Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

NÉPÚJSÁG 1990. január 13., szombat Áprilisban földosztás? Képviselöcsoport-ülés Kétegyházán (Folytatás az 1. oldalról) „Mintha korábban meg­egyeztünk volna, hogy csak a legfontosabb törvényja­vaslatokról fogunk dönteni a hátralevő időszakban.” A megyei csoport talán ezért is az általa legfontosabbnak vélt nyolc témakörrel fog­lalkozott. Bevezetésképpen meghall­gatták Vojnár Lászlónak, a Szegedi Távközlési Igazgató­ság vezetőjének megyénk te­lefonellátottságáról szóló beszámolóját. E szerint a távközlés helyzetét a VII. ötéves tervben megvalósult beruházások valamelyest ja­vították. Száz lakásra vetít­ve -a korábbi 6,95 százalék­ról 9.5 százalékra nőtt a te­lefonok száma, miközben a gépi kapcsolás aránya . 65,1 százalékról 85,5 százalékra emelkedett. Mindez az or­szágos átlag alatt van — mondta —, nem beszélve az európai átlagról. A telefon­fejlesztés — tette hozzá mintegy megnyugtatáskép­pen — 10 éves terve elké­szült. A mintegy 3-400 mil­liárd forint országos költ­séget fele részben nemzet­közi tőkével kívánják fe­dezni. Ami szűkebb környe­zetünket illeti, kézzelfogha­tó bővítésekre először Bé­késcsabán és Orosházán szá­míthatunk. Az új digitális rendszer, technológia miatt először a megyeszékhelyi gócpontot — a tervek sze­rint három év alatt — kí­vánják létrehozni. Oroshá­zán is korszerű digitális rendszerrel bővítik a kapa­citásokat. Föld, föld, föld! Újra a földkérdés került terítékre a következőkben. Ismert, hogy még az őszi ülésszakon interpelláció hangzott el, hogy a tulaj- donreformig függesszék fel a termőföldek eladását. Erre válaszul került most a kép­viselők elé a földtörvényt ■módosító javaslat. (A me­gyei képviselőcsoport ehhez a napirendhez Hütter Csaba minisztert várta, aki azon­ban nem tudott eljönni.) He­lyette Kaucz József, a MÉM szakértője ismertette tárcá­ja javaslatát. A minisztéri­um álláspontja szerint — melyet állítólag megbeszélt a pártok vezetőivel — nem szabad leállítani a földfor­galmat. Ehelyett inkább a szükséges társadalmi kont­rollt kell erősíteni. Ennek szellemében készült el a tör­vényjavaslat. Így például a jövőben a tsz-földek eladá­sához a tagság kétharmadá­nak helyeslő döntése elégsé­ges. Ami pedig a földosztást követelőket illeti, kompro­misszumos javaslattal élt a miniszter. Annak a tsz-tag- nak, illetve örökösének, aki­nek 1989. július elseje után is földje — megváltás nél­kül — a tsz-ben van, kérel­mére a bevitt földdel azo­nos értékű földet ki kell ad­ni. Az utóbbi pont körül ha­talmas vita alakult ki. Mi lesz a már megváltott föl­dekkel? Ki dönti el, hogy hol és milyen minőségű föl­det adjanak ki? Mi van, ha valaki a létező tanyája kö­ré kívánja kialakítani gaz­daságát? Most végül is a kormányzat politikai, vagy gazdasági természetű döntés elé állítja a képviselőket? — zárta le a kérdések sorát Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke. Véleménye szerint nem ott kell kezde­ni a gazdaság liberalizálá­sát. ahol az a körülmények­Mondjon le a belügyminiszter! i (Folytatás az 1. oldalról) Mi is ez a sajtóban „Du- na-gate” ügynek nevezett visszaéléshalmaz? — tette fel a kérdést, majd így vála­szolt. — A Belügyminiszté­rium illetékes ügyosztálya az ellenzéki pártokról, azok aktivistáiról és vezetőiről titkos, törvénytelen eszkö­zökkel információkat gyűj­tött. Céljuk ezzel a volt ál­lampárt utódjának olyan adatok szerzése, amelyek a választási harcban felhasz­nálhatók. Másrészt indirekt módon az ellenzéki szerve­zetek között' meglévő poli­tikai különbségeket szemé­lyes ellentétek szítására kí­vánják felhasználni. El­mondta továbbá: egy minisz­ternek tudnia kell, mit csi­nálnak a beosztottai. Hanem képes felelősséget vállalni értük, mondjon le. Ezután Fülöp Zoltán, a Fi­desz Országos Tanácsadó Testületének tagja fejtette ki szervezete álláspontját: — Békéscsabai tanácsko­zásunkon valóban elhang­zott egy vélemény, mely sze­rint a Fidesz választmánya és a tagság elszakadt egy­mástól. Ezt a nézetet azon­ban szinte senki sem osztot­ta. Mégis „valaki” éppen ezt tartatta a legfontosabbnak. Jelentette is, nyilvánvaló a célja. Megosztani a pártokat a választások előtt, illetve „ledarálni” őket, mint a ré­gi Rákosi-féle „szalámitak­tika” idején. A tüntetés végén Dénes Zoltán felolvasta az ellenzék petícióját, a korrekt módon megjelenő Virág Sándor al­ezredesnek, a megyei rend­őr-főkapitányság állambiz­tonsági szolgálata vezetőjé­nek. A petíció többek között tartalmazta: váljék nyilvá­nossá a rendőrség részletes költségvetése, különös tekin­tettel az állambiztonsági szolgálat tevékenységére for­Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Ébresztő, Honfitársaink! - Elégedetlenségi felhívás tanácsi lakást bérlőkhöz - Választási koalíciót! A Független Kisgazda, Föld­munkás és Polgári Párt Békés Megyei Szervezete tisztelettel fordul a felelősséggel gondolko­dó valamennyi állampolgárhoz. Az elmúlt hónapokban a hírköz­lő szervektől kapott tájékoztatás és személyes tapasztalatok alap­ján meggyőződtünk arról, hogy az önmagát többszörösen túlélt kommunista diktatúra saját ha­talmának átmentése érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissz« és használ fel saját népe és nemzetisége ellen. Igaz, hogy nálunk jelenleg még nem lőnek, nincs polgár- háború, de a helyzet robbanás- veszélyes. Legyünk éberek! összefogásunk a biztosíték ar­ra, hogy az újjászerveződő és más szervezetekbe beépült, mind nyíltabban bomlasztó te­vékenységet folytató apparatcsi- kok és vazallusaik adódó alka­lommal egységünk és ébersé­günk hiányát kihasználva ne tehessék azt, mint Romániában, ha a nép türelmét vesztve fel­kel! Tudomásul kell vennünk, hogy a diktatúra természete mindenütt és mindenhol azo­nos, hazánkban pillanatnyilag a módszerek tűnnek másnak, de tudjuk, hogy a lényeg azonos. Vigyázzunk a demokratikus vívmányokra! A változások nem elégségesek, lendülete le­fékeződött. Eredményei még nem elég szilárdak. Magyarországon gazdasági, po­litikai pangás, fokozatos visz- szarendeződés tapasztalható. Még helyén van a volt diktatú­ra teljes vezérkara. Minden fa­luban és városban övék a ve­zető szerep. Az új MSZMP és MSZP is elhatárolta magát az eddig történtektől, de nyitva hagyták, hogy milyen politikai gyakorlattól. Nem nevezték ne­vükön a felelősöket, egyik kommunista párt sem kért bo­csánatot a magyar néptől az el­követett bűnökért. Elgondolkod­tató a kelet-közép-európai vál­tozások nyíltsága, demokratiz­musa, míg nálunk olyan a hely­zet, mintha Romániában a volt Securitate-tagok alapítanának pártot. A volt MSZMP tagjai a hangadók, mint például tette ezt Békéscsabán Ribánszki Ró­bert. A tömegtájékoztató eszkö­zök, a nemzeti médiák teljes birtokában korlátozás nélkül fejtik ki álláspontjukat. Hatal­muk birtokában eltüntetik az őket terhelő dokumentumokat. Alkotmányellenesen gyakorol­ják államhatalmi, államigazga­tási, rendészeti, igazságszolgál­tatási stb. feladataikat. Felügye­let, ellenőrzés nélkül, csökönyö­sen, görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz. Senki számára nem elfogad­ható, hogy múlt véreskezü dik­tátorai, a nemzet javainak el­herdáló), kisajátítói egyik nap­ról a másikra csupaszív, hívő, a nép Javát és boldogulását szolgáló, jóakaratú emberekké válhatnak. Természetesen ez nem áll az egyszerű tagok száz­ezreire A volt vezetők Jelenleg is a posztsztálini rendszer túl­élését biztosító jogszabályokat fogadtatnak el, biztosítva ezzel kiváltságukat, túlélésüket, pél­dául a Nemzetközi Kékszalag Bizottságban is saját képvise­lőiket kívánják elhelyezni. Nem elégednek meg a múlt átmenté­sével, ők akarják megszabni, mit tegyünk a szabad választá­sok után. Elkótyavetyélik, elher­dálják talpunk alól a termőföldet, kiveszik kezünkből a termelő- eszközöket, fejünk felől a gyá­rakat, s mindezen felül még el is tartatják magukat. Ezzel szemben az NDK-ban, Romá­niában késedelem nélkül feltár­ták a vezetők visszaéléseit, megfosztották őket cselekvőké­pességüktől. Nálunk mindez nem történt meg. Hogyan való­sítható meg a demokráciába való békés átmenet? Robbanás, forradalom kell? Tisztelettel kérjük önöket, hogy az elkövetkező napokban, hónapokban vigyázzanak a DEMOKRÁCIÁRA, ingó, ingat­lan vagyonúnkra, nemzeti kin­cseinkre, nehogy arra ébred­jünk a szabad választások után, hogy mindenünkből kiforgattak, s ezáltal eljátsszuk a történelmi újrakezdéshez szükséges párat­lan lehetőséget. A mai vezetés­nek számot kell adni arról, ho­va fordította a milliárdokat, mi az oka az elképesztő költségve­tési hiánynak, a nemzetét meg­nyomorító adósságnak. Nem le­számolásra, hanem tisztességes elszámolásra készülünk. Soha többet diktatúrát! Tudomásul kell venni, hogy a nép az ország gazdája, ebből következően ideje lenne sor­sunkat kézbe venni, hiszen két­séges, hogy erre kapunk-e még valaha ekkora történelmi esélyt. Ha ezt elszalasztjuk, döntenek helyettünk a volt pufajkások, gondoskodik rólunk és nevünk­ben és helyettünk a pártálllam, örökre elveszítjük az Európá­hoz való csatlakozás lehetősé­gét, lesüllyedünk a nemzetek szegényházába. Meddig és miért félünk még a saját árnyékunktól? Bakos István, dr. Zsíros Géza * * * A Parlament legutóbbi ülésén — a kormány határozott nyo­mására — elfogadta egyebek között a (komfortos tanácsi la­kásokra vonatkozó lakbéreme­lést, amihez általánosan kive­tendő víz- és csatomamüdíj já­rul, s januártól: folyamatos, végeláthatatlan áremelkedés. Minthogy a komfortos tanácsi lakások bérének drasztikus emelése nem elsősorban a ko­rábban kivételezettek élethely­zetét érinti súlyosan, hanem az elesett, idősebb, szegényebb, gyermekes családokat sújtja megkülönböztetetten, szükséges­sé vált egy >közös lakói straté­gia kialakítása, amellyel febru­ár—március hónapokban a bé­késcsabai tanács, s az IKV il­letékeseinél tiltakozhatunk. Fel­Lemondott Róbert László, a MÚOSZ elnöke hez képest a legjobb álla­potban van. Utalt arra is, hogy igazak azok a vádak, melyek'szerint az elmúlt 40 év alatt tönkretették a föl­dek termőképességét. A me­lioráció és a gondos földke­zelés eredményeképpen me­gyénkben a föld értéke je­lentősen megnőtt — zárta le mondandóját. Sto gyélaty? — tette fel a számunkra is ismert kérdést, mintegy ta­nácstalanul az egyik képvi­selő. A MÉM „szakértője” széttárta a karját, csak env- nyit tudott mondani: „Vég­leges megoldást csak az át­fogó tulajdonreform fog hozni.” Nemzetiségi képviselőket Élénk vita alakult ki a Ki­rály—Raffay-törvényjavas- latról is. mely szerint 1990. december 31-ig vonják ki Magyarországról a szovjet csapatokat. íme az egyezte­tett álláspont: „Támogatjuk ezt a javaslatot, de a bécsi haderő-csökkentési tárgyalá­sok és a technikai lehetősé­gek figyelembevételével.” Végül a képviselők állást foglaltak, hogy a magyaror­szági nemzetiségeknek szük­ségük van parlamenti kép­viseletre. Ne pártérdekek képviseletében, hanem ala­nyi jogon kapja meg helyét minden nemzetiség a Parla­mentben. E napjainkban kü­lönösen fontos kérdéskör megbeszélésével záródott a tanácskozás. k. n. t. dított összegekre és hozzák nyilvánosságra létszámukat és vezetőik nevét. A szol­gálat szervezetileg és helyi­leg is váljon el a rendőr­ségtől. Szűnjék meg továb­bá a III III belbiztonsági ügyosztály országos és me­gyei szinten egyaránt, és hozzák nyilvánosságra a megfigyeltek, lehallgatottak névsorát, illetve azokét, akiknek leveleit felbontot­ták. Virág Sándor rövid vá­laszában elmondta, hogy a megjelent szervezetek köve­telése túllépi hatáskörét, ezért azokat továbbítja fe­letteseinek. Egyben felaján­lotta, hogy alkalmas idő­pontban szolgálata szívesen leül tárgyalni a pártok kép­viselőivel. (kraus z) kérünk minden érintett lakótár­sat, hogy észrevételeivel, javas­lataival, kifogásaival vegyen részt az előkészítő munkák si­keres befejezésében: küldjenek megbeszéléseinkre küldötteket, vagy személyesen jelenjenek meg. Kérjük tehát az egyéni jelentkezőket, * a lakóküldötte- ket, hogy felhívásunkat követő egy-két napon belül jelentkez­zenek az alábbiakban feltünte­tett címen. Felhívjuk továbbá az ország minden településének tanácsi lakást bérlőit, hogy kez­deményezésünket saját lakókö­zösségükben — szolidaritáskép­pen — pártfogolják, s csatla­kozzanak hozzá. (Itt kell leszö­geznünk: az engedetlenség kez­deményezői kijelentik — külö­nös tekintettel arra. hogy egyet­len pártnak sem voltak tagjai, s nem is áll szándékukban még politikai jellegű szervezetekhez való kapcsolódás sem —, hogy a képviselöválasztásl megmére­tésben csak és kizárólag azo­kat támogatják, akik a társa­dalmi igazságtalanságok mielőb­bi fölszámolásában megfelelő hitellel rendelkeznek, s e szán­dékukat idejében deklarálják, nyilvánossá teszik . •.) Az első megbeszélések helye: Békéscsaba, Kulich-lakótelep 1_3. C lépcsöház, II. emelet 5. Idő­pontja: 1990. január 19-e. pén­tek, 15 óra és |17 óra között. Ezen a találkozón — a beérke­ző panaszok, javaslatok etc. alapján — helyzetértékelést ké­szítünk, |S döntünk olyan kér­désekben. mint amilyen pl. az, hogy felhívjuk-e lakótársainkat a februári a aztán esedékes lak­bérük fizetésének megtagadásá­ra vagy sem ... ÉRTÉKKÖZÖSSÉG Zana Zoltán s. k. * * * Békéscsabai egyesületek, nem pártként működő társadalmi szervezetek! Választási koalíció megalakí­táséira hívjuk mindazokat, akik egy pártoktól függetlenül, köz­tiszteletben! álló országgyűlési képviselő Jelölésére szövetkez­nének. A koalícióban együtt­működni szándékozók megbí­zottai részére január 15-én, hét­főn délután 16 órakor megbe­szélést tartunk a városi nép­front Kiss E. u. 81. sz. alatti tanácskozójában. A HNF Békéscsabai Városi Szervezete Róbert László, a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségének elnöke a MÚOSZ legutóbbi elnökségi ülésén bejelentette: lemond a szer­vezetben viselt elnöki tiszté­ről. Lépését indokló nyilat­kozatát — amelyet a Ma­gyar Sajtó című szakmai lap következő számában teljes terjedelemben megjelentet — az MTI kérésére rendel­kezésre bocsátotta. A nyilatkozat szerint Ró­bert László elhatározását nem elsősorban a MÚOSZ főtitkárával való együttmű­ködés ellehetetlenülése, illet­ve az elnökség egy részének az ő elnöki vezetői módsze­reit, stílusát érintő, részben jogos bizalmatlansága vál­totta ki. Ami lemondását megérlelte, az „mindenek­előtt a tv-kuratóriumot egyértelműen bíráló eredeti elnökségi álláspont káros megváltoztatása”, amibe — mint írja, jobb meggyőződé­se ellenére — ő maga is beleegyezett. Lemondási szándékához hozzájárult az is, hogy a MÚOSZ főtitkára a szövetség életét érintő számos döntésről sem az el­nökséget, sem pedig őt nem informálta. Róbert László a nyilatko­zatban azt i,s jelzi, hogy döntésének indítékait rész­letesebben a MŰOSZ-dele- gátusok tanácsa előtt, illetve más nyilvános fórumokon kívánja kifejteni.. Dőlt betűvel Malmok „Uram! Ezt írja meg!" — szegezte nekem szinte ellent­mondást nem tűrő hangon egy kedves olvasónk, -aki te­lefonon hívott. Majd így folytatta: „Igen, írja meg azt, hogy félek! Félek az infláció elszabadulásától, a munka- nélküliségtől, a gazdasági összeomlástól, és a teljes ká­osztól! Mert az elburjánzó követelésekből, a sztrájkok­ból, a nyilatkozatokból, a tüntetésekből és a bérkövete­lésekből más, jó dolog nem fog kisülni. Higgye el, én sem örülök az áremeléseknek, meg a lakástörlesztési ka­matadónak, de hátha megmenthető még ezzel az ország. Ha meghátrálásra kényszerül a kormány, magas árat fizetünk érte!” írjam meg — ez volt a kérés, s mellé a ki nem mon­dott óhaj: értsek is egyet olvasónkkal. Egyetértek, s alig­hanem meg is írom — döntöttem —, bár tudom, hogy ezzel politikai aknamezőre lépek. Azért hiszem így, mert érzem, hogy a mostani, mindenkit nyomorító intézkedé­sek láttán nem az értelem, hanem az érzelem ítél, s könnyen vesztessé válhat az agitátor. Ráadásul magam is járom az üzleteket, hétvégeken a bevásárlás az én re­szortom, így hallom a nemhivatalos kommentárokat. Épp egy hete is álltam a sorban, a kifosztott élelmiszerüzlet üres gondolái között, és hallgattam a népítéletet: „Bá­nyába az ilyen pénzügyminiszterrel...! Azoknak kéne a mi fizetésünkből élniük, akik ezeket az intézkedéseket hozták; biztosan nem 5000 forintot keresnek, mint mi”... Csak álltam, fájdalmas lélekkel, figyeltem az előadást, és egyre azon töprengtem, kinek van itt igaza. A Békésivel azonosított gazdaságpolitikának, a sziklapárkányon két­ségbeesett erőfeszítéssel kapaszkodó kormánynak, vagy a másik oldalon állóknak, a terheket vállalóknak. Ha lehet igaza mindkét félnek, akkor alighanem most erről van szó. Mert miért is várnánk el, hogy a nép ekkora terhek nyomása alatt ne szitkozódjon, a kormány pedig ne in­tézkedjen, amikor intézkednie kell. Mivelhogy — ez utóbbi kérdésnél maradva — abból a feltevésből indulok ki, hogy az ország katasztrofális helyzetben van. Ha pe­dig ott van, gondoskodnunk kell a megsegítéséről. Más nem állítja talpra a hazát! — ez már jól látható. Üres ígéretekből, alamizsna értékű segélyekből ugyanis nem lehet feltámadni, legfeljebb csak lebegni, vagy billegni a szakadék szélén. A derékszíj meghúzására, és összetartásra, szolidari­tásra lenne szükség. Ám félő, hogy elfogyott minden tar­talék. Már az utolsó lyuk is rég a csat alá került a nad­rágszíjon, s százezrek fekszenek le úgy naponta, hogy nem tudják, miből vesznek másnap ennivalót, fizetnek villanyt és fűtést. Szolidaritás, valamiféle összefogás, se­gíteni akaró együttműködés sincs. Csak kinyilatkoztatás, tiltakozás, intézmények, szervezetek és személyek agyag­ba döngölése. Rendben van, felejtsük el azt, amit el kell felejteni, és ne felejtsük el azokat, akiket nem kell elfe­lejteni, de mondjunk már végre valami mást is. Valami konkrétumot. Például azt, hogy hová és merre. No meg azt is, hogy miből. Mert így van csak értelme a játéknak. Különben szemfényvesztés az egész. A gazdaság — ami az országot felemelhetné — moc­canatlan. Éppúgy teljesítményhiányos, mint volt évekkel ezelőtt. Az átalakulások, a vállalati átszervezések — cse­kély kivételtől eltekintve — alig hoznak valamit a kony­hára. Olvasom Komái Jánosnak a gazdaságpolitikáról írott sikerkönyvét, a Röpiratot,és rádöbbenek, két malma van az országnak. Az egyikbe a politikai szólamokat hordják, a másikba a népgazdaságot megváltó tippeket. És közben mintha a molnárok nem vennének tudomást egymásról. A nép, az istenadta nép pedig szaladgál a malmok között. Az egyikbe lisztért, egyre szűkülő fej­adagért, a másikba pedig azért, hogy — ha korgó gyo­morral is, de — kicsodálkozhassa magát. Most már csak rá kellene ébreszteni a molnárokat, az ámuló tömeget vonzó ambiciózus új és régi politikusokat: üres a kamra! Ha nem vigyáznak, nagy lelkesedésükben elszaladnak az éhes nép mellett. Amely most már ke­nyérre vágyik. J •Vwcux WbtDua

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom