Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG fl HUZfl MINDEN ELŐTT „Megkeresett két termelőszövetkezeti tagunk’ Kettéválik a Fehér Lajos 1990. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM Estére ismét határozatképtelenné vált az ülésszak Az Országgyűlés januári ülésszakának szerdai munkanapján ismét félbeszakadt több téma tárgyalása, ugyanis a képviselők módosító indítványairól állást kelllett foglalniuk az illetékes parlamenti bizottságoknak. A múlt héten megkezdett ülésszak az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló al- kotmányerejű törvény feletti határozathozatallal folytatódott. Kiemelést érdemel, hogy a jogi bizottság támogatta Eke Károly indítványát, miszerint a képviselőknek megválasztásukat követően, illetve mandátumuk lejártakor vagyonnyilatkozatot kell tenniük az Országgyűlés elnökének. Bár a levezető elnök az első sikertelen kísérlet után ismételt szavazásra szólította fel a képviselőket, a döntés mégis elmaradt, mert a javaslat nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Hasonló sorsra jutott a családjogi törvény módosításáról szóló tervezet is. Élénk vita bontakozott ki Bánffy György és Horváth Jenő képviselők között. Utóbbi leszögezte : az örökbefogadással kapcsolatos törvény módosításának érzelmi megközelítése nem eredményezhet helyes megoldást. A jogi bizottság állásfoglalása szerint — amit az igazságügyminiszter véleményével szemben nyilvánítottak ki — a családjogi törvény alkotmányerejű, ezért az elnöklő Jakab Róbertné a kérdést kiadta az Alkotmánybíróságnak, és elnapolta a határozathozatalt. Eredménnyel zárult viszont a sajtótörvény módosításával kapcsolatos vita. A képviselők elfogadták a törvénytervezetnek azt a szövegbeli módosítását, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. Az Országgyűlés elfogadta (Folytatás a 3. oldalon) II nemzet új napszámosai Egyik kezükkel számlálnak, a másikkal „kopogtatnak” Amíg az ajánlási szelvényekkel kapcsolatos szarvasi, kétegyházi és más eddigi — talán nem is jóhiszemű — bejelentések vaklármának bizonyultak, addig a tanácsi dolgozók felháborodása megalapozottnak látszik. Az elkeseredett indulat okát az érintettek Kéry Jánosnak, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal vezetőjének sajtóban megjelent nyilatkozatából származtatják. Az ÁNH vezetője elmondta, hogy a „kopogtatócédulák” postai kiküldésére sem a kormánynak, sem a tanácsoknak nem volt 150 milliójuk, ezért ők — mármint az ÁNH — féláron, 75 millió forintból megoldották a feladatot. Ez a valóságban azt jelentette, hogy az évtizedek óta ható beidegződöttség, hivatali fegyelem alapján a tanácsi dolgozókat rávették: kézbesítsék ők a cédulákat. Olyan időpontban, amikor ugyanezek az emberek január 2-a és február 3-a között — szinte bagóért — amúgy is minden szabadidejüket a népszámlálásra fordítják. Hogy az értékek zűrzavara teljessé váljon: a postához képest félpénzűek lették, illetve a cédulák átadásánál jóval több időt és figyelmet követelő összeírás adatlapjainak kitöltéséért még ennyit sem kapnák. Ha pedig az ÁNH csúszik a határidővel — márpedig ez bekövetkezett -, akkor az ebből eredő feszültségekért az irántuk érzett bizalom és maradék nyugalmuk elvesztésével a tanácsiaknak kell megfizetniük. Kötelező-e erre vállalkozniuk? — vetődhet fel a kérdés. Formailag nem, hiszen az ÁNH szerint minden közreműködővel külön-külön vállalkozói szerződést kötöttek, így kettőn állt a vásár. Amíg azonban idáig jutottak, a sok évtizedes reflex zabolátlanul működött mindenkiben. A megye 64 vb-titkára vállalta a tanácsiak megszervezését, a megyei tanács pedig ma is úgy tudja, hogy a munkába bevontak „jól fogadták” a feladatot. A dolgozók — ki tudja, már hányadjára — abból indultak ki, hogy ez is egyike kötelességeiknek a sok közül. Nem tudni, mi történt volna, ha kerek-perec elutasítják az ÁNH koránt sem gáláns ajánlatát. Ugyanis a választójogi törvény — lássunk csodát — nem rendelkezik az értesítések, ajánlási szelvények kézbesítőjéről, marad tehát a tanácstörvény varázsszava: minden, ami nem tartozik más szervezet hatáskörébe, a tanács által oldassák meg. (S már el is oszlott a hanyag munka gyanúja a mindenkori jogszabályalkotók feje fölül.) Ám úgy tűnik, hogy a tanácsok alkalmazottai lassan teljesítő- és tűrőképességük határához érkeznek. Sokuk számára az infláció mértékének felét sem elérő fizetésemelés reménye is teljesen bizonytalan. Pedig vár rájuk a választás napja, esetleg egy második forduló, a köztársasági elnök megválasztásának hercehurcája, és látóhatáron az önkormányzati választás is. Sőt az elkövetkezendő hetekben a legtöbb helyen a tanácsiaknak ismét végig kell baktatniuk falun és városon: a tanácstagi beszámolók meghívóit teszik le kezünkbe. Az önmaguk dolgaiba feledkező pártok és pártoskodók figyelmébe ajánlom: a tanácsoknál dolgozó közigazgatási szakemberek a közélet viharai ellenére is — csendben és szerényen — a jfnindennapi élet nem is olyan egyszerű fenntartásán fáradoznak, s veszik váUukra újmódi „hóbortjaink” lélekölő terheit. Mi pedig, nrntha lassan a nemzet jelenkori napszámosaivá tennénk őket... Kiss A. János A pártok még „titkolóznak 99 Murányi Miklósnak, a Békés Megyei Tanács elnökének vezetésével a helyi tanácsok elnökei és vb-titká- rai tegnap továbbképzésen vettek részt Békéscsabán. Először dr. Becsei József emelkedett szólásra, hogy megismételje a Népújság hétfői számában is közzétett elhatározását, miszerint a személyét ért rágalmak miatt a legközelebbi megyei tanácsülésen kéri beosztásából való felmentését. Az országgyűlési képviselő- választások előkészítésének helyi feladatairól ezt követően dr. Molnár Margit, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője tartott tájékoztatót. Mint elmondta, fantasztikusan nagy érdeklődés nyilvánul meg a képviselői státuszok iránt — Békés megyében 18 párt illetve szervezet indul harcba a mandátumokért. A népszavazáson szerzett technikai jellegű tapasztalatokra rátérve kifejtette: továbbra is az akkor megválasztott szavazatszámláló bizottságokra kell építkezni; ha pedig valaki ceruzával szavaz, akkor annak érvényességéről a szavazatok megszámlálása során kell dönteni. A megyei tanácsokhoz eddig egyébként még egyetlen jelzés sem érkezett a pártok részéről arra vonatkozólag, hogy valamely jelöltjük is rendelkezne a szükséges 750 ajánlási szelvénnyel — jegyezte meg. (dányi) Kettéválik a Szeghalmi Fehér Lajos Mezőgazdasági Termelőszövetkezet — kaptuk a hírt egy helybeli lakostól. A telefonáló arra kért bennünket, járjunk utána a dolognak. A legilletékesebbhez, Fehér László tsz-elnökhöz fordultunk felvilágosításért, aki a következőkkel kezdte: — Személy szerint mindössze annyit tudok gazdasági egységünk állítólagos szakadásáról, hogy megkeresett két termelőszövetkezeti tagunk a közelmúltban, és felvilágosítást kértek a szétválás lehetőségéről. Elsősorban az érdekelte őket, hogy milyen jogi lehetőségek vannak, illetve a gyakorlatban mi az útja-módja a válásnak. — Az ön által említett két szövetkezeti tag önmaga, avagy mások nevében is beszélt? — Csák annyit mondtak, hogy rajtuk kívül még többen keresik a szétválás lehetőségét. — Véleménye szerint miért éppen kétfelé „kellene” a Fehér Lajos Tsz-t megbontani? — Talán azért, mert 1975- ben gazdasági egységünk a Rákóczi és a Petőfi Tsz egyesüléseként jött létre. A gondolat felvetői valószínűleg ezt az állapotot szeretnék visszaállítani. — Hogyan fogadta a tsz- tagok fölvetését? — Elmondtam nekik a szükséges tudnivalókat és azt, hogy a végső szót csak a közgyűlés mondhatja ki. Persze abban az esetben, ha tényleg a tagság szélesebb rétegében születne meg egy ilyen elhatározás. Egyébként január 30-án tartottunk egy úgynevezett szakember-tanácskozást az ágazatonkénti önelszámolás esetleges bevezetéséről. Az eszmecserén kérdezett rá egyik kollégám, hogy igazak-e a városban itt-ott hallható híresztelések. Lényegében ugyanezeket a gondolatokat mondtam el ott is. De, ha a személyem ellen lenne kifogásuk, akkor természetesnek tartom, hogy a hétszáz tag egyiitt- maradása érdekében levonjam a megfelelő következtetéseket. Ugyanakkor ezt a mentalitást más vezető társaimra nézve is kötelező érvényűnek tartom. De, még egyszer hangsúlyozom, nem ismerem a két ember valódi indítékait és lehet, hogy semmiféle személyhez kötődő motivációjuk nincs ... (lovász) Párbeszéd az egészségügyről Párbeszéd címmel előadás- sorozat kezdődött Békéscsabán, a megyei művelődési központ és a TIT szervezésében a különböző politikai szervezetek, pártok országos és helyi képviselőinek közreműködésével a főbb társadalmi problémákat érintő kérdésekről. Kedden este az egészségügy és a szociálpolitika került terítékre. A különböző pártok képviselői és az egyéni érdeklődők előtt jelent meg az Egészségügyi Minisztérium reformtitkárságának helyettes vezetője, dr. Forgách András, dr. Sinkó Eszter közgazdász és dr. Rácz László megyei főorvos. A beszélgetést dr. Pap István, a művelődési központ igazgatója vezette. Elöljáróban Forgách András az egészségügy neuralgikus'kérdéseit taglalta, többek között a finanszírozás, az irányítás, a struktúra, az oktatás, képzés változásait. Több fórumon hallottunk már a társadalombiztosítás önállósodásáról, a reform- törekvésekről. Arról viszont máshol még nemigen, hogy elvileg hiába önállósodott tavaly év elején a TB, a betegbiztosítás rendszerét, a szakembergárda képzését, elveit még mindig nem dol(Folytatás a 2. oldalon) Tőkés László: „aggódom, hogy ne kerüljek politikai harcok kereszttüzébe Magyarországon” Az elmúlt héten Tőkés László református lelkész visszatért meghurcoltatásának színhelyére temesvári lakásába. Megszaporodott teendői közepette szakított időt, hogy lapunknak nyilatkozzék. — Több mint egy hónapos kényszerű távoliét után Temesvár népe újra otthonában üdvözölheti Tőkés Lászlót. Milyen érzés visszatérni gyülekezetébe? — Miután erőszakkal távolítottak el, az önkéntes visszajövetel önmagában is nagy örömet jelent. Ugyanakkor nyugtalanító is, mert tengernyi probléma, eléggé zavaros temesvári helyzet várt. A tovább élő félélem körülményei fogadtak, sajnos. Ezért legalább akkora az örömöm, mint a gondom. — A zűrzavaros helyzet egész Romániára jellemző. A kezdeti lelkesedés után mintha ismét éleződne a nemzetiségi kérdés is. Előkerültek a régi nacionalista jelszavak új köntösben. — A forradalom első szakaszának örömmámorában minden nemzet felülemelkedett a nemzetiségi megosztottságain. Eljöttek azonban a hétköznapok és a kezdeti eufórikus hangulaton túljutva a régi problémák újból megelevenedtek. Ráadásul egyes témák kísérteiként járnak vissza; am; magától értetődő. A nacionalista jelszavak hangoztatása nem keserít el, nem lep meg, legfeljebb azok vehemenciája ért meglepetésként. Ahogy azonban az enyhülés folyamata is hosszú időt vett igénybe — pedig nem sok jövőt jósoltak neki —, hiszem, hogy hosszú távon, különösen, ha folyamatában nézzük a dolgot, akkor komoly reményünk lehet arra, hogy túljutunk ezeken az előítéletéken, és sikerül végre német—francia mintára megoldani ezt a kérdést. — A tények egyelőre mást mutatnak. — Ellentmondó hírek érkeznek hozzám is Bukarestből. A napokban például leváltották Pálifalvi Attilát a tanügyminiszter-helyettesá posztról, ami nagy pofoncsapás az erdélyi magyarság számára. Előtte pedig Iliescu elnök magyar szeparatista törekvésekről beszélt. Mostanra azonban belátták a román vezetés tagjai — köztük Iliescu elnök és Petre Roman miniszterelnök —, hogy nem olyan egyértelmű ez a dolog. Nem tudtak például arról, hogy erőteljes román propaganda folyik a sajtóban a magyar iskoláik helyreállítása ellen. A szeparatizmus egyébként egy (Folytatás a 2. oldalon)
