Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
1990. január 15., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Összegyűlt a gyógykezeléshez szükséges pénz Anita köszöni! Nem is olyan rég még féltünk, hogy nem fog összegyűlni az az összeg, mely beteg kislányunk gyógykezeléséhez szükséges. Mindez alaptalannak bizonyult, mert olyan összefogásról tett tanúbizonyságot Békés megye lakossága, ami minket mélyen megindított. Szeretnénk megköszönni a megye határain, sőt az ország határán is túl élő mindazoknak, akik anyagi támogatást nyújtottak drága gyermekünk, Anitánk gyógyításához. Külön köszönetét érdemel Békés város lakossága, intézményei, vállalatok, iskolák, szövetkezetek és téeszek dolgozói, kik önzetlen segítségükkel oroszlánrészét adták annak az összegnek, mely az NSZK-beli gyógykezeléshez szükséges. Köszönet a Békés Megyei Népújság szerkesztőségének, a Békés megyei Vöröskereszt vezetőjének, B. Nagy Gyulának és Kárpáty Zoltánnénak fáradságot nem ismerő munkájáért, hisz a számlakezelés nem csekély munkával és odafigyeléssel jár. Köszönjük a segítséget Békés város Hazafias Népfront-vezetőjének, Varga Sándornak és Hídvéginénak. Kiemelem kislányom iskoláját, a dr. Hepp Ferenc Általános Iskolát, az Egyetértés Tsz-t, a Viharsarok Tsz-t, a Mezőgazdasági Gépgyárat, a boltokat és áruházakat, egyházakat és imaházakat, óvodákat és bölcsődéket, az I. sz., a II. sz. általános iskolák, a Kosárgyár I., II., III., telepe, az áfész, a városi tanács dolgozóinak önzetlen segítségét. Említést érdemel a békési rendőrkapitányság és a hadkiegészítő parancsnokság békéscsabai dolgozói által nyújtott segítség. Külön szeretnénk megköszönni a dr. Lip- ták Pál gyermekorvos által szervezett gyűjtést. Felemelő és megrendítő látvány volt, hóna alatt a perselyekkel, hidegben, szélben, esőben, hajtva attól a "hivatástudattól, amire felesküdött. „ Köszönjük dr. Zsilinszki Nóra körzeti gyermekorvosunk segítségét, aki évek óta, minden ellenszolgáltatás nélkül gondjaiba vette Anitát. Ezúton megköszönjük a rendelőintézet dolgozóinak erkölcsi és anyagi segítségét. Szeretnénk megköszönni Schummer Károly és a mezőhegyesiek példa nélküli lelki és anyagi támogatását. Örömmel közöljük mindazokkal, akik segítettek és velünk együttéreztek, hogy a gyógykezeléshez -szükséges pénz összegyűlt, így további adományokat már nem várunk. Köszönettel: Kállai Anita szülei Elismerés a sportcsarnok dolgozóinak A városi tanács nyugdíjas találkozója adott nekem, a 81 éven is túli nyugdíjasnak alkalmat ahhoz, hogy a sportcsarnokot, városunk eme büszkeségét belülről is megtekinthessem. Meghatott az előcsarnokban és a ruhatárban a fiatal hölgyek szívélyes kedvessége. Életemből futotta nyugatra, keletre elkerülni. Mindenütt az emberiességet, a hozzá tartozó figyelmességet, tisztaságot kerestem. Ezek a mércéi véleményemnek. Érdeklődésemre az intézmény egyik munkatársa a legnagyobb udvariassággal tájékoztatott a különféle rendezvények lebonyolításáról. lehetővé tette a helyiségek megtekintését. Örömömre szolgált, hogy kulturált tisztaságot találtam. Levelem biztos nem jelent Önöknek sikerélményt, de a saját belső érzésem kénysze- rített elismerésem nyilvánítására, teljesen önzetlenül. Egy békéscsabai nyugdíjas * * * Nagyon sajnálom, hogy a hozzánk intézett levelében nevét és címét nem írta meg, mert mindenképpen szükségét érzem a válaszadásnak. Ezért elnézését kérem, amiért beleegyezése nélkül levelét a sajtó rendelkezésére bocsátottam, és amiért a sajtón keresztül köszönöm meg kedves sorait. Bízom benne, hogy a köszönet eljut Önhöz. Levelét ismertettem munkatársaimmal, akik örömmel vették elismerését, hiszen mostanában elég kevés jut nekik. Biztosíthatom arról, hogy az önnel szemben tanúsított magatartás munkatársaim részéről természetes minden vendéggel szemben, de külön tiszteletet érzünk az idősebb emberek iránt. Ezért van az, hogy mind mi, mind a családi intézet (TÜSZSZI) munkatársai minden évben fokozott figyelemmel készülnek a nyugdíjasok karácsonyának megrendezésére. Bármennyire nehéz is, de szándékunk szerint az ez évi karácsonyt is szeretnénk az Önök körében köszönteni. Kádi Károly, a sportcsarnok igazgatója Ne engedjünk be idegent! Ágyban fekvő beteg asz- szony írta a kétségbeesett levelet. Figyelemre méltó. Egy borongós téli napon ismeretlen férfi kereste fel, az akkor egyedül otthon tartózkodó levélírót. Nem sokat teketóriázott. Zsebébe nyúlt és egy kötegnyi ezrest vett elő. — Ez az öné. 50 ezer forint. — mondta a meglepett hölgynek, aki nem tudta mire magyarázni nyomorúságos, filléres világunkban ezt a nagyvonalúságot. — Van magának egy szép, régi szekrénye Orosházán, megveszem, itt a pénz — aztán még szét is nézek a házában — mondta nyomatékkai —, hátha akad még nekem való holmi... s azzal se szó, se beszéd, végigjárta a házat, a kamrától a pincéig. Akadt is néhány régiség, amit fillérekért megvett a pénzben egyáltalán nem dúskáló családtól. Mire felocsúdtak, az olcsón odaadott tárgyakat már el is szállította. Továbbra is fente a fogát a szekrényre. Hiába mondták a háziak, már réges régen eladták azt a szekrényt, tehát szóba sem jöhet annak ismételt eladása... — Most, amikor sok embernek még azt is meg kell gondolnia, hogy megvegyen egy liter tejet, három kiflit, vannak emberek, akik marékszám kínálgatják a súlyos ezreseket és végigkajtatnak az ember lakásán, akár akar eladni, akár nem — mondja keserűen az idős asszony. — A módszer sért minden becsületes embert. Nem lehet ellene valamit tenni? Kérdése a levegőben maradt. Csak egy gyenge tanácsra telt: Ne engedjünk be idegent a lakásunkba! b. v. Visszhang Még több klubot az időseknek A Békés Megyei Népújság január 3-i számában megjelent, Mi lesz az öregek napközi otthonával Bélmegye- ren? című cikkhez szeretnék észrevételt fűzni. Az írás lényege szerint a megyében elsőként létrejött bélmegyeri idősek klubjából (az öregek napközi otthona kifejezést 198(f-ban hivatalosan eltörölték. mert az idős emberek sértőnek érezték) szállást biztosító klubot szeretnének kialakítani, sorozatos pályázataikat azonban a megyei tanács elutasította. A cikk végkicsengése szerint az a körülmény, hogy Bél- megyer ezen a téren első volt a megyében, esetleg különleges elbírálásra is okot adhatna a fejlesztési pénzek elosztásánál. Bélmegyer Község Tanácsa 1989-ben a Szociális és Egészségügyi Minisztérium által meghirdetett pályázatra nyújtott be igényt szállást biztosító idősek klubja létesítésére, amelyet támo- gatólag felterjesztettünk a főhatósághoz. Legnagyobb sajnálatunkra a bélmegyeri pályamű nem részesült díjazásban. Ilyen tárgyú pályázatot a megyei tanács még nem hirdetett meg, de szükségességét és hasznosságát felismerve kezdeményeztük, hogy a megyei tanács erre a célra különítsen el pénzeszközöket. A bélmegyeri klub tevékenységét figyelemmel kísérjük, tudjuk, hogy lehetetlen körülmények között áldozatos munkát végeznek. Ezt egyébként még jó néhány klubról elmondhatjuk a megyében, mint ahogy többen vannak olyanok is, amelyeknek bővítése, felújítása rendkívül indokolt lenne. Sőt, 22 településünkön még egyáltalán nem sike- rült idősek klubját létesíteni, bármennyire is szeretnénk az érintett településekkel együtt. Nagyon bízunk abban, hogy ha a megyei tanács kezdeményezésünknek helyt ad, a tényleges helyi igények figyelembevételével felgyorsíthatjuk az új klubok létesítésére, illetve a í é- giek felújítására, bővítésére irányuló tevékenységet. Dr. Rácz László, megyei főorvos Nyúlcipűvel a busz után Mivel már oly sok levelet, szóbeli kérést, telefont intéztünk az illetékesekhez, hiábavalóan, ezért fordulunk Önökhöz végső elkeseredésünkben — kezdi levelét Sebestyén Antal, amit rajta kívül 141-en aláírtak. — A békéscsabai helyi járatú autóbuszokról van szó. Tudom, hogy ezzel a problémával gyakran foglalkoznak, ám úgy érezzük, esetünk egyedülálló és felháborító. Sokadmagammal Gerdáról a 20-as busszal járóit be dolgozni Békéscsabára, a konzervgyárba. A Szabadság téren a 20-25 perc várakozástól eltekintve, úgy-ahogy fel tudunk szállni a 11-esre, és még időben odaérünk a munkába. Műszak végén, a hazafelé vezető út azonban már „rázósabb”. A baj ott kezdődik, amikor a reggel három autóbusszal munkába szállított tömeget egy csuklóssal próbálják meg a belvárosba beszállítani, többkevesebb sikerrel. Ugyanis a 3 kilométeres utat rendszeresen 25-30-an gyalog teszik meg, meg sem kísérelve a 11-esre való felszállást. Ezek a türelmetlenebbek, de sokszor nekik van igazuk. Ugyanis nem kerülnek azok közé, akik egyszerűen nem férnek fel a buszra. Aki lemarad, veszi a nyúlcipőt, és futás a templom melletti megálló, ahol megáll a 20- as. Ez a busz annyi idős lehet, mint e sorok írója, szóval, nem fiatal, ezért gyakran ,'beteg”. Helyette egy szólóbusz jár, ami korát és műszaki állapotát tekintve, csoda, hogy még szét nem esett. Kíváncsiak vagyunk, hogy ilyen szervezés, hozzáállás mellett mivel indokolják a „beígért”, több mipt 60 százalékos áremelést? Fekálbürokrácia Tisztelt Szerkesztőség! Kis történetemet szeretném közreadni, hogy más is tanulhasson belőle. Történt, hogy megtelt a szennyvíztározó aknánk, tehát ki keLlett szippantani. Felkerestem a városgazdálkodási vállalat Tanácsköztársaság úti irodáját, ahol két kedves fiatal hölgy fogadott. Elmondtam kérésemet, mire az egyik egyből közölte, hogy az ügylet lehetséges, de már csak a jövő héten hétfőn, vagy kedden. Rendben van. És ekkor kezdődtek a kérdések: Neve? — megmondtam. Címe? — megadtam. Személyi száma? — Még ez is kell hozzá? — replikáztam. Itt a személyi igazolványom, amivel igazolni tudom, hogy én vagyak én — az nem elég? Nem! Nem vitáztam tovább, mert eszembe jutott a ,teli akna, így gyorsan megadtam (magam). Anyja neve? — Na ne... szegény Mama már különben is meghalt — miért kell az ő neve is? — Kell, mert itt a rubrika! Születési helye? — Kedves kisasszony, maga ugrat engem? Ott a nevem, címem, személyi számom. Ennyi adat még a bíróságnak is elég lenne, ha mondjuk betörnék valahova ..., de egy szippantáshoz? Munkahelye? — Hát ez már borzasztó! Azénfekália- ügyembe miért kell a volt vállalatomat belekeverni? A mondat közepén jutott eszembe, hogy már nyugdíjas vagyok. Akkor kérem a nyugdíjas törzsszámot! — Híí, a kutya farka meg a lába, de most már belejöttem az adatszolgáltatásba és letettem a kisasszony elé a nyugdíjas igazolványomat, hadd írja ki belőle pontosan azt a hosszú számsort. Végül már csak egy kérdés maradt, hogy milyen hossz szívócső kell a szippantáshoz? — Büntetőjogi felelőségem teljes tudatában megsaccolom, hogy 20 méter elég desz. Ezek után kiszédelegtem a „hivatalból” és az utcán mély lélegzetet vettem. Hazafelé menet újragondoltam a történteket és rájöttem, hogy néhány igen fontos, a témával szorosan összefüggő kérdést viszont nem tettek fel. Nem kérdezték meg például, hogy hány tagú a család? Hiszen, hogy az akna megtelt, az nem egyedül az én „érdemem”. Hogy mit eszünk — zsírosat, vagy inkább a növényi eredetű étrendet kedveljük? Hogy melyikre futja? Aztán gondolataim egy magasabb régióba csaptak át. Szegény kis magyar hazám, itt állsz az átalakítás, a kibontakozás küszöbén, utol akarod érni Európát (szerintem utol is érjük, még Ázsiát is). Hétfőn, vagy kedden, de lehet, hogy csak csütörtökön. Mindenesetre szippantási szempontból még bizonytalan a helyzet, de fekálbürokráciailag már nem állunk rosszul. Közben hazaértem;- elhúztam az aknafedlapot, s láttam, a helyzet igen kritikus. Mi lesz, ha a szippantó nem jön se hétfőn, se kedden? Egy biztos: akikor nagy baj lesz! Dancsó Ferenc, Békéscsaba KAMAT + RUGALMAS LEKÖTÉS Új befektetési lehetőség évi /_e {• uerro kamatos kamattal! A Mezőbank Rt. új sorozatú, 3 éves lejáratú letéti jegyet bocsát ki 10, 50 és 100 ezer forintos címletekben. A bank 3 hónapon túl már kamatot, 1 év után kamatos kamatot fizet. 3 éves lekötés esetén 10 000,- Ft névértékű letéti jegyért A LETÉTI JEGY KAPHATÓ A MEZŐBANK RT. FIÓKJAINÁL: Baja, Tóth Kálmán tér 8. Békéscsaba, Dózsa Gy. út 4. Eger, Lenin út 64. Győr, Czuczor G. u. 26. Kaposvár, Április 4. u. 22. , ' Kecskemét, Batthyány u. 8. Nyíregyháza, Bethlen Gf u. 30. Pécs, Köztársaság tér 2. Budapest, Salgótarjári, Tanácsköztársaság tér 1. Szeged,,Szent István tér 3. Székesfehérvár, Sallai I. u. 34. Szekszárd, Beloiannisz u. 9-11. Szolnok, Május 1. út 23. Szombathely, Köztársaság tér 36. Veszprém, Vörös Hadsereg tér 10. Zalaegerszeg, Árpád u. 3.-Zsilinszky út 74.
