Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-18 / 299. szám
1989. december 18., hétfő o £\C1 I’rilcpkin csodálatos porcelánja A hangsúlyosan politikaiművelődéspolitikai játéknak indult testvérvárosi egyezmény az oroszországi Pen- zával két évtized alatt, mára, elsősorban az emberiszellemi kapcsolatok szabadon választott gyakorlataival tartja életben a kölcsönös érdeklődést; s nem ártana immár néhány nyugateurópai várossal is rendszeresíteni a művelődési értékek ilyenszerű cseréjét. (De legfőképpen: milyen kár, hogy nem választhatjuk évenként látogató s látogatott testvérvárosunknak például Székelyudvarhelvet, hiszen egyelőre amúgy sem működhetne egy ilyen egyezség.) December 13-án egy pen- zai művészkedő üvegfúvómester, Alekszandr Merku- lov és egy, a leningrádi művészeti akadémián végzett iparművész, Nyikoláj Prilep- kin közös tárlatát nyitotta meg a legutóbbi békéscsabai küldött, Penza legutóbbi magyar vendége, Mladonyiczky Béla szobrászművész és Olga Ivancsikova, a penzai Szavicka Képtár művészettörténésze. Merkulov számára valóban játék az üvegművesség, s mivel saját stílusa nincs, az orosz üvegművesség (főként barokk) hagyományaiba kísérel új lelket önteni, lehelni, „fújni" asztali tárgyaival. Noha az anyag természetét jól ismeri, annak csak bizonyos tulajdonságait tiszteli s aknázza ki : az áttetszőség, a könnyűség, az alakíthatóság lehetőségeit; így aztán fantáziakompozíciói (még akkor is, ha éppen fémtárgyak, például szamovár, gyertyatartó, merítőkanál stb. funkcióira utalnak) valósággal felszállni, elrepülni készülnek a végtelenségig finomított, bontott formák szárnyain. Prilepkin tudatos és eklektikus művész. Nosztalgiáit azonban festményeiben és metszeteiben éli ki; s amikor anyagaihoz: az üveghez, kerámiához, porcelánhoz nyúl — alázattal követi a funkció, a tárgviasság, és persze a választott rusztiku- sabb üvegmassza sugallatait. Láthatóan korunk egyik legkorszerűbb üvegművészeti iskoláját, a finn design vívmányait is ismeri, sőt arra is vállalkozik, hogy plasztikai (szobtászi) rendeltetéssel ruházza fel az egyszínű, amorf üvegtömböt. Az ipari anyag és a művészi cél alak-, szín- és funkcióváltásaira, egymásba tűnéseire érdekes fényt vet ez a minitárlat, ' amely a Munkácsy Mihály Múzeum legbelső időszaki kiállítási termében látható. Ha lesz még Békéscsaba és Penza szellemi vetélkedésében következő forduló, stílusos válasz lenne a békési alkalmazott grafika, mondjuk, különösen a könyv- és egyéb nyomda-iparművészeti műfajok termékeinek a felvonultatása a most vajúdó keleti piacon. Még akkor is, ha csak annyi tapasztalattal érkezhet haza a küldöttség: mennyivel többen érdeklődnek ott egv-egy jó, érdekes vagy szép tárlat iránt, mint Békéscsabán . . . — r — n II nemzetiségi bizottság üléséről jelentjük Lelkiismeretűk szerint válaszoljanak! Hamarosan megkezdődik hazánkban a népszámlálás. Hogy az összeírok milyen nemzetiségi hovatartozásra utaló kérdésekkel keresik fel a családokat, erről tájékoztatta pénteken Békéscsabán, a megyei tanács nemzetiségi bizottságának tagjait Zsi- linszki Mihályné, a Központi Statisztikai Hivatal Békés Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője, megyei népszámlálási felelős. Elmondta, hogy a legutóbbi tapasztalatok szerint a nemzetiségi lakosság számáról csak hozzávetőleges képet alkothattak. Miért? A bizottság tagjai hozzászólásaikban kifejtették, a nemzetiségi lakosságban — a múlt örökségeként — még félelem él, hátrányos megkülönböztetéstől tartanak. Zórity Márk Battonyáról arról szólt, hogy a vegyes házasságok is akadályozzák a száz százalékos feltérképezést. Kozma Mihály Gyuláról aggályának adott hangot: az „Anyanyelvén kívül más nyelven beszél-e?” kérdés nem utal eléggé a nemzetiségi mivoltra. A gyulai németek például nem, vagy csak nagyon kevesen beszélnek sváb anyanyelvükön. Zsilinszki Mihályné szerint mindenesetre a kérdésre adott válasz elegendő a következtetésre. Ugyanis, ha a „nemzetisége”, illetve az „anyanyelve” kérdésekre nem adnak pontos választ, a harmadikból leszűrt következtetés jelezhet. Kérte, hogy a kisebbségek lakta településeken az összeírok között legyenek nemzetiségiek, akik eloszlatják a lakosság esetleges félelmeit. Egyébként a szövetségek, ha van más javaslatuk a nemzetiségi lakosság összeírására, még mindig fordulhatnak a KSH-hoz. A bizottság végül úgy foglalt állást, hogy felhívást tesznek közzé a Békés Megyei Népújságban, amely az egyes nemzetiséghez tartozás megfogalmazására szólítja fel a megyénkben élőket. Bóka Mihályné elnök hozzátette, kérni fogják a lakosságot, lelkiismeretük szerint válaszoljanak. Uhrin Erzsébet, a békéscsabai Szlovák Gimnázium és Általános Iskola igazgatója mutatta be ezután intézményét. Jelenleg az óvodás kortól az érettségiig 215-en tanulnak náluk. A szlovák nyelvoktatásban kísérleteznek, s eredménnyel, amit a továbbtanulók száma igazol, nemcsak humán, hanem reál területeken is. Az elavult tankönyvek feletti küzdelem hallatán sokan tettek megvalósítható javaslatokat. Végül a jövő évi munkatervről esett szó. Megvitatása során többen hangsúlyozták, a Békés Megyei Népújságból a magyarok is olvassanak megyénk négy nemzetiségének életéről. Sokan sürgették azoknak az intézményeknek a beszámoltatását, melyek a kisebbségek újkori történelmének kutatását hivatottak végezni, ösz- szefogni. Megfogalmazták: a helyhatósági választások körültekintő előkészületeket kívánnak, mert a nemzetiségi képviselőknek is helyet kell kapniuk az önkormányzatokban. Sz. M. Börtönakció Elítéltek a gyermekekért „Felhívás a Battonyai SOS Gyermekfalu megsegítésére. Mi, alulírottak, a Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet elítéltjei — átérezve az állami gondozott gyermekek nevelésének szerteágazó gondjait — csatlakozni kívánunk a Battonyai SOS Gyermekfalu társadalmi támogatásához. Erre a célra felajánlunk keresményünkből egyenként 200—500 forint nagyságú összeget. Tesszük ezt azért is, mert jó néhányunk sorsa példázza, hogy a harmonikus családi háttér, a humánértékek hiánya a személyiségfejlődésben olyan torzulásokat indít el, amelyek elvezetnek a bűnhöz is. Ezt elkerülhetőnek ítéljük, ha az állami gondozott gyerekeknek megadatnak a szén, értelmes élet felismeréséhez és vállalásához szükséges feltételek. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben azonban mindez elképzelhetetlen társadalmi segítségnyújtás nélkül. Ezért felhívással fordulunk elitéit társainkhoz — hivatkozva arra a gyermekek sorsáért érzett felelősségtudatra, melv ki nem veszhet egyikünkből sem —, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. Morár István,- Rajeczki András” A felhívás alapján negyvenhat gyulai elítélt szűkös rabkeresményéből 15 ezer 400 forintot ajánlott fel a Battonyai SOS Gyermekfalu ifjú lakói javára. A büntetésvégrehajtási intézet vezetői — teljesítve a kezdemé" nyezők kérését — eljuttatták a dokumentumot a Heti Híradó című börtönújság szerkesztőségéhez. így várható, hogy országos akcióvá szélesedik az elhatározás. A két, büntetését töltő aláíróval beszélgetve szándékaik és indítékaik felől érdeklődtem. — Munka közben szóba jött az otthontalanul nevelkedett , gyerekek sorsa — mondotta Rajeczki András. — Itt benn sokan vannak olyanok, akik nem családban nőttek fel, vagy jelenlegi helyzetükben gyermekeik szorulnak az állam gondozására. Megbeszéltük néhá- nyan, hogy karácsonyra meglephetnénk azokat a gyerekeket, akik máshonnan nem remélhetnek ajándékot. Tudom, mit jelenthet ez nekik, hiszen otthon nekem is van két kislányom. Morár István felsorolta életútja főbb állomásait. majd szinte következtetésként megállapította: — Sokan talán nem is tudják, hogy az itt élőkben mennyi szeretet és gyöngédség halmozódott fel. Hatéves koromtól magam is szüleimtől távol éltem, s ráadásul nagyon szeretem a gyerekeket. Vásárlási utalványokat adunk majd a jövő héten a nevelőszülőknek, akik minden gyereknek a legmegfelelőbb ajándékot szerezhetik be. Később is szeretnénk kapcsolatot tartani a gyermekfaluval. Azt tervezzük, hogy általunk gyártott, fonott kisszékeket is eljuttatunk Battonyára. 'A nemes gesztus láttán bátran megszabadulhatunk előítéleteink egy részétől. Amúgy is ideje lenne árnyaltabban — mindenkori cselekedeteik alapján — véleményt formálni embertársainkról. Nem menti az elítéltek bűneit humánus cselekedetük. de sokuknak talán segíthet az elvesztett bizalom — és önbizalom — visszaszerzésében, valamint olyan örömök megtalálásában, amelyeket a jóság, • a szeretet — se hetekben a karácsony — körül kell keresnünk. K. A. J. Ki a felelős? Felszólítottak, hogy érezzem bűnösnek magam. Jobban tenném, ha lesütött szemmel oldalognék tova Békéscsabán a Bajza utcai híres-hirhedt vadászház elől. Szé- gyellje magát a többi városlakó is. mindenki, aki nem lépett még be (avagy vissza) az újjászerveződő MSZMP- be. Mi vagyunk a felelősek az ország végzetes eladósodásáért. Mi bizony, nem tévedés, mi mindannyian — és nem az MSZMP. Legalábbis Baukó Mihály szerint. Ö ugyanis a minap arról igyekezett meggyőzni elvbarátait — és a híven tudósító Népújságon keresztül a megye olvasóközönségét —. hogy — idézzük — „az elmúlt 40 év alatt az ország 12 milliárd dollár adósságot csinált... a kerekasztali tárgyalások, az ellenzék befolyásolása folytán napjainkig mintegy két év alatt 7 milliárd dollárt vett fel az ország”. Magyarán: az adósság- állomány növekedéséért az ellenzék, az MSZMP-n kívüli szervezetek egész sora, sőt maga a demokratikus átalakulás tehető felelőssé. Milyen jó volt a proletárdiktatúra idején, akkor még valamelyest kevesebb dollárral tartoztunk! Legalábbis szerinte. Csakhogy ez rendkívül veszélyes okfejtés ám. Vagy maga Baukó Mihály politizál alapvető külgazdasági ismeretek híján, vagy másokról feltételezi, hogy nem látnak tovább az orruk hegyénél. A magyar adósságállomány eredete az 1970-es évekre tehető. Az akkori politikai irányítás (mondjam-e, hogy melyik párt égisze alatt?) úgy vélte, hogy az olcsó olajdollárokat büntetlenül felveheti rövidlejáratú hitelek formájában és a fejlesztésből majd szépen visszafizetjük a kamatot és az adósságot egyaránt. Nem így történt. A hangzatos ígéretek és a május elsejék szelíden korholó kádári frázisai ellenére a felvett hitelek túlnyomó része nem a beruházásokat szolgálta, hanem az MSZMP- hatalom fenntartását. Állítólag mintegy 5 milliárd dollár jött be tisztán az országba. Ennyihez jutott hozzá (és ennyit pocsékolt el) a magyar népgazdaság. Az adósság többi része már az adósság szolgálatára ment és megy el. Szerény számítás szerint is mostanáig kb. 15 milliárd dollárt kifizettünk, jóval többet, mint amennyit valakik valamire felhasználtak. Magyarország adósságcsapdába kerülésének, egyáltalán a veszteségeknek számos oka van. A szakemberek hármat emlegetnek gyakorta és nem tesznek említést Baukó Mihály újszerű magyarázatáról. A magyar gazdaság által kínált exportcikkek ára a 80-a.s évek elejére mélypontra zuhant, s az általunk vásárolt nyersanyag és beruházási termék pedig egyre drágább lett. Ez az egyik objektív ok. A másik: a kamatlábak emelkedése. A kezdetben fölvett hitelek kamata még minimális volt, a későbbieké azonban ennek többszörösére emelkedett. Egyes vélemények szerint az adósságállomány fele ebből adódik. Veszteségeinket jelentősen növelte az is, hogy a dollár fokozatosan leértékelődött a többi konvertibilis valutához képest. Mi pedig az exportunkat dollárelszámolás szerint bonyolítottuk, az importot viszont a megerősödő devizákért (főképp nyugatnémet márkáért) kaptuk. Hogy valójában ki a felelős? Ezt a kérdést, gondolom, nemcsak Baukó Mihály és pártja teszi fel eg.vre gyakrabban. Az MSZMP-n kívüliek úgy vélekednek, hogy egy igen rossz gazdaságpolitika indította el az eladósodási spirált. Végeredményben tehát egy egész politikai kurzus (mondjam-e melyik párté?) vonható majd felelősségre a békés utókor gazdaságtörténészei által. S ami pedig az utóbbi két esztendő újabb kölcsönén illeti, hadd kérdezzem meg Baukó Mihálytól; — ki járt-kelt újabb hitelekért mint miniszterelnök? Ki nem vallotta be az ország tényleges gazdasági helyzetét? Most mintha az újjáéledő MSZMP egyik prominens személyiségeként látnánk viszont azt a politikust. Avagy netán egy másik Grósz Károlyról van szó? Leszegett fejjel megyek a Bajza utcán. Nem szégyen- kezem. de nem is szomorkodom. Múltbéli és eljövendő felelősség dolgában csak a választópolgárok dönthetnek majd. A szavazófülke függönye mögött viszont mindenki egyedül maiad. Szokolay Zoltán Országszerte megkezdődtek a disznóvágások. Szinte minden évben előfordult, hogy hiánycikk lett valamilyen, a torhoz szükséges termék. Hol a bél, hol a bors, hol a rizs hiányzott. Most a változatosság kedvéért a paprika tűnt el az üzletek polcairól, A rémhírek szerint, ha valahol mégis hozzá lehet jutni, a paprikáért borsos árat kérnek Fotó : Béla Ottó Ipar, művészet, iparművészet
