Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
NÉPÚJSÁG 1989. december S3., szombat o Nemzeti egység — helyett — nemzeti rövidlátás! Politikus karácsony Szlovákiában Plakátháború a kirakatokban K arácsony a szeretet ünnepe! Keresztény civilizációnk kétezer éves tanítása immár ezeréves gyakorlatra tekinthet vissza nálunk is. Vajon mire vitte? Ha a kérdésre választ keresve viszgálja valaki a mai magyar valóságot, kiábrándító eredményre jut. — Nem olyan korban élünk, hogy erre is jutna idő — van ennél sokkal fontosabb dolgunk is — ma politizál az ország — hallani a véleményeket. Politika és szeretet pedig — itt és most — egymást kizáró fogalmak. Az egyik párt helyi szervezetének alakuló ülésén vettem részt (egyáltalán nem stílusosan : egy kocsmában, no de volt már ilyen a történelemben). A szóvivő-szervező (nem piktor) megjelölte a feladatot is; „kommandóakciók” a többi párt képviselőinek lejáratására, továbbá saját párt budapesti „fejesének” lehívása egy másik párt föld-vissza- követelésének „helyretétele” végett. Azóta már működik a helyi szervezet. A népszavazás előtti „plakátháború” egyik hőse a kerítésen át idegen földre tévedt ragasztás közben. Amikor a tulaj szóvá tette ezt az apróságot, a válasz élet- veszélyes fenyegetés volt. Bizonyosan nem gondolta komoiyan a politikus, de megtörtént — itt és most! Két, szép, rerrfényekre jogosító párt véleménykülönbsége a népszavazás kérdésében elegendő volt ahhoz, hogy egymás torkának essenek. egymást kiátkozva a demokráciából két — talán nem kibékíthetetlen — táborra szakadjon az addig egységesen fellépő ellenzék. Pedig mi sem természetesebb, mint a politikai pártok közötti véleménykülönbség. Hisz eddig éppen ez volt a baj — egyetlen párt — egyetlen vélemény! Megrázó események történnek tőlünk néhány kilométerre, keletre. Az együttérzés — sőt, talán a szeretet jegyében megmozdul az egész magyar közvélemény. Egymást túlharsogva, túllicitálva, az ötletek gazdag tárházát felvonultatva. Ki tud különbet, nagyobbat a másiknál, mind, külön-külön. Már-már az az érzésem támad, hogy nem is a segítő szolidaritás kinyilvánítása. hanem maga a szereplés a fontos. Fel sem vetődik a kérdés — lehet, hogy együtt többre mennénk? Valóban történelmi korban élünk, túlzás nélkül merem leírni —, sőt a jelzőt nem is tartom elég kifejezőnek a Kelet-Európábán végbemenő változások érzékeltetésére. Éppen ezek a változások töltenek el bennünket reménnyel, hogy a világnak ezen a felén is lehet jobb, boldogabb élete az embernek. Nincs jogunk tehát arra, hogy sürgős feladatainkra hivatkozva európai civilizációnk alapját képező tanításokat sutba dobjunk. Az elmúlt négy évtized bizonyította, hogy mi történik, ha a szeretettanítás és -gyakorlás mindennapos küzdelmét csupán a vasárnapi istentiszteletek „papolásának” tekintik. Ha a költő jóslata . . . „mint oldott kéve, széthull nemzetünk . ..” valóra válik — már késő lesz! Most van itt az ideje — mbst kell cselekedni. Tanulja és gyakorolja ezt a változások minden irányítója és részese. Legyen követelmény mindenkivel szemben, aki színre lép. Ez legyen az ismertető jele annak, hogy valóban a közjó érdekében cselekszik. Ne feledjük a tanítás egységteremtő ereiét, mert csakis ez az egység adhat erőt a sorsfordító változások beteljesedéséhez. A nemzeti rövidlátás idült baja helyett csakis a nemzeti egység! A hogyan a csehek vagy a németek teszik, behozva velünk szembeni másféléves hátrányukat néhány hét alatt. Amíg mi önmagunk marcangolásával vagyunk elfoglalva. Politikus karácsonya van mostanában Közép-Kelet- Európa népeinek. Jézus születésnapjára készülve Csehszlovákia polgárai is — hasonlóképpen más nemzetek fiaihoz — járják az üzleteket, hogy két tömegdemonstráció, gyűlés közepette megvegyék szeretteiknek az ajándékokat. Az üzletek kirakataiban „szocialista szürkeséggel’’ sorakoznak az állami ipar legkülönbözőbb portékái. Üzleti érdekeltség nem lévén, e boltok vezetői talán nem is sajnálják, hogy a kirakatokba helyezett karácsonyi kínálat nem látszik a cseh, szlovák és magyar demokratikus erők legkülönbözőbb plakátjai miatt. Bosszúságra oka legfeljebb a nagybecsű vevőnek lehetne, de őt kárpótolja az országban spontán kialakult „demreál” népi karikatúraművészet. A gyorsuló politikai változások eredményeképpen e plakátokon alaposan megkapják a magukét mindazok, akik 1968 óta Csehszlovákiát mély válságba sodorták. A fiatalabb nemzedék az utcán ismerkedhet meg országa közelmúltjának történelmével. A rajzok helyenként maró gúnnyal illetik Milos Jakes és elvtársai levitézlett politikáját. A szinte csak Kö- zép-Európára jellemző, sajátos elkeseredett humor nevetésre ingerli még az édesanyjával együtt bevásárolni indult, 10 éves gyerekeket is. „Becsomagolták” Klement Gottwaldot Kassán (Kosicén) például egyetlen kirakatot sem láttam valamilyen demokratikus szervezet, valamire agitáló plakátja nélkül. Az utca embere szemmel láthatóan kezébe kívánja venni jövőjének formálását. Egy- egy kiáltvány előtt polgárok kisebb-nagyobb csoportja élénken vitatta meg egymás politikai nézeteit. A gyors politikai változásokat a szomszédos ország lakói szinte a karácsonyi bevásárlások közepette éli meg. Kassa sétálóutcáján — hasonlóan a Békéscsabaihoz — „aranykaput” nyitottak a kereskedők. Az induló magánszektor árukínálata itt is mást mutat, mint az állami boltok kínálata. Egy- egy maszek kereskedőnél tumultuózus jelenetekre is sor kerülit. Vásárlásait befejezve a jámbor polgár ezután megnézhette, miként „csomagolják be” a lőtéren Klement Gottwald (a csehszlovák kommunista párt kiemelkedő harcosa, a CSKP elnöke, köztársasági elnök) egész alakos szobrát fekete fóliával a szlovák fiatalok. Egyenjogúságot a magyar kisebbségnek! Mozgolódik a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csema- dok) is. A december 6-ai ülésén testületileg lemondott a, központi bizottság, hogy „ ... új, a korszaknak megfelelő” testületet választhasson. E plénumon rehabilitálták a 68-as események miatt kizárt tagokat, egyebek mellett Duray Miklóst, Be- ke Sándort. E fórum magyar közéleti személyiségeket javasolt a szlovák kormányba, melynek eredményeképpen Varga Sándor miniszterelnök-helyettesi tárcát kapott. Adamec kormányfő Popély Gyulát még a szövetségi kormányba is ajánlotta, de időközben ez a kormány is megbukott, így a szlovákiai magyarság összszövetségi kormányzati képviselete nem megoldott. A Csemadok megújult vezetőséget választott, melynek elnöki tisztét továbbra is Si- dó Zoltán tölti be. Az ülés határozata a ’68 utáni eseményeket az ’50-es évek sztálinista praktikájának a restaurációjaként elemezte. „E politika — szól a dokumentum — utópisztikus programjai, a hamis távlatokat idéző szavak áradata, a brossúraszövegek, az internacionalizmus, s a szocialista hazafiság frázissá koptatott szólamai maguk alá tiporták nemzeteink és nemzeti kisebbségeink elemi dolgainak realitásait. Az elmúlt húsz esztendőben nemzeti kisebbségeink helyzetéről egyetlen érdemi párbeszédet sem említhetünk.” A Csemadok KB határozata azonosul a Csehszlovák Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezések progThália bejárata csendes ramjaival és hozzáteszi; „az államalkotó nemzeti kisebbségeknek az alkotmányban biztosítani kell az egyenjogúságot, a cseh és szlovák nemzettel.” A kiadott határozat szerint a Csemadok letér a demokratikus centralizmus szervezési elvéről és biztosítja a szervezeten belüli nézetek pluralizmusát. A színidirektort menesztették Karácsonyi ajándékként kézhez kapta a szlovákiai magyarság a Nap című első, független napilapot. Az újság, melynek kiadója a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsága Sajtószabadság című vezércikkel indult. „Magyar nyelven megszületett szabad sajtó Csehszlovákiában.” — olvashatjuk az első sorokban. A lap a továbbiakban interjút közöl Varga Sándorral, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettesével és azzal a Duray Miklóssal, akit a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megalakításáért a ’80- as években többször is bebörtönöztek. Egy -másik oldalon megismerkedhetnek Grendel Lajos, a Szlovák Írószövetség rendkívüli köz- ■ gyűlésén elmondott beszédével is. Változások vannak a kassai Thália magyar színháznál is. Dudár Péter megbízott művészeti vezető érdeklődésemre elmondta, hogy a húsz éve Beke Sándor által alapított színház a mai -napig a Komárom Megyei Területi Színház „fiókintézménye”. A kassai, 18 tagú társulat színészei önállóságra törekszenek — mondta. — Az elmúlt hetekben megváltunk rendezőnktől, akivel szemben társulatunknak szakmai, erkölcsi és politikai kifogásai voltak. Terveink szerint Kollár Ferencet, a Csemadok kassai városi bizottságának vezetőjét — akivel egyébként kiváló viszonyban vagyunk — kérjük fel a színház irányítására. Dudár Péter megjegyezte, hogy önálló alkotóműhellyé szeretnének válni, amihez most jó esélyeik vannak, hiszen Varga Sándor személyében megfelelő képviseletük van a szlovák kormányban. Hozzáfűzte, hogy a 30 ezres ukrán nemzetiségnek majd’ száz tagú társulata van, míg az ennél jóval nagyobb lélekszámú magyarságnak mindössze 18. A Thália egyébként módosította repertoárját is, és Beke Sándor — akit színházalapító törekvései miatt annak idején kizártak a pártból — rendezésében Nash: Esőember című darabját fogják rövidesen bemutatni. Dél-Szlovákia falvait mintha elkerülték volna a változások szelei. A temetők ugyan szinte csak magyar fejfákkal vannak tele, de az utca- és helységnévtáblák még -mindig csak szlovákul vannak felírva. Míg a Kassát oly jellemző „plakát- és karikatúra-hadjáratot” sem tapasztaltam. Krasznahor- kán még a környék egyetlen szlovák—magyar néprajzi múzeuma is zárva tart. Az intézmény vezetője békés polgár módjára készül a karácsonyra. Disznóvágással töltötte hétvégi pihenőnapját... Krausz N. Tamás Dr. Herjeczki János tem szerint életünkben először —, fenyő illatú fürdősó is került. Nos, ettől azután igazán olyan karácsonyivá vált kis tanyánk, hogy arra még így, ötven év távlatából is csak elfogódottsággal tudok visszaemlékezni. A szerény kis fenyőág, a gyertyák, csillagszórók fénye és illata már csak fokozni tudta az est hangulatát, ami csúcspontját ezúttal is a csengőszóval, illetve a „Mennyből az angyal” kezdetű, hagyományos karácsonyi ének közös, szívből jövő eléneklésével érte el. Az ajándékosztás — napjainkban oly nagy fontosságú — ceremóniája, a mi tanyai karácsonyestünk programjából egy egészen egyszerű oknál fogva ezúttal is kimaradt. Ugyanis nem volt mit ajándékozni egymásnak. Ez tulajdonképpen nem is hiányzott nékünk. őszintén örülni tudtunk az igazságosan elosztható szép piros almáknak, és nemegyszer az előző karácsonyról megőrzött, szalonpapírba csomagolt kockacukornak. A legfőbb jutalom ezúttal is az volt, hogy a szerény ünnepi vacsora elköltése után, levette gombos harmonikáját édesapánk a szekrény tetejéről, és felcsendültek sípjain a kis korunktól fogva jól ismert, örökszép karácsonyi énekek. Később áloműzőnek előkerült a kártya, mert a ihagyomány szerint a kis Jézus megszületéséig, éjfélig mindenkinek ébren illik maradni. Néhány perccel éjfél előtt felöltöttük kabátunkat, fejbe- tévő kis kucsmánkat, és szép sorjában kiálltunk a tanya elé, hogy meghallgassuk a vásárhelyi református nagytemplom harangjának pontban éjfélkor felcsendülő, hozzánk is elérő karácsonyi üzenetét. Majd hirtelen megszűnt a havazás, és percek alatt kiderült az ég. A hidegre fordult, tiszta levegőn át felerősödő harangzúgás bekapcsolt bennünket a karácsonyi remény és szeretet jegyében eggyé váló emberiség örömünnepébe. A harangszó elhalkultával boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, és csendben nyugovóra tértünk. Szívünkben megelégedés, szeretet és békesség honolt. JUrts tanyánk melege, édesanyánk simogató keze, /K édesapánk erőt, biztonságot és szeretetet sugárzó ^tekintete könnyű álmot küldött szemünkre. Felejthetetlenül szép, igaz álmot, aminek emléke — a közben elsuhant fél évszázad távolából is — éltető forrása maradt az én karácsony esti perceimnek. Pusztaföldvár, 1989. decemberében. Id. Pleskonics András
