Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 24., szombat TALLÓZÓ köRÖSTÁJ „...nincsenek és soha nem is lesznek 0-------------------­4 5% -55% Csak játék a számokkal egyenlő esélyek” ...a pártok — láthatóan — nem a programjaikkal akar­nak híveket szerezni, hanem ismert emberek más területen megszerzett népszerűségével. Most a szavazatokért folyik a harc és csakis a szavazatokért. Veszélyes játék. Ha a futó minden versenyt megnyer, biztos-e, hogy bírja a verseny­futást a rohanó idővel, a szökellő inflációval, árakkal? A színész, aki minden szerepében zseniális, milyen lesz poli­tikusiként, ha nem Shakespeare, Madách a beszédírója — és súgója sincs? A pártok hónapokon át huzakodtak az esély- egyenlőségen, hogy ki hány percet kapjon a televízióban, rádióban, mekkora tere legyen az újságokban, a hirdető­oszlopokon. S miközben a saját esélyeikért harcoltak fog­gal-körömmel, mintha elfeledkeztek volna arról, hogy az ország esélyeit teszik kockára, a demokrácia esélyeit, a gazdaság esélyeit — s végső soron a gyerekeink, unokáink esélyeit. Az én nemzedékem meglehetősen türelmes volt, be- iletörődő, a mi életünk nagyjából ráment erre a rendszerre. Most viszont, hogy fölcsillant a remény, türelmetlenek let­tünk, hisz van még egy kicsi időnk, meg aztán nőnek a gyerekek. Nem kell esélyegyenlőség, csak esély kell — a normális élet országos esélye. Hogy ennek megteremtése az én felelősségem is? Nem. Szó sincs róla. Ez azok felelőssé­ge, akik elhivatottságot éreznek a vezetésre és a képvise­letre, akik vállalják a felelős posztokat. A bársonyszéket, a hatalmat... Az országot tehát azoknak kell vezetniük, akiknek tehet­ségük, hitük és hatalmuk van hozzá. Most a nép bizalmá­ért folyik a harc, azaz a hatalomért. A pártok ezért hajto­gatják az esélyegyenlőséget, ezért lökdösődnek a rajtvonal­nál. De nincsenek és soha nem is lesznek egyenlő esélyek. A nagy pártok esélyei mindig nagyobbak lesznek, mint a ki­csiké: és nem a párt igazsága, programja dönti el, ki kapja a szavazatokat, hanem a kampányra fordított összeg nagy­sága. Már rég nem a politikai,, ideológiai, gazdasági zseni pártvezér a legfontosabb ember, hanem« a propagandafőnök. De még ez se egészen igaz. A „kommunistagyanús” pártok az idén az ifjú Lollobrigidával és a világ legjobb mened­zserével sem tudnának győzni. Ez a tény szerénységre kell hogy intse a majdan győztes pártokat: ők vannak, őket kell szeretni. Ne felejtsék el: eddig még csak egyetlen párt bi­zonyított — volt rá negyven éve. Ezzel nagymértékben nö­velte a többi párt esélyeit, melyeknek azonban nem lesz ennyi idejük a bizonyításra ... Lesem esténként a pártok ötperceit, de sehol se látok új Deákot, új Széchenyit, de még új Bethlen Istvánt se. Csak azt látom, hogy egyenlő eséllyel akarják megmutatni ma­gukat. Nos, ez nagyjából sikerül is nekik. Kiábrándító öt­perceikkel — a tévés szakemberek teljesen pártatlan közö­nye mellett — kétségkívül teljesen egyenlő eséllyel járatják le magukat minden áldott este. (Tisztelet a csekély kivétel­nek.) Nekem az esélyegyenlőségről egészen más jut eszem­be. Az, hogy megy az idő, s hogy minden nappal egyre ki­sebbek az esélyeink. (Száll László; Élet és Irodalom) A lánya kifosztotta „Koldusélet az enyém” Félve nem lehet. ... Persze, akik nemcsak éreznek, hanem gondolkod­nak is — mégpedig függet­len, autonóm emberi lény­ként, amiben sajnos, nem­igen szerezhettünk tömeges gyakorlatot. — azoknak tud­niuk kell; végre az ész ér­veinek kell győzedelmesked­niük a félelem (és félelem- keltés) otromba érvei fe­lett. S ez a félelemmentes élet, együtt a demokrácia tisztán működő játékszabá­lyaival, még csak nem is politikai, hanem gazdasági követelmény. Hia van elkülöníthető ok, ami miatt megfeneklett a gazdaság a kontinensnek ezen a vidékén, az a szel­lem szabadságának a hiá­nya. Hiába, az emberiség el­ért a technikai civilizáció­nak arra a fokára, amikor az alkotó gondolat, a mű­veltség anyagából szabadon építkező értelem vált köz­vetlen termelőerővé. A csúcs- technológiák életközegét kell megteremtenünk, ha egyenrangú félként akarjuk kivenni a részünk a nem­zetközi munkamegosztásból. A barbár ösztönök most mindkét irányból ez ellen munkálódnak. Kölcsönös fé­lelmeket, kölcsönös gyanak­vást szítva... H/olott félve (és megfé­lemlítve) nem lehet demok­ráciát csinálni. Hatalom­vágytól, s hatalomféltéstől telten legfeljebb személyes karriereket lehet építgetni, a nemzetét nem. (Mekis Já­nos; Fejér Megyei Hírlap) ... A költségvetés arra is rájött, hogy a hiteladó be­vezetésével, a hátralék 45 százalékának elengedésével már kifizetődő a készpénz­ben való törlesztés. Hogy to­vább szedhesse az adót, be­jelentette, hogy ez évtől nem 45 százalékot, csak 25 száza­lékot enged el, hiszen csak nem tesz olyat, ami a la­kosságnak kifizetődő?! A múlt év végén, aki csak te­hette, rohant is az OTP-be, minden pénzét összeszedve, kölcsönöket felvéve, hogy gyorsan letudhassa lakáshi­tel-tartozását, amikor még 55 százalékkal megúszhatja. Az OTP előbb nem fogadta el a pénzt, minek az neki, aztán, miután kitört a bot­rány, mégis. És most jön az abszurdum. A költségvetés, ahelyett, hogy örült volna annak a 8-9 milliárdnak, amit a lakosságtól készpénz­ben így elszedett, sopánkod­ni kezdett, hogy hiánya emi­att lett a tervezettnél na­gyobb. Merthogy ő moneta- rista módon gondolkodik, Rossz hír, tehát bekövet­keztére nagy valószínűséggel számíthatunk: a magyar au­tósok a jövő évtől — állí­tólag — ismét kénytelenek lesznek felelősségbiztosítást kötni, s természetesen, en­nek megfelelően díjat is kell fizetniük. Persze fizetnek most is, bár az áremelkedé­sek újabb és újabb hullá­mai már elhomályosították valmelyest annak az 1982- es benzináremelésnek az em­lékét, amikor bejelentették: a benzin új árából literen­ként 1 forint 20 fillér szol­gálja majd a felelősségbiz­tosítás fedezetét... Persze hangsúlyozni kell, hogy tulajdonképpen ez sem több, mint a szokásos bű­vészkedés a számokkal. Elő­ször is, mert a benzin árát az ominózus 1982-es áreme­lés óta legalább ötven szá­zalékkal emelték, de az ak­kor beépített 1 forint 20 fil­lér kövületté válva képvi­selte az állandóságot. Holott talán ezt is illett volna any- nyi máshoz hasonlóan „be- gyúrúztetni”. De akár így számolunk, akár úgy, a tény tény marad: a költségvetés ma ráfizet az egykor nyere­séges biztosítási kalandjára. Szabadíts meg Uram min­ket a hazugoktól, a képmu­tatóktól, az önzőktől, a min­denkin átgázolóktól, a köpe- nyegforgatóktól, az örök nyertesektől, a pöffeszkedő főnököktől, az önteltektől, a gyáváktól, az önelégültektől, a karrieristáktól, az idegen csizmát viselőktől, a hatal­maskodó pártoktól, a ká­kán is csomót keresőktől, az ostobáktól, az élősködőktől, a népszipolyozóktól, az or­szágrablóktól, az önkritikát nélkülözőktől, a korrupt hi­A rendszámtáblák július 1-jétől már fényvisszaverő kivitelben, s a jelenlegitől eltérő méretben kerülnek forgalomba. Az általánosan használt, az 52XH centimé­ter nagyságú tábla lesz, elöl és hátul egyaránt. Néhány járműtípusra azonban — kü­lönösen hátul — ezt a mé­retet nem lehet felszerelni, azért született ggy másik változat. Ez 20X28 centimé­teres, a jelek két sorba ke­rülnek. Elképzelhető, hogy lista készül azokról a jármű­vekről — ide tartozik pél­fittyet hányva a reálfolya­matoknak. Ha ugyanis a lakosság készpénzben befizeti az 55 százalékot, a költségvetésnek kell jóváírnia a maradék 45 százalékot, mivelhogy az OTP az 55 százalék besze­désével az egész hitelt törli, és a különbözetet a' költség- vetés terhére könyveli. Ami persze nem egyéb, mint já­ték a számokkal. Mert a ke­mény realitás az, hogy a la­kosság vásárlóereje sok-sok milliárd forinttal csökkent, ami a költségvetés leghőbb vágya volt. És erre, ahe­lyett, hogy tapsolna, elkezd sírni. Lehetséges, hogy a lakosság készpénzes hitel- törlesztése miatt kimutatott „költségvetésitöbblet-hiány” ad majd okot újabb adók ki­vetésére, benzin- vagy hús­áremelésre, esetleg a lakbé­rek és hitelkamatadók nö*- velésére? Azon elv alapján, hogy minél többet fizet a költségvetésnek a lakosság, annál többet kell még el­szedni tőle? (BÖC; Figyelő) s ezért most a korszellem­nek megfelelően „piacosíta- ni” szeretne. Aminek ára lesz — és ezt természetesen, a szokásos módon, a lakos­ság fizetné... A gépkocsi-biztosítási rend­szer megváltozásának termé­szetesen logikus velejárója lenne a benzinár csökken­tése literenként 1 forint 20 fillérrel. Más kérdés, hogy a költségvetés bevételéhségé­vel szemben érvényesülíhet-e majd ez a logika ... Ami viszont biztos: ha a felelős­ségbiztosítás rendszere meg­változik, az autósok közvet­len terhei nőni fognak. Ter­mészetes kérdésként vetődik fel, hogy az autósok számá­ra díjemelésként megjelenő, valódi biztosítási rendszer bevezetése, vagyis a kárki­fizetéseknek a károkozókra való terhelése együttjár-e a biztosítási ügyintézés, a szerviz javulásával. A biz­tosítási szakemberek szerint igen. önmagában is ilyen irányú kényszert jelent a versenyhelyzet létrejötte, a casco biztosítások várható visszaesése pedig szolgálta­tási, ' elörelépési kényszert vált majd ki.- •. (Heti Vi­lággazdaság) vatalnokoktól, a szívtelenek­től, a szakbarbároktól. a mindent sötéten látóktól, a kiváltságokat élvezőktől, a rosszindulatú bajkeverőktől, a mindig mindenbe bele- nyugvóktól, a pénzimádók­tól, a fösvényektől, az iri­gyektől, a fanatikusoktól, a hitetlenektől, az ügyes­kedőktől, a megalkuvóktól, és minden más gonoszoktól. Engedd, hogy úgy legyen. (E. Hargitai Márta; Veszpré­mi Napló) dául az Ikarus néhány típu­sa vagy az 1300-as Volkswa­gen —, amelyekre ezt kell kiadni. A motorkerékpárok­ra 13X24 centiméter méretű rendszámtábla kerül majd. Ez utóbbiakról valószínűleg elmarad az országjelzés és a nemzeti színű csík. is. Egyelőre csak a július 1- je utáni forgalomba helye­zett gépjárművekre kerül új típusú rendszámtábla, a tel­jes járműállomány átrend- számozása várhatóan öt évet vesz majd igénybe. (Magyar Rendőr) ... — A jó isten áldja meg miiind a kettőjüket, ha bele­avatkoznak az életembe! Annyit sírok és koplalok, hogy az nem közönséges. Mindep nap sóban-vízben főzök. Koldusélet az enyém. — Mennyi pénzből tetszik élni? — Háromezer-nyolcszáz- harminchárom forint a nyugdíjam havonta. — Ki szokta segíteni a hétköznapjaiban? — Rá tka inénak üzenek né­ha, a tanácshoz. Ö küld va­lakit, akinek pénzt adok és abból vásárol nekem a bolt­ban ennivalót. — Meleg étel Lajosmiz'sé- ről jobb lenne. — Tanyára nem küldenek ebédet. Én meg már nehe­zen és csak ritkán mozdul­hatok ki innen. Amikor or­voshoz megyek, fogok egy botot és beroskadozom a községbe. Taxit nem merek hívni. Nincs rá száz vagy kétszáz forintom. — A családja? Fájdalmas sebet tépek fel kérdésemmel, mert így vá­laszol: — A nyolc gyere­kemből hat meghalt. Az egyik fiam — ott a képe a falon — a Dunába veszett. Abban a kettőben pedig, aki még él, nincs sok köszöne­téin. Karácsonyra és szil­veszterre egy evőkanál vizet ... Azt hiszem, Jobba Ga­binek adós az utókor. Ezút­tal1 sem vállalkozunk tör­lesztésre, csupán azokat a visszaemlékezéseket, doku­mentumokat adjuk közre, melyek a színésznő magán­életébe engednek betekinte­ni. Az újságok 1983. augusz­tus 31-én adták hírül, hogy: tragikus hirtelenséggel el­hunyt Jobba Gabi. Tragikus hirtelenséggel? Jobba Mik­lós, a színésznő bátyja nem szívesen beszél a történtek­ről. — Teljesen egyedül élt. Jól leplezte a magányossá­gát. Éva testvérünk Pesten lakott, gyakran hívta hozzá­juk. Gyulán játszott 1983 nyarán. Akkor már idegileg labilisnak látszott. Riadt volt a tekintete. Egy este be­szélgettünk, próbáltuk rá­venni, hogyja ott Pestet. Ezt nem ígérte meg, azt azon­ban igen, hogy elmegy or­voshoz. Augusztusban már kezelték az Idegrehabilitá­ciós Intézetben. Huszonhato- dikán. pénteken délután 3 órakor hétvégére hazaenged­ték. Éva is hívta magához. Elhárította az invitálást. Ar­ra kérte a környezetét, sen­ki ne keresse. Gyönyörűen felöltözött és eljátszotta az sem hoztak. Inkább vitt tő- lem_ az egyik ... — Mit? — Elkérte a személyi iga­zolványomat és a takarék- könyvemet, s kivette a 64 ezer forintomat a lajosmizsei OTP-ből tavaly ősszel. Az­óta felém se nézett, ö az idősebb lányom. Budapesten lakik. — Mire hivatkozott: miért vette magához a 64 ezer rorintot? — Azt mondta: „Anyám, összeszedtem a pénzét! El­viszem mihozzánk, nálunk jobb helye lesz. Itt ellopnák a csavargók.” A nagyközségben (Lajos- mizsén — a szerk.) felhábo­rodást váltott ki az eset. A tanácsnál is elítélték ezt a „pénzmentést”. A 64 ezer fo­rint ment (Budapestre), a gazdája pedig maradt a tüs­kés kerítésű, nádfödeles ta­nyában. Csak a napot nem vehetik el tőle, amely szép időben rávilágít, amint a küszöb mellett, a sarokban kuporog. Arra az asszonyra, aki valamikor — a konyhai tűzhely fölött látható — fal­védőt kihímezte: „Az én jó istenem könyörögve kérem. Hogy a családot minden bajtól őrizze meg nékem.” (Kohl Antal; Petőfi Népe) utolsó szerepét. Az orvosi szakvélemény szerint szom­batra virradóra végzett vele a méreg. Harminchat éves volt. Egy búcsúlevelet ha­gyott a lakásban. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni. Nincs re­mény! A gépkocsim a II. a Verecke lépcső és a Ruthén utca 26 B előtt áll. A har­mincezer forintot küldjétek haza, Szegedre. A többit Pes­ten élő nővéremnek adjátok. A lakberendezést rátok bí­zom. Nem tudom, mj legyen vele. Mindenkit ölelek, aki szeretett és akiket szerettem, Gabi.” — Szeptember 15-én a Farkasréti temetőben bú­csúztatták, október 7-én pe­dig itt, Szegeden, a Belvá­rosi temetőben , helyezték örök nyugalomra a hamvait. Ö segített a családban min­denkinek, csak saját ma­gáért nem tudott eleget har­colni. Magánéletét feláldoz­ta a pályájáért. Egyre ke­gyetlenebből szenvedett a magánytól, a magáramara- dástól. Bátor volt és ször­nyen szerencsétlen ... (Bod- zsár Erzsébet; Csongrád Me­gyei Hírlap) VÁLASZTÁSI hirdetés — Akkor már inkább liberót veszek...! (Lehoatkl István rajul (A Magyar Nemzetből) Régi-új „felelős” ötlet... „Szabadíts meg Uram!” Itt az új rendszámtábla! Jobba Gabi Bátor volt és szörnyen szerencsétlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom