Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-02 / 260. szám
1989. november 2., csütörtök o eUc “y A rendszerváltás programja Elevenek birodalma Beszélgetés az SZDSZ II. országos gyűléséréi Hová a nagy rohanás? Lihegve futkározunk piti kis ügyeink után, hajszoljuk magunkat, hangoskodunk, szitkozódunk, megvénülve a gondok tengerében, és lassan már arra se lesz igényünk, hogy végiggondoljuk: mivégre vagyunk e világon? Valami nagy bajnak kell lennie ott, ahol az élet minőségére csak elvétve ügyelünk, s a száguldó idő kusza ritmusában olyankor döbbenünk rá a múlandóságunkra, amikor egy-egy ember kidől a sorból. Novemberi estéken, hunyorgó mécsesek fényénél, amikor fehér krizantémerdő díszíti a sírkerteket, kell, hogy emlékezzünk, gondoljunk a múltra, mert különben nem viselhető el a jelen. Édesapám kézmozdulatait néha felfedezem, amikor kenyeret szelek, vagy ha bánatomban lemondón legyintek. Ö már atomjaira hulltan pihen a gyomai temetőben, körülötte sok régi ismerősöm, akiket, ha felidézek, velük élednek tovatűnt idők. Besüppedtek, fűvel borítottak azok a hantok, amelyek közelében gyerekkoromban ministráltam, hallgatva a kántor érces hangját: circum de derűm... Bartha doktor bácsi sírját is csak hosz- szas keresgélés után találom meg. Nagyszerű ember volt, sok beteget meggyógyított, de a végső elmúlásra ő se tudott patikaszert. Megpihentek valahányan. Csontjaik szép csöndben porladnak, amíg van valaki, akinek fontos az emlékük. Később majd jönnek az új élők, kertet ültetnek az elhagyott, lapos kis dombocskákon, és így van rendjén. Néhány nemzedék ismerheti csak egymást, minden egyéb távoli ködbe vész. Ami pedig a jövőt illeti, nekünk, maiaknak, különösen megnőtt a felelősségünk, mert jócskán akad igazítani való, elfecsérelt múltunk miatt. Mostanában sok mindent jelképes erejűnek érzek. A köztársaság kikiáltásának torokszorító pillanatait Békésen éltem meg, televízión nézve az eseményeket. Utána siettem a fővárosba, mert estére a Parlament elé akartam érni. — Pici ország Trabanttal is elpöfög az ember, egyik végétől a másikig. — Négyéves fiammal a nyakamban, ugyanazon a helyen álltam most, mint 33 évvel ezelőtt, azon az októberi délutánon. Hadd emlegesse a gyerek, nagyapa korában is, hogy ott volt a nevezetes napon. Mint ahogy én is emlegetem azt a bohém egyetemistát, aki akkor voltam, s akinek az volt a legfőbb gondja, hogy másnap maradjon el az anatómiagyakorlatunk. Elmaradt. Nem sokat értettem a körülöttem forrongó világból, ezért most, 33 év után kívántam felkeresni az elmúlt évtizedek főszereDlőit. Felzaklattak e találkozások, hiába borította sok virág a Kerepesi temető és a 301. parcella friss hantjait. Nem tudom, van-e túlvilág, s ott bekövetkezett vajon a nemzeti megbékélés, de amikor bejártam a temetőket, végül nyugalom szállt szívemre. Hiszen néhány évtized mit se számít nagy idők távolságához mérten. Amikor Martinovics Ignác földi maradványai mellett tisztelgek, Kossuth Lajos, Deák Ferenc. Károlyi Mihály szelleme vezérel, Ady, József Attila, Erkel. Munkácsy sírjai mellett poroszká- lok — még sorolni is lehetetlen nemzetünk nagyjait; Klaoka Györgytől Semmelweisig —, ugyan mit számít 33 év? Bizony eltörpülünk árnyékukban, mi, kései unokák, Mégis nekünk kell felnőni a feladatokhoz, bizonyítva, hogy nem szégyenére hord hátán a föld. Honfoglalók elveszett emlékeitől, feldúlt királysírokon át, lemészárolt őseink utolsó sóhajáig, nehéz, felelősséggel terhes örökséget kell viselnünk. Nem lehetünk rosz- szabbak senki emberfiánál, mert akkor elveszünk. Meghajszolt, magatehetetlenségünkből kell fölegyenesedni, s így élni, adni tovább az örökséget, szépen, okosan, tisztességgel. Hogy számunkra se legyen nehéz í föld. ha eljön az idő. Andódy Tibor Napjaink közéletében igencsak vihart kavaró politikai szervezet, a Szabad Demokraták Szövetsége az elmúlt héten tartotta II. országos közgyűlését. „Történelmi párt vagyunk — mint legutóbb Rajk László ügyvivő mondta Békéscsabán —, hisz’ az SZDSZ már több mint tízéves múltra tekint visz- sza.” A szervezet alapítói a hetvenes évek végén csatlakoztak a Charta ’77 csehszlovák polgárjogi mozgalomhoz, majd a nyolcvanas évek elejétől elsősorban a „Beszélő” című szamizdat folyóirat köré tömörültek. Rendszeres rendőri atrocitások után — kilépve az illegalitásból — tagjaik megalkották a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, amelyből az elmúlt évben alakult ki a pártszerűen működő SZDSZ. Mint ilyenek, adták ki ez év áprilisában az első részletes ellenzéki programot, amely a „Rendszerváltás programjaiként közismert. A II. országos közgyűlést ezen program további finomítása, a párt választási taktikájának a kidolgozása, napjaink konkrét politikai kérdéseire adandó válaszok meghatározása, valamint tisztújítás céljából hívták össze. Dénes Zoltán békéscsabai küldöttet a három nap munkájáról kérdeztem. — Kérem, mutassa be az SZDSZ-t, kik azok a szabad demokraták? — Mindjárt egy félreértéssel kezdeném, hiszen elterjedt vélemény, mely szerint az SZDSZ a főváros szabadúszó értelmiségi elitjének a pártja. A hetvenes évek vége felé valóban ez volt a helyzet, de mára tagjaink több mint 50 százaléka vidéken szerveződik. Másrészt bázisa is megváltozott, mert tagjaink javarésze már nem az értelmiség soraiból kerül ki. Egységes, majd hétezres politikai szervezet vagyunk, akik mentesek a napjainkat oly jellemző belső „villongásoktól”, mert az SZDSZ jól körülhatárolható európai értelmű polgári, liberális, demokrata értékrendek mentén szerveződik. — Programjuk lassan fél éve közkézen van. Most mi- re_koncentrált a közgyűlés? — Alapelveink nem változtak, most is a piacgazdaságba való áttérésben határoztuk meg országunk ki- bontalkozási irányát. Konkrétan most az átmenet kérdéseiről vitatkoztunk, illetve mezőgazdasági elképzeléseinken finomítottunk. — önök rendszerváltást sürgetnek, hogy minél hamarabb megvalósuljanak a gazdaság elmozdításának politikai feltételei. Eközben mintha túl látványos akciókkal bizonyítanák radikalizmusukat. — Mára minden politikai szervezet véleménye egyezik abban, hogy mély válság van az országban. Eltérések a kiúthoz vezető szükséges lépések megítélésében vannak. Szerintünk a megoldás az azonnali konkrét cselekvés. Közgyűlésünk — átérezve a nemzet előtti felelősségét — hétpontos javaslatban foglalta össze konkrét politikai elképzeléseit a választásokig terjedő időszakra. Eszerint a mai kormány nyilvánítsa ki, hogy nem az MSZMP, hanem az „átmenet” kormánya, és ezzel párhuzamosan a legrövidebb idő alatt dolgozzon ki egy rövid távú gazdasági programot, bizonyítandó, hogy ura a helyzetnek. Ha sikerül egy ilyen elfogadható elképzelést kidolgozni, akkor az SZDSZ a maga részéről a választások előtt már nem bírálná a kormány munkáját, sőt, segítene a program végrehajtásában. — Igen, de ehhez valamiféle elemi egységre azért szükség lenne. Most viszont még az ellenzék is megosztott. — Az ellenzék mára bebizonyította, hogy felelősen gondolkodó erőket gyűjtött össze. Az SZDSZ ezért bízik abban, hogy éppen a zökkenőmentes átmenet érdekében konstruktívan együtt tudunk működni e rövid távú kormányprogram kidolgozásában, illetve végrehajtásában. Javasoltuk is, hogy a Nemzeti Kerekasztal bizonyos módosításokkal folytassa tevékenységét olyan formában, hogy a kormánnyal egyik oldalon a politikai pártok (beleértve az MSZP-t is), másik oldalon pedig az érdekvédelmi szervezetek tárgyalnának. — Nehezen tudom elképzelni az SZDSZ és az MSZP akár csak rövid idejű célirányos együttműködését, hiszen Komád György egyik felszólalásában a „főcsapás irányának” éppen az MSZP-t nevezte meg. — Az MSZP kongresszusán nem határolódott el egyértelműen múltjától, hatalmának átmentése érdekében rossz kompromisszumokat kötött. Ezért mi egyértelműen az ellenzék koalíciós választási győzelmére építünk. Az ehhez szükséges kormányzati szakértői gárdát a koalíciós partnerek mára összegyűjtötték. — Egyfajta szenzációként hatott az a bejelentés, miszerint az SZDSZ szövetséget ajánlott a szociáldemokrata és a kisgazdapártnak, valamint a Fidesznek. Kimaradt viszont az MDF . . . — E három politikai szervezet és az SZDSZ központi gondolata a polgári demokratikus berendezkedés, a magántulajdon szentsége és a korlátozásoktól mentes piacgazdaság. E néhány elvi gondolat alapján könnyen együtt tudunk majd működni. Nem tudunk viszont azonosulni valamiféle „harmadik utas” megoldással. — Hogyan működhetnek önök együtt a kisgazdapárttal, hiszen ök a földkérdésben alapvetően a '47-es tulajdonviszonyok alapján építik fel programjukat? — Teljesen jogosnak tartja az SZDSZ a parasztság évszázados földéhségének kielégítését, de a bolsevik politika által okozott valós sérelmeket nem volna célszerű újabb sérelmek okozásával helyrehozni. Elképzelésünk szerint a föld azé legyen, aki most műveli. Meg kell viszont akadályozni a spekulációs tendenciákat, ezért a 47-es tulajdonosok és azok örökösei kedvezményesen juthatnának földjeikhez. Azok a régi tulajdonosok ugyanis, akik „áldozni” is kívánnak földjeikért, garantáltan jó karban is fogják azt tartani. Később, ezen befizetett összegeket a tulajdonosoknak piaci kamattal fizetné vissza az állam. Tehát a két politikai szervezet véleménye nem is áll olyan távol a földkérdésben. A kisgazda- párt- gyűlésünkön már jelezte is együttműködési szándékát. — Aktuális kérdésekkel is foglalkozott a küldöttgyűlés; egyebek mellett egyhangúlag, vastapssal állt ki a népszavazás kiírása mellett azon ominózus négy kérdésben. Kettő már megvalósult, miért ragaszkodik mégis az SZDSZ a népszavazáshoz? — Való igaz, hogy felszámolták a munkásőrséget és a pártot kiparancsolták a munkahelyekről. De mint minden parlamenti döntés, ez is bármikor megváltoztatható. A pártvagyonról még nem történt egyértelmű nyilvános elszámolás. Ami pedig a legutolsó kérdést illeti, szomorúan olvastam a hétfői Népújságban a Tölgyessy Péterrel készült riport alcímét, amely szembeállította a köztársasági elnököt a demokratikus parlamenttel. Ez így nem igaz. Nyilvánvaló, hogy szükség van köztársasági elnökre és demokratikus parlamentre. Az SZDSZ viszont azt javasolja, hogy egy szabadon megválasztott parlament határozza meg a majdani elnök jogkörét és megválasztásának módját. (Az alcím nem állítás, hanem kérdés volt, melyre a válasz az interjúból is kiderül — a szerk.) — Mintha visszafogottabb lenne a külpolitikai program. A korábbi egyértelmű nyugati orientációt most árnyaltabban értelmezte a küldöttgyűlés. — Ennek egyetlen oka az, hogy napjainkra Kelet-, Közép-Európában megindult egyfajta erjedési folyamat. Megjelentek a demokratikus szervezetek csírái. Szervezetünk kinyilvánította a velük való együttműködési készségét, hiszen e mozgalmak eredményeképpen kialakulhat egy szabad, független Európa. Krausz N. Tamás Három és fél millió márka nyulakbél és fácánokból Szekszárdon, a Kálvária-hegy oldalán elkészült a Hotel Alisca. A Tolnaturist a régi, rossz állapotban lévő turistaszállóját alakította át, illetve ráépített még egy emeletet. Az új szállodában 22 két- és háromágyas szoba van Emelkedik a turistaszállások díja Évtizedekig egyetlen vadkereskedelmi vállalat volt Magyarországon, mégpedig a Mavad. Az utóbbi két évben sorra jelentkeztek a versenytársak, manapság hazánkban 9 ilyen jellegű cég működik. A Mavad lépéskényszerbe került, 1989. április végétől részvénytársasági formában működik. Békés megyében azóta teljes vállalati jogkörrel felruházott irodát üzemeltetnek, amelynek vezetője Csontos János, aki a megváltozott gazdasági, piaci körülmények hatásairól mondja: — Lépnünk kellett, ha meg akartuk őrizni pozícióinkat. A kezdeti törekvéseink azt hiszem, sikeresnek nevezhetőek, hiszen részvénytársaságunknak az 53 békési vadgazdálkodási egységből 30 tagja van, és rajtuk kívül további tízzel alakítottunk ki kereskedelmi kapcsolatot. Békés megyében az igazi főszezon az őszi-téli apró- vadvadászatok ideje. A Mavad Rt. az úgynevezett kereső nyúl- és fácánvadászatokra 50 csoporttal kötött szerződést; ebben a formában 6Í0-700 olagz vadászt fogadnak. A nagy terítékű fácánvadászatok november közepén kezdődnek, 27 csoport 85 vadásznapja már biztos. Aíz utóbbi hónapokban mind többet beszéltek arról a vadgazdálkodásban érdekeltek, hogy az élőnyúl-kivitelben szigorítások várhatóak, az olasz hatóságok új előírásokat terveznek. Csontos János szerint az új olasz állategészségügyi előírások megszülettek. Ezek ismertetésére az érintett vadásztársaságok képviselőit november 8-ára megbeszélésre hívják. — A külföldiek Békés megyei apróvadvadászatábol — legalábbis a Mavad Rt. által szervezettekből — előreláthatóan mennyi devizához jut az ország? — Számításaink szerint 3 és fél millió nyugatnémet márkához, azaz összességében ennek duplájához, hiszen a külföldiek nemcsak vadásznak, hanem igénybe veszik a különböző szolgáltatásokat is. — Mivel magyarázható, hogy a szépszámú vetélytárs ellenére a Mavad Rt. megőrizte meghatározó szerepét Békés megyében? — A vadkereskedelemben a piaci verseny hamarabb jelentkezett, mint a gazdaság más ágazataiban. Mi megteremtettük a partner vadásztársaságok közvetlen anyagi érdekeltségét munkánkban. Legalább ilyen fontos, hogy szolgáltatásainkat jelentősen bővítettük. Például: a leszerződött vadászatok várható árbevételének 40 százalékát előlegként vehették igénybe a társaságok, ha szükségük volt a pénzre a vadgazdálkodásban. Ezenkívül a megyében négy településen létesítettünk vadátvevő helyet (Békéscsabán, a Beré- nyi út 29. szám alatt. Sar- kadkeresztúron az Egyetértés vt.-nál, Gyomaendrődön a Béke vt.-nál és Biharug- rán). Ezek nyitvá tartása az igényekhez igazodik. Például Békéscsabán és Sarkad- keresztúron szombaton és vasárnap 15 órától 19-ig tartunk nyitva, a többi helyen bejelentés alapján. — Az előbb szó volt arról, hogy a vadgazdálkodás, vadkereskedelem az átlagosnál hamarabb került versenyhelyzetbe. Az eddigieken kívül a szemléletváltozást önök szerint mivel lehetne még érzékeltetni? — Az anyagi érdekeltség és a szolgáltatások mellett meghatározónak tartjuk a piaci biztonságot.. Egy üzlet csak akkor lehet sikeres, ha a benne részt vevők hosszú távra tervezni képesek. A lehetőségeink is lényegesen jobbak lennének, ha a környezetünk képes lenne a minőségi váltásra. Rendkívül hiányoznak az európai igényeket kielégítő szálláshelyek — leginkább a vadászházakat hiányolják vendégeink —, és egyéb infrastruktúra jellegű szolgáltatások. Pedig ezek megépítése üzletnek sem rossz, bízom benne, hogy előbb-utóbb vállalkozókban sem lesz hiány. (lovász) Hazánkban mintegy 10 ezer turistaszálláshelyet tartanak nyilván, azaz olyan szálláslehetőséget, ahol öt vagy annál több ágyas szobákban helyezik el a vendégeket. A térítési díjak mindeddig rendkívül alacsonyak voltak; a komfortfokozattól függően az A és B kategóriás szálláshelyeken éjszakánként 80, illetve 60 forintért lehetett megszállni. A kereskedelmi miniszter — az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben — rendelet útján felemelte a díjakat; ezentúl az A kategóriás turistaszállásokat 100, a B kategóriásokat pedig 80 forintért lehet igénybe venni. Az Országos Idegenforgalmi Hivatalban elmondták, hogy évek óta szorgalmazzák: sorolják át szabadáras kategóriába a turista- szálláshelyeket, hiszen ma már valamennyi szálloda és magánszálláshely ilyen formában működik. Mivel azonban a készülő ártör- vénvtervezet sem tartalmazza az átsorolást, valamit tenni kellett, hiszen az eddigi térítés az üzemeltetés minimális költségeit sem fedezte. Emiatt a vállalatok sorra bezárták az olcsó szállodákat. turistaházakat, amelyek — bármiféle támogatás híján — egyébként is mind rosszabb állapotban vannak.
