Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

1990. január 20., szombat TALLÓZÓ 'kÖRÖSTÁJ (Fuszenecker Ferenc szociofotója; „Forrás”) Magánügyeink adatlapokon „Törv. védve” Politizáljon-e az egyház? t A református zsinat szerint. A pénz is pénzbe kerül Forog a forint, jön az 5000-es ... Számos érdek fűződik ahhoz, hogy a társadalmat alkotó egyénekre és csopor­tokra vonatkozó adatokat bi­zonyos állami szervek, gaz­dasági szervezetek, egyesü­leteik stb. nyilvántartsák, s ha már azt a jogunkat el­vesztettük is, hogy titokban tartsuk őket, arra méltán igényt tarthatunk, hogy leg­alább ellenőrzést gyakorol­hassunk felhasználásuk fe­lett. Szeretnénk tudni, ki, hol és milyen céllal használja fel az adatainkat, mi az, amit törvényes kötelezettsé­günk kiszolgáltatni, s mi az, amit megtarthatunk ma­gunknak. Az elmúlt évtizedekben megszoktuk, hogy ha kér­deznek, olyan kérdésekre is válaszolnunk kell, amelyek legbensőbb magánügyeinket érintették. Sokszor emberi méltóságunkban éreztük ma­gunkat megalázva, amikor kérdőíveket kellett kitölte­nünk egyszerű szolgáltatások igénybevétele alkalmával. Ügy éreztük, elemi emberi jogunk, hogy a magánéle­tünkre, a személyiségünkre vonatkozó adatokat meg­tarthassuk magunknak, vagy — ha kiszolgáltatásuk elke­rülhetetlen — azok törvé­nyes védelemben részesülje­nek, s ilyesformán ne jut­hassanak illetéktelenek tu­domására. Különös veszéllyel fenye­getnek a számítógépek: ál­taluk személyes adatainkat illetéktelenek, jogosulatlanok is felhasználhatják ... ... Rövidesen gyártani kezdjük a Suzukit. Jó üzlet llesz ez a japánoknak is — épp a magyar bérek okán, melyek az ottaniaknak csak töredékét teszik ki. Így — hála az Égnek — mégsem Zaporozsec-összeszereléssel tesszük magunkat nevetsé­gessé. Lesz tehát autónk, mely Ázsiából jött — akár­csak hajdan a magyar nem­zet. De ahhoz, hogy beleüljünk az ázsiai kocsiba és elindul­junk Európa felé, jó lenne, ha bérünk egy árnyalattal meghaladná a tanzániai ho­mokszitáló segédmunkásét, adónk viszont kissé lemarad­na a svéd golyóscsapágyki- ráilyétól. Ezeknek a veszélyeknek a kiiktatására és emberi, ál­lampolgári jogainknak a vé­delmére szolgálnak az adat­védelmi törvények. Az első ilyen törvény majdnem húsz évvel ezelőtt lépett hatályba az NSZK egyik tartományá­ban, Hessenben. Azóta a fejlett országokban, köztük Nyugat-Európának szinte va­lamennyi államában törvé­nyek szabályozzák a szemé­lyes adatok kezelését, sőt, az Európa Tanács tagállamai egy nemzetközi egyezményt is 'kidolgozták. Ez az 1981- ben kihirdetett, úgynevezett Strassbourgi Adatvédelmi Egyezmény alapvető elvek­kel szolgál a nemzeti adat­védelmi törvények számá­ra... Hazánkban az adatvéde­lem alkotmányos feltételei csak a legutóbbi időkben jöttek létre. Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény XII. fejezete az Alapvető jogok és köte­lességek sorába fölvette, hogy „a Magyar Köztársa­ságban mindenkit megillet a ... személyes adatok védel­méhez való jog”. Ennek részletes szabályait azonban törvénybe kell foglalni. E törvény kidolgozása már ko­rábban megkezdődött, szabá­lyozási elveit a Miniszterta­nács már 1989 januárjában jóváhagyta. A közvélemény „információs törvény”-nek ismeri, hivatalos elnevezése: Törvény a személyes adatok kezeléséről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. (Könyves Tóth Pál; Élet és Tudomány) Ha végre annyit kapna a magyar nemzet, amennyitér. Lehet, hogy könnyelmű ez a kérés? Régi történet jut eszembe. Szendrő Józsefhez debrece­ni igazgató korában naponta bekopogtatott egy színésze, gázsiemelést kunyerálva. Szendrő végül megunta és ráförmedt: „Ha mégegyszer ezzel jön, annyi fizetést adok magának, amennyit megér­demel !” A színész rávágta: „Akkor marad a régi!” — és elkuli- logott. Mindegy. Akkor is arra vágyom, legyen drágább a magyar nemzet. És ne csak az újság... (Szuhay Balázs; Mai Nap) ... Kétségtelen, hogy nap­jaink egyik legizgalmasabb problémaköre az egyházak és felekezetek politikai és társadalmi közszereplésének ügye. Kritikus történelmi helyzetekben rendszeresen visszatérő kérdésről van szó: politizáljon-e az egyház (a lelkészek, papok, egyházi testületek) vagy sem? Med­dig mehet el az egyház a * napi pártpolitikai, társada­lompolitikai kérdések felvál­lalásában anélkül, hogy ere­deti feladatkörét — az em­ber üdvösségének munkálá- sát — túllépné? A református egyház zsi­nata figyelemre méltó mó­don tett különbséget az egy­ház népe és az egyházi sze­mélyek s intézmények poli­tizálásának megítélésében, Egyfelől megállapították azt, hogy a református egyház örömmel tapasztalja, hazánk más nemzeteknek is példát adó módon az elsők között jár a többpártrendszerű de­mokratikus jogállam létre­hozásában. Ez a fejlődés ve­zetett el a köztársaság ki­kiáltásáig, amely a reformá­tus teológia szerint is a leg­megfelelőbb államforma. A zsinat ülésén az is ki­fejezésre jutott, hogy a re­formátus egyház történelmi és közéleti felelősséget kíván vállalni az új demokratikus Magyarország felépítésében, Mindemellett aggodalmát sem hallgatta el az egyház vezető testületé: a politikai intézményrendszer demokra­tizálódásával nem haladt együtt a gazdaság szükséges átalakítása. Sőt, az átmenet minden jel szerint tömeges elszegényedést és munkanél­küliséget eredményez. Ennek következményeként olyan jobb- és baloldali szélsősé­ges folyamatok erősödhetnek tel, amelyek veszélyeztetik az eddig elért eredményeket is. ... Annyi helyen senki sem dolgozott ebben az ország­ban, mint én — szokta mon­dogatni büszkén D. M. És tényleg. Az ő „diplomáiban” a Magyar Rádiótól a Fővá­rosi Vízművekig, a Kőbá­nyai Sörgyárétól a Tungs- rarnéig mindenféle cég pe­csétje megtalálható. — Én mindenütt tanultam valamit — mondja. Ez is igaz. Nálánál ügye­sebb embert nemigen lát­tam. Papírja még sincs sem­milyen szakmáról. Jó né­hány esztendeje itthon dol­gozik asztalosként. Kezdet­ben ő is próbálkozott alibi- állásokkal, mint a fűtők. Volt rendész és éjjeliőr. Az­tán ráunt. Mostani munka­viszonyát tömören jellemzi: „Adok egy pesti kisiparos­nak havi tíz rongyot, aztán el van intézve.” Asztalosműhelyét aprán­ként hozta össze. Van ebben minden, ami csak kell: rönkfűrész, körfűrész, sza­lagfűrész, gyalugép, maró­gép. Ez még hagyján, hisz vannak jól felszerelt magán asztalosműhelyek. Csakhogy itt D. M. mindent maga csi­nált. Kertje végében még egy faszárító berendezést is fab­rikált. Életemben egyszer csináltattam egy mankóval asztali fúrógépet, mondja. (Igen szemléletesen mankó­nak nevezi a félresikerült Az egyház — hangzott el a zsinaton — ezért kéri a de­mokratikus erőket, hogy minden pártpolitikai ellen­tétet félretéve, együtt dol­gozzák ki a gazdasági kibon­takozás útját is. A zsinat — miként határozatában leszö­gezi — a társadalomban ki­bontakozó demokratizmust, a pluralizmuson alapuló jog­állam megteremtésére irá­nyuló fáradozásokat öröm­mel fogadja. Buzdítja a re­formátus hívő embereket, hogy közéleti felelősségüket gyakorolva, hűséges helytál­lással, becsületes munkával járuljanak hozzá a társadal­mi békesség megőrzéséhezés a szociális igazság elmélyíté­séhez. Ami pedig az egyházi sze­mélyek (lelkipásztorok) po­litikai közszereplését illeti, a Zsinat a következőképpen foglalt állást: minden refor­mátus egyháztag joga, hogy lelki ismerete és meggyőző­dése szerint csatlakozzék po­litikai pártokhoz, vagy pár- tonkívüli maradjon. Tekin­tettel azonban arra, hogy a lelkipásztort hivatalsa min­den ember iránti nyitottság­ra kötelezi, a Zsinat — tör­ténelmi tapasztalatok alap­ján is — nyomatékosan ta­nácsolja, hogy lelkészek egy­házi alkalmakon pártpoliti­kát állásfoglalásokat ne fejt­senek ki és ne képviselje­nek; ne vállaljanak pártpo­litikai funkciókat, mert ez­zel megosztják gyülekezetü­ket; egyetlen párt színeiben se induljanak helyhatósági vagy országgyűlési választá­son. Azon lelkészek, akik mégis ilyen közéleti funk­ciót vállalnak, arra az idő­tartamra — lelkészi képesí­tésük hatályban tartásának kérése mellett — kötelesek lemondani lelkészi állásuk­ról . . . (Komlósi Attila; Ha­rang) embereket.) Azzal • pontos munkát nem lehetett végez­ni. Nekem egy gép ne hord­jon félre egy tizedmillimé- tert sem. Nem is bízok én senkiben. Mindent magam csinálok. Először megveszek egy lerobbant padot, aztán hozzá az alkatrészeket. Ad­dig bütykölök rajta, míg úgy nem dolgozik, hogy én sem találok benne hibát. Régeb­ben is lehetett jó szerszá­mokat csinálni, most meg már, hogy hozzá lehet jutni nyugati dolgokhoz, kész öröm a meló. Nézd meg ezeket a nyugatnémet maró- fejeiket, ezekkel olyan dol­gokat lehet csinálni, mint az álom. D. M. nem szeret fecseg­ni, pláne az üzletről. Min­denki tudja róla, hogy mó­dos ember, de ezt ő nem mutatja. Háza kívülről sze­rény, igaz, a bútorai gyö­nyörűek. De hát ezeket ő csinálta. Mindig kétütemű kocsija volt, pedig tellett volna neki a parasztmercé- deszre is, ahogy itt az 1500- as Ladát hívják. Azért nagy ritkán ő is szóra bírható. — Pajtás, ebben az or­szágban mindent meg lehet szerezni, csak kapcsolat kell hozzá. Némelyik mankó pa­naszkodik, hogy ez nincs, az nincs. Nincs a francot. Az én padlásom tele van körte-, ... Koppel László, a Ma­gyar Nemzeti Bank emisz- sziós (értékpapír, bankjegy, papírpénz kibocsátásával foglalkozó) főosztályának helyettes vezetője: — Bankos elemzés szerint pillanatnyilag 180 milliárd forint van forgalomban. En­nek 2 százaléka érme, a többit a bankjegyek értéke teszi ki. — A darabszámot is el­árulná? — Nincs ebben semmi ti­tok. Bankjegyekből összesen 360 millió, például az 1000 forintosból több mint 150 millió van forgalomban. A valóságosan funkcionáló ér­mék számáról még hozzáve­tőleges becslés sem adható. A bankon kívüli érmemeny- nyiség 2,5 milliárd darab kö­rül ingadozik. A bank egyet tehet: minden évben ugyan­annyi érmét bocsát ki, mint amennyi „elveszett”... ... A mai summásvidé- kek összes problémája — és azok egymást fokozó hatása — közül talán az agrárolló a legkisebb. A legtöbb sum- mások lakta település apró­falu az ország peremén: tö­kéletesen a periférián, aho­vá sem az anyagi, sem a szellemi tőke nem tud — és nem is akar — behatolni. Nem csoda hát, ha az otta­niak visszanyúlnak a tradi­cionális megélhetési formá­hoz, és munkások a szabad­ságuk alatt, diákok szünidő­ben, nyugdíjasok akár egész évben elmennek summás- nak . . . Nyilvánvalóan ma is ol­csóbb summást fogadni, mint egész évben fizetni egy alkalmazottat vagy egy té- esztagot — ma tehát alkal­mazottpótlók. A summások alkalmazásának másik fő előnye, hogy bármikor el­küldhetők, és mivel ezt ők dió-, cseresznye-, tölgy-, bükk-, meg fenyőrönkökkel. Van köztük hároméves, de tízéves is. A műhely fölött van ezer négyzetméter lam­béria vörös fenyőből. En­gem nem érhet meglepetés. Ha valaki ideküldi a meg­bízottját a Rózsadombról, hogy ez meg ez kell neki ha- fooskőrisből, akkor én nem azt mondom neki, hogy nincs, hanem, ha az árban megegyeztünk, kocsiba vá­gom magam, és irány a meg­felelő erdészet. Másnap reg­gel itt az anyag, aztán neki a rönkfűrésszel. Ezért is csi­náltam ezt a szárítót. Arra nekem nincs kapacitásom, hogy mindenféle fából szá­raz készletem legyen. A másik az, hogy tudni kell váltani. Némelyik hülye mankó azzal kezdi, hogy csi­náltat egy szép nagy táblát, ami már messziről virít: X. Y. épület- és műbútoraszta­los. Azt mondja, kell a rek­lám. Tudod, mi a legjobb reklám? Az, amikor dumál­nak rólad, méghozzá ott, ahol kell. Ki van az én há­zamra írva valami? Nincs. Hla idejön valaki, még azt is letagadom, hogy asztalos vagyok, aztán elküldöm a harmadik szomszédba, mert tudom, hogy ott igen hamis kutya van. Mégis van me­lóm ... (Hovanyecz László; Magyarország) — Ügy gondolom ... min­denki a kétszámjegyű inflá­ció hatásaként könyveli el az 5000 forintos bankjegy ki­bocsátásának hírét. — Az infláció háztartáso­kat sújtó hatásait nem vo­nom kétségbe, én is a piac­ról élek ... De mégis azt kell mondanom, hogy az új, ma­gasabb címletű bankjegy ki­bocsátása elsősorban a for­galomban levő készpénz- mennyiség csökkentését je­lenti. Ma, aki nagy értékű fogyasztási cikket vagy ép­penséggel házat akar venni készpénzért, kénytelen egy táskára való ezrest vinni ma­gával. Az ötezres 1991. már­cius-áprilisi forgalomba ho­zásától azt várjuk, hogyegy- harmadával csökken az ez­resek mennyisége. A már most is, úgymond kenyér­pénzként használt ezresekre nem lesz szükség sem a kincsképzéshez, sem pedig a nagy értékű vásárlásokhoz... (Pont című hetilap) is tudják, tökéletesen fegyel- mezhetők. Az úgynevezett szervezőjük, bandagazdájuk, akinek érdekeiket kellene védenie, már rég nem közü­lük való, hanem a gazdaság alkalmazottja; egy percig sem lehet vitás, kinek az érdekeit képviseli ... Egy átlagos summás telje­sítménye a két-háromszoro- sa — olykor négyszerese is — egy alkalmazotté­nak, és ezt nem nyolc, ha­nem tizenkét órán át nyújt­ja. Ma igen jó summás na­pibérnek számít a 450-500 forint, amiből még lejön az étkezés és szállás, valamint a lakóhelytől a gazdaságba és onnan visszaszállítás költsége, összehasonlításul: Budapesten átlagosan 1000 forintot is meg lehet keres­ni segédmunkával... (Ko­vács Nándor; Heti Világgaz­daság) Hölgyeim, valóban ilyen egyszerű? A hatvanévesen is negy­vennek látszó ismerősünk egyetlen titka — higgyék el —, hogy minden reggel tíz percig tornázik. Ennyi ideje pedig minden nőnek van, csak a lusták növesztenek évgyűrűt... A legfontosabb azonban a lelki tréning. Aki szép akar lenni, egyszersmind szelíddé, türelmessé és barátságossá kell formálnia önmagát. Kez­detnek nem rossz, ha meg­fogadjuk: mindenkiről (azaz minden nőről) csak jót mondunk, jó oldalát tekint­jük. Udvariasak, közvetlenek vagyunk másokhoz, elsősor­ban másokra figyelünk, se­gítünk ahol lehet. Ehhez hangunkat is át kell for­málnunk, mégpedig lággyá, megértővé. Durva szót nem használhatunk, nem vágha­tunk vissza, megtanulunk hallgatni — így környeze­tünk többre értékel minket Végül, ha megalkottuk ön­magunkban a nőies nőt, azt az ápolt, szelíd, jóságos, te­hát csodálatra méltó terem­tést, akit a filmkockákról irigyeltünk, akkor már nyu­godtan dolgozhatunk két­szer annyit, mint bírunk: mégis szépnek fognak látni. És ezután minden esélyünk megvan rá, hogy végre szép­nek lássuk önmagunkat. (V. A. M.; Reform Kalendá­rium) Tűnődések A cuki Suzuki okán „A tanzániai homokszitáló segédmunkás bére” szerint? D. M. úr nem szeret fecsegni — D. M. menő, és nem mankó „Alkalmazottpótlók” Sommásan a summásokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom