Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum •

1989, november 16., csütörtök______________________________

NÉPÚJSÁG

Nyílt fórum •

Van úgy, hogy csak szociális meggondolásból

A népszavazás helye a demokratikus átmenetben

„ ... sziklaszilárdan fel kell sorakozni Pozsgay Imre mögött, mert személyében jó esélye van a pártnak arra, hogy jelöltje kulcsfontosságú pozícióba kerüljön. Ez pedig kihatással lehet a képviselőválasztások eredményére is.” A Magyar Nemzet szeptember 27-én közölte ezt a kijelentést Fejti Györgytől, az MSZMP KB egykori titkárától.

Azt hiszem, különösebb magyarázat nem szükséges a fenti idézethez, hiszen világosan mutatja, miért van szüksége az állampártnak és utódjának a köztársasági elnök megválasztására. Bátran kijelenthetjük, a kierőszakolt, korai elnökválasztás lehetetlenné teszi, és illúzióvá degradálja a szabad parlamenti választásokat. Nem a választások ténye lesz illúzió, hanem annak szabad, egyenlő esélyekkel lebonyolított formája.

Köztudott, hogy az SZDSZ nem írta alá a háromoldalú megállapodásokat és aláírás- gyűjtést kezdeményezett négy kérdésben. Nem a kompromisszum miatt maradt el az aláírásunk, hanem mert labilis, a szükséges biztosításokkal alá nem támasztott kompromisszum volt. Tovább élt a megállapodásban a Kádár-korszak sajátos liberalizmusa, engedmények voltak a hatalmon kívül álló csoportok számára. Az engedmények azonban a hatalom egyoldalú, bármikor visszavonható kegyéből következtek és nem támaszkodtak önálló, egyenlő felek megállapodására. Az ismert négy kérdés kapcsán az ellenzék a tárgyalások során biztosítékokat akart elérni, az MSZMP azonban mereven elzárkózott, így az aláíró pártok engedtek. Az aláírásgyűjtés sikere bizonyította, a társadalom stabil kompromisszumra vágyik. A népszavazás olyan kérdéseket érint, melyek döntő fontosságúak azt illetően, hogy valóságos lesz-e 'jogállamiság és a köztársasági államforma. Ezért a népszavazás jelentheti majd a köztársaság igazi kikiálltását. azt, hogy nem az ideiglenes köztársasági elnök, hanem a szavazópolgárok milliói kiáltják ki a köztársaságot.

Az első észrevétel, ami felmerült, az az volt, hogy az SZDSZ miért kezdeményezett népszavazást a népszavazás ellen, és miért nem tartja alkalmasnak á népet arra, hogy maga válasszon köztársasági elnököt. Az ÇZDSZ nem a népet tartja alkalmatlannak az elnökválasztásra, hanem a szóba jöhető politikusokat tartja alkalmatlannak arra, hogy közvetlenül megválasztott köztársasági elnökként működjének, illetve a helyzeteit tartja alkalmatlannak a közvetlen elnökválasztásra. Nincsenek meg a feltételek, hogy az elnökválasztás szabad választás legyen. A kormányt, a parlamentet, a választási elnökséget, a rádiót és a televíziót még mindig az MSZP ellenőrzi. Az elmúlt évek csak az egyik fél jelöltjét tették ismertté a közvéleményben, a mai ellenzék szóba- jöhető jelöltjei ismeretlenek. Hányán tudják az országban, hogy kicsoda Rácz Sándor vagy Für Lajos? Az SZDSZ nem Pozsgay Imrét akarja megakadályozni abban, hogy köztársasági elnök legyen, hiszen számunkra is elismerhetők azok a lépései, amelyeket az elmúlt években a demokratikus elvek elkötelezett híveként tett. De nem tartjuk helyesnek azt, hogy az új Magyarország élén a politikába aktívan beleszóló erős köztársasági elnök álljon. Pozsgay szerint nemzetegyesítő, stabilizáló, a parlament mellett önálló politikai tényezőként működő, a népszavazással morális erőt nyert elnökre van szükség. Nézzük sorban, valamennyi jelölt pártok jelöltje, az elnökválasztás pedig pártok harca, csak sokkal élesebb, mint egy parlamenti választáson, hiszen itt a küzdelem egyetlen mandátumért folyik. Bárki győz, már biztosan nem töltheti be az integráló és stabilizáló szerepet.

Föltehető a kérdés : nem felesleges a népszavazás olyan kérdésekben, amiről már döntött az Országgyűlés? A népszavazási törvény kimondja, hogy kiírható népszavazás az Országgyűlés által hozott törvények megerősítésére, illetve az alkotmány lényeges módosításáról ki kell írni a népszavazást! Támogatni kell tehát az Országgyűlés döntését a pártok munkahelyi kitiltásában, a munkásőrség felszámolásában, hiszen az MSZP-kongresszuson dübörgő taps támogatta a párt munkahelyi jelenlétét, a munkásőrség átmentésére pedig történtek és történnek bizonyára kísérletek. A negyvenéves kommunista hatalom óriási vagyont halmozott föl, így a hatalmát vesztett pártnak vissza kell adnia a társadalomnak, ami jogosan megilleti. Az oktatás, az egészségügy, de számos más gazdasági ágazat válságos helyzetét enyhíthetnénk ezzel.

A fondorlatos módon elkíszített szavazólappal nem érdemes foglalkozni, a magyarázó szövegek csak félrevezetik a szavazókat, a négy IGEN a fontos. A születendő demokratikus Magyarország fogantatásának pillanatait éljük, a négy IGEN győzelmével a kihordási időt tehetjük kiegyensúlyozottá, kockázatmentessé.

Sós Sándor, tanár

Békés

Sós Sándor írását — a szerzővel egyetértésben —, vitaindítónak szánjuk. A jövő hét végén népszavazás lesz. Csapjanak hát össze előtte az érvek és ellenérvek, hogy mindenki felelősséggel tudjon dönteni: szavaz, vagy nem szavaz, illetve, ha szavaz, mire mondjon igent és mire nemet.

Negyvenéves a szlovák nyelvű oktatás

1949-ben Békéscsabán szlovák nemzetiségű iskolát alapítottak. Az intézményben 1960-ig egynyelvű (csak szlovák) oktatás volt, amikor is bizonyos tárgyakból bevezették a magyar nyelvű képzést. Azóta az intézmény kinőtte magát, és mára az óvodától a gimnáziumig folyik egy helyen a tanítás. A fennállás 40. évfordulója alkalmából beszélgettünk az iskoláról Chlebniczki János kollégiumi igazgatóval és a jövőről az iskola igazgatónőjével, Uhrin Erzsébettel.

— Amióta elkezdték az oktatást, többnyire szlovák nemzetiségi nyelvű gyerekek jöttek, később egyre több magyar anyanyelvű diákjuk volt. Milyen képet mutat a jövő? — kérdeztük Chlebniczki Jánostól.

— Ez nagyon nehéz kérdés, mert itt az asszimiláció egyre gyorsul. Békéscsabán — azt hiszem — nyugodtan állíthatjuk, hogy csak az idősebb generáció beszéli a szlovák nyelvet, annak is egyfajta, csabai változatát. A középkorosztály az idősekkel beszélgetve még használja, de a gyerekekkel már nem. Ezért a gyerekek nagy többsége alig tud szlovákul, amikor ide kerül. Ez sajnálatos dolog. Ezért néhány éve visszatértünk a régi egynyelvűséghez néhány tantárgynál. Elképzelhető azonban, milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk a gyerekeknek például matematikából, környezetből, amikor ezen a nyelven kellene elsajátítaniuk az ismereteket. Hogy enyhítsük ezeket a gondokat, megszerveztük az iskola-előkészítő óvodai csoportot, ahol a szlovák nyelvre is felkészítünk. De egy év az még mindig kevés ahhoz, hogy azután idegen nyelven tanulhassanak. Ebben a tanévben ezért már hároméves kortól vettünk föl gyerekeket az óvodába.

— E problémák ellenére, a szülőknél felfedezhető-e az az igény, hogy gyermekeik szlovák nyelvű iskolába járjanak?

— A szülők egy részénél kimondottan fellelhető ez az igény. Szeretnék, ha a gyerekük elsajátítaná a szlovák nylevet. Olyan is van, aki más okból .adja ide a gyermekét. Ki azért, mert alacsonyabb osztálylétszámokkal dolgozunk, és sajnos van egy olyan rétege is a szülőknek, akik a kollégium miatt, szociális meggondolásból teszik ezt.

— Negyven éve működik egy idegen nyelvű oktatási rendszer, felmenő ágban, óvodától iskoláig.- Azt hiszem, ez igazán a kevesek közé tartozik. Rengeteg tapasztalatot lehetett összegyűjteni a nyelvoktatás terén. Elképzelhetö-e az, hogy egy másik, nyugati nyelvet lehessen bevezetni a meglévő rendszer alapjain, ugyanis ezekre a nyelvekre nagy szükség lenne?

— Egyet tudomásul kell vennünk — mondta Uhrin Erzsébet. — A gyerekek idegen nyelvként tanulják a szlovákot; itt sajátítják el, az iskolában, illetve az óvodában. De mindenképpen szeretnénk jövőre egy nyugati nyelvet, párhuzamosan, a szlovák mellé. Ez azonban csak az óvodában indulhatna, előkészítő jelleggel, és később végigfuthatna a gimnáziumig. Ehhez talán segítségünkre lesz a minisztérium elképzelése a nemzeti alaptan tervről, amikor bizonyos óraszámot az iskola úgy tölt ki, ahogy célszerűnek látja, olyan tárgyat oktat, amilyet akar.

— A nemzeti alaptantervet lehetne idegen nyelven tanítani?

— Hosszú távú tervünk mindenképpen ez. De sajnos itt előáll az a probléma, hogy például szlovák—matematika, vagy angol—matematika sZakos tanárokra lenne szükség, s ilyen kétszakos tanárokból pedig nagyon kevés van. De problémát jelent az idegen nyelvű könyvek hiánya is.

H. A.

Társasláncosaink Érsekújváron

Megyénkből ma társastánccsapat utazik csehszlovákiai vendégszereplésre. Négynapos útjukról kérdeztük Felczánné Nyíri Mária táncpedagógust, a csoport vezetőjét.

— Érsekújvárra, nemzetközi társastánc-csapatversenyre hívott meg bennünket a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezete). A versenyen szerepelnek még lengyel, jugoszláv, NDK-be- li, szovjet táncosok, és természetesen vendéglátóink, az érsekújvári csoport. Velük egyébként legalább másfél évtizedes múltra visszatekintő cserekapcsolatunk van. Legutóbb ők jártak Békéscsabán és mutatkoztak be október 28-án, az ifjúsági ház közönsége előtt.

— KtJc képviselik a magyar társastáncot Érsekújváron?

— A békéscsabai megyei és a gyulai Erkel Művelődési Központ legjobb ifjúsági korosztályú táncosai közül két-két páros. Standard- és latin-amerikai táncokból négy kategóriában verseny- zünk majd. Ezenkívül fellépünk esténként több magyar lakta településen is. Sok próbával, szorgalmasan készülünk és kicsit reménykedünk abban, hogy talán most sikerül elhozni az első helyezést. Igaz, ez eddig csapatversenyben még nem, de egyéniben már sikerült. Bizakodásunk alapja a jelenlegi csapat téhetsége. Am, ha ez nem párosulna szerencsével is, akkor sem utazunk hiába, mert vendéglátóink kedvessége, figyelmessége felér egy jutalommal, s ezt megérdemlik az évek óta kitartóan táncoló fiataljaink . . .

Sz. M.

Kenyér és demokrácia

Szűkebb hazám. Békés megye területét járva, figyelve a környezetet, falvaink, városaink képét, lakóinak hangulatát, ebben a kavargó történelmi korban, néhány gondolat nem hagy nyugodni. Létünk alapja és hazánk legnagyobb természeti kincse a termőföld. Ennek beművelése, termése, annak eredményessége döntő befolyással bír a lakosság megélhetésére, hangulatára. Ennek ellenére, a sok megaláztatás után még ma is a földművelő társadalmi réteg az, amelynek jogos sérelmei, gondjai még ma sem szerepelnek megfelelő súllyal és sürgősséggel a megoldandó feladatok közt.

A nyár folyamán volt egy aratási demonstráció (kombájnos felvonulás), amely egyesekben egészen harcias indulatokat, másokban kételyeket ébresztett. Én a kétkedők közé tartozom, mivel előrelátható volt, hogy semmi különösebb eredményre nem vezet az effajta csörtetés. Erre az agrárlobbinak, de nem a tsz-parasztságnak volt szüksége. Azoknak, akik a munkát ténylegesen elvégzik, ettől — bármilyen eredményt ér el a tüntetés —, egy fillérrel sem lesz több a zsebükben, de ettől munkájuk sem lesz könnyebb. Az pedig biztos volt, hogy az aratást, majd a későbbi termések betakarítását a paraszti lelkiismeret szerint el fogják végezni.

Történelmi véletlen, hogy e fontos munka (őszi vetés) idején ülésezett a Parlament. Politikusaink és honatyáink is úgy látták, hogy most van az ideje a vetésnek, amiből az élet, a jövő fakad, és ők is kiválogatták a vetőmagot. Kiválogatták az alkotmány módosításához szükségest és a sarkalatos törvényeket és azokat elvetették

— megszavazták. Ezt a magot úgy hívják, hogy „demokrácia”. Ezt hintették el a nemzet. a Magyár Köztársaság földjébe. Ez a vetés is olyan jó földbe került, mint a kenyérnek való, hiszen ennek termőföldje nem más, mint a magyar nép. Most már mindkét vetésre csak megfelelő időjárás

— természeti és politikai — kell, és a gazda gondos ápolása, hogy jövő nyárra mindkét magból jó termés legyen. A kenyérgabonával nem lesz gond, azt a földet művelők ápolják, védik a kártevőktől, gyomoktól. A demokrácia vetését pedig védi a nép és a velük együttérző, tenniakaró értelmes politikusok serege, és a felburjánzó gyomot, kártevőket kitakarítja soraiból. Azokat a még nagy számban meglévő kiskirályokat. felesleges élősködőket — megyénkben is, de az országban is —, akiket a politikusok nem tudnak kigyomlálni, előbb- utóbb felnövi a demokrácia népből táplálkozó lombja és úgy járnak, mint a jól fejlődő búza közt a gyom, hogy alul maradnak és elsorvadnak.

A politikai palettán szereplő politikusok nemzet és nép iránti kötelessége, hogy ezt a két vetést ápoló nép bizalmát megszerezze, hitét visszaadja és azt megtartsa. Ehhez az kell, hogy olyan légkört teremtsenek az országban, hogy ne kényszerüljön tüntetésre senki a kenyér, vagy demokrácia védelmében. Politikusaink ne tévesszék szem elől, hogy „sohasem a politikusok tartják el a népet, hanem a nép tartja el őket”. Tapasztalatom, hogy a falusi nép hangulatát országépítéshez való viszonyát erősen rontja a politikai húsosfazék körüli hatalmi páholyban, merevgörcsben ülő, hatalmukhoz ragaszkodó, de a nagy csinnadrattával törtető, hatalomra vágyó — sokan „ejtőernyővel” a hátukon — kétes egzisztenciák serege is.

Az már egyértelmű, hogy a vidéki nép csak szavahihető, tiszta erkölcsű, a népért cselekvésre is kész — nemcsak szövegelő —, értelmes vezetőket tud csak elfogadni. Szerencsére ők is vannak szép számmal, csak kevésbé hangosak ... Ügy tűnik, ők inkább szolgálni, mint uralkodni akarnak. Biztos vagyok benne, hogy a nép a cfemok- rácia első próbáján, a szabad választásokon bölcsességről tesz tanúbizonyságot és kiválogatja, megválasztaja azokat a vezetőit, akikre rá meri bízni sorsát és a demokrácia vetésének további állapotát. Ha ez így lesz, jövő nyárra mindkét vetés meghozza termését, lesz kenyérnek való gabona és élő demokrácia.

Páli Mihály,

a Magyar Néppárt megyei titkára

Első kézből

Együtt az új négyes fogat? (3.)

Hétfőn este a Kossuth rádió Első kézből című műsorában hangzott el Forró Tamás és Havas Henrik beszélgetése Berecz Jánossal, Grósz Károllyal, Púja Frigyessel, Ribánszky Róberttel. A beszélgetésből most részleteket közlünk. A teljes szöveg a szombaton megjelenő Első kézből című lapban lesz olvasható.

Havas H.: — Néhány vil- • lámkérdés. aktualitás Grósz Károlyhoz. Medgyessy Péterrel beszélgetett Forró Tamás nemrég, és szóba került, hogy az idén a mérleghiány másfél milliárd dollárt tesz ki. Ö azt mondta, hogy ez alapvetően a Grósz- kormány hangulatjavító intézkedéseinek a' hatása. Önök akkor nem hallgattak a Nemzeti Bankra, személy szerint Medgyessy Péter a pénzügyesekre, akik azt mondták, hogy a világútlevél a zsákutcába fog vinni pénzügyileg.

Grósz K.: — Az a véleményem arról, hogy az akkori program kidolgozásában Medgyessy Péter és a teljes Nemzeti Bank vezérkara részt vett. Részt vett Németh Miklós is, mint a KB titkára, mert még akkor a párt-állam koncepció nem volt lebontva. Akkor még ez nagyon jól működött. Tehát azokban az intézkedésekben, amelyek akkor születtek, mindenki részt vett. Természetesen akkor is voltak viták. Ha Medgyessy Péter a vitára gondol, akkor

neki ebben igaza van. Hadd mondjak egy konkrét példát. Mert konkrét volf a kérdés. Éjszakáig tartott a vita azon. hogy a lakosságnál mennyi deviza — készpénz — lehet kint. A legpesszimistább értékelés akkor — soha nem fogom elfelejteni — az volt, hogy 20 millió dollár. Aki legmerészebben szárnyalt, az azt mondta, hogy 200 millió dollár. Egy év alatt a lakossági pénzből elment 2 milliárd dollár. Ezt csak azért mondom, hogy ilyen tudományos színvonalon volt a döntés előkészítve. Változatlanul azt mondom, utólag is, hogy az 1988. január 1-jétől hozott intézkedéseink helyesek voltak. Lásd, mások is megtették. Ugyanakkor abban maradtunk, hogy az első év tapasztalatai alapján hozunk döntéseket, amelyek majd igazítják a gyakorlat élményanyaga alapján a szabályokat. Ez az igazítás elmaradt és kitolódott. Ha ez 1988 őszén megtörténik, 1989. január 1-jétől életbe lép egy más típusú megoldás, nem olyan, mint ami

most életbe lépett. Ha életbe lép, akkor ma nincs ilyen gond, ilyen probléma.

Forró T.: — Berecz János korábban azt mondta, hogy azért személy szerint Önök is kaptak, kapnak kritikát. Itt a beszélgetés végén szeretném szóba hozni, hogy Grósz Károlynak a sport- csarnokbeli nagygyűlésen nagyon nagyot esett a tet- szési indexe, azzal a bizonyos fehérterror kifejezéssel. Most, ebben a helyzetben lehetséges-e ezzel megküzdeni, személy szerint önnek?

Berecz J.: — Én hozzátenném ahhoz, és majd Grósz Károly válaszol, én azt tartottam Karcsi hibájának, hogy nem támaszkodott akkor a közvetlen környezetére. Például ezen beszéd előtt nem konzultáltunk, nem beszéltük meg. hogy miket kellene fölvetni, hogyan kellene, hanem mi is izgalommal vártuk, hogy mit fog mondani. És amikor ez elhangzott, akkor én megrázkódtam, mert ha ezt megbeszéljük, akkor úgy biztosan nem hangzik el.

Forró T.: — Tehát akkor a kérdés lényege, hogy ezzel, a kvázi múlttal, lehet-e pártot szervezni?

Ribánszky R.: — Annyit még, hogy ehhez az ominózus kifejezéshez kapcsolódva nekem más volt a véleményem. Nekem az volt a véleményem, hogy Grósz Károly helyesen tette, hogy mint elméleti lehetőséget,