolni a sok sikeresen híressé vált embert, akik itt születtek, innen kerültek a nagyvilágba. A műemlé­kek lerombolva, az utcákon a félbehagyott bontás tör­meléke. Ha a Báthory-várat nem javítják meg sürgősen, akkor hamarosan tönkre­megy. Itt született Somlyói Báthory István, erdélyi fe­jedelem, lengyel király. Ti­zenhárom évvel ezelőtt kül­döttség érkezett Lengyelor­szágból, hogy vállalja a vár rendbehozatalának költsége­it. A helyi hatalmasságok majdnem megverték őket. Január tizenkettedikén az ország gyászolta a mártíro­kat. A Somlyói református templomban Tőkés László tartott gyászistentiszteletet. Akik nem fértek el ebben a csodálatosan szép, kazettás mennyezetű templomban, azok az utcán gyülekeztek. S míg a tiszteletes bent a sze­rétéiről, megbékélésről be­szélt, addig a kívül reked­tek — románok, Magyarok egyaránt — áhítattal, türe­lemmel kitartottak az isten- tisztelet végéig. A szilágysági Szó című lapban Tőkés László így nyilatkozott: „A romániai forradalmi események ala­kulása folytán, Temesvár és Menyő népe összekapcsoló­dott egymással." Elmondta még, hogy Menyő népe ado­mányokat gyűjtött Temesvár megsegélyezésének céljára. A szegénységében adakozó falu hálaadással gondol a szabadságért harcoló város­ra. Hazafelé jövet minden úgy volt, mint régen. Mikor megláttam a hazai állomá­sön kiírt táblát, hogy Köte- gyán, elöntött az öröm, hogy itthon vagyok és megcsó­koltam a kezem, hogy ma­gyar vagyok. Vagy még sincs minden úgy, mint régen? Sándor Nicoletta A szilágysomlyói templom, ahol január 12-én Tőkés László tartott gyászmisét------------------------------------------------­---------------------------­H angadók ■w Mostanában már jó ideje, a nagy leleplezések, s az egyre nagyobb fölháborodások korát éljük. Mi tagadás: emberekről, intézményekről és testületekről, finoman fo­galmazva is, gyalázatos dolgok derülnek ki. Nemcsak ko­rábbi viselt dolgaikról, de újabb kori és pillanatnyi cse­lekedeteikről is. Soroljam? Példálóddzak? Inkább nem, mert félő, hogy az események egyszerű fölidézésével is csak az indulato­kat szítanám, éppen ezt elkerülendő szeretnék szólni, kérni és figyelmeztetni. Volt alkalmam néhány napja megkérdezni a magas rangú kormánytisztviselőt: hogyan látja, miiként értékeli a belpolitikai helyzetet? S a megdöbbentő — mellesleg habozás nélküli — válasza: „A polgárháború felé hala­dunk, vészes gyorsasággal.” Volt alkalmam végighallgatni az író-politikus (vagy politikus-író?) egyik vasárnap reggel elmondott uszítá­sát, s volt alkalmam ugyancsak tőle hallani, hogy „ütött az igazság pillanata”. (El nem dönthetem: miként jöhet ez az igazság egyetlen „pillanat” alatt, s légióiképpen, ki­nek és milyen igazsága „üt” egyetlen pillanat alatt?) Volt alkalmam — már jó néhány hete — végighallgat­ni a Kossuth rádió körkérdésére — „hogyan értékeli a belpolitikai helyzetet?” — adott legkülönbözőbb pártál­lású politikusak válaszait. Egyetlen kivétellel mindahá- nyan mélységes aggodalmuknak adtak hangot. Polgár- háborús veszélytől még nem, de a gazdaság végzetes szétzilálását eredményező káosztól rettegtek. Az egyetlen kivétel a minap megválasztott országgyűlési képviselő, mondván, hogy a lehető legjobb úton vagyunk á jogálla­miság és a demokrácia felé. Nyilatkozatának végéről csak annyi hiányzott, hogy „ihaj-csuhaj, most aztán itt van végre a politikai kánaán!” Mióta és hányán mondják — többnyire nyugodtan és racionálisan érvelve — a politikai reformok halaszthatat­lanságát, mert hogy e politikai reformok hiánya a gaz­dasági mélypontról való kikecmergést nehezíti. Vagy ép­pen lehetetleníti. S aztán többnyire ugyanők, ha késve ds, s ha kezdetben tétovázva is, de csak-csak elindították a kívánatos politikai reformokat. Ideig-óráig úgy nézett ki, hogy itt valóban valóságos és megfontoltan,, a józa­nul gondolkodó emberek intelligenciájával vezérelt poli­tikai fordulat következik be, ily módon vezérelve egyút­tal a most már kikerülhetetlen — és iszonyú elszántsá­got követelő — gazdasági átalakulást isi. Ám aggasztóan rövid ideig tartott a reménykedés ko­ra, hogy tudniillik ezt a gyötrően kínzó váltást megúsz- szuk az indulatok elszabadulása nélkül. Ehelyett — és manapság ez már egyre nyilvánvalóbb — az idétlen ma­rakodás, a lehetetlennél is lehetetlenebb személyeskedés, a mindent és lassan már mindenkit elborító vádaskodás, a végzetesen primitív uszítás veszélyezteti a nemzeti köz- megegyezésen alapuló békés átalakulásit. Elkezdtünk valamit, és mostanság már komolyan fe­nyegető veszély, hogy amit elkezdtünk, az kudarcba — ne adj, Isten, véres kudarcba! — torkollik. Elkezdtünk valamit gondolkodva, megfontolva, és ne adja Isten, hogy éppen mi bizonyítsuk Anatole France múlt századbéli keserű megállapításának igazságát: „Nem jó politikus az, aki elébe vág a dolgoknak. Nincs igaza annak, akinek túl korán van igaza.” Mit mondjak? Ez maga a rémület! Az egyetlen halvány remény, hogy a korábbi átkozó­dók közül is vannak, akik jobb belátásra tértek, érezvén a végveszélyt. Egyikük így ír: „Menteni, ami menthető, mert az elkövetkező években, ha csakugyan elkezdünk építkezni végre, nagy szükség lesz mindenre, ami érték. És menteni, ami még menthető, önmagunk jobbik felé­ből.” És bizton maradt még valami önmagunk jobbik felé­ből! Csak ez akadályozhatja meg, hogy esztelen ostoba­sággal, értelmetlenül egymásnak essünk, s dulakodás közben minden megmaradt értéket elpusztítsunk. Földhasznosítási koordinációs szervezet alakult Pártok, szervezetek rész­vételével megalakult a Földhasznosítási Bizottságok Országos Koordinációs Szer­vezete — jelentették be az újságíróknak hétfőn, a MTESZ székházában. A szervezet, attól függet­lenül, hogy pártok hozták létre, önállóan látja él tevé­kenységét. Azzal a céllal szervezték, hogy közigazga­tási egységenként szorgal­mazza helyi földhasznosítási bizottság létrehozását, majd támogassa működését. Eddig 9 faluban alakult meg ilyen bizottság, és újabbak szer­vezését is megkezdték. A bi­zottságok feladata :a földtu­lajdon számbavétele, az 1947-es állapotnak megfe­lelően. A földek tulajdono­sainak, örököseinek pontos nyilvántartásán kívül össze­írják, hogy az érintettek a földet művelés, bérbeadás vagy éppen eladás céljára kérik-e. Nyilvántartják a földtulajdonnal eddig nem rendelkezők igényét is, to­vábbá szorgalmazzák az úgynevezett közbirtokossági tulajdon hasznosítását. A bizottságok munkáját . koordináló országos szerve­zet nyilatkozatot tett közzé. Ebben követelik, hogy az új földtörvény megalkotásáig a kormány — magáningatla­nok kivételével — tiltsa meg a földforgalmazás minden forrná j át.­A koordinációs szervezet felhívással fordult a vidék lakosságához, hogy — ahol még nincs — alakítsák meg a földhasznosítási bizottsá­gokat, és ehhez a munkához vegyék igénybe a koordiná­ciós szervezetben tevékeny­kedő pártok helyi szerveze­teinek segítségét. A koordinációs szervezet egyébként nyitott, mindazon pártok, társadalmi szerveze­tek csatlakozhatnak, akik munkájukkal elősegítik a célkitűzések megvalósítását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom