Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

mdiWHtTd 1989. november 30., csütörtök Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • „Lenni, vagy nem lenni” románnak Magyarországon? Nemrégiben megalakult Gyulán is a Magyar—Ro­mán Baráti Társaság. Ennek kapcsán néhány városi tes­tület tagja, közöttük promi­nens személyiségek is bizto­sították az itt élő román nemzetiségieket szimpátiá­jukról, jóindulatukról. Ne­kem, román nemzetiségű ős­honos magyar állampolgár­nak jóleső érzés volt hallani ezeket. Közben pedig bol­tokban, utcán, fodrásznál jártamban-keltemben egyre gyakrabban van „szeren­csém” tapasztalni románo­kat célzó ellenséges meg­jegyzéseket, megalázó kije­lentéseket. A „románokat”, s nem azt a hatalmi rend­szert vádolják, amely e helyzet kialakulásáért fele­lős. A megjegyzések jogossá­gát a Romániában történő atrocitásokra való hivatko­zással indokolják.'* E szerint pedig céljuk sem lehet más, mint az: törlesszenek vala­mit rajtunk az ottani ma­gyarság szenvedéseiért. A helyzetet pedig még feszül­tebbé teszi az áttelepült ro­mánok létszámának növeke­dése. Magyar barátaim azzal nyugtatnak : Ne törődj ve­lük. csak az ostobák jártat- ják a szájukat, s nem is ne­ked szánják kijelentéseiket. Csakhogy: „Erősödőben a butaságból sarjadó agresszi­vitás. mely nem kímél sem embert, sem fát, sem virá­got” — olvasom minap a szobordöntögetőkről szóló cikkben. Mi történik akkor, ha ez a folyamat annyira felerősödik, hogy végképp maga alá gyűri a már amúgy is kisebbségben lévő­ket? A vigasz második felé­ről pedig, miszerint nem Miután teljesen egyértel­művé vált széles körben, hogy az úgynevezett diktató­rikus szocializmus politikai és gazdasági rendje csődbe jutott, és a régi módon nem képes a társadalom jogos el­várásait kielégíteni, világos­sá lett: új társadalmi formá­cióra van szükség. Rendszerváltásra, abban az értelemben, hogy a sztá­lini típusú „szocializmus- modellt” — melynek, mire kialakult, a szocialista, szo­ciáldemokrata értékekhez vajmi kevés köze maradt — fej kell váltani egy ténylege­sen demokratikus, Európába jól illeszkedő berendezke­déssel. Nem tévesztve szem elől azt az alaptörvényt, hogy demokráciát csak demokra­tikus eszközökkel, kellő to* leranciávai lehet teremteni. Helyünket a világban csak akkor találhatjuk újból meg, ha demokratikus politikai rendszerünkkel, versenyké­pes gazdaságunkkal, alapjai­ban megváltozó oktatási rendszerünkkel felzárkó­zunk Európához. Biztosra vehetjük, hogy a társadalom széles rétegei egyaránt érdekeltek a jelen­legi társadalmi-gazdasági rendszer radikális megvál­toztatásában. Minden bi­zonnyal kialakítható egy vi­A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat GYAKORLOTT TÖMŐKET keres barbarie kacsa tömésére. Bővebb tájékoztatást ad Rozsnyai Endre termeltetési szakelőadó. személyemet célozzák a „bü­dös oláh”, s egyéb közis­mert, románt becsmérlő „szó­járások”, az a véleményem, hogy vér nélkül kellene szü­letnie ahhoz minden román­nak, hogy e fogalmak jelen­téskörébe ne érezze magát beletartozónak. Nekem is, aki tizenkét éves koromban úgy kerültem egy bihari (Hajdú-Bihar me­gyei!) kis falu román nyel­vet is oktató iskolájából a Gyulai Román Tannyelvű Általános Iskolába, hogy nem tudtam 30-40 román fezónál, néhány éneknél, s versnél többet anyanyelve­men. Viszont, mióta az esze­met tudom, kedvtelve ízlel­getem a magyar nyelv cso­dálatos fordulatait, mesés gazdagságát. Mélyen maga­ménak érzem az ebből sar­jadt irodalmat, énem leg- bensejének alkotó része lett: formált, nevelt, s lettem, amilyen vagyok — általa. Belőle tanultam, hogy „Ha­zádnak rendületlenül ! Légy híve, oh magyar; ! Bölcsőd az, s majdan sírod is, ! Mely ápol, s eltakar", s azt is, hogy „Azért vagyunk e vi­lágon, hogy valahol otthon legyünk benne”, de azt is, hogy, aki ősei mivoltát meg­tagadja, önmagát tagadja meg, mert „ . . . a múltat be kell vallani...” S olvastam benne arról is, hogy „Duná­nak, Oltnak egy a hangja”. S itt. Gyulán, tizenkét éve­sen rádöbbentettek arra, hogy román vagyok, s arra: mit is- jelent ez. Ettől fogva láthatatlan bélyegként vi­seltem magamon származá­som, kisebbrendűnek érez­tem magam általa. S azzal, hogy a román gimnázium­ban érettségiztem, s magyar —román szakos tanári okle­szonylagos közmegegyezés a következő alapértékek érvé­nyesülése mentén : vegyes tu­lajdonformák bázisán létre­jövő piacgazdaság, egyéni és kollektív szabadságjogok, többpártrendszer keretei között megvalósuló népszu­verenitás, civil társadalom kiépülése, az elszegényedett (elszegényedő) rétegek irán­ti szolidaritás és szociális gondoskodás. Mindehhez elengedhetet­lenül szükséges egy jól kö­rülhatárolható politikai bal­oldal, mely viszonylagos egysége és ereje tudatában kiegyensúlyozott, higgadt és kiszámítható. Egy ilyen po­litikai tényező a stabilitás, a békés átmenet érdekében el­sősorban nem magának a baloldalnak az érdeke, még kevésbé az azt alkotó szemé­lyeknek, hanem elsősorban és mindenekelőtt az ország­nak. Kiegyensúlyozott poli­tikai viszonyok nélkül nincs kiegyensúlyozott ország. Az a már-már boszor­kányüldözésig fajuló kam­pányhadjárat, amely jobbról éri a most már tagadhatat­lanul egyre konstruktívabb baloldali tényezőket, árt a stabilitás, a kibontakozás, az organikus fejlődés egész ügyének. Nem a szélsőségesek érde­kében emelek szót! A leg­A Telekgerendás! Vörös Csillag Mgtsz ELADÁSRA FELKÍNÁL 1 db Ikarus—255 típusú autóbuszt. Érdeklődni lehet a tsz főmérnökénél. Telefon: (66) 26-377. velet szereztem; már nem is remélhetem kitörölni ma­gamból ezt az érzést. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, s vagyunk, de ez sa­játja minden kisebbségben élő nemzetiségnek, s az a többségi nemzet, amely nem eszközként kezeli kisebbsé­geit, a kívülre mutogatás­hoz, hanem önmagukért tö­rődik velük — ezzel számol is. Ügy gondolom, tettem én is ezért a hazáért annyit, mint hasonló korú társaim. Bárcsak tett volna ez a ha­za is értem legalább (?) annyit, hogy a többség tu­datalattijába beoltja (ittlé­tünk jogosságát és természe­tességét. Ha tetszik, ha nem, a ta­pintat, a figyelmesség em­bertársaink iránt a humá­num szerves része, s ameny- nyiben ez nincs meg, magát a humanitás meglétét teszi kétségessé. Akikben ez nem kétséges, s érzékelik e ne­gatív tendenciát, elutasító reagálásként erre deklarál­ják barátságukat irántunk, s nem kegynek, hanem én­jük, magyarságuk kiteljese­désének vallják ezt. ök szá­molnak velünk, nem, úgy, mint a nagy többség. Bár, ha nem változik meg az or­szágvezetés, s a helyhatósá­gok kegyosztó kirakatpoliti­kája, amely jócskán hozzá­járult az irántunk való el­lenszenv kialakulásához — lassan már nekik sem lesz kivel számolniuk. Reményünk azért annyi még van, hogy a megneve­zésünkre szolgáló „eposzi" állandó jelzők jóvoltából emlékünk örökre fennma­rad. PRI (Pontos név, cím, a szerkesztőségben kevésbé sem. Akik nem ké­pesek érzékelni azt, hogy a társadalom elzúgott mellet­tük. azok vessenek maguk­ra, és csak annyi figyelmet érdemelnek, amennyi elég ahhoz, hogy a társadalom ellenőrzése felettük is meg­valósuljon. Szót emelek viszont min­denekelőtt azokért, akik akár a párton vagy párto­kon belül, akár kívül, a re­formok elindítóiként, moz­gatóiként, iránymutatóként merték és képesek voltak vállalni a legnemesebb ér­telemben vett úttörő szere­pet. Az, hogy azután az MSZP-ben, az MDF-ben vagy máshol „kötöttek ki”, már másodrendű dolog. Akármit is nyilatkoznak ma az újsütetű politikai gá- niuszocskák, a baloldali té­nyezők egymásra találása elkerülhetetlen, mert szük­ségszerű, és ami szükségsze­rű, az elkerülhetetlenül be­következik, csupán idő kér­dése, hogy mikor. Természetesen soha többé nem a kizárólagosság igé­nyével. De ne tartson más sem igényt a kizárólagos­ságra, mert történelmi ta­pasztalatból tudjuk, hogy az diktatúrához vezet. fEz a nép azonban nem diktatúrát érdemel, sem vöröset, sem fehéret, hanem végre jelző nélküli demokráciát. Márpedig ehhez baloldal (is) kell... ! Bessenyei Ferenc A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat E kategóriával rendelkező GÉPKOCSIVEZETŐKET VESZ FEL. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni a vállalat szállítási osztályán lehet. Márpedig baloldal kell...! Százezer üveg Béres-csepp naponta A rendkívül nagy kereslet miatt továbrba is teljes ka­pacitással, ' három műszak­ban gyártják a Béres-csep- peket a Herbária tolnai gyógynövényüzemében. Na­ponta több mint százezer üveggel készül belőle. Az or­szágos igényeket azonban még így sem lehet teljesen kielégíteni. A helyzet javí­tása érdekében meggyorsí­tották a cseppek üvegbe töl­tését és csomagolását, oly módon, hogy a „kiszerelés” már négy helyen történik. Az utóbbi időben gondot okoz az is, hogy nem lehet folyamatosan hozzájutni C-vitaminhoz, sőt, jó né­hány gyógyszertárban tartós hiánycikk lett. Hazánkban talán soha nem vásárolták ilyen nagy mennyiségben a C-vitamint, a kereslet irán­ta azóta nőtt meg ugrássze­rűen, amióta kapós a Bé­res-csepp, ugyanis azzal együtt a vitamindrazsét is szedni kell. A Herbária tolnai üzemé­nek szakemberei azt ajánl­ják a közönségnek, hogy ha nem sikerül beszerezniük a C-vitamint, átmenetileg fo­gyasszanak V-vitamint bő­ven tartalmazó természetes anyagokat, szörpöket, vagy például homoktövisből ké­szített zselét, nyers sava­nyúkáposztát, illetve papri­kát. Elszámolás Nem is tudom, hogy kezdjem, amit le akarok írni. Kü­lönben is, sokadszor kerül már szóba a szeghalmi Tildy- ünnepség, a hírneves pap-politikus bronz mellszobrának leleplezése. A napokban rákérdeztem: mennyibe került Szeghalom­nak ez a tiszteletet érdemlő tett? És mennyibe másoknak, mert mint híre röppent, nemcsak a szeghalmiak gyűj­töttek és küldtek forintokat, hogy a városnak ez az új büszkesége valóság legyen? Felírtam számokat, neveket, közösségeket. A városi és a megyei tanács nevét. Aztán azon töprengtem kis ideig: méltó-e számokkal, forintokkal előhozakodni ilyen ne­mes alkalomból? De hát miért ne tartozna a nyilvános­ságra a közadakozás, a közsegítés? A vitát önmagámmal eldöntöttem. íme: A bronz mellszobor öntése, cizellálása, a posztamens nyersanyaga, felépítése, a szobor előtti tér kialakítása, a környezetrendezés, a buszváró áthelyezése, az egész meg­tervezése 700 ezer forint. Lehet, hogy több egy kicsivel, lehet, hogy kevesebb. A művész, Rajki László a Képző­művészeti Lektorátus által javasolt 250 000 forintos tisz­teletdíj helyett csak 150 000-et kért. Ez utóbbit a Sárréti Múzeum Baráti Köre fizeti, a számlájára befizetett ado- ! mányoikból. Példának: a szeghalmi Vigh Matild Általá­nos Iskola gyűjtött 2055 forintot, a gimnázium 2650-et, Pántya Endréné tanácstag körzetében 4800 forintot, a ta- hi tótfalui «református egyház (ahol darab ideig Tildy Zol­tán szolgált) küldött 5400 forintot, Tatáról a szeghalmi öregdiákok 4300-at, és így tovább .. . Megrendítően szép névsor és tett. A nagyobb rész, a 700 ezer, a városra és a megyére hárul. Hogy mennyit ad a megye Tildy Zoltán szobrára, a napokban dől el. Ha keveset, a városnak kell megbir­kóznia a hatalmas összeggel. A városnak, ahol ez időben épül egy új szakmunkásképző, ahol az 55 millióba kerülő, egykor még pártszékháznak indult építkezés a felénél tart, és vitás, honnan lesz hozzá biztosítva a fent jelzett összegnek kb. a fele, ahol fél évig, de lehet, hogy egy évig zacskós vizet kell osztani (eladni), napi 6 ezer li­tert. A Sárrét fővárosában megáll a levegőben a ceruza. De a kéz, az nem reszket még. s. e. Már nem csak „bárkából kivetett filmek”... Költözik a könyvtár, de még nem haza „Ez az egy adósságunk van a lakosságnak: végre fel­építeni a művelődési házat.” Mindezt Mile József, a ka­szaperi tanács elnöke mond­ta a minap. Ám az előzmé­nyekre is kíváncsiak vol­tunk, ezért kulturális körsé­tát tettünk,, hogy lássuk, hol művelődhetnek, szórakoz­hatnak most a kaszaperiek és milyen helyük lesz maj­dan a tudásra szomjúhozók- naik a községben. * * * A hajdan volt könyvtár­ban már nem nézhettünk körül, hiszen miután életve­szélyessé nyilvánították, ha­mar kimentették, ami még menthető volt — a könyve­ket a művelődési házban helyezték el —, s a megrok­kant épületet lebontották. Igen ám, de a művelődé­si ház is jócskán túljutott a tinédzserkoron, úgyhogy egyre több helyen vetődött fel: meg kellene oldani ezt is, legyen végre méltó ottho­na Kaszaperen a kultúrá­nak ... S lön csoda! Igen, kedves olvasó, lassan eljutunk odá­ig (sajnos), hogy csodaszám­ba megy, ha a kultúrára olyan jelentős összeget kí­vánnak fordítani, mint a ka­szaperiek. S kívánnak for­dítani ... A tanácselnök ugyanis hosszasan tudja so­rolni azokat a testületeket, melyekben igent mondtak az építkezés gondolatára. * * * S hogy mi a helyzet most? Nos, a könyvek ismét útra­keltek ... Most sem végle­ges helyükre, csak a napkö­ziig vándoroltak. Ha szűkö­sen is — erről mi is meg­győződünk rövid kőrútunk során —, de itt meghúzhat­ja magát a könyvtár, leg­alábbis egy időre ... Mert a múlt héten (ottjártunkkor) úgy nézett ki: e napokban kapja kézhez a tanács elnö­ke a volt pártház kulcsát. Ilyen most ... Mire jó egy ilyen kulcs — kérdezhetnénk naivan —, mikor a régi művelődési ház teljes felújításának terve már elkészült. Nos, a ma­gyarázat egyszerű. Á mun­kálatok várhatóan 1992 vé­géig tartanak, de addig sem áll meg az élet Kaszaperen. A pártházban — új nevet még nem sikerült kitalálni az épületnek —, lehet majd videofilmét nézni, végre he­lyet kap itt a mintegy 130 tagú nyugdíjasklub, hogy a moziról ne is beszéljünk... * * * Illetve igenis, beszéljünk! Mert a tanács elnöke, Mile József végre ezzel is elége­dett. Már nemcsak amolyan „bárkából kidobott filmek” — ő mondta így — érkeznek Kaszaperre, hanem igazi kasszasikerek, melyekre al­kalmanként 130-an is össze­jönnek a korábbi 8-10 láto­gatóval szemben. így aztán elégedett a kö­zönség, a tanácselnök, s ta­lán a moziüzemi vállalat is ... Utunk végén még körül­nézünk a kiürített művelő­dési házban. A ' szigetelő- anyag átható illata még min­dig erősen érződik, pedig rég elmentek már a mun­kások. Nem is időzünk to­vább a kopár termekben, a tanácselnök fűtött irodája alkalmasabb a tervek meg­tekintésére. Az elképzelés — melyet az épület tervezője papírra ve­tett — impozáns. Ha valóra válik mindez — mintegy 12 millióért —, nem hiú áb­ránd, amit most, a majda­ni funkciókról elmond a tanácselnök. Hogy lesz könyvtár, video és mozi, megtarthatják itt a lakodal­makat, lesz diszkó és lesz tornaterem is ... Jegyezni alig győzöm. S hogy mind­ezt miből? „Hát összejön majd ez is ... — bizakodik Mile József —, a miniszté­riumtól, a megyei tanácstól, a társadalmi munkából, s a tanács saját erejéből. Ez utóbbi az összes költség mintegy 60 százaléka lesz...” A végső kérdésre, hogy mikor vehetik birtokukba a kaszaperiek a tetőtér-beépí- téses, újjávarázsolt épületet, a leghatározottabban vágja rá Mile József: 1992 végén. Kívánjuk, sikerüljön! N. A. ... és ilyen lesz 1992-ben a művelődési ház Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom