Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

0 1989. november 25., szombat SPORI SPORT SPOT Mit hoz a tavasz a szomorú őszbe? « Lehet-e pontot remélni? A tavaszi szezonból előre hozott labdarúgó NB I első for­dulójának párosítása. Szombat: Tatabánya—Ü. Dózsa, 13.00. Bp. Honvéd—Csepel. 13.00. Pécsi MSC—Váci Izzó, 13.00. Veszp­rémi SE—Videoton, 13.00. Vasas—Debreceni VSC, 13.00. Rába- ETO—Siófoki Bányász. 15.00. Vasárnap: MTK-VM—Ferencváros, 11.15. Haladás VSE—Békéscsabai Előre Spartacus, 16.00, Hart­mann (Molnár, Ring). — Számomra is érthetet­len, hogyan lehetett egy idényrevaló gólhelyzetet ki­hagyni — kezdte a Csepel elleni értékeléssel Vígh Ti­bor, az Előre Spartacus lab­darúgóinak vezetőedzője, az idei évzáró előtti mérkőzést megelőzően. — Talán a koncentrálás hiánya? Aztán a második félidőre pedig kinyílt a védelmünk a sok támadás következtében, így az ellenfél előtt is adódott lehetőség, sőt esély is a győzelemre. Sajnos, szinte egész ősszel baj volt a hely­zetkihasználással, amin ja­vítanunk kell a tavaszi idényre. Ezt követően, a tavaszról előrehozott első fordulóban lejátszandó Haladás elleni mérkőzés esélyeiről beszélt a vezető edző: — Vasárnapi ellenfelünk „írfasszív” játé­kosokból áll. Egy jól felké­szített gárdával kell fölven- .ntink a küzdelmet. Azt hi­szem, másra nem lesz le­hetőségünk, mint egy ala­posan megszervezett, biz­tonságos védekezés mellett kontrákra építeni, ami már máskor is bejött. . . Sokat segítene a helyzetünkön, ha ponttal, térnénk haza Szom­bathelyről. Végül a várható kezdő­csapat: Gulyás — Szenti, Fabulya, Ottlakán, Mracskó — Belvon, Pásztor. Csató, Csanálosi — Miklya, Zsinka. Bodor Ferenc, szombathe­lyi sportújságíró kollégánk arról számolt be, hogy a hasonlóképpen nehéz hely­zetben lévő Haladás nyerni akar az idei utolsó bajnoki mérkőzésen. MÉRLEG Sz.-helyen Bcs.-n 1974—75 3—2 0—0 1975—76 0—0 0-2 1976—77 1—0 2—2 1977—78 0—3 2—0 1978—79 1—0 3—2 1981—82 1—0 2—1 1982—83 3—0 1—1 1984—85 3—3 1—1 1985—86 0—1 2-0 1986—87 2—0 1—0 1987—88 3—0 1—1 1988—89 2—0 2—1 1989—90 o 2—1 Az eredmény a pályává­lasztó szemszögéből érten­dő. A felsorolásból hiányzó években valamelyik csapat az NB II-ben szerepelt. Kárpáti Tamás: Partik, perek, pofonok ü kísérlet lezárult, felejtsék el Nem lehet elfelejteni. Nem is szabad. A Polgár lányok, s az őket menedzse­lő apa hosszú, viszontagsá­gos menetelése, nagy figyel­meztetés. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a társadalom egy-egy „alegysége”"— pél­dául a sport is — olyan, mint az egész. A társadalom sokféle fer­dülését a sakkszövetség hí­ven tükrözte. A pozíciók, a hatalommal járó zsíros ál­lások itt is, mint másutt, a rég volt munkásmozgalmi, olykor kétes múltat jutal­mazták. S vígan éltek, mű­ködtek az egyéni érdeket szakmai köntössel takart összefonódások. Mert lehet ugyan valóságos meggyőző­dése valaki(k)nek az, hogy a nőnemű sakkozó csak nők közé való, mégis a mélyben más erő működött. Ha más nem, hát az, hogy hama­rabb hoz eredményt a szö­vetségnek, ha a női mezőny­ben szerepel Zsuzsa, majd a kisebbek is. De ha ebbe be­lemennek Polgáréik, mint a világra szóló dicsőséget ho­zó legutóbbi olimpia előtt, akkor más oldalról nyitják meg az össztüzet ellenük. Sajtóközreműködéssel. A sajtó dicstelen szerepe — tisztelet a kevés kivétel­nek — a másik, ami végig­vonul a könyvön. S ezek a magyar újságírás történeté­nek fekete lapjai. A szolga­ság olyan krónikája, amit nem lehet megmásítani, csak szégyenleni, különösen azért, mert nem kevesen még túl is teljesítették a sakkszö­vetség „elvárásait.” Noha sejthető volt, hogy a Szeré- nyi—Kádár barátság, vagy ennek a köztudottsága, az előbbit ellenőrizhetetlen túl­zásokra ragadtatta. De ak­kor is, ez vezetett a Polgár ; lányok sikereinek elhallga­tására, vagy bagatellizálásá- hoz. A szerző, mielőtt ezt részletesen ismertetné, így ír: „Ez különbözőképp nyil­vánult meg: félretájékozta­tásban, információ-vissza­tartásban, nyílt és burkolt : vádaskodásban, személyeske­désben, a tények meghami­sításában. Ám a tehetség és a tu­dás diadalmaskodik, ha olyan ember gondozza, mint Polgár László, aki egy oroszlánnál is dühösebben küzd a lányaiért. De mi van akkor, ha nem ilyen, ha megtörik a folyamatos övön aluli ütésektől? Az ilyesmik­től: „Külföldre történő uta­zása a közrendet sérti — ezzel az indoklással utasí­tották el 1985 márciusában Polgár László és az akkor kilencéves Judit útlevélké­relmét az illetékes szervek”. Hát kérem, így ment ez. Nálunk. Ahelyett, hogy ve­lük magunkat, az országot lobogtattuk volna a nagy­világ előtt. De valami azért csak megváltozott. Pár napja az újságok közölték, hogy ki­jelölték _a férfi Európa-baj- nokságra Haifába utazó i sakkcsapatunkat, s a nyolc ; éljátékos között szerepel • Polgár Zsuzsa és Judit neve ! is. Ámen. Vass Márta Miért hagyta abba, Győri úr? Együtt vannak? ükkor mehetünk! Persze, az a 114, igazából 214! Nem úgy, mint néhány napja írtam. Talán a króni­kás is zavarban van, mint maga a búcsúzó is. az utol­só, a 215. meccs előtt, amely immár egy gazdag játékve­zetői pályafutás záróakkord­ja volt. Még frissek a virágok, még nincsenek végleges helyü­kön a vázák a vitrinben. („Nem tagadom, izgatot- tabb vagyok, mint amikor harminc éve egy szegedi if­júsági meccsen az első fel­lépésre készültem, hogy édes­apám nyomdokaiba lépjek. Bár az sem volt egy átlag­nap. Emlékszem, hiába tör­tem napokig a fejem, mi okosat mondjak majd a já­tékosoknak a kezdés előtt. Amikor felsorakoztak mö­gém, végül odáig jutottam a köszönés után; no. fiúk, együtt vagyunk? Akkor me­hetünk! Ez a sok ezer mécs­esén a mai napig csupán annyiban módosult, hogy a fiúkból „uraim” lett. S, ta­lán izgatottabb vagyok az első NB I-es meccsnél is, amikor 1973-ban Pécsett a tarjániak nyertek velem, 2—I-re. Akkor még úgy gon­doltam, néhány találkozó ugyanis követi majd, a töb­bit pedig meglátjuk ... most viszont tudom, ez egé­szen biztosan az utolsó. Azért egy kicsit szívszorító, akár­hogy is felkészültem rá.” Fürkészi az országutat, de messzi még Tatabánya, az emlékezetes színhely. Ahol éppúgy ismeri az öltöző fe­lé vezető utat, mint sok száz hazai sporttelepen. Apropó, Tatabánya! Nevetve mesélte nemrég, hogy egyszer épp itt Tatabányán, megkörnyékez­te Kovács Kálmán. A levo­nuláskor, mondván: „Laci bácsi, azért a három közül egyik 11-est csak megadhat­ta volna! Hogy melyiket? Hát, azt nem tudom, de va­lamelyiket ...” Felidézem a történetet, s nyomban felde- rü. valamelyest az arca. Már az Ml-esen járunk. Ez már a Dunántól .. . („Sosem gondoltam arra, hogy elkések, még rémál­maim sem voltak. Világéle­temben igyekeztem kiiktatni a fölösleges, bosszantó és idegtépő stresszhatásokat. A kelleténél legalább két órá­val előbb indultam, ha bár­mi közbejön, akkor is oda­érjek a kezdésre, de inkább egy órával előbb. Egyszer Újpestre még ennél is hama­rabb mentem, s a szertáros a tartalékmeccset vezető bí­ró öltözőjébe tessékelt.’’) No, ez a bíró kifejezés* tu­dom, egyetlen magyar sípos­nak sem fog tetszeni. Még az ellenőröknek sem. Most éppen Jaczina Róberttól, a búcsúmeccs ellenőrétől kap­tam feddést, mondván, a bí­rókat a bíróságon keressem, itt csak játékvezetőket talá­lok. Tördelhettem a kezem, jól tudom én, szegény Lévai Pista bácsi is mondta már annak idején, de hát tessék csak belegondolni; úgyis mindenki tudja, aki futball- pályára jár, hogy a bíró is játékvezető a sajtóban, és egy cikkben mégsem lehet leírni tízszer egymást köve­tően csak az egyiket, mert akkor kivált hozzáértetlen- nek vélik az embert. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket: bárcsak ez lenne a legtöbb bajuk a játékveze­tőknek. („Sosem csináltam belőle nagy dolgot, ha szidtak a nézők, mint ahogy azt sem fogadtam el igazán, ha nagy­ritkán dicsértek. Legtöbbet — a kollégák véleményére adtam, de mit mondjak, a sajtó véleménye is foglalkoz­tatott, ha néha más okok­ból is. Ha sikerült megvaló­sítani, hogy minden tekintet­ben azonosulni tudjak a pá­lyán a játékosokkal, az ösz- szes előítélettől megszaba­dultam, igyekeztem teljesen pártatlan maradni, s nem az előző esetleges téves ítéleten gondolkodtam, akkor nyu­godt szívvel jöttem le a pá­lyáról. Lehet, hogy nem min­dig sikerült, de biztos, hogy erre törekedtem, ezért tiszta lelkiismerettel gondolok visz- sza pályafutásomra.’’) Nagy Miklós, a JB elnöke az első köszöntő a kezdés előtt. Sportvezetőként is ha­sonló pályafutást kíván a februárban a bírói felső kor­határhoz érkező békéscsabai kollégiumigazgatónak. Idé­zetre érdemes, amit Országh József, a vendéglátók szak- osztályyezetője mond : „a legnehezebb feladatot önök, játékvezetők vállalják, nem Két rekorder egymás mellett: 215 hazai élvonalbeli mécs­esén még senki sem bíráskodott r— csak Győri László. Sza­bó György, a tatabányaiak technikai vezetője viszont 510 bajnokin játszott, ez is rekord. Az öltözői fotón még Bogyó Imre és Roxin György, a búcsúcsata partjelzői láthatók a játékosok, mert soha nem tudnak éleget tenni a kö­zönség óhajának. Talán egyetértenek velem a töb­biek is, hogy valamennyi NB I-es csapat nevében meg­köszönöm ,Nem jut a mondat végére. A taps, ahogy mondani szokták, jo­gos. ' .­Jön a főrendező, egy rend­őr kíséretében, ők is min­den jót kívánnak, meg hát „tudja, Győri úr, mi nem kívánjuk, de ha mégis lesz valami, mert ugye ilyen vi­lágot élünk, csak intsen, se­gítünk !” A rendezőket nem kell fél­szemmel lesni egyszer sem. Az az egy, szem ellenkező, aki a végén a kerítésre ka­paszkodva egyfolytában acsarkodik, hát istenem, majd megnyugszik. Persze, hogy meg. De nicsak, Kiss Imre közelít futva. Csak nem? De a bányászok ka­pusa aztán a bíró vállára teszi a kezét, mond valamit. Később mondja, már a zu­hanyozó alatt a búcsúzó: „Nemrég a Mai Napban Kiss elmarasztalóan nyilatkozott rólam, s most elnézést kért. Nem tagadom, jólesett. Né­ha oktalanul bántják a já­tékosokat. Igenis állítom, hogy nem szabad egyenlő­ségjelet tenni mindőjük kö­zé!” A baráti vacsorán legen­dás játékvezetői történetek elevenednek fel. Pár évtized múlva talán a mai délutánt is idézik, igazi élctörténet nélkül, legfeljebb a Nép­sportot említi valaki: Győri László öt csillagot kapott a Tatabánya—Siófok . találko­zóra, és búcsúmeccsén a for­duló játékvezetője lett! („Jártam Indiában, Finn­országtól Albániáig Európa talán minden országában. A tanári fizetésből aligha tel­lett volna. Csabaszabadiban kezdtem a tanári pályát, az­tán a békéscsabai 1. számú­ban folytattam, majd 10 év a megyei művelődési osztá­lyon. Most a Tanítóképző Főiskola kollégiumában vár izgalmas kihívás, jó légkörű alkotóközösség kialakítása, persze a sport se hiányozzék a mindennapokból. Ahol a héten természetesen szintén szóba került a búcsú, s mi­közben valaki csodálkozva jegyezte meg: „Győri úr, tényleg abbahagyta? Milyen kár!” Fábián István A szerző felvételei H ring És elkészült a ring! Sza­mos Tivadar, a KIOSZ SE elnöke, az ökölvívó-szak­osztály mindenese, csillogó szemmel nézi a kész acél- szerkezetet. A MÉH békés­csabai telepének udvarán, Bakos István adta át jelké­pesen a „megrendelőnek”. Hiszen itt szerelték össze — a kisiparosok által gyűjtött haszonvasak értékéből —, Mohácsi János és karban­tartó brigádja. Amíg viszont teljesen elkészül, szükség lesz arra a faanyagra, amit a Kétegyházi Érdért Válla­lat biztosít majd. De arra az összegre is, amivel Sza- lontai János kisvállalkozó „száll be”, a mű érdekében. És még sok mindenki más­nak a munkájára, akiket az .ökölvívás nyughatatlan szerelmese, energiát. időt nem kímélve állított sorom­póba az ügyért. A 200 ezer forint értékű pódium - azon­ban sokkal értékesebb ! Islert most már Békéscsabán is le­het majd versenyeket ren- dézni ! És lesz is, minden hónap­ban r— mondta boldogan a nyugdíjas kádármester, Sza­mos Tivadar. p. r. Tudósítóink figyelmébe! A labdarúgó NB III Alföldi és Tisza csoportjában az őszi záró fordulóban valamennyi mérkőzést szombaton játszanak. Ennek ellenére, kérjük tudósí­tóinkat, hogy a mérkőzésekről szóló beszámolókat vasárnap, 15.00 órától adják le rovatunk­nak. a szokásos telefonszámon ; (25-173, 27-844). BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó cime: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-811. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képekét nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom