Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-02 / 260. szám
1989. november 2., csütörtök Ez a palást a mezőkovácsházi asszonyok büszkesége Népművészetünk a Vajdahunyadvárban A Nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központ kilencedik alkalommal rendezte meg az idén az Országos Népművészeti Kiállítás pályázatát. Felhívásukra 452 egyéni alkotó és 187, a tárgyalkotó népművészettel foglalkozó közösség küldte be 3924 pályamunkáját. Ezek közül a neves etnográfusokból, iparművészekből, művészettörténészekből álló 12 tagú zsűri 1580 pályamunkát javasolt kiállításra, melyet július 29. és szeptember 10. között láthattak az érdeklődők a pályázatot meghirdető intézményben. S a legszebb — a díjazott- — alkotások diadalútja ezzel korántsem ért véget. Ha lehet,- még méltóbb helyen, Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeum emeleti előcsarnokában találtak új otthonra, hirdetve népi hagyományaink továbbélését. Azt, hogy akadnak még méltó követői azoknak az elődöknek, akiknek — hogy a zsűri egyik etnográfus tagját, dr. Andrásfalvy Bertalant idézzük — „a szép meghódítása, megteremtése fontosabb volt a jólétnél, a kényelemnél, a vagyonnál, a sikernél és talán sokszor a kenyérnél is”. E kései követők is elmondhatják ugyanazt, hiszen sok időt, energiát vettek el alkotójuktól az itt bemutatott bútorok, használati tárgyak, szalma-, csuhéj- és gyékénymunkák, hogy a hímzésekről, szőttesekről ne is beszéljünk. Talán egy valamiből, a sikerből jut valamicskével több az egykori mesterek tanítványainak, hiszen a legszebb, legjobb, legértékesebb munkákat plakettekkel, s a hőn áhított gránátalma díjakkal jutalmazták ezúttal is. Örömmel tölthet el minket, látogatókat is az a tudat, hogy ilyen látványban lehet részünk: órák, s talán napok sem elegendőek arra, hogy a kiállítás minden darabjának méltó figyelmet szenteljünk. Az egyik míves kiviteléért, a másik ötletességéért, a harmadik a hagyományok modem kultúrába történő áttételéért érdemel külön figyelmet. Természetes, ha (ennyivel talán lehetünk lokálpatrióták) a Békés megyei látogató azt is kutatja: szűkebb hazájából vannak-e a díjazottak között? Nem könnyű megtalálni őket, oly nagy a „felhozatal”. Ám ha egyre- egyre rábukkan, büszkén nyugtázza: „lám, vannak még itt is,' akik időt, fáradságot nem sajnálnak a helyi hagyományok ápolására.” A békési Kocsor Imré- né népi iparművész a hagyományos és újszerű (veszszőfonás) formák továbbviteléért érdemel kis sarokszekrényével elismerést. És sorolhatnánk tovább — a teljesség igénye nélkül — a hímzőket, a mezőberényi Kiszely Jánosnét, a mezőkovácsházi Balda „triót” (Baida Mihálynét, Ilonát és Gizellát), valamint a hozzájuk csatlakozó Kanász Bélánét, vagy a szarvasi Skultéti Mihálynét és Csicsely György- nét. ök nemcsak ügyességből, hanem türelemből is jól vizsgáztak mindannyian, hiszen térítőikét, palástjukat nem tudjuk meddig, de bizonyára évekig készítették. A kiállításon helyet kaptak a Sztankóné Üj Éva által festett tojások is, bővítve az amúgy is sokszínű palettát. Megyénk tehát ezúttal sem vallott szégyent! Mi mást mondhatunk minderre a Békésben tevékenykedő népművészeknek: csak így tovább! N. Á. Kocsor Imréné sarokszekrénye ezüstplakettet kapott Nincs húsvét, de a tojások gyönyörűek Fotó: Gál Edit A népfőiskola nem TIT-elűadás Sok év után most éledt újra a népfőiskolái mozgalom. a megyében tavaly kezdték a megyei művelődési központ népművelői a szervezést Fabulya Lászlóné vezetésével. Vele beszélgettünk a mozgalomról. — Régen működtek népfőiskolák az egyszerű emberek számára. Miért tartja most fontosnak az ilyen jellegű oktatást? — Valóban így volt. Meg kell jegyezni, a fon:ossága sem vitatható. Ezért 1984— 85-ben kezdte el szervezni a mozgalmat az országos közművelődési központ, nem kis viták árán. Akkor itt a megyében még kiejteni sem volt szabad a népfőiskola szót, mert azokat kizárólag az egyházi népfőiskolákkal azonosították. Nos, erről egyáltalán nincs szó. Csupán arról, hogy az elmúlt és a mai iskolarendszer a konzervatív tudásanyagot közvetítette és közvetíti még ma is. A tanár megmondja, mit kell gondolnia a gyerekeknek. A népfőiskolák inkább az alulról építkező szabad iskolákat képviselik. Ilyen a közéletfejlesztő népfőiskola kísérlete is. — Miért született meg? — Azért, hogy az emberek tisztában legyenek a mai helyzettel, és annak ismeretében cselekedjenek belátásuk szerint, vagy, aki a közéletben részt akar venni, eligazodjon abban, hogy megfelelő tudásra tegyen szert, hogy ne az indulatai vezéreljék. — Itt a megyében hogyan indult el a szervezés? — Az elmúlt évben kezdődött úgy, hogy egy pályázattal sikerült az országos közművelődési alaptól 200 ezer forintot elnyerni. Így pénzügyi segítséget tudtunk nyújtani kisebb településeknek. Elsősorban olyan helyek ezek, ahol valamiféle közéleti érdeklődés is felfedezhető. — Ezeken a népfőiskolákon az emberek szabadon választanak, hogy tanulnak-e ott, vagy sem. Ha igen, az a szabadidejük egy részét veszi igénybe. . — Így van. Az illúzió, ami a Magyar Népfőiskolái Társaságban született, hogy bentlakásosak legyenek az ilyen főiskolák. Másik elképzelés szerint — és szerintem ez a helyes — héthetenként, szombaton reggel 9-től 15 óráig tanulhatnak a hallgatók, vagy hetente <?Py alkalommal, esténként. Azt azonban tudni kell, hogy ezek az előadások nem TIT- előadások. Meghatározott létszámmal kurzussorozatról van szó, ahol esetleg — és ez már gyakorlat — házi feladatokat is kapnak a résztvevők, s a félév elteltével vizsgázniuk kell az ismertetett anyagokból. — Mire jogosít fel valakit egy ilyen vizsga? — Elsősorban önbizalmat, igényt munkál ki az emberekben ez az előadássorozat arra, hogy ne elégedjen rneg a dolgok felszínes vizsgálatával. Csiszolja a gondolkodást, a problémaérzékenységet, és bővíti a látókörüket. Nyilvánvaló, hogy ehhez viszont kiváló előadók kellenek, mert ők azok, akik katalizátorai lehetnek a probléma feltárásának és átadásának. Éppen ezért olyan előadókat hívunk, akik egyben beszélgetőtársai is a hallgatóknak. — Mitől függ a témaválasztás? Van-e egységes tematika? — Mindig az adott településen élők igényeitől, kívánságaitól tesszük függővé. Van ahol a honismereti szakkörre épülnek az előadások, és azt a tárgykört járják körbe a résztvevők. De ezen kívül számtalan más téma lehet. Erre nincs tematika, mert nem lehet tudni, hogy ott, azon az adott helyen, mi a fontos. — Milyen létszámúak a mostani csoportok? — Körülbelül 20-25-en vannak egyben. A nagy többség rendszeresen el is jár a foglalkozásokra. Ez az a szám, ami a legideálisabb a bensőséges, baráti beszélgetésre. H. A. „Csak hűségesnek találtassék.. A Kontúr Moziüzemi Vállalat támogatásával Gyo- mán, Gyulán és Békéscsabán láthatták a minap az érdeklődők az ... evilág- ból... című filmet, és találkozhattak Tölgyesi Ágnes rendezővel, valamint Ku- rucz Sándor operatőrrel. Negyvenéves hallgatás után megszólalnak a filmen az egykori szerzetesnővérek. Kedvesen, közvetlenül, fegyelmezetten nyilatkoznak, pedig aligha gyakorolhatták a kamerák előtti szereplést. Nagyon sok sorsból szűrődött ki az a 13, amelyik végül a film szereplője lett. Ahogyan annak idején lemondtak saját, egyéni boldogságukról egy magasabb cél érdekében, úgy itt sem csupán önmagukról szólnak: kis vallomásaik adják össze a magyarországi női szerzetesrendek történetét. Először arról beszélnek, hogyan kerültek a rendbe, miként éltek ott, mit tettek a háború alatt, és legvégül: mi történt a felszabadulás után. Mindezt a szenvedély, az elégtétel követelésének felhangjai nélkül. A rendezőnő meg is említette — történetesen a gyomai Hon- ti Galériában rendezett vetítés után —, hogy nem talált közöttük keserű embert. Ök valóban megbékéltek. A vallomások elhangzása alatt láthattunk néhány „magánpillanatot” is az életükből: a mise, az ebéd, a séta villan fel előttünk néhány kocka erejéig. A film utolsó egysége rö- videbb, mint a többi: a halálról esik benne szó. Az egyik szereplő megmutatja előkészített halotti öltözetét, a hajdani szerzetesi ruhát, és felhangzik a következő mondat: „Akárhol hal meg az ember, az utcán, vagy az árokparton, akkor is üdvözül... Csak hűségesnek találtassék.” Ez a befejezés és a magyarázat mindenre: az átélt negyven év méltóságteli elviselésére és a ’ forgatás alatti fegyelmezett magatartásra is. — Először sajnáltam őket — válaszolta Tölgyesi Ágnes Gyomán az egyik kérdésre. — Azután már csak magunkat sajnáltam, hogy nem élhettünk a közelükben. Sok buktatótól megmenekülhettünk volna. A film azért nagyszerű, mert szerencsésen ötvözi a szubjektív elemeket az objektív cél szolgálatában: az egyéni sorsok közül kiválasztották a tipikusokat, amelyek a szerzetesrendek történetének epizódjai lettek. A készítők az alkotást nem rehabilitációnak szánták, mert ezeknek az embereknek nincs szükségük a felmentésükre. Nem is oktatófilm, pedig felmerült a hallgatóság soraiban, hogy iskolában is vetíteni kellene. Mégis úgy érezzük, egy kicsit mind a kettő... Ez pedig már az alkotás — a jó alkotás — önálló élete. K. K. c----------------------------------------A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat E kategóriával rendelkező GÉPKOCSIVEZETŐKET VESZ FEL. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni a vállalat szállítási osztályán lehet. Áfor Nagyszénási Gépkocsijavító Üzem vállalja: IKARUS AUTÓBUSZ javítását, karambolos javítását, fényezését, kárpitosmunkáit. Programajánlatunk BÉKÉSCSABA — A Tégla Közösségi Házban november 3-án, pénteken 18 órától Heavy Metal Klub lesz, 19 órától vendégük a Kommandó zenekar. — A Filharmónia , megyei szervezete november 3-án, pénteken délután . 3 órakor tartja idei első középiskolai hangversenyét az ifjúsági házban. Műsorán a Kaláka együttes szerepel, akik Villon megzenésített verseit adják elő. OROSHÁZA — A Petőfi Művelődési Központban november 2-án, ma lö és 14.30 órakor „Nálatok laknak-e állatok?” címmel a Kaláka együttes műsorára várják a gyerekeket. Ugyanott november 7-én. kedden 19 órától Tamási Áron : Asalóka szivárvány című színijátékát mutatja be a Népszínház, a színházi bérletsorozat 3. előadásaként. November 8-án, szerdán 10 órától az óvodások, 14.30 órától pedig a Móra-bérletesek Békéa Pál—Mikó István: Egy kis térzene című zenés játékát láthatják. A földszinti fotógalériádban pedig december 1-jéig Hegyi Gábor: Vietnam című fotósorozata látható. MEZÖKO VACSHAZA* — Mese a halászlányról címmel bérletes gyermekszínházi előadás lesz a művelődési központban, november 2-án, ma, 16 órai kezdettel. BATTONYA — A József Attila Művelődési Központban november 2-án, ma 13.30 órai kezdettel gyermekelőadást rendeznek Mese a halászlányról címmel. Ugyanott, november 4^én, szombaton 14.30 .órakor a Nagycsaládosok klubja tartja első foglalkozását.
