Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

Vigyázat, omlás- és rablásveszély! Egy falusi általános művelődési központ tervei P eregnek a napok: közel a teljes gazda­sági csőd. A kormány ugyan kényte­len volt bevallani, hogy mennyivel (és még mennyivel) tartozik hazánk a kül­földi pénzintézeteknek, azt azonban nem tudhatjuk, hány meglepő bejelentés van még hátra karácsonyig. Tömegjelenetek zajlanak a' nagy magyar közéleti színpad előterében; folyik az indulatos politizálás, durva személyeskedés, vállveregető meg­alázás; folyik a pártok és a független ön­jelöltek mind hevesebb tülekedése a hata­lomért. S közben pedig a háttérben szép csöndben megtörténik a nemzeti vagyon teljes felélése és széthordása. Az államapparátus arról sem tud (avagy nem hajlandó) számot adni, hogy ez idáig hány vállalat, vállalatrész, földingatlan és más nemzeti vagyontárgy cserélt gazdát. Míg mi itt a bársonyfüggönyök előtt, a ref­lektorok fényében vitázgatunk, nagy a si­etség amott hátul, a sötétben is. Ki tudja, meddig lesz törvényes lehetőség az állami vagyon kirablására?! Mindenki tudja: az új Parlament és az új kormány hivatalba lépéséig. Az lesz a rendszerváltás pillanata! Hiába harsogta az SZDSZ, hogy november 26-án, a népszavazással lezárul egy kor­szak. E sorok papírra vetésekor november 27-ét írunk, hideg van és ugyanabban a korszakban találhatjuk magunkat. Tavaszig ugyan eltelik még néhány hó­nap. de már most kapkod a régi-új elit, az elvtárs-urak csodacsapata, melyet Csengey Dénes nemrég (találóan) új maharadzsa­rétegnek nevezett. Csak legyen idő ezt-azt átalakítani — mondogatják értékpapírok­kal a zsebükben és a turbánjuk alatt. Mi meg addig csak demokráciázgassunk, akár az óvodában. Jó buli volt ez a népszavazás is, ugye. fiúk? — kérdezik egymástól össze­kacsintva. Fel kellene ébredni, honfitársak! Bármily szörnyű volt is az elmúlt negyven év ráko­sista—kádárista önkényuralma, melyet ki így, ki úgy. de bizonyára alaposan meg­szenvedett — a frontvonalak most már nemcsak ott húzódnak, ahol eddig. Nem­csak a kommunisták és a nem-kommunis­ták között! Magyarországot, mint egy ka­leidoszkópot. alaposan összerázták, a vörös mozaikszemcsekből sok helyütt kék lett vagy fehér. A frontvonalak immár nem­csak eszmeiek, hanem anyagiak is: gazdag és szegény között, nagyvállalkozó és kis­vállalkozó közt, jelmezes pártelit és a leg- csekélyebbre — a puszta éhen-nem-halásra — is bátortalanul vállalkozó aprónép kö­zött húzódnak. Adat: l!)82-ben a lakosság leggazdagabb egytized részének a jövedelme 3,8-szer volt nagyobb, mint a legszegényebb tizedrészé. 19íl7-ben a leggazdagabb réteg már 4,6-szer keresett (és talált) többet, mint a legsze­gényebb. Idén — egyelőre csak becslések szerint — már nyolcszoros lesz ez a különb­ség! Egyre gyorsabban nyílik hát a lakos­ságon belüli vagyoni olló! A sokat szidott mostani Parlamentnek kétségtelenül vannak bizonyos politikai ér­demei az utóbbi fél év változásai során. Legnagyobb bűnük azonban az, hogy nem alkottak garanciális intézményeket a nem­zeti vagyon védelmében. Magyarországon 1989-ben nincsenek vagyonértékelési és va­gyonvédelmi szabályok, nincs olyan állami intézmény, amely a nemzeti vagyon keze­lésűért felelősséget vállalna. Világraszólóan példátlan szabály: a vál­lalati igazgatóknak arra is lehetőségük van, hogy a nemzeti vagyon felélésével, részen­kénti áruba bocsátásával jussanak szemé­lyes jövedelemhez, vagy ezzel fedezzék működésük veszteségeit. Az igazgató miná- lunk maga választhat új tulajdonost, saját maga értékelheti a privatizálandó nemzeti vagyont és legföljebb a saját szilárd erköl­cse (ha van) szól az ellen, hogy leértékelje a vállalat vagyonát. Ez a szabályozás nyil­vánvalóan melegágya a korrupciónak, > a vagyonvesztésnek, a felelőtlen ügyletek­nek. Tisztázatlan helyzetek szövevényére, jog­hézagokra és ellenőrizetlen ügyködésekre azonban nem lehet azonnal piaci gazdasá­got alapítani. Aki a minél gyorsabb (és le­hetőleg spontán, tehát ellenőrizhetetlen) privatizálást szorgalmazza, az újabb nagy veszteségeket okoz ennek az országnak. Megkockáztatom: nem is akaratlanul. Hi­szen tudnia kell, hogy törvényes rend hí­ján a folyamat kellően zavaros lesz és ha­szonélvezői csupán külföldről, no meg a hazai többszörös milliomosok köréből kerül­hetnek elő. S íme itt van az igazi ellentét a Magyar Demokrata Fórum és az SZDSZ között! Az SZDSZ és a hozzá csatlakozó három „ellen­zéki" szervezet a népszavazás kierőszako­lásával időt adott a további vagyonátmen- tésekhez és a politikai élet szétzülléséhez. November 26-án már — az előzetes meg­állapodások értelmében — köztársasági el­nököt választott volna az ország és három hónapon belül sor kerülhetett volna az el­ső szabad parlamenti választásokra. Most azonban ez az igazában megerősített Par­lament aligha fog önként lemondani, még az önbizalmában alaposan megerősödött SZDSZ kívánságára sem. Zavartalanul foly­hat tehát a további rablógazdálkodás. Nem véletlenül kérdeztem múlt héten, hogy mibe került a négy IGEN agresszív kampánya. Vannak fogalmaim arról, meny­nyiért állítható elő 150 ezer színes plakát és z millió szórólap. Harminc másodpercnyi rádióreklám ÁFA nélkül is 15 ezer Ft. A tévében ugyanez kb 70 ezer. Számoljunk utána, végezzünk becsléseket! S gondolkoz­zunk el: vajon a szegények érdekeit, az esélyegyenlőség eszményét, a magyar tár­sadalom gazdasági felemelkedését képvi­seli-e az a szervezet, amelynek mindössze pár ezer tagja van, de reklámra hirtelen áldozni tud több millió forintot?! Az SZDSZ szóvivője hazai és külföldi támoga­tókról beszélt. Ám vajon közzétenné-e a névsorukat? A felvilágosult bárók és föld- osztó grófok ugyanis e tájon meglehetősen ritkán fordultak elő és általában bukásra voltak ítélve, avagy — hogy fönnmaradja­nak eredeti helyükön — megbánták később a nincstelenekkel való jótékonykodást. Kettős szorításban kínlódik most a ma­gyar élet. Függünk a dinamikáját vesztett, válságsújtotta KGST-től, mert a termelé­sünk energia- és anyagigényes, a termé­keink pedig közepesek és gyengék. Függünk a nyugati bankoktól és a Nemzetközi Va­lutaalaptól — a kommunisták által nya­kunkba sózott adósságállomány miatt. Mindkét pólus, ha akarja, egyetlen moz­dulatával a szakadékba taszíthatja a ma­gyar gazdaságot. E két pólussal azonban tárgyalhatunk. Az igazi veszély képviselői viszont nem tárgyalóképesek. Ök a gazdaság talpra ál­lításának belső ellenségei: az a szűk tulaj­donosi réteg, a kialakulófélben levő hazai nagytőke néhány első alakja, akik csak a gazdasági hatalom átmentésével, illetve megszervezésével foglalkoznak. Részükről jóindulat nehezen tételezhető fel. Több párttal is van kapcsolatuk — a háttérbe húzódva is igénylik, hogy autócsodáik alá politikai űt betonozódjék. E pártok pedig — hangzatos nevük ellenére — a hatalom­ra törés technikáját a bolsevikoktól tanul­ták meg. Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője hétfőn hajnalban már úgy beszélt a tévé­ben. mintha szervezetének ötmillió híve len­ne, mintha mindenki, aki részt vett a nép­szavazáson, a szabaddemokratákra adta vol­na le a voksát. Bolsevista módszer volt a négy kérdés egybekapcsolása is. A plakátok szövegét pedig maga Zsdanov is megiri­gyelhette volna. „Aki otthon marad, az a múltra szavaz!*’ — hirdette az SZDSZ. Ezúton üzenem a bármilyen okból otthon maradottaknak: ne keseredjenek el, ne szé­gyelljék magukat még akkor sem, ha most — a győzelmi mámor túlkapásai közt ne­tán — megszégyenítené őket a hangos se­reg. Otthon maradásukkal valóban a múlt­ra szavaztak: 1848 és 1956 forradalmi ha­gyományaira. Arra voksoltak, hogy ez a nemzet, ha százszor becsapták is. végül egyszer nem lesz már becsapható. A magyar történelem hősi napjaihoz az SZDSZ-nek már nincs köze. Nekik a közel­múlthoz van közük. A négy IGEN mellett Hegedűs D. Géza. a Vígszínház volt MSZMP-titkára ágált a tévében, az SZDSZ gazdasági programját Tardas Márton, Nyers Rezső egykori jobbkeze állította össze. Egy néni ke pedig arról számolt be nekem a vo­naton, hogy az ő lakóhelyén, a Békéscsa­bától igen távol eső kisvárosban a kisgaz­dák vezére mezőgazdasági nagyvállalkozó, a szabaddemokratáké meg milliomos kisipa­ros. ők agitálják most — két nyugati útjuk között — az egyszerű embereket, de a többség már senkinek se hisz. Némán tűri, hogy elveszítse maradék filléreit is. Ebből uram — így a nénike —, aligha lesz már nemzeti összefogás. Ebből, uram, csak sira­lom marad. O dná az ég, kedves néni, hogy ne le­gyen igaza! Adná az ég, hogy a ma­gyarok fölismerik minden igazi ellen­ségüket és megtanulnak hinni önmagukban. Adná az ég, hogy karácsonyra egy dátumot — március 11-ét —, az első szabad válasz­tások napját kapjuk honatyáinktól aján­dékba. Az már igazi tét, az már az életünk tétje lenne. S reméljük, jól választanánk. Szokolay Zoltán Értesítjük a lakosságot, hogy a Békéscsaba. Millen­niumi lakótelepi transzfor- matorháztól a Kazinczy u. 29-ig. valamint a Gazda Aruház melletti transzfor- malorháztól a Sallai u. 5. alatt épült faházig lefek­tetett kisfeszültségű elekt­romos kábelt a Démász 1989. december 1-jén, FESZÜLTSÉG ALA HELYEZI A kábel érintése tilos é* életveszélyes! FIGYELEM! Nagykereskedelmi tevékenység végzéséhez RAKTÁRHELYISÉGET BÉRELNÉNK Békéscsabán vagy környékén. Telefon, irodahelyiség szükséges. Ajánlatokat: 400 m--e* jeligére a békéscsabai lapkiadóba. Értesítjük a t. lakosságot, hogy a Békés—Murony 20 kV-os gerincvezetéket 1989. november 30-án. FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK. A létesítményen elhelye­zett tárgyak érintése élet­veszélyes és TILOS ! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba Dombiratos él, mert élni akar! Pántya Tamás igazgatóhelyettes készíti a boszorkányvárat A dombiratosi általános iskolába mindössze hetven gyerek jár. A nevelőtestület létszáma 10, közüKik kettő képesítés nélküli, három pe­dig nyugdíjas pedagógus. A felső tagozatban csak az igazgatónőnek van szakos képesítése, a többiek taní­tói oklevéllel a zsebükben tanítanak, méghozzá össze­vont osztályokban. Az isko­lában kis ideje van központi fűtés, ami sok utánjárással és társadalmi munkával ké­szülhetett el. Ennyi is elég. hogy lássuk: a körülmények nem valami rózsásak Domb­iratoson. Az eredmény, a sikeres munka azonban — úgy látszik — nem csupán ettől függ:-számos jó kezde­ményezése is van ennek a kis iskolának. 1984 óta működik iskola- szövetkezetük. Évente átla­gosan 70 ezer forint a for­galom. D? van itt még bar- kács-, báb- és számítógépes szakkör is. Az áfészen ke­resztül kapcsolatban állnak az eszperantószövetséggel, heti három órában tanulják ezt a nyelvet az érdeklődők. Voltak már eszperantótábor­ban is. Tanáruk azt mond­ja, a haladó hetedikesek és nyolcadikosok jövőre lete­hetik az alapvizsgát. Mind­ezeket dr. Muhari Dezsőné igazgatótól tudjuk meg. Az ő feladatköre januártól ki­bővült: — A dombiratosi ál­talános művelődési központ igazgatója vagyok — mond­ja. — Ide tartozik a műve­lődési ház, az iskola, a nap­közi, az óvoda, a könyvtár. Nagyon régen kértük már ezt az egyesítést. Kis he­lyen lakunk, kevés a szak­ember. A művelődési ház például korábban csak ren­dezvények idejére nyitott ki. Januártól egész nap nyitva tart. Így most jobban be tudjuk osztani a napközis gyerekek szabad idejét is. Délután együtt tanulnak. Ha valamelyik osztály végzett, átmehet a könyvtárba vagy a művelődési házba, szak­körre, videózni. De jó ez a nevelőknek is. A képesítet­tek több időt fordíthatnak a szakmai részre, a képesítés nélküliek pedig a délutáni foglalkozások keretében a nevelési feladatokkal ismer­kedhetnek meg alaposabban. De, mint művelődési köz­pont, a falu felnőtt lakossá­gának is kell programot nyújtania. Pántya Tamás igazgatóhelyettes arról tájé­koztat, hogy működik itt idősek klubja, ifjúsági klub, nemrég szerveztek egy 15 tagú asszonykórust. Terve­zik a dombiratosiak baráti körének létrehívását is. — Megpróbáljuk megmoz­gatni a falu lakosságát — folytatja. Korábban a szü­lők báljával kísérleteztünk, most újítottunk: december 7-én előadunk egy olyan színdarabot, amiben az egész iskola szerepel. Hóna­pok óta dolgozunk rajta. Sok munkával jár a betanítás. A jelmezeket a barkácsszak- kör készíti, de besegítenek a dajka nénik is az óvodá­ból. Egyszóval mindenki ki­veszi a részét... Milyen újszerűén is hang­zik ez a régi hagyomány: a falu szeretné megszervezni saját szórakoztatását. El­származottakat hívnak haza, hogy azok elmondják az itt maradottaknak: mit tanul­tak a világban; gyerekkel együtt állítanak színpadra mesejátékot, hogy a szülők eljöjjenek megnézni őket. Hogy megtelik-e a művelő­dési ház december 7-én, még kétséges. (Fölfűteni is nehéz az épületet az olajkályhák­kal.) De létezik olyan szü­lő, aki nem kíváncsi a gye­rekére? — Nagyon szeretnénk megmutatni, hogy eredmé­nyesen tudunk dolgozni — mondja az igazgatónő. Sok munkát követel, az igaz, de mi, kistelepülésen élők, meg­szoktuk, hogy halmozottan hátrányos helyzetben, nehéz­ségek között élünk. Nekünk kell időt, energiát rászánni, ha azt akarjuk', hogy élet le­gyen a faluban. És tudja mit mondok? Ezzel a neve­lőtestülettel sikerülni is fog. Kiss Katalin A próba pillanatai: színen a hangyák, jelenésre várnak a kacsák... Fotó: Gál Edit Morvay Zsuzsa kerámiái a Kner Nyomdában Morvay Zsuzsa kerami­kusművész nevét az utóbbi időben jóval többször hall­hatják az NSZK-ban, mint itthon, hiszen — ahogyan azt néhány hónappal korábban egy róla készült portréfilm­ben a televízióban is el­mondta — egy meghívásnak eleget téve útrakelt, hogy a hazai sikerek után külföl­dön is megmérettessék mű­vészete. Több mint egy éve tartóz­kodik — megszakításokkal persze — Nyugat-Németor- szágban, ahol csak az elmúlt másfél hónapban öt kiállítá­si felkérésnek tett eleget. Legutóbb — békéscsabai tár­latának megnyitásával szinte egy időben — a stuttgarti re­pülőtér tranzitjában láthat­ták kerámiáit. Mindezek tudatában kissé bizonytalan volt: vajon el tudja-e vállalni a békéscsa­bai Kner Nyomda meghívá­sát. Amint ez az elmúlt hét péntekén bebizonyosodott: igen. Akkor nyílt meg ugyanis — és december 8-ig lesz látható — Morvay Zsu­zsa keramikusművész kiállí­tása a nyomda Lenin úti épületének kultúrtermében. Művészetének kedvelői jól ismerik jellegzetes, tinta­kék, türkizzöld, s olykor fe­hér mázzal színezett hasz­nálati és dísztárgyait, me­lyek bravúros mesterségbeli tudásról, virtuóz kézügyes­ségről és szárnyaló fantá­ziáról tanúskodnak. Sommá­san fogalmazva: Morvay Zsuzsa gyertyatartótól cse­répkályháig mindent készít. Gazdag ízelítőt kapnak mű­vészetéből e kiállításán is a látogatók. Bonbonierek, vá­zák (természetesen az elma­radhatatlan, eredeti ötletü kerámiavirágokkal), kaspók, figurális kisplasztikák, osz­lopok (madárkalitkával vagy virággömbbel), ' beültetett Bonsai-tálak életképekkel, működő óraszerkezetek gaz­dagon díszített, barokkos kerámiafoglalatban, s mi minden még! Varázslatos vi­lág fehérben, kékben. Morvay Zsuzsa távollété­ben sem feledkezik meg itt­honi híveiről. S bár nemzet­közi népszerűsége egyre nő, szerencsére olykor idehaza is felbukkan egy-egy kiállí­tóteremben munkáival. Uni­kum tehát a Kner Nyomda­beli kiállítás is, melyet e művészeti ág kedvelőinek megtekinteni több mint ér­demes. (Látogatható: mun- kanapobon 8-tól 16 óráig.) Szűcs József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom