Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
O 1989. december 9., szombat f Makovecz Imre építész Békéscsabán Az alaprajz is politika H meditáció zenés pillanatai A vendégművész a zongoránál A megyei könyvtár előadóterme csütörtök délután zsúfolásig megtelt Békéscsabán. Nem is csoda, hiszen az ismert építészt, Makovecz Imrét látta vendégül a könyvtár. Az előadás előtt, rövid beszélgetésre kértük öt. — Korábban azt nyilat- kozta, hogy míg a régi parasztházakban a nagy konyha összetartotta a családot, a mai bérlakások apró helyiségei — hiszen ki-ki a maga kis kuckójába vonul — szétszakítják a közösséget. A jövő családjai számára milyen megoldást lát? — A régi állami szubvenció megszűnt, az OTP, mint pénzintézet, képtelen lakásokat építeni, mert ilyen a finanszírozási rendszer. Marad tehát, az állami kölcsön nélküli, a magánerőből építhető lakás. Ezzel együtt, a rendkívül szigorú — az építésre vonatkozó — állami előírások is megszűnnek. Eddig arra kötelezték az építészeket. hogy előszoba kell, és az csakis 1 méter 10 centiméter széles lehet, a konyha alapterületének négyszemélyes lakás esetén, négy és hat négyzetméter között kell lennie. Az épülethez még erkélyt sem lehetett tenni. - Sőt. annyira megkötötték az építész kezét, hogy panelház esetén, államilag hitelesített .szekcióterveket kellett alkalmaznia. Még arra sem avítt módja, hogy azon változtasson. azt jobbá tegye. Ezért volt fantasztikus eredmény, hogv Cscte Györgyéit, a hetvenes években, Pakson, hozzányúltak az államilag megmerevített lakástípushoz, nem csak külsőben, hanem A Népújság hasábjain néhány hónappal ezelőtt már hírt adtunk arról, hogy három megye (Tolna, Hajdú- Bihar és Békés) néhány óvodájában és általános iskolájában kísérleti jelleggel megkezdődött a közlekedésre nevelés. Az ismeretek elsajátításához szükséges tárgyi feltételeket (kerékpárok, segédmotorok) a Közlekedési Minisztérium biztosítja az intézmények számára. belső elrendezésben is. Ez, a brezsnyevj időkben nagy dolognak számított, hiszen egy alaprajz világnézeti kérdés is, a világnézet pedig belügyi kérdés ... Ma már ez sincs, ma már a lakásépítés az állam számára nem szociális feladat, így az emberek sokkal inkább a saját igényüknek és ízlésüknek megfelelő lakást építhetnek, ha erre az építészek is hajlandók. Tudniillik, az építészek — a nálam fiatalabbak is — a vonatkozó építészeti szabványok szerint terveznek. A munkájukat zsüriztetni kell, és ott is építészek ülnek. Ebből a körből ki lehet törni. Az emberek igényei szerint megépített házakat kell a zsűrivel elfogadtatni. — Tehát a magánlakás- építés — folytatta a gondolatait Makovecz. Imre —, új lehetőséget jelent az építésznek. Mód nyílik arra. hogy humánusabb lakásokban éljünk. Ma már nagyon sok ember belátja, hogy számára fontos a konyha, lnElvileg ez év szeptemberétől az említett megyék hat-hat középfokú iskolája is bekapcsolódott a kísérletbe. Elvileg. Merthogy október 27-re húzódott az országos felkészítés, és a megvalósítás körül is elég sok probléma merült fel. Mikor érkezik meg az iskolákba valamennyi motorkerékpár? Megkapják-e az ígért személygépkocsit? Ki oktassa a KRESZ-t és az autóvezekább az építési szabályokat kiszolgáló építész beszéii rá. hogy ne így építkezzen, hanem legyen külön egy nappali és külön egy étkező, tehát egy felbontott lakásban' éljen. Véleményem szerint jobb, ha van egy nagy középső helyiség, ahol az egész család összejön. Ott étkeznek és ott ülik meg az ünnepeiket. tehát a háznak ez a közepe. Ebben semmi újdonság nincs, mert a magyar parasztház szegényen és kicsiben mindig ilyen volt. Az épület közepén állt az a helyiség, ahol a legtöbbet, tartózkodtak, tavasszal -itt kaptak helyet a kiscsirkék is. — Mennyire ismeri Békéscsabát, és milyennek látja az építész szemével? — Én sokat jártam itt, de azt nem mondhatom, hogy ismerem a várost. így véleményt sem mondhatok róla. Ezeket az alföldi városokat — mint amilyen Békéscsaba is —. nagyon szeretem. Szépek a templomai, a régi középületei, sőt. azoknak egymáshoz való viszonya is. Mintha egy puszta központja lenne, az épületek nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz. A közbülső zöld tereken — így például Orosházán is —, az ember azt érzi. hogy nem csak a város, hanem a tájegység közepén áll. Mire beszélgetésünkben ideértünk, Makovecz Imrét már várta a zsúfolt előadóterem. Abban a reményben váltunk el, hogy következő alkalommal, új tapasztalatok' birtokában, tovább szőjük a megkezdett gondolat fonalát. (molnár) Fotó: Kovács Erzsébet tést? Miből fizessék a KRESZ-könv veket? Miért építették bele a történelem tantárgyba is a közlekedést és így tovább. Mindezekre a kérdésekre a Békés megyei érintetteknek a megyeszékhelyen a minap dr. Binder Károly, a Közlekedési Minisztérium főmunkatársa adott megnyugtató válaszokat, s egyben kérte az iskolák vezetőit, minél előbb kezdjék el a közlekedésre nevelést intézményeikben. M. M. Akárhogy is forgatom a térképet, iz Olaszország és India közötti, képzeletbeli légiúton erős kitérővel tudom csak beiktatni Békés városát, azt is Budapest felől megközelítve. Onnan pedig éppen azért, mert Jandó Jenőnek, a december 6-i esti filharmóniai koncert szólistájának e két külföldi fellépése között egy taxiútnyi ideje volt arra, hogy szólóestjével az idei hangversenyévadot megnyissa. Ha hozzá hasonló világnagyságok „ereszkednek le" a vidéki zeneélet porondjára, várakozásától kísérve bizony sokszor félve megy el az ember. A beígért programot kapja-e majd a hallgatóság, rutinos kedvében lesz-e a művész, vagy tiszteletben tartja-e a reá kíváncsiakat? Ezek a kételyek ahogy felmerültek, úgy el is ültek bennem az első hangok után, melyek a zongoraművész keze nyomán a zeneiskolai Blüthner-zongorán megszólaltak. Az est kapcsán annyi mindenről kellene írni, az ideális környezetről, a jó ismerősökké szerveződött törzsközönségről, a Filharmónia szórólapjáról, mely szakszerű ismertetésével a művek befogadását a zenével szinkronban segítette, vagy a művészről, aki Bombay, Calcutta és Delhi előtt tudatosan felépített, világszínvonalú műsorral ajándékozta meg û hallgatóságot. Jandó Jenő. ez a kamászos, kortalan zseni, akit a szakma profijának tartanak, aki sorozatban játszotta a közelmúltban lemezre — csak úgy „röptében" — Beethoven összes zongoraszonátáját, tizenegy Mozart-zongo- raversenyt vagy Liszt zongorára és zenekarra írott műveit, aki Perén,vi Miklós. Onczay Csaba, Takács Nagy Gáborék kamarapartnereként is keresett kuriózum, és aki sikerei csúcsán lehetne fennhéjázó és megközelíthetetlen, ez a szemüveges, főiskolai tanárember a művészet iránti alázatból ezen az estén példát mutatott. Intellektuális, szug- gesztív vivőerejű zongorázása úgy bontotta ki előttünk Liszt, Chopin, Debussy és Ravel zenéjét, hogy teljes vonulatában áttekinthetővé vált műsorának koncepciója. Valahol eltűnt az ember, az előadó, nem létezett már a sokféle szerző sem, úgy tűnt, hogy a megszólaló hangok csalják elő az érzéseinket és gondolatainkat. A bachi kantáta témájára komponált variációsorozatban, Liszt: Weinen-, Kla- gen-változataiban a zárókorál békéje a megnyugvást és a reményt sugallta: „Mit Isten tészen, jól van téve.” A három megzenésített Pet- rarca-szonett közül a 123. sz. befejező darab mennyeien finom lezárásával szinte megjelenítette a címadó „földreszállt angyalt”. A ciklus mindegyik szonettjében beszédes, átélt előadásban nőttek ki, folytak-fo- nódtak egymásba a futamok. Chopin: Polonéz-fantáziájában Jandó a pedálkultúráját és trillatechnikáját, azt az eszköztárt, mellyel a hangszerét kezelte, a művel való azonosulás szolgálatába állította. Játéka egyszerre volt értelmes és szenvedélyes, érzelmes és áhitatos, minden hang mögött érződő tudatossággal és alkotókészséggel. A műsor második fele Debussy Gyermekkuckójával a felületes hallgató számára hangulatot váltott. A darabok játékossága, groteszk bája mintha tévedésből keveredett volna a mély, emberi tartalmat hordozó művek közé. Ám az ezt követő Ravel-szvit, A Couperin sírja meggyőzött bennünket arról, hogy a franciák huszadik századi mestereinek művei méltán kerültek az eddigiek mellé. Debussy gyermekcímekkel álcázott darabjai az emberi sznobizmust figurázták ki, ironikus hangvétellel, torz tükröt tartva e gyarló tulajdonság elé. Ravel műve pedig — Couperin emlékének hódolva — ugyancsak tükröt tartott a 18. sz. francia zene elé, s így annak huszadik századi szinonimáját adta. A két ráadás szám, Ravel Szonatinájából a Menüett és Bartók . Allegro barbarója stílusában és megoldásában találóan simult a műsorhoz. Jandó Jenő mindent láttató zongorajátéka Silva professzor könyvének kísérleteit juttatta eszembe. A világszerte divatos, szellemi tréninget, az ébredés előtti, agyi állapotot, amikor az ember . még nem tud magáról, de sodortatva fantáziáját, tudatában megteremtheti érzelmei és gondolatai képi vetületét. F. Pálfy Zsuzsa Jogosítvány már középiskolában... Adventi üzenet Csorvásról Közeledik a karácsony. Készülünk rá. A bevásárlás, nagytakarítás, sütés-főzés ideje ez. Amikor boltról boltra rohanunk, hogy megtaláljuk a legjobbat .. . aminek örülni fog.. . amit senki mástól nem kaphat... amit már mindenütt kerestünk. Homlokráncvolva próbáljuk beosztani a hátralévő napokat, hogy mindenre jusson idő. hogy minden elkészüljön, hogy el ne felejtsünk valamit, hogy semmi se zavarja áz ünnepet. Pedig nem csak ebből kellene hogy álljon a készülődés. Az András napot követő első vasárnap kezdődik meg az egyházi év, ekkor köszönt be az ádvent. a keresztények ilyenkor négy héten keresztül — hétköznapi életünk megszokott rendje mellett — készítik lelkűket a csodára: Jézus Krisztus születésére. Manapság egyre több helyen idézik fel ezt az eseményt is december 24-én. Nem Télapó — vagy rejtélyes Jézuska — hozta ajándékosztás csupán ez a nap. a családok szótárába visszalopakodott a szenteste szó. Nemcsak műemlék a templom, hanem olyan hely, ahol mise, isten- tisztelet zajlik, az Isten háza. — Divatba jöttünk. Ez egy kicsit irritál is minket — mondja a csorvási katolikus plébános, Sóki Károly. — Gyors és hatásos segítséget várnak tőlünk, pedig negyven évet nem lehet egykét nap alatt kiheverni. A szülők manapság mindent megvásárolnának a gyereküknek, legszívesebben boltban vennék a hitet is. Pedig ahhoz kitartás kell.. . Azért utaztunk Csorvás- ra, hogy meglássuk és megpróbáljuk átadni karácsony előtti hangulatát, útmutatásul és okulásul másoknak. A község főterén egymás mellett áll a katolikusok, az evangélikusok, a reformátusok temploma. Amilyen békésen strázsálnak egymás mellett, olyan egyetértő szellem uralkodik a hívek között is. — Itt hagyománya van az együttműködésnek — meséli Kiss Ella, református lelkész. — Már az elődeinknél is ez a nézet uralkodott. Valójában nemcsak ez a három felekezet van így egvütt, hanem még az ortodox és baptista hívekkel is tartjuk a kapcsolatot. Egymásra is vagyunk utalva, mert mit szólnának az ateisták, ha látnák, nem tudunk egységet teremteni. Miből is áll ez az együttműködés? Közös programokból: vendéglátás, imahét, közös hittanóra és havonta egy-egy bibliaóra, amelyet felváltva tartanak valamelyik gyülekezetben. Igaz, ez utóbbi alkalomra jobbára csak idősek járnak — hallom a mentegetőzést. Kedd este a református egyház imatermében jöttek össze, hogy meghallgassák egymást. A kedves, barátságos, fehér falú szobácskábán korán gyülekezni kezdenek az elsők. — Békesség e házban! — köszönnek, s nem sokáig állják ki szó nélkül az idegen jelenlétét. — Maga is csorvási, kedves? — Békéscsabáról jöttem — válaszolom. — Szeretném megírni, amit láttam. Nagyon szép dolog, hogy így összejönnek — katolikusok és protestánsok — együtt imádkozni. — Hát bizony — fordul hozzám egy most érkezett —, ha már keresztények vagyunk, együtt legyünk azok! Amikor a katolikusok is megérkeznek a miséről, megkezdődik az imaóra. Kiss Ella lelkész felolvas a Jelenések Könyvéből. A Károlyi-féle és a katolikus fordítás is elhangzik. Magyarázatot fűz hozzá, és a jelenlévők is sorban elmondhatják a gondolataikat. Közben megbeszélik, mit énekeljenek, majd ki-ki hangosan imádkozik. Baptista, katolikus, református, evangélikus. Az adventi várakozás, megújulás ürügyén önmagunk folytonos jobbátétele a téma. Figyelem a rámás csizmás, ráncos arcú embereket. Alig vannak többen egy tucatnál, de téli hidegben, sötétben is eljöttek né- hányan erre az alkalomra. Az a korosztály, akikről leghamarabb gondolná az ember. hogy bizony nem mentesek előítéletektől és felekezeti szűkkeblűségtől. És lám, igaz a mondás; az egyszerű nép közt nincs ellentét, ellenségeskedés. Békében megférnek egymás mellett a különbségek. Mert karácsony este mindegyik a maga liturgiája szerint ün- * nepel, s a készülődés heteiben is van, ahol adventi gyertyák gyulladnak ki a koszorún, máshol meg nem csinálnak ilyesmit. De ha különböző módon is, egyforma mértékben, együtt készítik a szívüket. Tudják, mi a fontos, és azt is, hogy ez úgy er valamit, ha nem széthúzva, hanem együtt örülve valósítják meg. Az imaóra végén, a búcsúzásnál megszólít egy néni. — Ugye, nem bánta rneg, hogy eljött mihozzánk? Nem bántam meg. K. K. Egymás mellett három templom... Csorvási látkép alig madártávlatból
