Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
198!). november 4., szombat ) "Karácsonyi Violetta Kárpáti Levente Kulcsár Lajos Somló Gábor Szántó Lajos Tóth Titusz Új arcok a lókai Színház színpadán Ha új színházi évad, akkor új társulati tagok. Békéscsabára. a Jókai Színházba hat olyan színművész szerződött, akikkel még nem, vagy alig találkozhattak az itteni színházbarátok. Karácsonyi Violetta a Népszínházból, Kárpáti Levente a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról. Kulcsár Lajos a Fővárosi Operettszínházból. Somló Gábor és Szántó Lajos a Szegedi Nemzeti Színházból, Tóth Titusz az Arany János Színházból vállalkozott és kapott lehetőséget a műhelyváltásra. Milyen tervekkel érkeztek Békéscsabára? — kerestük fel a kérdéssel őket. Karácsonyi Violetta: — Hat éve dolgozom színészként. ebből négy évet a Népszínház tagjaként töltöttem el. Főiskolát nem végeztem. A Népszínházban az utazó társulatban kaptam helyet, ami azt jelentette, hogy bár nagyon sokat dolgoztunk, nem a reflektorfényben. A vidéket, az eldugott kis falvakat jártuk. Gyakorta azokat, ahonnan már nem is vezetett út tovább. Vittük a gyermekműsorokat. Sokszor a csodával határos módon sikerült egy-egy településre eljutnunk. De az is maga volt a csoda, ahogyan a gyerekek áhítoztak az ilyesmire! Megváltam ugyan a társulattól. ám szerettem volna újra színházba kerülni. Tavaly még nem mertem vidékre szerződni, második osztályos kislányom miatt sem. Most, hogy Békéscsabára érkeztünk, megnyugodtam. hisz’ olyan kedvesen fogadtak a színházban, de a lányom iskolájában, az utcán, a közértben is .. . Olyan szerepeket szeretnék — ha kaphatok —, melyek által a jóakaratot, a tisztalelkűsé- get. a szeretetet, a megbékélést lehet az emberek felé sugározni ... * Kárpáti Levente: — Debrecenben érettségiztem, utána a Csokonai Színházba jelentkeztem statisztának. Először a Pinczés István főrendező vezette stúdióban játszhattam. Azt hiszem, engem ott ejtett rabui a színház ... Mert az olyan, mint a szerelem, nem tudni, hol, mikor fogja meg az embert. Azután már csak egy törvény létezik: ezt lehet csinálni, mást nem. Békéscsabán 1983-ban már dolgoztam, mint segédszínész. Innen kerültem a főiskolára, és ide jöttem vissza Tasnádi Márton hívására. Szerepálmaim nincsenek. Az se baj, ha antihőst, negatív figurát kell eljátszanom, sőt, vonzódom is hozzájuk. Ilyen lett az életszemléletem, és mert azt gondolom, most, ebben az országban,'ebben a helyzetben nem olyan nagy öröm élni, sem színésznek lenni. Én a hiteles színház pártján állok. * Kulcsár Lajos: — Nem áz volt a meggyőződésem, hogy színésznek kell lennem, hanem mindenekelőtt embernek. Apránként a színház felé szakosodtam. Játszottam Köllő Miklós pantomim- -együttesében, a Rockszínház társulatában, a Nemzeti Színház stúdiójában, voltam segédszínész Szegeden, Zalaegerszegen. Elvégeztem a főiskola operett-musical szakát, majd a Vígszínháznál gyakornokoskodtam, végül az Operettszínházhoz kerültem. Ha pár éve azt mondta volna valaki, hogy ott fogok énekelni, táncolni, nem hiszem el. Mert nem békül- tem meg igazán a műfajjal — pontosabban nem is az operettel, hanem annak hogyanjával. A színházban egyébiránt változás készülődik, s úgy érzem nem any- nyira gondolkoznak bennem, mint ahogyan szeretném. Én viszont azért lettem színész, hogy játsszak ... Békéscsabára nem állandó tagnak jöttem, csak vendégként dolgozom a társulatnál. A vidék felé fordulásom találkozott idősebb kollégáim helyeslésével is. Sokan mondták, „bizony, aki dudás akar lenni...” Engem ide elsősorban a színházcsinálás vágya hozott. * Somló Gábor: — Színész az apám, színész volt a nagyapám, én színházban nőttem fel. Ezért nem jelentkeztem a főiskolára ... Két bátyámat ugyanis mindig azzal rúgták ki, hogy elrontotta őket a színház. S valóban „elrontott” bennünket, mert láttuk gyerekként még Pécsett Tomanek Nándort, Avar Istvánt, Szabó Ottót, láttuk Miskolcon Darvas Ivánt, Latinovits Zoltánt . . . Tehát fellázadtam, s azt mondtam, én nem leszek színész. Kitanultam a villanyszerelő-szakmát, de egy percig sem dolgoztam szerelőként. Rájöttem, az a pálya nem az enyém .. . Voltam amatőr színjátszó, majd itt Békéscsabán Lovas Edittől kaptam az első szerepeket. 1978-ban Debrecenbe szerződtem segédszínésznek. Fokozatosan haladtam felfelé a „ranglétrán”, 1984- re színész I. lettem. 1985- ben Szegedre jöttem, ahol időközben Ruszt József lett a főrendező, s ő nem annyira szeretett volna velem dolgozni, mint én ővele. Választanom kellett, a dolgok csendes nézője semmiképp nem akartam maradni... Nekem nem szerep-, hanem színészálmaim vannak. A színész nemcsak művész, de mesterember is, aki nem mondhatja, hogy ezt vagy azt nem tudom. Ha kell, táncoljon. énekeljen, drámát és kabarét játsszon. Vallom, kis szerep nincs, csak kis színész — s ezt nem én találtam ki. Még az amatőr csak „játszik”, a színész él a színpadon. Apám erre tanított. * Szántó Lajos: — A Szegedi Nemzeti Színház előtt az Arany János Színházban játszottam, előtte meg Miskolcon. A mi pályánkhoz viszonyítva azonban igazán nem n.vűttem el sok színházat. Szegeden 9 évet töltöttem, s ez épp elég volt... Mert egy idő után a színész érzi, egyhelyben jár. Észreveszi: „úristen, hát már megint minden ugyanúgy van !”. Akkor kell benne lennie annyi kurázsinak, hogy vált. Persze, ez kockázatos dolog. Az új csapatban lélektani meccs kezdődik a szerétéiért, amely nélkül mi nem tudunk dolgozni. Ha az ember éveket eltöltött valahol, akkor ott már tutti, hogy befutó. Tudja, mit vesznek meg, s ettől biztonsági repülése lesz, amit mi rutinnak nevezünk. Természetesen erre szükség van, sőt, nagy kincs, de nem szabad vele visszaélni... Egy új színháznál mások a hangok, a hangsúlyok, a gondolkodásmód, a partnerek. Szeretném, ha elfogadnának a nézőtéren is. A Doctor Herz- ben Olivért, a segédszínészt játszom — magamat alakíthatom. * Tóth Titusz: — Budapesten érettségiztem, utána nem vettek fel rögtön a főiskolára. A „diplomát kell szerezned, kisfiam!” szülői szorításra az ELTE-re jelentkeztem, ahol földrajz—népművelés szakon el is végeztem két évet. Közben az Egyetemi Színpad tagja voltam. Újra jelentkeztem a főiskolára, felvetlek. Színész akartam lenni : anyai nagyapám is színész volt, s én színházban, mindenekelőtt a Nemzetiben nőttem fel... Tíz évet töltöttem az általam választott, és akkoriban felfutó veszprémi színházban. Legnagyobb élményeim is itt születtek. Játszottam a Tabakov rendezte Revizorban, dolgozhattam Ulf Rei- cherrel. Egyik, itteni előadás után Vámos László hozott fel a Nemzeti Színházba. Azóta több helyen megfordultam a fővárosban, végül az Arany János Színházban kötöttem ki. De nem tekinthettem életcélomnak, hogy folyton gyerekdarabokban játsszak. Békéscsabára jövetelemhez tulajdonképpen a Gyulai Várszínház adta az ötletet. A nyáron játszottam a Nagyszerű ha- lál-ban, melynek előadásai folytatódtak a békéscsabai kőszínházban is. Nincsenek szerepálmaim, érdekelnek az ismeretlen darabok. Egy a fontos: legyen a szerep jó és érdekes. Szőke Margit Fotók : Fazekas Ferenc, Gál Edit, Kovács Erzsébet Költők és írók nyomában Kiállítás a tanítóképző főiskolán ) November 6-án: __________ A lakuló ülés és Ki nyer ma? Gyulán Kézvonások címmel kiállítás nyílt november elsején a békéscsabai tanítóképző főiskolán. A cím valóban arra utal, hogy a kiállított anyag írók, költők eredeti leveleit, verskéziratait tartalmazza. Végigjárva a kiállítást. olyan nevekkel találkozhatunk — hogy csak az ismertebbeket említsük —. mint Móricz Zsigmond, Csoóri Sándor, Esterházy Péter, Faludy György, Féja Géza. Németh László, Tamási Áron, vagy Veres Péter. Mindenesetre a kiállításra érdemes időt szakítani nemcsak az irodalmat kedvelőknek. Hogy miért? Erről beszélgettünk dr. Papp Jánossal, a magyar nyelv és irodalom tanszék vezetőjével. — Ilyen jellegű kiállítás még nem volt a főiskolán. Minek köszönhető ez az új kezdeményezés? — A tanszéknek és a főiskolának nemcsak az oktatónevelő munka a feladata, hanem az is ide tartozik, hogy a diákok (és persze a látogatók) megismerkedjenek másféle ismeretekkel is az irodalomtudományon belül. Ügy gondoltuk, ha vannak olyan barátaink, akik rendelkeznek ilyen kéziratérdekességekkel és azokat szívesen ideadják, • akkor miért ne mutassuk meg a nagyobb közönségnek, a hallgatóknak. Így közvetlenebb, bensőségesebb, személyesebb, képet is kaphatnak a látogatók az írókról, költőkről eredeti iratok révén. — Ehhez kapnak valamilyen segítséget az érdeklődök? — Szeretnénk tárlatot vezetni délelőttönként, amikor érdekességeket, kuriózumokat mondanánk el a kiállított anyagok szerzőiről. — Az említett barátokon kívül még honnan kaptak anyagokat? — A múzeumok és könyvtárak segítettek a tárlat létrehozásában. — Elképzelhető, hogy folytatása lesz az ilyen kiállításoknak? — A jelenlegi november 20-ig látható. Ezt követően mindenképpen szeretnénk egy sorozatot indítani különböző, irodalommal kapcsolatos témákban, mint például az irodalmi mű és az illusztráció. h. a. Zeneszerző, zongoraművész, karnagy és pedagógus, a XIX. század magyar zenéjének vezéralakja, a magyar nemzeti opera megteremtője. Olvasóink már bizonyára tudják, a Zenei Lexikon e mondata Erkel Ferencről szól, aki Gyulán született 1810. november 7- én. A szülővárosban nemrégiben elhatározták, társaságot alakítanak, hogy Himnuszunk szerzőjének teljes munkásságát megismertessék itthon és külföldön. Mert az életműről csak keveset tud a ma embere, légyen az zenei szakember, vagy csupán egyszerű érdeklődő. A születő társaság céljául tűzte ki, hogy nemcsak Erkel zeneműveinek bemutatását, újra kiadását szorgalmazza az eredeti kották és partitúrák alapján, s könyveket, hanglemezeket jelentet meg, hanem zenei versenyeket, kamarakoncerteket, ismeret- terjesztő előadásokat is szervez. Gyulán, Erkel Ferenc szülőházának udvara például szép zenei estek helyszínéül kínálkozik, de útjára indítanák többek között a ,.Ki tud többet Erkelről?” országos vetélkedőt a tanulóifjúság körében, a Gyulai Várszínházban pedig nyaranta felcsendülhetne egy- egy Erkel-mű ... A társaság megvalósítandó feladatai között szerepel egy teljes Er- kel-bibliográfia elkészítésében és az Erkel-sa'k kversenyek hírének öregbítéseben nyújtandó segítség is. Mindez azonban még cfak elképzelés, hisz’ az alakuló ülést, ahol a tagság majd szentesítheti, kiegészíthet e gondolatokat., november 0-án 11 órakor tartják Gyulán, a pártoló intézményben, a Mo- gyoróssy Könyvtárban. A szervezők minden érdeklődőt várnak; akik úgy érzik, támogatásukkal segíthetik a társaság munkáját. A célkitűzések országra szólóak. Az eseményről beszámol a rádió, majd innen sugározzák a Ki nyer ma? adását. A téma természetesen Erkel Ferenc. m. Sikerkönyvek Apáink, nagyapáink kedvenc olvasmányait, a régi filléres regényeket veheti most kézbe az az olvasó, akinek nem elég a modern krimi, a mozi, a televízió, a rádió rengeteg bűnügyi programja. A két világháború között népszerű tíz magyar szerző műveit tartalmazza A fehér démon és más bűnügyi történetek című válogatás. Egy kis ízelítő: Palásti László Gyilkosság a műtőben. Gaál György Sándor Véres fogadás, E. Girdo A kőkoporsó titkai, vagy M. T. West A fej nélküli halott ! Az izgalmakban, fordulatokban gazdag kalandokat, rémtörténeteket, kémhistóriákat többek között a Friss Újság regénytára, a Pesti Hírlap könyvek, a Tarka regénytár, a Tolnai regénysorozat közölte egykor. A szerzők pedig idegen álnevek mögé bújt magyar írók, újságírók, néha tudós emberek voltak. A műfaj divatja, esetleg némi fenntartás a szórakoztató irodalommal szemben? Akármi indokolta is a döntésüket, az a lényegen nem változtatott: a közönség kereste és kedvelte a borzalmakat, a krimi már akkor is nagy siker volt. A cselekmények, kü' földön, a nyugati államokban, vagy a titokzatos Távol-Keleten játszódnak, ritka a hazai történet. Régi szép idők, amikor még „'szegényes” volt a magyarországi bűnözés, mert mindössze ártalmatlan lopásokból állt; és a nagy bankrablásokért, a kegyetlen mészárlásokért, az elképesztő bűnbandák hálózatáért messzire kellett menni ... Azóta persze sokat változott a világ. S a bűnözés terén sajnos, szinte felzárkóztunk a nagyhatalmak mögé, mára már a hétköznapjaink is tele vannak a rémesebbnél rémesebb történetekkel, falán éppen ezért olvassuk szívesen a régi filléreseket? N. K.
