Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
1990. január 15., hétfő Biifékesergö Vegyes vállalat a Suzukival Református lelkészek felajánlása Egy megyeszékhelynek szüksége van gyorsétteremre (ételbárra, büfére), akár egy falat kenyérre. Megye- székhelye válogatja, hogy ez az ételbár, büfé — mindegy, minek nevezzük — mivel szolgál a betérő vendégnek. A miénk, a csabai, ott az Irányi utca—Tanácsköztársaság útja sarkán — rengeteg bosszúsággal. Kezdjük magával a helyiséggel, amit nemrég bővítettek. De minek?! Sem a kínálat nem lett gazdagabb, sem a kiszolgálás kulturáltabb, sem az étkezés kényelmesebb. Hatalmas a holt tér, miközben a gyerekek a konvektor tetejéről eszik a süteményt, a kerek büféasztal nekik ugyanis magas, mint némely vendéglátó- egységnek a vendéglátás. Igazán telepíthettek volna a kicsiknek néhány apró asztalt, esetleg pár ülőkével. De ez a legkevesebb. (Most jut eszembe, nem ez a legkevesebb. A legkevesebb a „sült” burgonya, jó sületle- nül, találomra kiadagolva, azaz kisadagolva, tizenöt forintért!) Nem kevéssé ügyes fogás a rántott szelet — két- tcnyérnyi, vastag, pálacsin- tatészta-szerű bundában elrejtve, vagy a „Hamburger”. Arcpirító árukkal és árakkal persze másutt is találkozik a vevő, a vendég, ám hogy ez még szembetűnő igénytelenséggel és színvonal alatti kiszolgálással is párosuljon — nos, ezen ritka példák egyike a csabai „sarki” büfé. A forgalmas belvárosi helyhez méltatlan nívóját mutatja a fantáziátlan ételkínálat, a kiszolgálók mogorva modora — vagyis modortalansága —, tisztelet a kivételnek, mert hiszen a felvágott- és kenyerespult mögött álló molett fiatal hölgy, vagy az őszes pénztárosnő mindig udvarias. Ám ettől még bosszantó tény marad, hogy zárás előtt 20- 30 perccel már „kiutálják” a vendéget, „nincs” kávé, „nincs” étel; hogy az ápolatlan benyomást keltő kislány a száját húzogatja, ha szólni mer a vevő: ne csomagolja egybe a sültkrumplit a kenyérszelettel. Az italárus pultnál pedig meg kell várni, míg kényelmesen kitárgyalja a három hölgy a privát ügyeit, megjegyzéseket tesz némely vendégre, s évődik egy kicsit a pulton könyöklő, nyeglén enyelgő fiatalemberrel, akiről nehéz megállapítani, vajon családtag, hódoló, vagy csupán nagyon kedves vendég. Azt viszont nem nehéz megállapítani, mitől ilyen a személyzet egyik-másik tagja — a beviharzó főnök ugyanis közvetlen stílusban, ám jó hangosan kérdi a hölgyektől, hogy mi a ........-t akarn ak már megint tőle. Ezekhez mérten már igazán csak apróság, hogy jóval zárás előtt nincs kenyér, s hogy majdnem üres a felvágottas- pult. No persze, minek is, még elcsapja a vevő a hasát, ha kenyér nélkül nyeli a parizert. Meg a mérget. Azért egy igazi gyorsbüfé nagyon kellene már a megyeszékhely központjában. Akár a jelenlegi helyén is... (tóth) Szombaton a Duna Intercontinental Szállóban aláírták a Suzuki személygépkocsikat gyártó vegyes vállalat alapmegállapodását. Mint az az elmúlt héten ismeretessé vált, a szervezés alatt álló Magyar Autókonszern Részvénytársaság és a Suzuki japán autógyártó cég Magyarországon, vegyes vállalati formában, japán személygépkocsikat fog összeszerelni, nevezetesen Suzuki Swift ötajtós, 1000 és 1300 köbcentiméteres mptorral ellátott modelleket. A tervek szerint 1992 második felében indulna a gyártás, és ettől kezdve a harmadik év végére évi 50 ezer autót gyártanának, s ebből 30 ezret értékesítenének hazánkban. A vegyes vállalat a tervek szerint viszonylagos magyar többségi részvétellel jön létre. Az autókonzern képviselője aláhúzta, hogy eddig mintegy 20 magyar pénzintézet. illetve az áutóössze- szereléshez különböző alkatrészeket beszállító cég vesz részt az autókonszern rt.- ben. A beruházás azonban ennél tíz-, tizenötször több magyar céget von be a vállalkozásba, és ezért az egész magyar iparra húzóerőként fog hatni. Sem a magyar fél, sem a külföldi aláírók számára nem volt közömbös, hogy a magyar kormány hogyan foglal állást erről a nagy jelentőségű beruházásról. Hazánk kormányának pozitív hozzállását, a fejlesztés megvalósításának támogatását garantálja a miniszterelnökhelyettes kézjegyével ellátott kormánygarancia, amelynek alapján különböző adókedvezményekkel támogatja a kormány a beruházást. Növekedett a vállalatok és a vállalkozók tartozása A Magyar Nemzeti Bank közzétett ieientése szerint mind a vállalatok, mind a vállalkozók tartozásai jelentősen növekedtek az elmúlt évben. A bankszámlákról fedezet hiánnyá miatt nem teljesíthető vállalati fizetési megbízások — az úgynevezett sorban ál lás ok — nagysága tavaly folyamatosan növekedett. Az 1989. november 30-i állapot szerint a sorban állások az addigi legnagyobb ösz- szeget. 96.7 milliárd forintot értek el. ami 60 százalékkal meghaladja az egy évvel korábbi adatot. Az elmúlt évben 248 fedezethiányos vállalat volt, ez a szám hetvennel több az egy évvel azelőttinél. A vállalkozók bankoknál nyilvántartott tartozása 1989. december 31-én 454.3 milliárd forint volt. Forgóeszközeik és beruházásaik hitelezése miatt, valamint a bankok által leszámítolt váltókban a kereskedelmi bankoknak és egyéb pénzintézeteknek 423,5 milliárd forinttal, viszonitelszámítolt váltókban a Magyar Nemzeti Banknak pedig 30,8 milliárd forinttal tartoztak. A vállalkozók teljes bankhitel- tairtozása az év végén 63.2 milliárd forinttal — 16,6 százalékkal — haladta meg az egy évvel korábbit. A bankoknál elhelyezett vállalkozói betétek nagysága az év utolsó napján 165,1 milliárd forint volt, ez 27,1 milliárd forinttal. azaz 19,6 százalékkal haladta meg az 1989. év elején elhelyezett betét nagyságát. Ha a sertés WC-re megy... II szó elszáll, a szag marad? Aki disznót tart, annak bele kell törődnie, hogy nem mindig parfümiilat veszi körűi. Bosszantóbb ennél, ha a sertések jó emésztésének eredményei (és azok „illatai”) nem a saját portáról származnak. Az meg már egyenesen tragédia, ha a szomszédban történetesen 2400 disznó „jár WC-re”. Valami hasonló boszsantja Békés külterületén a gazdákat. Környékünkön ugyanis becsületesen „termelnek” a sertések, hiszen ott található a Békési Viharsarok Mgtsz, borosgyáni sertéstelepe. Ahogy Baji Piroska tanyájához érek, egyből szag- mintát veszek. Vagy a szimatom csal, vagy tényleg nem is kering semmi különös „illat” a levegőben. A tanya hátsó részén aztán egyből fogékonyabb lesz az orrom. — Ilyenkor, télen, még elviselhető a bűz, nyáron viszont duplán szagolhatunk — kezdi a tanya gazdája. Más itt azonban a gond. A telepen az elnöki rendelet ellenére slaggal takarították az ólakat, és a trágyáiét csatornákba vezették. Innen az beszivárgott a kútjainkba. Most betemették a csatornákat, de rajtunk ez már nem segít. Ne- keton 8 éves, asztmás kisr * lányom van, jószágot nevelek, három marhát és 10 disznót tartok, millió a dolgom, nem vagyok hajlandó a másik dűlőről cipelni a vizet. Miközben a feldúlt asz- szonykát hallgatom, betoppan a szomszéd, Kocsor Mátyás. — Ahelyett, hogy a trágyát elhordták volna, újabb és újabb gödröket ástak. Ezeket aztán körülhordták földdel. Szinte „tárgyavá- rat” építettek. Persze, az erődítmény a különféle anyagok terjedésének nem tudott ellenállni. Higgye el, még az Élővíz-csatornát is szennyezték. Én gyerekkoromtól a kutamból ihattam, és onnan etettem a jószágot, most meg, 63 éves koromra gyalogolhatok a vízért. — Mit kérnek a tsz-től? — Ha már tönkretették a kútjainkat, legalább jó vizet vezessenek be a tanyákba! — Ilyesmiről szó sem lehet — fogad Cz. Veres Sándor, a Viharsarok Mgtsz, elnöke. — A kutak szennyezését nem vállaljuk magunkra. Kocsor Mátyás tanyájából éppen a minap szállítottunk el két vagon trágyát, ami 5 méterre volt a kúttól. Az nem fertőzte a kutat? Mindenesetre annyit megteszünk, hogy a tanyák közelébe bevezetjük a vizet. — Azt is mondják, hogy a gödröket nem takarították. — Igaz, hogy 1988. végén a nagy gödröket nem tisztítottuk, de mostanában folyamatosan dolgoznak a szivattyúk, és a földeken.hasz- nosítjuk a trágyát. Nem igaz, hogy a dolgozóink slaggal takarítanak, hetente személyesen tartok ellenőrzést a telepen. Az pedig, hogy az Élővíz-csatornába szivárgott a trágyalé, egyszerűen képtelenség, hiszen az legalább 5 kilométerre van az üzemtől. — Az igazi botrány augusztusban tört ki, amikor kiásták az elvezető csatornákat. Ezeket aztán rövid idő múlva betemették. Miért? — Nyárfákat kellett volttá ültetni ahhoz, hogy a szikkasztás megfelelő le' gyen. Szeptemberben viszont akkora esőzések voltak, hogy úszott a telep, a terveinkből egyelőre nem lett semmi. — Még egy utolsó kérdés. Környezetvédelmi szempontból milyen távol lehet a trágyalerakóhely a lakott épületektől? — 150 méter a szabvány. Eddig ez nem volt meg, most azonban a régi gödröket áttelepítjük, hogy megfeleljünk az előírásoknak. Lehet, hogy mégiscsak a disznók a ludasok? — gondolkoztam hazafelé menet Pedig ők csak a dolgukat végzik . . . Nyemcsok László Előadás-sorozat Gyulán Január 15-én, mától hét egymást követő héten át bibliaismereti és egyháztörténeti előadás-sorozat indul Gyulán, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. Az előzmény? A könyvtár felkérte a város különböző felekezetű lelkészeit, legyenek segítségére abban, hogy olvasóik ismereteket szerezhessenek a kultúra e területéről. A megbeszélésen azonban csupán két lelkész vett részt. Nagy László református esperes és Kádár Péter református lelkész. Az összejövetel eredménye lett ez az előadás-sorozat. A témák átfogják a vallástörténetet. a fogalmakat: szó lesz a Biblia keletkezéséről, az ókori, a középkori és a reformáció utáni egyházról, a szentírás Istenről, emberről, világról szóló tanításairól. Sorozatukról Nagy László esperes a következőket mondta: — A hét előadás közül négyet Kádár Péter, hármat jómagam tartok. Tulajdonképpen érdeklődési köreink alapján osztottuk meg a témákat, a biblia- és egyháztörténetet, melyekről az egy. másfél órai időtartamban összefüggéseiben szólunk. Előadásaim közül — gondolom — Az egyház a reformáció után című válthatja ki a legnagyobb érdeklődést; ez a felekezetek történetét, leírásukat taglalja. — Miért vállalkoztak a sorozatra? — A középkorúak és a fiatalok nagyon keveset tudnak a bibliáról, a vallásról és az egyházról, s az a kevés is valahogyan „lóg a levegőben”. Ezek a dolgok titokzatosnak, különlegesnek és kicsit haszontalannak tűnnek a mai ember számára. Pedig a kereszténység az európai kultúra alapja. Szeretnénk megmutatni, hogy erről tudni nem felesleges, ezzel élni kell, hiszen például erkölcsisége által megbirkózhatunk a konfliktusokkal, belőle erőt nyerhetünk. Nem elég. hogy csupán a gyerekek járnak hittanórára, a középkorosztály nagy része sem kapott ilyen ismereteket, ezért főként őket várjuk. Nagy László elmondta még, hogy pénzt előadásaikért nem fogadnak el. mert tudják, a kultúrára nálunk kevés jut. Hangsúlyozta segítségnyújtási szándékukat, s azt, hogy örömmel vállalkoztak az előadásokra. Az első ma. 17 órától lesz a Mogyoróssy Könyvtárban, Kádár Péter beszél majd a Bibliáról. Sz. M. Szépségek iskolája (Folytatás az 1. oldalról) Az álmodozásra hajlamos jelentkezőket a felvételi vizsga első — leghétköznapibb — mozzanata, a testsúly, magasság, csípő, derékmérés hamar visszazökkentette a valóságba. A mérleg kegyetlenül sokat (a lányok bevallása szerint három kilóval többet) mutatott, a mérőléc a 158-165 centiméterével pedig keveset. A megpróbáltatások sora csak ezután kezdődött: a zsűri előtt * fürdőruhában, majd utcai öltözékben bemutatkozni, sétálni, átvenni a zene ritmusát. Légy csábító és kívánatos! — Mozogj felszabadultan, légy csábító és kívánatos! Fogyjál 7 kilót, akkor „csúcsszuper” leszel — hangzottak az instrukciók Berta Györgytől, a Magyar Divatintézet képviselőjétől. A produkciók után a kozmetikusokból, fodrászokból, táncpedagógusokból álló zsűri értékelt kegyetlennek tűnő őszinteséggel. — Ennek a lánynak kicsit hátul van a popsija. A kajakos fiú túl izmos. A vöröshajú pici, de szép arca van. A másiknak vékony a combja, vastag a dereka. A szőke kislány jól mutatna egy 13 cm-es tűsarkúban. Az a sok anyajegy sem előnyös ... A kritikák hallatán mindenki lemérhette, hogy otthon torzít-e a tükre, vagy a szakemberek szókimondók. A lányok zöme az utóbbira voksolt. Feszélyez a bikini Kozák Erika Gyuláról érkezett a felvételire. — A zsűri nagyon őszinte, de ez nem baj. Én tisztában vagyok a hibáimmal, éppen ezért jelentkeztem. Szeretném megtanulni, milyen ruha áll jól, mi illik az egyéniségemhez — mondta két „fellépés” között a fiatal műtősnő. — A bikiniben való mozgás nagyon zavart, igaz, a strandon is megnéznek, de ott még- sincs bizottság, nincs tét. Remélem, utcai ruhában könnyebb lesz a szereplés. A többiek (orvostanhallgatók, fodrászok, adminisztrátorok, pedagógusok, nyomdászok) buzgón helyeseltek, egyetértettek vetélytársnő- jükkel. Ök is tudták, senki nem lehet tökéletes. Egy szőke lány azonban lehor- gasztott fejjel csak hallgatta a többieket. — Nekem nagyon rosszul esett, amikor megmondták, hogy rossz a lábam. De mit tegyek, így születtem — bökte ki bánatát. A folyosón néhány édesanya is várakozott. A 20 éves makói lány mamája be is vallotta, úgy kellett rábeszélnie gyermekét a jelentkezésre. — Olyan gyámoltalan a kislányom, majd itt megjön az önbizalma. — mondta ellentmondást nem tűrő hangon az asszony. Nyolcezer a szépség ára A felvételi végén 20 lány és két fiú érezhette úgy: a nehezén már túljutott. Vagy mégsem? — A java még hátravan. Az előképzés idejére be kell fizetni 4000 forintot a tanulóknak. Egy hónap múlva újabb rostálás következik, és akik ott is helytállnak, azok újabb 4000 forint ellenében befejezhetik a háromszáz órás kurzust — tájékoztatott Fény er es Jenő, tanfolyamvezető. — Ezért a pénzért heti három alkalommal mozgásművészetet, divattörténetet, kozmetikai és fodrászati ismereteket, öltözködéskultúrát tanítunk. A felvételt nyert manökenjelölteknek gondoskodniuk kell dresszről, harisnyáról, miniszoknyáról, körömcipőről. Ja! Majd elfelejtettem: el kell kezdeniük a koplalást. A tandíj befizetése és a plusz kiadások után mi mást is tehetnének a leendő manökenek és fotómodellek? ... (Csete) A kajakos fiú túl izmosnak bizonyult tözelről is olyan szép vagy? Fotó: Szűcs László
